Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-26 / 47. szám

4 TOLNA MEGYEI XEPÜJSAG 1964. február 26. Egy év után ismét TAMÁSIBAN Baráttá válik a könyv — Áldozó községek Minden ötödik lakos könyvtári tag | Van annak már egy bő esztendeje, hogy Jenei Istvánnal, a tamási járási könyvtár vezető­jével beszélgettünk. Akkor leg­inkább arról esett szó. mit tettek a tanácsok és a könyvtár azért, hogy a községekbe megfelelő mennyiségben jusson el a jó könyv, s mfnél többen vegyék azt kézbe a falvakban élő embe­rek közül. Számokat, százalékokat emlegettünk, s ezek summázása- ként állapítottuk meg: a tamási járás már egy évvel ezelőtt, el­érte a korábban kitűzött célt: a járásban ezer lakosra 1200 kötet könyv jut. Mi a helyzet ma, a már tavaly « erősnek mutatkozó alapra, hogyan emelkedett további épü let? Ha csak annyit említünk bogy a tavalyi 1200 kötet újabb •négyszázzal gyarapodott, s ezer lakosra most már 1600 könyv jut. már akkor megállapíthatjuk: a fejlődés üteme nem tört meg. Ez azonban még nem mond meg mindent. Feltétlenül kell az a kiegészítés, hogy az egy év alatt szerzett, több mint 22 ezer új könyv arra is választ ad: a ta­nácsok nem mellékes, hanem na­gyon - is fontos feladatnak tart­ják a könyvtárak fejlesztését, iregszemcse, Magyarkeszi, Ozora. Pincehely. Regöly és más köz­ségek is egy év alatt 14—14 ezer forintot költöttek a könyvtár gazdagításába. De még az olyan kis község, mint Pári sem ma­radhat ki a felsorolásból. Itt a tanács tavaly 10 ezer forinttal támogatta a községi könyvtár fejlesztését szolgál bi­zonyságul a következő adat is, ami a köl­csönzésről próbál képet adni. Eszerint egy év alatt 21,9 kötetet kölcsönöztek ki minden egyes ol­vasóra. s a 44 könyvtárból egy év alatt 225145 könyvet vettek ki az olvasók. Hogy egy jó könyvet aztán valójában hányán olvastak el, arra megint igen nehéz lenne válaszolni. Persze azért van pont, ahol a fejlődés még nem olyan egyértel­mű. mint más vonatkozásban. Ez leginkább a felnőtt olvasók esetében látszik. A könyvtárak tagjai közül ugyanis 59 százalék a felnőttek aránya. Nem rossz ez, de lehetne sokkal jobb. A tamási járás könyvtárainak leg- közelébbi és egyben legfontosabb feladata éppen a fentiekből ere­dően tehát az, hogy miután a fiatalokkal megismertették, most azon- már az idősebb nemzedékkel is ban az I megszerettessék a könyvet. A anyagi áldozat, ha csak megven- | dolog nehezebbik részének ez nék a könyveket, s aztán azok : látszik. Ám arról az alapról, amit Hiábavaló lenne nem tanul. Holt érték-e tehát az a több mint 82 ezer kötet, ami a járás 44 könyvtárában található? Nem, mert az állomány-gyarapí­tással egyidőben bővült, fejlődött azoknak a tábora is. akik olvas­nak. Számuk jelenleg meghalad­ja a tízezret, s így a járásban ma minden ötödik lakos tagja a könyvtárnak. Hogy ez az arány miként módosulna, ha az össz­lakosságból leszámítanánk a cse­csemők és az iskolába még nem járó gyermekek számát, arra nincs adatunk. De ez talán nem is fontos. Sokkal lényegesebb, hogy egyre inkább baráttá vá­lik a könyv olyan helyeken is, ahol néhány éve még idegenként fogadták. 1 A fentiekre ott porosodnának a polcokon. így épp—ciy holt érték“''^ölná ‘Üfeu- pán, mint a kibányászatlan érc. Külijnösen vonatkozik ez a fal­vakra. ahol a sok szép és jó eredmény ellenére sam mondhat­juk el, hogy a művelődés már olyan szükségletté vált, amelyben az tűnik kivételesnek és furcsá­nak. ha valaki nem olvas, vagy £ddj.g építettek., a lehetőség ké­zenfekvőként kínálkozik. Mi szük­séges a megvalósításához? Talán az, hogy az az erős kapcsolat, ami a könyvtáraik, a tanácsok és a társadalmi szervezetek között kialakult, még szorosabb, s még a jelenleginél is sokágúbb legyen sz. i 'Ze&litítAi ttomé* Az üzemben, ahol járok, év­fordulóról hallok. Kevesen tud­nak róla. hiszen csupán egy ember ünnepe. Két éve, hogy Bognár Imre nem iszik egy korty szeszes italt sem. Az­előtt legalábbis kapatos volt, még bent a munkahelyén is. Két éve. hogy az igazgató be­hívatta. Azt mondta neki, to­vább nem nézik' el a henye- ségét. Ha még egyszer részegen látják, elvonókúrára vitetik. A férfi mást ajánlott. — Ha én még egyszer italos leszek, bocsásson el. igazgató elvtárs. írok egy nyilatkozatot, bocsásson el. De majd meg­látja. hogy nem iszom én töb- rózsaszín kocsipaplan is. amely tok. Lehet, hogy szó sincs gyászról, csak divatról? — Meguntam már ezeket a holmikat, feketén még hord­hatom őket — mondja az asz- szony, mintha csak nekem vá­laszolna. — oOo — Az utcán szemközt jönnek ve­lem. A mama fején vastag, szőrmekucsma, mélykocsit tol. Ma már másodszor találko­zunk. Úgy látszik sétálgatnak. Eddig csak az tűnt fel. hogy milyen fiatal a mama. és mi­lyen kedves a külseje, ettől a fehérségtől a fején. Most az a bet. meg tudom állni, ha aka­rom! Meg is állta. Tartja a sza­vát. Még a halászlé után is málnát iszik. A komái ezért hívják „Málnás Imrének”. Kint j önn ek-mennek az emberek, hunyorognak a korai napba, nem is sejtik ezt az évfordu­lót. — oOo — Lerakodom a Patyolatban. Bosszús vagyok, mert egy nő, nagy halom ruhával, még előt­tem ván. — Milyen színűre? — kérdi a boltos. — Feketére. Mindent feke­tére — mondja fás hangon az asszony. Megrendülök. Most veszem észre, hogy a harisnyája, a ci­pője is fekete, sőt sötét haján a kendő is. Az átvevő nem kérdez semm i. Az asszony vi­a csöppséget tülljeivel egészen eltakarja az avatatlan szemek elől. Ilyen paplan, csak az első, csak az egyetlen, egyszem gye­reké lehet, akit óvnak a szél­től is. akinek jöttén nagy volt az öröm. (bk) PINTÉR ISTVÁN: » Fejezetek a termonukleáris bombák történetéből 14. A Nation című folyóirat feltárta gy^á.Zalékára. ?™e1' miért van szükségük a hadi­dig ez az összeg tízmilliárd dől- ben kénytelen volt átengedni az lárra, vagyis a nemzeti jövedelem atombomba alapanyagának elő­állításában és hasznában a veze­anyaggyárosoknak ezekre az ösz- szeköttetésekre: „Az Egyesült Ál­lamok gazdasága jelentős mérték­ben függ a katonai programtól, amely évente körülbelül 50 mil­liárd dollárt emészt fel... A re­pülőgépek, rakéták és más fegy­kedett. Ugyanebben az időben tő szerepet a dúsított urániumot, az amerikai államnak az ilyen gyártó Union Carbide and Carbo­tevékenységek finanszírozásában ne-nak. Amíg a hidrogénbombák való részvétele 22 százalékról 52 gyártása nem került előtérbe, az százalékra emelkedett. Még jel- első vállalat, amely mögött a lemzőbb adat, hogy az Egyesült Morgan—du Pont szövetség áll, Államokban a rakétagyártó ipar- kaparintotta meg a több profitot, ban a kísérletező és kutató mun­később pedig a hidrogénbomba gyártásának megkezdése után a százalékát az állam adja, s a dúsított uránium urai, az Union hadügyminisztériumnak a tudó- Carbide (Rockefeller-érdekeltség) — hatalmas'és "nyíltanműködő mány°s> kutató és kísérleti terve- került előtérbe, tömböt alkotnak, amelynek léte z° munkálatok vonalán tett meg- A rakéta-üzletben rendeléseinek részaránya sok nagy hadiipari részvénytársaság­verek gyártásával foglalkozó kalat?kra. felhasznált összeg 85 részvénytársaságok — talán elő- ’ szőr az amerikai történelemben fenn­a fegyverkezési program tartásától függ.” És mennyire a fegyverkezési verseny fenntartásától függ a léte annak az új iparágnak, amely abból született, hogy a militaristák és a kapitalisták elorozták a tudósok munkájának sek felel eredményeit s az atommag mé­lyében szunnyadó energiák fel­szabadításának vívmányát is hasonló a helyzet. Az egész világsajtót bejárta a hirdetés, amely 1960 nál, például a Lockheed-nél, a januárjában jelent meg a New North American-nél, a Martin­nál, a Sparry Rand-nél és a York Timesben. A hirdetést a General Electric adta fel és ab­Wetinghouse Electric-nél mégha- ban mérnököket toborzott a ra- ladja az összes katonai rendelé- kéták és űrhajók gyártásával fog­lalkozó részlege számára. Közölte, Az atomfeevver gyártásának hogy a váUalatnak ez a részlege az atomregyver gyartasanak most egy kutatóközpontot állít fel 14 millió dollár költséggel. áldásából más nagytőkések is ré­az szesednek. Amerikai áramszolgál- _ , , , ,. .... ... . emberiség java helyett az embe- tató közművek közös vállalatai Ezzd kecsegtette a mérnökökét: riség életének veszélyeztetésére hosszú lejáratú szerződésben biz- ”Merje íel saJat fejlődési leheto­tosított támogatást kapnak a kor­használják fel. Erről az atom­fegyvereket előállító iparról W. W. Waymack, az amerikai Atom­ségeit az alábbi teljesítmény fé­tvOllVtt tCUltt/ttCt tub t ACl Ul IO IV CX AUl - A 1 ' A ' 1 1 1 / 'r 1 v nyenél. A rakétákkal es urna­manytol, hogy villamos energiát ------ ™ s zolgáltassanak az atomfegyver jókkal foglalkozó részlegnek 500 energia Bizottság egykori tagja előállításához. A tudósok, amikor r.°I?yi. alkalmazotti gárdája yolt. így nyilatkozón: „Uj ipar búk- az atommagban rejlő energiák 1 a ma7n a"1” <'7Hrnn ma mai kant fel hirtelen: már akkor is feltárásán fáradoztak, arra gon­óriásnak mutatkozott. amikor először hullott le róla a lepel, doltak, hogy hatalmas energia- forrást szabadítanak fel a békés majd óráról órára növekedett, élet számára. Nos, a felhalmozott s a szokásos mércékkel mérve, atomenergia, vagyis a nukleáris ma ez a leghatalmasabb ipar- fegyverek eddig elképzelhetetlen águnk. Messze szerteágazik az egész országban, s át- meg átszö­vi az egész gazdaságot.” Ehhez az új iparághoz, amely Alkalmazottainak száma ma már 4000-re növekedett és a tevé­kenységi kör egyre tovább szé­lesedik.” Azóta még tovább növekedett a General Electric rakéta-rész­lege. Ebben nagy része van William M. Fechtelernek, aki a General Electric főtisztviselője. Fechtelei- ismert tengernagy volt, a koreai háború idején a hadi­mértékben pazarolják a hagyo­mányos forrásokból származó energiát. Az atomfegyverek gyár- _ . fásához már 1956-ban az Egyesült közvetlenül a második világ- Államok teljes villamosenergia- tengerészet vezérkari főnöke, ké­háború befejezése után az ame- készletének tíz százalékát hasz- sőbb pedig a NATO dél-európai nálták fel, többet, mint Francia- . ország, Olaszország, vagy Dél- szövetséges haderőinek foparancs­Amerika egész viílamosenergia- noka. Amikor Fechteler évi 12 termelését. Óriási pazarlás ez, de ezer dollárral nyugdíjba vonult, nagy haszon a kiválasztott villa- azonnal belépett a General mossági társaságok, a áramfej­lesztő berendezéseket előállító rikai atomzsarolás és atommo­nopólium hitének idején szü­letett, a legutóbbi esztendők­ben közvetlenül felzárkózott a rakétagyártás. A nukleáris töl­teteket is hordozó rakéták szín­vonalában és pontosságában az Electric-hez évi 40 ezerért. Be­Egyesült Államok messze elma- gyárak, valamint a mindezeket osztását az amerikai képviselőház hadügyi albizottsága így határoz­ta meg jelentésében: „A General Electric Corpora­tion atomgyártmányokkal foglal­rad a Szovjetunió mögött, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a nagytőkések és nagyipa­rosok hatalmas összegeket keres­nek a rakétagyártáson is. Sőt, a/, elmaradás bizonyos profitszerzési lehetőségeket biztosít a vállalko­zók számára. Az elmaradás ugyan­is arra készteti az amerikai veze­tő köröket, hogy megkíséreljék befolyását a plutónium- - - előállítására, a legutóbbi idok­finanszírozó bankok részére. Érthető, hogy a különböző kon­szernek és pénzcsoportok nem szívesen hagynak másoknak ilyen kitűnő üzletekből és egymással , . 0«.7tá]vónflk tanácsadóin kii­is szívós és kíméletlen harcot kozo oszta - nak tanácsadója, ku vívnak a haszonért. A General lönös tekintettel hosszú távlatok- Electric és du Pont, amely kitér- kai történő tervezésre." megszüntetni az amerikai hadi- technika elmaradását a szovjet haditechnika mögött, s ezért az amerikai állam egyre nagyobb összegeket fordít katonai jellegű kutató és kísérleti munkálatok­ra, s az ilyen munkálatokat vég­ző hadiipari' részvénytársaságok jövedelme állandóan emelkedik. Mondanunk sem kell, hogy a legnagyobb amerikai pénzcsopor­tok megfelelő leányvállalatokat és tőkés alapokon szervezett kuta­tólaboratóriumokat alapított, hogy ne veszítse el a hadiköltségvetés­ből ezen az alapon megtakarítha­tó profitot. Jellemző adat: az Egyesült Államokban 1940-ben 400 millió dollár, vagyis a nem­zeti jövedelem fél százalékát for­dították kutatásokra. 1957-re pe­(Folytatjuk.) & IKKÜNKRE VÁLASZOLNAK A Tolna megyei Népújság fefo- és tartózkodjon a 74/1955. B. M. ruár 4-i számában megjelent számú rendelkezés alapján az it­tas vendég kiszolgálásától. A járási kereskedelmi felügyelő figyelmét is felhívtam, hogy az egységet fokozottabb ellenőrzés alá vegye és az észlelt hiányos­ságokat szüntesse meg, ha szük­séges. pénzbüntetést is alkalmaz­zon. -Á" Korsós István, a Tolna megyéi Tanács VB. „Egy félreértésről — egy új presszó kapcsán” című cikket felülvizsgáltam és az alábbi in­tézkedést adtam ki: Tekintettel arra. hogy a presz- szó üzemeltetése a dombóvári földművesszövetkézet hatáskörébe tartozik, ezért a kereskedelmi főosztályt, mint irányító szer­vet értesítettem és felhívtam, ad­jon utasítást az egységvezetőnek lágosszürke kabátjára pillán, j a, tisztaság, a rend megóvására, íkereskedelmi osztályának vezetője Huligánok az elmúlt századokban A huligánok nem csupán modern 1 Dr. Hadnagy Albert kutatásai azt korunk „torzszülöttei”, hírhedtek erősítik meg, hogy ezért volt annyi voltak már az elmúlt évszázadok ban is, csak akkor másképpen ne­vezték őket. Hogyan? Erről olvashatunk a szekszárdi Állami Levéltárban a Napóleon korabeli magyar községek jelentéseiben. Ezek elmondják, hogy a magyar jobbágyfalvak mi­ként tettek eleget katonaállítási kö­telezettségüknek, hogyan teljesítet­ték a rájuk rótt kvótát a bécsi csá­szár parancsára. Elsősorban a tár­sadalom haszontalan rétegét, a nap­lopó és garázda legényeket fogdos- ták össze katonának, — dr Hadnagy Albert levéltárigazgató véleménye szerint — az eredetien nevezett ..já­tékos kedvűeket”. A „játékos kedvűek" a munkake­rülő, könnyen élni akarók, a hetyke verekedők, a kocsmázók és a kár­tyások soraiból kerültek ki. Ilyen bölcs paraszti észjárásra valló fur- fanggal szabadult meg a falu az ak­kori huligánoktól. Másodsorban a szintén megbízhatatlannak tartott vándorlegényekre húzták rá az ..an­gyalbőrt”. katonaszökevény, akiket ezerszámra köröztek a hatóságok. Nagyrészt ilyen szökevényekből lettek a be­tyárok. Természetesen önkéntesek is akadtak a hadseregben, ezek azon­ban elenyésző kevesen voltak. Ennek az elmés toborzási mód­szernek megvolt a jó oldala is: akik „betörtek”, s lecsillapította nyugta­lan vérüket a katonaélet, azok ma­gukkal vitték a faluból a virtust, a harci készséget. Sok hőstettet haj­tottak végre az így vitézzé vált le­gények. A győri csata után például egy dunaszentgyörgyi közhuszár, Karácsonyi Ferenc — akit tolvajlá- sért is megbüntettek „játékos ked­vű” korában — nyolc francia kato­nát, köztük egy ezredest ejtett fog­lyul egy ladikban a Dunán egyma­ga. Ezek az írásos bizonyítékok fényt derítenek a katonaállítási módoza­tokra, arra, hogy kikből verődött össze Napóleon korában az osztrák császári ármádia, milyen rétegező- désű volt, s abból milyen következ­mények származtak — így véleke­dik a kutató. (B. L.)

Next

/
Thumbnails
Contents