Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-28 / 49. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. február 28« j A pare falak közt sza-—;— --------—------------ hadon átn yargaló szél pirosra csípte az emberék arcát, de azok. oda se neki, végzik a munkájukat. Munkahelyük teteje a kéklő égbolt, mert ha már a tető rákerül a falakra, átadják a helyet a villanyszerélőknek, parkettázóknak. festőknek. Most zsaluznak a födém beto'ntartöihoz. Még soká lesz kész az épület, de ami eddig elkészült belőle, az is sejteti, milyen korszerű otthonra talál majd Felsőnyéken a művelődés. — Alig várjuk már. hogy elkészüljön, mert évek óta hiányában vagyunk mindenféle nagyobb rendezvénynek, megfelelő hely hiányában. És ez nagyon érezteti a hatását — mondja Juhász Dénes tanácselnök. — így majd hozzánk is eljut végre a Déryné Színház. Egy ingatag padlódeszkán beegyensúlyozzuk magunkat a falak közé. — Ez lesz a nagyterem. Háromszor akkora, mint a régi volt. Emlékszel rá. milyen szűk volt az?... Igen. a régi... A hajdani községi kocsma nagyterme, amelynek színpadán idestova másfél évtizede az elnökkel együtt játszottuk a Mélyszántás-t. a Szaka- dék-ot, a Mágnás Miská-t. Dan- din Györgyöt. Zsúfolt háznak számított, ha százhúsz néző befért, de az aztán megmoccanni is alig tudott. — Most kétszázötven személynek lesz kényelmes ülőhelye, és alkalmas lesz majd filmvetítésre is — mondja a tanácselnök. Annak idején a kocsmáros szobája volt az öltöző, most tágas, külön férfi-, női öltöző áll majd rendelkezésre. Elöl, a főbejáratnál pedig a kiegészítő helyiségek, a könyvtár, olvasószoba, iroda, büfé. — Mikorra lesz készen? — Október végére. Most már véglegesen megállapodtunk ebben a : határidőben a vállalattal. Ez volt az eredeti terv is. de előbb mi kértük, hogy augusztus 20-ra fejezzék be. A komlóiak kértek utána határidő-módosítást, december 31-re. mert a fűtő- és szellőzőberendezésre új tervet kell készíteni. Ugyanis kiderült közben, hogy nem gyártják a tervezett kályha rendszert. Ezért aztán vitatkozgattunk. míg végül megállapodtunk az októberi átadásban. Össze-összerúgjuk ugyan néha a port a vállalattal, de különösebb panaszra nincs okunk. A télen is — talán a leghidegebb két-három hetet kivéve — dolgoztak az embereik. — A határidő-módosításokon kívül milyen vitás ügyek voltak? — A vállalat például kérte, hogy gondoskodjunk segédmunkásokról. legalább húsz emberről. Beszéltünk is húszegynéhány olyan emberrel, akik más községbe. munkahelyre járnak el dolgozni. Jöttek is volna, de a vállalat a végén csak nyolcat alkalmazott. De az igazsághoz tartozik az is. hogy mi viszont ígértünk kőműveseket, de nem tudtunk biztosítani. I (így döntött a tanácsülés, 1----—--------------------annak idején, h ogy öt év községfejlesztési ősz- szegét fordítják a művelődési ház énítésére. mert időközben a régi helyére új, négytantermes iskola épült. Ehhez kapott állami támogatást a község, és a múlt évben így indulhatott meg a másfél millió forintos építkezés. — No. és a társadalmi munka — mondja Juhász Dénes. — Egyik feltétele az állami támogatásnak. Mintegy százezer forint értékben akarunk ezzel is besegíteni. — Milyen társadalmi munkára van itt lehetőség? — Földmunkára, az építőket kiszolgáló segédmunkára és hasonlóra. A vállalat költségvetésében 52 000 forint szerepelt, az építkezés vízellátására, ugyanis a vizet a falu alatti patakból kellett idevezetni. A vízvezetéket elkészítette a termelőszövetkezet, így erre az összegre 'nem volt szükség. A jövő téli idény kezdetére tehát. felépül a korszerű, minden igényt kielégítő művelődési ház Felsőnyéken. Felidézzük az elnökkel azt a tanácsülést, amelyiken elhatározták az építését, és ime. előttünk ölt testet a falu közös akarata. Most majd ismét a falu népén lesz sor; hogy megtöltse élettel, tartalommal. Bí. Szekszárdi hegymászók Rövid utcácska, de annál nagyobb kő- és törmelékhegyek borítják a dr. Hiri ng Adóm utcát. Mint hírlik, a környék lakói olyan edzésben vannak, hogy könnyedén megmásszák már akár a Himaláját is. Kár, hogy idén elkészül az utca, és így vége szakad az edzéseknek! Foto: Erb RAJNA, ! -------------------------------------------------Hajdú János—Nemes János : MAJNA, RUHR í. Nincs nap a világsajtóban bonni keltezésű hír nélkül. S nagyon ritka az olyan nap, amikor a bonni keltezésű hír nem kelt ellenérzést; a világbékéért aggódó olvasóban. Mert a hivatalos Nyu- gat-Németország a kapitalista világ egyik legreakciósabb és leg- agresszívabb tényezője, amely le- becsülhetetlen gazdasági és politikai erejével a fék és a gát szerepére vállalkozik a nemzetközi helyzet változásának és javulásának minden szakaszában, minden fórumon. Ez a nagyonis egyértelmű kép azonban sok, és gyakran egymásnak is ellentmondó jelenségre, tünetre bomlik szét, ha a helyszínen, közelről vizsgáljuk. Négy riportban négy jelentős nyugatnémet városba, a Majna menti Frankfurtba, egy bonni iskolába. Köln özWi negyedébe, s a Ruhr-vidék fővárosába, Essenbe kalauzoljuk el olvasóinkat. hogy megismerkedjenek azzal is, ami a külpolitikai rovat hírei mögött van, a szövetségi köztársaság hétköznapjaival. MELEGBŐL HIDEGBE... Nyugat-Németország váratlan és kellemes meglepetéssel fogadott bennünket. Utazásunk első állomáshelyén Frankfurt am Mainban éppen magyar plakát- kiállítást rendeztek. S hozzá még nem is akárhol! Ennek a pezsgő, parádés kereskedő városnak és turisztikai nevezetességnek — ..Jöjjön el a Majna gyöngyébe, Goethe városába!” — a kellős közerőn. az ősi várocVi*---. annn’- is híres Rőmer-csarnokában, sok világhírű művész bemutatkozásának színhelyén adtak helyet a 70 magyar kiállítás-, színház-, hangverseny-, film-, és turistaplakátnak. (Mert politikai plakátjainkat érthetően nem nagyon igénylik Nyugat-Németország- ban...) ENYHÜLÉS MAGÁNKEZDEMÉNYEZÉSRE örültünk, hogyisne örültünk volna már a kiállítás tényének is; s még inkább elégedettek voltunk amikor tapasztaltuk, hogy a legkülönbözőbb látogatói körökben is elismerést sőt olykor kifejezett lelkesedést illetve csodálatot vált ki a gazdag anyag. Néhány példa: A megnyitón a várost — mármint a hivatalost, a vezetőséget — nro- tokolláris udvariassággal, de bizonyos tartózkodással is egy tanácsos képviselte. De azután híre ment, hogy nem akármilyen plakátokat mutatnak be a magyarok, hanem az európai élvonalba illő munkákat, s egyszerre csak egyszerű érdeklődőként megjelent a kiállításon a főpolgármester is. Paul Weber, az ismert nyugatnémet grafikus pedig így foglalta össze a véleményét: „Hát igen, Magyarországon komoly feladatokra szól a megrendelés, s ezért van művészi igény is. Nálunk mindent elsöpör a kommerciális reklám — a valódi művészek alig-alig jutnak megrendeléshez.” Nem akarunk egv ilven — vée- ső fokon mégiscsak szerény kiállítás megrendezéséből messzemenő politikai következtetést levonni. Annál kevésbé, mert nem állami, hivatalos, kulturális kapcsolat eredménye, hanem jóindulatú „privát ember”' kezdeményezése. Érdemes a megemlítésre a spiritus rector: Müller úr. a Nas- sauische Heimstätte nevű lakásépíttető vállalat igazgatója. Müller úr 1962-ben eev nemzo*köri építész-kongresszuson járt nálunk és felfigyelt — a szó szoros értelmében az utcán... — színvonalas, virágzó grafikai művészetünkre. A vállalkozásnak, amelyet Müller irt izgat, van esv ..kultúrái" szolgálata”, a Wohnen und Leben fi-kni ps élni). p pita] éo ítélt l^ásoV v^rVőinpk szórakoztatásáról, művelődéséről, művészeti neveléséről próbál gondoskodni. (Megjegyzendő: igényes, jó művészetet adnak, következetes harcot folytatnak a giccs ellen — vagyis, tiszteletre méltó és leltétlenül progresszív irányú tevékenységet fejtenek ki az új lakótelepeken.) Ha véletlenszerű is és csupán egy jószándékú ember kezdeményezésének köszönhető ez a frankfurti plakátkiállítás — valamit mégiscsak jelez. Mondhatnánk így is: a magyar plaxát a frankfurti Rőmerben az idők jele. Kifejezője annak, hogy a nyugatnémetországi politikai vezetésre és az ő hatásuk, befolyásuk nyomán sajnos a közéletre is olyannyira jellemző merev, vagy a kellemetlen következmények félelmétől diktált elzárkózás és elutasítás minden iránt, ami egy szocialista országból jön — mintha enyhülőben, oldódóban volna. Mintha... Mert ki tudja, hogyan is van igazán? Nyugat-Németor- szágban az embernek a haladás, az enyhülés láttán érzett lelkesedését valami zavaró dolog mindig hamarosan lehűti. Frankfurt am Mainban is megkaptuk ezt a hidegzuhanyt, USZÍTÁS hivatalosan A Rőmertől, a magyar kiállítás helyétől talán száz méterre fekszik a Pál-templom, amely arról nevezetes, hogy 1848-ban ott ülésezett a polgári forradalom parlamentje. Igaz, hogy — amint azt Marx és Engels maró gúnnyal és ragyogó polémiával kimutatta — ez a tiszteletre méltó és jobb sorsra érdemes gyülekezet a forradalom ügyét végeláthatatlan szó- cséplésbe fullasztva elsinkófálta, de a hely mégis valamiféle demokratikus szellemet áraszt. Nos, a Pál-templom nagyon is korlátolt progressziójának hagyományát is megcsúfolva a kated- rálisban, a magyar plakátkiállítással egyidőben, egy undorítóan uszító, a hidegháború legrosszabb időszakába illő kiállításon épülhetett Frankfurt népe. S erre a kiállításra ingyenes volt a bemenet, ingyen osztogatták a mélynyomású, díszes kiállítású propaganda-anyagokat is. Hiszen van elég pénze az össznémet ügyek szövetségi minisztériumának, amely ezt a „Falak és szögesdrótok mögött” című, az NDK-t út- széli hangon rágalmazó hecckampányt prezentálta. S még talán az is hozzátartozik a képhez: a bonni minisztérium által rendelt kiállítást viszik szerte mindenfelé az országba — a magyar plakátkiállítás két hétig volt nyitva, s egyedül csak Frankfurtban. Nem hatásvadász propagandaügyeskedés részünkről, hogy a két kiállítást, mint ellentét-párt szembeállítottuk egymással: Szívünk szerint sokkal inkább csak a politikai józanodás, enyhülés, a közlekedés jeleit sorolnánk. De ez így megtévesztő, hamis kénét art. na. Az említett két frankfurti kiállítás egymás mellett — hslvüket, méreteiket, rendezői1'“* nnop- ganda-lehetőségei'ket illetően — a valóságos helyzetet, a nyugatnémetországi valóságos közállapotokat tükrözi. Különösen aki már többször járt Nyugat-Németországban jól érzi, hogy valami megmozdult ott a közvéleményben, de még a politikai élet irányítóinak körében is. A bigott elfogultságának és a konok csökönyösségnek a mindent uraló köde, mintha szakadozna. Privát beszélgetések alkalmával még úgynevezett „mértékadó politikai körök” is szívesen kacérkodnak már az ilyen formulákkal: ..szót kell értenünk Kelettel, mert a régi. merev álláspont csak az NSZK elszigetelődéséhez vezet”, „felül kell vizsgálnunk a régi pozíciókat”, „politikánk a nagy átértékelések és az új utak keresésének állapotában vön"’ stb. Ilven és még hasonló megjegyzéseket e sorok írói unos-untalan hallhattak bonni felelős emberek szájából. De ugyanezek a közéleti férfiak a fórumon — a parlamentben, gyűléseken, televízióban, a sajtóban — a régi nótát fújják. Privát emberként, mint újat, üdvözlik a magyar plakátkiállítást — hivatalos személyiségként pedig a lejáratott régit: a Pál-templomban a hecckampányt szervezik... ANNÁL ROSSZABB A TÉNYEKNEK... Hogy a görcs, amely olyan torzra húzza a nyugatnémet politika arculatát, milyen nehezen oldható, azt a szociáldemokrata párt egyik vezetőjével dr. Mommer képviselőivel folytatott beszélgetésünk mutatta. A szociáldemokraták parlamenti frakciójának ügyvezetője sok ötölés-hatolás után végül is kibökte a nyugatnémet politika útkeresésének, habozásának és kétarcúságának fő dilemmáját: „Hogy a Német Demokratikus Köztársaság létezik, azt mi is tudjuk, mi sem tagadjuk. De másrészt, ha elismerjük létezését, ezzel elfogadjuk azt is, hogy ennek a helyzetnek így is kell maradnia. Ezt pedig nem tehetjük eddig hirdetett elveink feladása nélkül. Tehát marad a régi politika, még akkor is, ha egyelőre halvány reményét sem látjuk a mai állapot megváltoztatásának, a német egység létrejöttének”. „Annál rosszabb a tényeknek” — ezt a filozófiai tételt egy német gondolkodó, Fichte hirdette meg. Bonnban, különösen annak vezető köreiben ez a Fichte-fajta okoskodás, a strucc-politika az uralkodó — s ezért olyan kiszámíthatatlan, veszélyes és nyugtalanító minden, ami Nyugat-Németországban történik. A mai Nyugat-Németországot nem ok nélkül tartják az európai reakció fellegvárának világszerte. Annál izgalmasabb a kérdés, hogy mit várhatunk a holnap Nyugat-Németországától, attól az új generációtól, amely már a háború után született és most készül fel az életre. A választ egy bonni gimnáziumban kerestük. Történelemórán A harmadik nekifutásra mégis csak sikerült... E sorok egyik írója 1960-ban, majd 1961-ben nyugat-németországi tartózkodása idején nyomatékosan kérte a bonni kormány sajtóminisztériumát: hadd látogasson meg egy középiskolai történelemórát, ahol a legújabb kor, pontosabban a két háború közli időszak eseményeit oktatják és értelmezik a gyerekeknek. „Óh, ennél mi sem egyszerűbb, — mondották a sajtóhivatalban. — Csak egy iskolát kell keresnünk, s bejelenteni Önt!” (Folytatjuk.) A Budapesti Kőolajipari Gépgyár. Bp. XVIII. kér. Gyömrői út. 79—8.3. Azonnali belépésre keres kül- szerelési telephelyekre lakatos, csőszerelő, hegesztő, műszerész szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat, bér kollektív szerint. Vidéki munkahelyen külön kül- szolgálati díjat fizetünk, j Jelentkezés a vállalat mun- | kaügvi osztályán. (173) '
