Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-28 / 49. szám

I Uv A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA ' XIV. évfolyam, 49. szám. ÁRA: 60 FILLÉR. Péntek, 1964. február 28. Ha iaéficezétl Moszkvából az MSZMP küldöttsége Csütörtökön hazaérkezett Moszkvából az MSZMP küldött­sége, amely az SZKP Központi Bizottságának meghívására Kál­lai Gyulának, a Politikai Bizott­ság tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével hat napot töltött a Szovjetunió­ban. A küldöttség tagjai: Cseterki Lajos, a Politikai Bizottság pót­tagja, a Központi Bizottság titká­ra, Aczél György, a Központi Bi­zottság tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese és Óvári Miklós, a Központi Bizottság pót­tagja, a Központi Bizottság osz­tályvezető-helyettese. A küldöttség fogadására a Ke­leti pályaudvaron megjelent Ne­mes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titká- ! ra, Ilku Pál, az MSZMP Politikai { Bizottságának póttagja, művelő- ■ désügyi miniszter, Gosztonyi Já- : nos, a KB póttagja és Púja Fri- i gyes, a KB osztályvezetői, vala- i mint Erdélyi Károly külügy- i miniszter-helyettes. Jelen volt G. I A. Gyenyiszov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. Az MSZMP küldöttsége Kállai Gyulának, a Politikai Bizott­ság tagjának, a Miniszter- tanács elnökhelyettesének ve­zetésével az SZKP Köz­ponti Bizottságának meghívására február 19-től 26-ig a Szovjet­unióban tartózkodott. A küldött­ség tagjai megismerkedtek az SZKP-nak az ideológiai munka terén szerzett tapasztalataival. Jurij Andropov, Leonyid Iljicsov és Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának titkárai fogadták a küldöttséget. A vendégek találkoztak állam­férfiakkal és közéleti személyisé­gekkel, köztük Konsztantyin Rud- nyevvel, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökhelyettesével és Msztyiszlav Keldissel, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöké­vel. A küldöttség tagjai hazautazá­suk előtt beszélgetést folytattak Mihail SznszlovVal. az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagjával, a Központi Bizottság tit­kárával, Andrej Kirilenkoval, az elnökség tagjával és Leonyid II- jicsovval, a Központi Bizottság titkárával. Az első tizenegy Felavatták a Szekszárdi Mérőmtíszergyár első szakmunkásait Nem... Nem futballcsapat. Bár az is lehetne, hiszen tizenegy ti­zenkilenc—húszéves, egészséges fiatalember ül itt, az első sorban, és bizonyára a futballhoz is ér­tenek. Ünneplők, és ünnepeltek. A mögöttük ülők, több mint száz fiú és lány ünnepli, — és kicsit talán irigyli is — őket. Van miért. Mind a tizenegyük kezében ott a friss szakmunkásbizonyítvány, a „belépő” a felnőtt életbe, „belé­pő” a most épülő műszergyár szakmunkásgárdájába. A többiek, a következő sorokban ülők majd csak fél, vagy másfél év múlva jutnak el a szakmunkás-bizonyít­ványig, de ők már szakmunká­sok, esztergályosok. Nem volt könnyű az elmúlt há­rom nap. Az első nap írásbeli vizsga. Másnap a gyakorlati munka, majd a szóbeli. A tizen­egy közül jónéhányan legalább úgy izgultak, mint másfél évvel ezelőtt, az érettségi előtt. De vé­gül is sikerült. Kézben a bizo­nyíték, a szakmunkás-bizonyít­vány. Első ízben avatnak szakmun­kásokat a Szekszárdi Mérőmű­szergyár tanműhelyében. Az ez­után következő szakmunkásvizs­gák — bizonyára sok lesz még — talán népesebbek lesznek, de ilyen ünnepélyesek nem, hiszen ők, az első sorban ülők az elsők. Első tagjai a gyár törzsgárdájá­nak. Ezért üdvözli őket megkü­lönböztetett ünnepélyességgel Ba­csó Miklós, az iparitanuló-iskola igazgatója, Róna Imre bácsi, a budapesti anyavállalat nyugdíja­sa, ennek a tanműhelynek az első vezetője, Mármarosi László, a já­rási pártbizottság munkatársa, Ambrusits László, a tanműhely KlSZ-titkára. Nemcsak az ünnepélyen láttam őket. Találkoztunk néhányszor a másfél lév alatt, és most, a vizs­gán is. Egyikük elmondta, hogy tősgyökeres pedagóguscsaládból származik, még a dédapja is taní­tó volt. Ö — bár szülei szerették volna, ha a családi pályát vá­lasztja —, esztergályosnak jelent­kezett az érettségi után. — Kis­gyerekkorom óta fúrok, faragok, reszelek, szerelek — mondja. — Már el volt intézve a felvételem a pedfőre, amikor ide pályáztam. A szüléimét meg megnyugtattam, hogy azért nem leszek hűtlen a családi hagyományokhoz, lehetek én jó pedagógus a felsőfokú tech­nikum elvégzése után is, mert oda akarok beiratkozni levelező hallgatónak, nevelek majd kiváló szakmunkásokat. A másik gépészmérnöknek ké­szül. Azért nem pályázott mind­járt az érettségi után az egyetem­re, "meri sáSilei nehéz anyagi helyzetben vannak, segíteni kell őket. A mérnöki diplomát így is meg lehet szerezni. Csaknem valamennyien to­vábbtanulási terveket forgatnak a fejükben. Arra azonban, hogy megváljanak a már magukénak érzett gyártól, egyik sem gondol. A teremben oldalt, egy kis asz­talkán a vizsgarémekek. Kifo­gástalan, hibátlan valamennyi. A legtöbb ismert szerszám, alkat­rész, készülék. (Az oktatótól, Blé­zer Jánostól tudom meg, hogy az elmúlt másfél évben nemcsak ta­nultak, hanem „termeltek” is a gyerekek, esztergáltak jónéhány szerszámot, készüléket a pesti gyár részére.) Van azonban a vizsgaremekek közt két érdekes­ség. Az egyik egy belül üres gömb, hat lyukkal, a gömb bel­sejében szabadon egy kocka. A kocka élei azonban hosszabbak, mint a lyukak átmérője, a lyukak közül tehát egyiken keresztül (Folytatás a 3. oldalon) (Foto: Erb János) Béla féri képeslap A tervjóváhagyó közgyűlések A zárszámadásokat megyeszer- te követi a falvak másik jelentős eseménye: a tervjóváhagyó köz­gyűlés. Ez az az alkalom, amikor egy-egy termelőszövetkezet gaz­dái szentesítik, a közösség min­den tagja számára törvényerejűvé teszik az esztendő termelési, pénzügyi és beruházási program­ját. Évek óta így. van, és most csak annyi a módosulás, hogy va­lamennyi gazdaságban a terv- jóváhagyó közgyűlésen „erősítik meg” az alkalmazott ösztönző módszereket is. Zárszámadáskor a kiküldöttek és a felszólalók úgy­szólván mindenütt elmondták, hogy tulajdonképpen a zárszám­adás munkaértekezlet, mert egy egész esztendő örömeit,' sikereit, gondjait elemzi a tagság. A terv- jóváhatgyó közgyűlés pedig, ha le­het ezt a kifejezést használni, ak­kor kétszeresen is munkaértekez­let. A megfogható közeljövőről van ugyanis szó. S erre célszerű min­den esetben nemcsak a vezetők­nek, a. tagoknak is gondolni. Most dől el, hogy tulajdonképpen mi­ből lesz majd év közben a fo­rint. Lényeges és döntő, hogy a nagy tervből ki-ki megismerje azt a hányadot, amelyik az egyes emberekre, külön-külön a tagok­ra esik. A tsz terve végered­ményben a szövetkezeti gazdákra épül fel. Csak abban az esetben lesig belőle valóság, ha azzal a meggyőződéssel szentesíti a köz­gyűlés az idei programot, hogy ki-ki már most elhatározza, hogy a ráeső-részt, teljesíteni fogja. Ezekben a napokban megyénk­ben volt néhány olyan zárszám- 1 adó közgyűlés, amelyen a tagok \ keveselték á jövedelmet. A közös- 1 bői származó jövedelmet. Duna­földváron például szintén ez volt néhány embernél a központi probléma. Csak hát arra már nem igen gondolnak a méltatlankodók, hogy először adni kell, és utána számíthat az ember valamire. Először a terveket teljesíteni kell. munkával, szorgalommal, és csak utána lehet forintot várni. Duna- földváron éppen ott a baj, hogy a tagok egy része a közös munká­ból nem veszi ki a részét úgy, ahogy kellene. Ilyen körülmények között hiába készülnek el a szép tervek, szorgalom híján azok csak papíron maradnak. Lényeges dolog tehát, hogy a szövetkezeti .gazdák mindegyiké­ben legyen kellő elhatározás a tervek teljesítése iránt. Attól még nincs változás, hogy helyesléssel fogadják, és jóváhagyják az idei tervet. Kizárólag a munka szá­mít., Ehhez viszont elengedhetet­lenül fontos a kész tervet vala­mennyi taggal megbeszélni, és külön-külön meghatározni, hogy milyen feladat vár az idei esz­tendőben a növénytermesztőkre, az állattenyésztőkre, kertészekre, stb. Mindezek így, együttesen job­ban biztosíthatják á tervek telje­sítését. Arról sem szabad megfeledkez­ni, hog,y a szövetkezeti emberek-“- is szeretik tudni a célt, azt, hogy mit miért csinálnak, s egy-egy munkaterületen, a tennivalók el­végzése után mire számíthatnak. Ennek ismertetésére szintén van mód, és van lehetőség, főként bri­gádértekezleteken, de év közben nagyon sokszor. A tervjóváhagyó közgyűlés tehát csak az első lé­pés, a többi ezután jön, a többit, a tervet munkával, szorgalommal, szaktudással valósíthatják meg a szövetkezeti gazdák.

Next

/
Thumbnails
Contents