Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-28 / 49. szám
4. 1964. február 28. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 5 Új bogyiszlói paprikafajtákat küldenek a bécsi kertészeti kiállításra Talán nincs is olyan ház Bo- gyiszlón, amelyik tornácán ne lógna hosszú füzérekben, hosszúkás, égőpiros paprika. Ez az első dolog, ami a szemébe tűnik a faluban járó idegennek, ha nem is hallott volna még a híres bogyiszlói fajcsípősről. Bogyiszlón hagyománya van a paprikatermesztésnek. Senki nem tudja, mikor kezdődött, csak azt, hogy már az ő apja is azzal foglalkozott, így egyre nagyobb területet hódított meg a paprika. Büszkék erre a bogyiszlói emberek. és ha az iránt érdeklődik valaki, hogy hányán foglalkoznak vele a faluban, azt mondják: Nem találni olyan embert, aki még nem termelt paprikát. Régebben nem egy olyan gazda volt, 'aki hét—nyolc holdat ültetett be, és saját maga végezte el a szárítást is. Nem véletlen az sem, hogy a faluban épült fel az ország egyik legkorszerűbb paprikamalma, amelyet aztán a kis kapacitás és a centralizálás miatt megszüntettek. Még most is dolgoznak ott, „félterméket” állítanak elő. Szárítják, válogatják őrlésre készítik elő a paprikát. Nem is kevés mennyiségben: Tizenkét va- gonnyi szárított paprikát küldenek Kalocsára egy szezon alatt, ami nedves állapotban 110 vagont jelent. A termesztés fortélyai, mestersége apáról fiúra szállt. A gyermekek már segédkeztek a magágyak elkészítésénél, a kiültetésnél, és később már egyedül végezték ezt a munkát. Apáik tapasztalatához hozzáadták az újat, amire a sok éves munka során maguk jöttek rá. Az idősebb Pilisi-házaspár már ! régótajnfoglalkozik paprikával. A férj, Pilisi Vince bácsi télen az erdőben dolgozik, akkor nem sok munka . van a termelőszövetkezetben. Felesége otthon van. Ö csak segíteni jár a tsz-be. — Isten tudja, mióta foglalkozom paprikával — mondja a feleség. — Talán születésem óta, mert amikorra visszaemlékezem, már anyáméknak segítettem. Ezt nem lehet meghatározni, úgy mondják; a bogyiszlói ember a paprikaföldön születik, és ott is hal meg. A magágyakat ő szokta elkészíteni, a háztáji földbe is, a termelőszövetkezetben is sokszor. Ennek külön tudománya van, nem lehet csak egyszerűen úgy csinálni, ahogy a káposzta, vagy paradicsom palántának készítik. — Kukoricaszárból kell csinálni az oldalát, hogy jó melegen tartsa. Abba szalmás istállótrágyát, meg töreket teszünk. Mindenből tudni kell, hogy mennyit, milyen vastagon — mondja, és a kezén mutatja a mértéket. — Annak a tetejébe homokot szórunk. Nem szabad neki kerti földet adni, a vegyes, kicsit nedves homok a jó. Ebbe kerülnek a magok, amit a legszebb példányokból veszünk. Előfordult, hogy úgy kapjuk, mert azt mondják, hogy az jobb, az nemesítve van. De nekünk jó magunk szokott lenni, a tsz-nek is adtunk már belőle. A gondosság, a lelkiismeretes foglalkozás nagyon fontos a paprikatermesztésnél. Ha valaki elhanyagolja, soha sem lesz szép a palánta. — A homok tetejébe meg finom, érett trágyát szórunk. Ez már nem lehet szalmás, mert akkor nem tud kibújni a palánta. Meg kell szitálni, akkor a legjobb. Persze, utána sem szabad magára hagyni. Amikor dugja magát, és fel- púposítja a finom trágyát, kézzel visszanyomkodoiji, akkor sokkal hamarabb jön, és erősebb is lesz a palánta, öntözni is kell naponta, meg arra is vigyázni, nehogy elnyomja a gaz. A kiültetésnek nincs meghatározott ideje. Minél korábban lehet, annál jobb. Ehhez is érteni keli, „megsaccolni”, hogy milyen lesz az idő, nem túl korai-e az ültetés. Lehetőleg eső után ültetik el, egy-két nappal, amikor még nedves a talaj. Utána már az időjárásra, meg a kapálásra van bízva. Pilisiék most mái inkább csak a tsz-ben foglalkoznak vele. vagyis azt művelik, amit a termelőszövetkezet kiad részes művelésre. Azért a háztájiban is van mindig egy-két ágy ássál, azt nem tudja megállni a bogyiszlói ember, hogy legalább a magának valót meg ne termelje otthon. Vannak még egyéni termelők is a faluban, de nagy mennyiségben inkább a termelőszövetkezet foglalkozik paprikával. Emelték a területét, tavaly 80 holdon volt. az idén már 140 holdon termesztik Neve van a piacon a bogyiszlói paprikának. A kalocsai Paprikatermeltető és Feldolgozó Vállalat mindig „nyúzza” őket nagyobb mennyiségért. Mégis a terület csökkentését tervezik, mert a munkaigényes, kényes növényhez kevés az ember. A hosszúkás, piros fajcsipös paprikát egyre inkább kiszorítja a fehér, húsos bogyiszlói. Ismertebb már a környéken, és egyre többen már erre értik a „bogyiszlói” jelzőt. Türk Tibor, a bogyiszlói Dunagyöngye Tsz főkertésze az idén a bécsi kertészeti kiállításra is benevezett, három fajta paprikával, amit saját maguk kísérleteztek ki. Egy kis derültséggel vegyes sértődöttséget okozott a faluban, hogy a „bogyiszlói” paprikával valamelyik más gazdaság nevezett be a kiállításra. Nagy baj azért nincs, hiszen ők is visznek, méghozzá új : fajtát, no, meg a bogyiszlói akkor . is az marad, ha éppen más termeszti. Szívügyük a falubelieknek a paprika. Hagyománynak tekintik, szép és j büszke hagyománynak. És ameddig ez a hagyományos tisztelet él a bogyiszlói emberekben, addig nem fog, hiányozni a piacokról, vagy az üzletekből a híres paprika. KÓNYA JÓZSEF — Gyakran találkozunk emberekkel, akik sokat tudnak olyan dolgokról is beszélni, amit nem csinálnak. Mősz elvtársnőnél más a helyzet. Ha most azt mondanánk. menjen ki Decs- Aljöldre, és szervezzen meg egy nőgyűlést, nem lenne ilyen zavarban, mint most amikor magái ól kell beszélnie — mondja Dulai Kár oly né, a nőtanács megyei munkatársa. A nötanács szekszárdi járási titkára ritkán található az irodában. Íróasztalát, székét nem sokat koptatta a hét év alatt. Idejének jó részét irodán kívül, a falusi asszonyok között tölti. Nagy ügyszeretettel végzi munkáját. Már nem fiatal, de ha a mozgalmi munkáról van szó, vagy valaki segítséget vár tőle. fáradhatatlan. A falusi asszonyok szívesen fogadják, segítik munkáját. A hét év alatt, amióta járási titkár, megszerették, s ragaszkodnak hozzá. Atsz- szervezés idején egymás után szervezte a nők tsz-látogatásaif. Számokban nehéz lenne kifejezni. hányszor veti reszt esti rendezvényeken. nőgyűlé eken. Munkájáról. az elmúlt hét év tapasztalatairól beszélgettünk: — .4 téli hónapokat kell nagyon kihasználnunk. Ilyenkor jobban ráérnek az asszonyok sem hagynák el az eíő- gyűlésekre, rendezné- adássorozatot. Népsze- nyekre, előadásokra jár- rűségéhez persze az is ni. Nyáron már sokkal hozzájárul, hogy az elő- nehezebb a dolgunk. Az adások témája színes, utóbbi években nem is változatos, és főleg arra erőltetjük nyáron a gyű- kell nagyon ügyelni, léseket, összejöveteleket, hogy jó előadót bizto- A földeken, munkahe- sít sunk. A falusi asz- lyükön keressük fel az szonyok fejlődése az asszonyokat, ha valami ilyen igények növeke- közlendőnk akad — désében is lemérhető — mondja Mősz Gyuláné. mondja. Példákat nem is kel- Közben arról beszélj JÍ járási i titkárnő lett felsorolni. Eszembe jutott egy-két nyári találkozásunk. A tenge- lici Petőfi Tsz asszonyaival szénagyűjtés közben beszélgetett. Faddon a borsóföldön tartottak röpgyűlést, ebédszünetben. És láttuk a medina- szölchegyi asszonyok gyönyörű kézimunka- kiállítását. Megrendezésében az ügyes kezű asz- szonyok mellett a járási titkárnak is szerepe volt. — .4 nyári hónapokban a lehetőség szerint nem tartunk rendezvényeket, viszont a téli hónapokat annál jobban hasznosítjuk. Vannak községek, mint Szedres, Alsónána, Tolna, Fadd, ahol a téli estékhez hozzátartozik a nők Petünk, a járásban hány nő vesz részt felnőtt oktatásban. — Még teljes statisztika nem áll rendelkezésemre. de számításom szerint 200—250 nő jár iskolába. Legtöbbjük dolgozó nő, családanya. Solca.n közülük csak nagy nehézségek árán tudják folytatni a tanulást, és vannak, akik a beszámolók előtt vissza7épnek így vagyunk a szakmunkás-képzéssel is. A családos asszonyokat otthoni körülményük, férjük nem engedi el bentlakásos tanfolyamra. — És mit tehet ilyen esetekben a járási titkár? — Saját példámon keresztül buzdítom őket a akadémiája, A világén tamUásm, A járási titkárnő tanácsait kikérik és hasznosítják az asszonyok. Az emberség egyéniségéből fakad. Családi problémák? Veszélyeztetett gyermek elhelyezése? Pályaválasztás? Ki tudná számon tartani, hétéves titkársága alatt hány ügyben járt el, hány család baját segítette megoldani. És hány szülői szeretetet nélkülöző gyermek köszönheti Mősz Gyuláné- nak — a szerény, kevés beszédű munkásasszonynak, — hogy nem kallódott el, és közbenjárására élete rendes kerékvágásba terelődött. A hozzáfordulók gondját annyira a szívén viseli. ha úgy adódik, hogy bajukra nem tud megoldást találni, ez érzékenyebben érinti, mintha saját magát éri valamilyen kudarc. Lehet nagyvonalúan is jól irányítani, dolgozni. Mősz Gyuláné munkájában az aprólékosság, az emberség érvényesül elsősorban. Lehet jót : cselekedni úgy. hogy er- ! röl mindenki tudomást szerezzen. És lehet szerényen. feltűnés nélkül sokat tenni úgy. hogy erről, bár nem sokan beszélnek. de eredményeivel lépten-nyomon találkozunk. Mősz Gyuláné, a nőtanács szekszárdi járási titkára így dolgozik. I P, M, ISKOLA ÉPÜL... Rég kinőtte falait a szekszárdi iparitanuló-iskoia és a jelenlegi oktatás is nehéz körülmények között, szétszórtan folyik a városban. Ezen a gondon hivatott segíteni a most épülő új iparitanuló- iskoia. amelynek falai már kezdenek kibontakozni a Széchenyi utcában. A kilenctantermes iskola a tervek szerint korszerűen felszerelt intézmény lesz. orvosi rendelővel, társalgóval, különböző célokra felhasználható alagsori szobákkal, tornateremmel lesz ellátva. A komlói építőipari vállalat dolgozói a tornaterem falaihoz keverik a habarcsot. Az osztálytermeket és a tágas tornatermet folyosó kapcsolja majd egybe. Valamennyi munkálat a jobb idő beálltával örvendetesen meggyorsult. (Foto: Erb»> I
