Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-05 / 29. szám

I 4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. február 5. Uj dokumentumok a Rákóezi-szabadságbarcrél Antikor Rákóczi és a kuruc seregek kezéből földre hullt a zászló, amelyre 1703-ban hímez­ték a ..Pro patria et libertate” (a hazáért és a szabadságért) sza­vakat. amikor széthulltak a ku­ruc hadak, s a hazafiak buj­dosni mentek, száműzetésbe kény­szerültek. magukkal vitték tárgyi emlékeiket, irataikat, okmányai­kat is, a fejedelem egész levél­tárát és a szabadságharcra vo­natkozó dokumentumok egész tö­megét, E történeti kincsek egy részének örökre nyoma veszett; * Párizs, Lyon. Troyes. London, Konstantinápoly. Rodosto voltak a menekülő vezérek, forradalmá­rok állomásai, s ezeken kívül még sok más európai város, ért­hető tehát."hogy a magukkal vitt okmányok közül sok elkallódott. Hiszen a bujdosók közül nagyon sokan száműzetésben haltak meg, többen családot alapítottak oda- kinn. féltve őrzött tárgyaik, erek­lyéik az utódok birtokába kerül­tek, s múlt az idő. fakult a hő­sök emléke... Pedig a Rákóczi-szabadságharc- ra vo-’atkozó minden okmány, irat. emlék felbecsülhetetlen történeti értékű kincs számunkra. Egy részük — na­gyon csekély hányaduk — az elmúlt évszázadok alatt külföl­dön előkerült, több emléket, le­velet sikerült megvásárolni, vissza­kapni. Legutóbb az ötvenes évek végén bukkantak elő ismeretlen, nagy értékű Rákóczi-dokumentu- mok Franciaországban, amelye­ket a Troyes-i levéltárnak egyik a magyar történelmet jól ismerő szekértője fedezett fel. Ekkor határozta el a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, hogy átfogóbb munkát indít külföldön — első­sorban Franciaországban — ta­lálható. Rákóczira vonatkozó irat­anyag felkutatására. 111 'l-1 A kutatásnak máris vannak eredményei, amelyek — rövid ideje folyó gyűjtésről lévén szó. — nem is mondhatók jelenték­telennek. A legtöbb új. eddig is­meretlen dokumentum a francia külügymimsriérium levéltárából, a Párizsi Nemzeti Könyvtárból (a Bjbliothéque Naticnale-ból) és a Tjroves-i városi könyvtárból ke­rült elő. A legérdekesebb okmányok kö­zé tartozik Des Alleurs márki­nak. a XIV. Lajos francia ki­rály által Magyarországra kül­dött altábornagynak és diplomá­ciai megbízottnak több jelentébe. Des Alleurs 1705 és 1710 között havonta terjedelmes levélben tu­dósította a versaillesi udvart a magyarországi eseményekről, a kuruc szabadság-küzdelem ál­lásáról. Ilyen módon tehát a kül­földi szemtanú hiteles vallomá­saiból ismerhetjük meg Rákóczi politikáját, diplomáciai törekvé­seit. XXIV. A kommunisták röpiratai a nélkülözőkhöz szóltak: Gsalc ön­maguk változtathatnak sorsukon, össze kell fogni az erőket. Két éve, hogy a pártkongresz- számukra. Bonnac most felfede szus meghányta-vetette az ország zett leveleinek a korabeli euró- | sorsát. A küldöttek mindent jól pai polittka jobb megértésében | láttak, de következtetésük nem is szerepük lehet, s feltehetőleg volt megfontolt: nem vették fi­más országok tudósai is te Ihász- gyelembe, hogy milliók élnek az n.álják majd. Világosan megálla- országban, akiknek szemében mu. pítható a 217 levélből, hogy , mus a forradalom, akiket régi Bonnac — jelentékeny erők szokások, hagyományok fékeznek, hangadójaként — helyeselte a j előítéletek tartanak béklyóban. Rákóczi-szabadságharc támogatá- . . . sát. mert tisztában volt vele,', ^« csoportokban .lyen jelszó hogy ezzel francia érdekeket is Kötél ellen go­véd. (Franciaországnak ugyanis 1 l-vma. vedekezunk . ^ De az ilyen ekkor elsőrendű érdeke volt a ' tervek valorá valtasanak hianyoz- mohón terjeszkedő, vad háborús tak a .teltételei. A pártprogramja mi-vekkel teli Habsburg-monar- azt hirdette: meg kell valósítani chia hatalmának korlátozása, sa- a mas*>ckk Magyar Tanacskoz.ar- jat biztonságának megvédése ****** Csakhogy sok becsületes, miatt). Ezek az új dokumentu- 0<^^ac‘0 harcosban kétség élt: mok a Rákóczi-szabrdságharcnak I ^aPan van_e> lesz-e ehhez elég mindeddig nem értékelt külpoli- 1 ero ■ Xem ke,lene-e olyan céi, tikai összefüggéseit ’ világítják . meg, és sok tekintetben kiegé­szíthetik a történettudomány is­mereteit is a kuruc—francia kap­csolatok alakulásáról. Végül egy kalandos történet csak a kommunisták? Előbb talán demokratikus átalakulás volna célszerű — sokan fontolgat iák ezt —, könnyítés azoknak a sorsán, akiknek rosszul megy: a kispa- rasztén, a városi kispolgárén is. Ám a párt iránti hűség arra kö­telezte mindannyiukat, hogy fe- következik. amelynek — sajnos gyelmezetten kövessék a kong- — egvelőre még nincs befejezése, nesszus utasításait. Valamennyien A francia külügyminisztérium hitték, hogy .Magyarországra is irattárának úgynevezett „török- érvényes Marx megállapítása: anyagában” Köpeczi Béla. a kor- 1 „Az ellenforradalmi talaj is for- szak kutatója talált egy levelet, i radalmi talaj." Az események va- amelyet Saint-Priest konstante j lóban azt mutatták, hogy a mind nápolyi írancia követ írt az ak- t elviselhetetlenebb állapotok for- kori párizsi külügyminiszternek, , radalmasitották a tömeghangula- Francois Vergennes-nek. Saint- | tot. Priest a levélben előadja, hogy | a Kazinczy utcában, a nemes- a konstantinápolyi francia kő- fémeseknél ülésezett az ESZE ve- vetség épületében, általános irat- zérkara. Az előszobában őrség rendezés közben, amelyre álló- ' állt nemesfémipart munkásokból, üléshelyének elfoglalása alkal- úgy intéztél-:, nogy a tágas, té­mából került sor. találtak egy | r-emszerű helyiségben a szavaló­irattal teli ládát. Hamarosan j^örus próbázzon, mialat. a kiseb- meg sem tudták állapítani, hogy | kikben az értekezlet folyik. Esze- az iratokat milyen nyelven írták, | rint irányították az érkezőket, nem volt a követségen senki aki j Q , ülésen Madzsar Jó­S orvos, a nagynevű szocioló­Néhán} hét múlva azonbari. sza^ _ T'ár'snrialrni ^7iprniip értők segítségével. Saint-Priest "us', a. Társadalmi Szemle szei­követ hevenyészve lefordíttatott az Egyesült Szákszer­több okmányt, s azonnal meg- ■ Ellenzék sok más vezetője értette, miről van szó. Vergennes j Munkatársai tudtak Madzsarrol külügyminiszterhez írt levelének , a'al a rendőrség is gyanította egy része így szól: Nagy-1 p hogy evek óta az ill^is méltóságú Herceg Űr, bizonyára, kommunista part tagja. Kizárták tudni fogja, mit kezdjen ezek- a Szociáldemokrata Partból mert kel az iratokkal. Magam nem , 18az ' §Futeli az őrzöm őket tovább. Mint fen- I egyezkedóket akik hogy a kor- tebb írtam, kétségtelen hogy many szemebe jo íiuk maradhas- ezek a levelek néhai Ragotsky sanak, fékezik a városi munkások magyar fejedelem hagyatékából harcát, homokba dugjak lejüket származnak. Miután arról tájé- , a falusi szegénység szenvedései koztattak. hogy nevezett Herceg- láttán. Ugyancsak új felezés Bonnac márki levelezésének egy része. Bonnac, aki egy időben XIV. Lajos fran­cia király svédországi követe volt, fontos szerepet játszott a kuruc szab.-.dágküzdelem meg­indulásában. A magyar szabad­ságmozgalom iránt rokonszenvet tápláló diplomata támogatta Ver- «aillesben Rákóczi és Bercsényi terveit, és — különösen a küz­delem kezdeti szakaszában — segélyösszegeket is folyósíttatott Azonnali belépéssel felve­szünk építőiparban jártas kalkulátort, ' vagy NORMA és MUNKA­ÜGYI ELŐADÓT. Jelentkezni a szövetkezet elnökénél, j Szekszárd, Rákóczi u. 15. sz. alatt. (27) nek. azaz Ragotskynak van egy fia. aki Franciaországban él. fel­tételezem. hogy érdekelhetik őt ezek az iratok. Természetesen, miután Hercegséged áttekintette a lényegüket. Úgy gondoltam te­liét, hogy ezeket az iratokat el­küldöm Önnek. Marseilles-en át; a király könyvtára címére Ké­rem. rendelkezzék velük. Her­ceg Ür. belátása szerint...”. Megérkeztek-e Párizsba Rákóczi iratai? Erre biztos adat van. 1772 május 24-én keltezték Vergennes levelét, amelyet Konstantinápoly­ban írt (s amely ugyancsak most, a kutatások során került elő); ebben közli, hogy az iratokkal teli ládát egy Raulin nevű férfi. Saint-Priest diplomáciai futárja, rendben és hiánytalanul átadta. A kutatás egyelőre eddig ju­tott. A levelekkel teli láda még nem került elő, s egyetlen egy sem a levelek közül. Feltéte­lezhető. hogy az anyag megvan, sőt valószínűleg egy helyen talál­ható. valamelyik párizsi vagy vidéki francia levéltárban. (Át­fogó kutatást még nem tartottak, de azt már meg lehet állapítani, hogy sem a Bibliothéque Natio- nale-ban. sem a külügyminiszté­rium levéltárában nincs). Rákóczi ismeretlen iratai a módszeres kutatás nyomán való­színűleg megkerülnek majd. De ez eddig felbukkant új dokumen­tumok is felbecsülhetetlen törté­neti értéket képviselnek. Forradalmasodó tömegek, megalkuvó vezetők — mondta Madzsar, aki ezúttal a világpoli­tika alakulásáról tájékoztatta az egybegyűlteket. Ott volt az ESZE ülésén Fürst Sándor, Palotás Imre, Németh János, Tóth Gyula, Kruzslák Bé­la, Berger Irén, Kámány János, ott volt Badanti. Tóni és Papp Feri is. Kámány János szakszervezeti bizalmi, a KMP üzemi sejtjének szervezője volt a Kaszab-féle Csavar- és Vasárugyárban, An­gyalföldön, a Bencze utca 5-ben, a mai Elzett-gyár helyén. Idősebb Szarka Károly és fivére, László, Ambrus József és mások tartoz­tak az üzem illegális szervezeté­hez. Maga Kámány szin én veze­tő szerepet töltött be az Egyesült Szakszervezeti Ellenzékben. — Viharfelhők gyülekeznek — jellemezte a nemzetközi helyzetet Madzsar —, folyik a japán-kínai háború. A kapitalisták újult erő­vel szervezik egységfrontjukat a Szovjetunió ellen. A munkások egységfrontját. amely szembe tudna helyezkedni a háborúra spekuláló hatalmasságokkal, a szervezkedő fasiszta rohamoszta­gokkal. a munkásság akcióegysé­gének összekovácsolását a refor­mista árulók lehetetlenné teszik. A szomszédos teremből fel­hangzott a szavalókórus. Mintha az előadó szavait akarná aláfes­teni, viharos erővel, szenvedélye­sen zúgott az Egységfront című TAMÁS ISTVÁN ; kórusdal: Az idó visszhangja kong. szemközt velünk fasiszta front roham zászlóját bontja ki. Kigyúlt a ház! Lángol a ház' Hát menjetek, valamennyien oltani. Helyed üresen áll a sorban, hát állj be elvtárs! Állj be elvtárs! Gyáva, ki tétováz, ki torpan és áruló, ki bont, ki ront hát állj be elvtárs hív a front! Hát harcra elvtárs, hív a front! Antifasiszta egységfront! Madzsar beszéde után többen elmondták, hogyan, miként lát­ják a helyzetet, a tenni valókat. Ml LESZ EBBŐL? Fürst Sándor is szót kért. Fel­hozta, hogy vidéken növekszik a nyugtalanság. Pécsett, Salgótar­jánban, Oroszlányon harcra ké­szülnek a bányászok. Szabolcsból, Hajdú megyéből, a Viharsarokból az agrárproletárok elkeseredett megmozdulásairól érkeznek hí­rek: a csendőrök verik, kínozzák a lázongó parasztokat. — Ki kell járnunk vidékre — mondta —. nem hagyhatjuk ma­gukra az embereket, amikor szükségük van ránk. — Mennél? — lökte oldalba Badanti Papp Ferit. — Tréfálsz — felelte — tudod, hogy más munkát kaptam. — Honnan tudnám? — utasí­totta rendre Badanti. — Persze, nem tudhatod. De éppen ő — mutatott Fürst Sán­dorra —, a számtantanár adta a megbízatást. — Nem ismerem — súgta Ba­danti —. ne mond tovább, rám nem tartozik. Se a nevét, se a címét ne tudd ennek az elvtárs­nak. Ha tudod, felejtsd el. .. — Ne haragudj. — Szó sincs róla, csak vigyáz­nunk kell rá. Es magunkra is. — Értem. Egy kicsit megint összezavar­ták Ferit az utóbbi napok. Ilon­kát Laky Bélával látta egyik este a Murányi utcában, össze­bújva mentek. Sötét volt, ők nem vették észre. Állt és nézett utá­nuk az utca túlsó oldaláról, Ilon­ka hazafelé tartott a cipőboltból. Nyilván ott várt rá Laky a ki­rakat előtt. Tulajdonképpen sem mi meglepő nem volt ebben, csak valahogy nem akart szembenézni ezzel a dologgal. Most eszébe ju­tott: amikor Kaszásaknál járt és a család nyilvánossága élőt: tár­gyalták Kati és az ő ügyét, Ilon­ka arcán fölényes mosoly bujkált. Akkor nem tulajdonított ennek különösebb jelentőséget. Jóhisze­mű voltam — gondolta —, csak a mosolyt láttam. Azt hittem, jó­indulatot fejez ki, talán egy ki­csit önvédelem is, mintha azt mondaná: Én engedtelek át, ha akarom, megtarthattalak volna. Milyen naív és 06toba olykor az ember —, korh-Ta magát Feri Most, hogy együtt látta azzal a.... rájött: fölényes, igen, va­lósággal lenéző volt az a mo­soly .. . Vadonatúj bordó selyempon­gyola ... És a piros köves arany gyűrű az ujján. Akkor — érhetetlen — nem is gondolt rá! Honnan, kitől? Volt-e régebben is, vagy sem? Igaz sok­kal nagyobb volt akkor a nyug­talansága Kati miatt, semhogy ezzel törődött volna. Megállt a Murányi utcai sötét szögletben. Lesújtotta a felisme­rés: Ilonkának nem volt gyűrűje, semmi kétség, ezt Laky Béla ajándékozta neki... Laky bejá­ratos Kaszásokhoz, Kati is beszél vele. De hiszen ez kétségbeejtő... A Kazinczy utca sarkán elkö­szönt Badantitól. Gondolkozva ment haza, hatalmába kerítette a nyugtalanság: járhat-e egy csa­ládhoz az undorító, pökhendi Laky Bélával? Együtt? Mi lesz ebből ? AMIRŐL TE ÁLMODOZOL Másnap a Stefánia- úton talál­kozott Katival. — Ma nagyon komolyan aka­rok beszélni veled — tört rá min­den bevezetés nélkül. — Miről? — lepődött meg a lány. Szokatlanul idegennek, hi­vatalosnak érezte Feri hangját. — Eddig is komolyan beszéltél ve­lem. — Most másról van szó. Ne sértődj meg, nagyon összekevere­dett körülöttünk minden. — Micsoda? — ijedt meg Kati. — Hát ez az egész. Te és én, és a szüleid, és a te rendőrségi dolgod, meg . . . — Te nem tehetsz róla — Nem, de mégis. Én vittelek oda, nélkülem nem kerülhettél volna Ilyen kellemetlen helyzetbe. — Nem baj, legalább hozzád is közelebb kerültem. Feri érezte, hogy kedvességgel kellene viszonozni a lány szava­it, mégis ez bukott ki belőle; — Ki tudja? Katinak rosszul esett. — Én tudom — mondta és könnyes lett a szeme. — Apád fél, hogy kellemetlen­sége lesz. — Miért lenne0 Attól te ne tarts, könnyen segít magán. Ha kell, elzavar hazulról, de miattam nem kockáztat semmit. Ismerem én . . . Ferit meglepte a. lány éles hangja. így sose beszélt. — A szüléidnél kell maradnod — mondta hideg tárgyilagosság­gal. — Nélkülem meglehetsz, de rájuk szükséged van. A lány elnémult. Amikor újra megszólalt, remegett a hangja: — Nem hiszel nekem? Ha hív­nál. akárhová, veled mennék. Feri elérzékenyült. Miért kellett ez9 Hiszen tulajdonképpen mást akar mondani. — Hová mennénk drágám —• kérdezte nevetve. Megállt, két te­nyere közé fogta a lány arcát. Nézte és kínosan mosolygott. Leg­szívesebben azt mondta volna 5 tréfáltam, megijeszte'.telek. De a torkát köszörülte és újra komor ábrázatot öltött: — Tisztába kell tennünk min­dent. — Nem értelek. Miről beszélsz? — Hallottad, mit mondott a múltkor édesapád? Érvényesülés, biztos kenyér... behúzott nyak­kal élni, neki ez az eszménye. Ez a tanácsa is. Én ezt nem fo­gadom el. — Mondtad már. Meg tudom is. Hiszen isimerlek. Örülök neki* Csalódtam volna, ha a békesség kedvéért ráhagyod. — Nem akartam vitatkozni. — De azért megmondtad. Anyámnak is. Büszke voltam rád; — Mit mondtak? — Kik? — A szüleid? — Leszídtak, amikor elmentél. — Engem? — Dehogyis. Engem. A mama csacsi Ságokat beszélt. — Miket? — Ah. — legyintett Kati —, mondtam, csacsságokat. — Hadd halljam. — Minek? Nevetségesek. — Akkor is. — De igazán ... — Mond csak. — Hát, hogy szép vagyok, meg­csinálhatnám a szerencsémet. Hogy veled nem enged, mert te sose fogsz boldogulni. Az sose lesz. ami ró' t~ álmodozol. Apám kontrázott hozzá. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents