Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-26 / 47. szám
■S64. február 26. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Miért nem biztosítanak telket Szekszárdon a magánépítkezők részére? Sokszor írtunk és beszéltünk a megelégedés hangján a szekszárdi magánépítkezésekről. Az évek folyamán új városrészek nőttek ki a földből, százak és százak költöztek új, kertes családi házba — részben saját erőfeszítésükből, részben pedig az állam hiteltámogatásával. Nem kétséges, a magánépítkezésekkel igen sokat javult a város lakáshelyzete. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a jövőben is a magánépítkezés lesz a lakáshelyzet javításának egyik alapvető módja, bár állami pénzből is sok lakás épül. Nemrégiben döntöttek a tanácsnál egy új bérház lakásainak elosztásáról. Elkészült a kertváros és a régi város közti Mayer-rét beépítési tanulmánya, makettje. Itt körülbelül 700 lakás log, épülni bérház formájában. Még nem ismeretesek pontosan a harmadik ötéves terv lakásépítési tervadatai. A jelenlegi tárgyalások, kalkulációk szerint azonban arra van kilátás, hogy a mostaninál nagyobb ütemií lesz az állami lakásépítkezés. Csakhogy nagy még mindig azoknak a száma, akik nem megfelelő lakáskörülmények közt élnek, és kívánatos, hogy minél előbb új lakáshoz jussanak. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy az iparosítás mellett ez a város egyik legsúlyosabb gondja. Olyan súlyos gond, hogy fokozatos megoldása is csak minden erőforrás felhasználásával lehetséges. Semmiképpen sem csökken tehát a jövőben sem a magánépítkezések jelentősége, sőt, kívánatos lenne minél jobban szorgalmazni, segíteni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy napirenden is szerepel állandóan a magánépítkezések segítése. Sajnos azonban, néha az az érzése az embernek, mintha nem tennének meg mindent a cél érdekében az arra illetékesek, s elsősorban a városi tanács. A házhelybiztosításról van szó. Az építkezésnek elemi előfeltétele a megfelelő házhely. A házhelyet a tanácsnak kell biztosítania, kisajátítás útján. A tanács átadja a házhelyeket az OTP-nek. s az adja el az építkezni szándékozóknak. Évek óta állandóan arról van szó, hogy gondoskodni kell megfelelő házhelyről, s biztosítani kell,' hogy az OTP-nél állandóan lehessen annyit vásárolni, arneny- nyit az építkezők éppen akarnak. Ez az egyik leglényegesebb, amit a tanács tehet, s amit hivatalból meg is kell tennie a kislakásépit- kezések érdekében. Ugyanakkor Szekszárdon évek óta az a probléma, hogy nincs elég telek, ha a tanács átad az OTP-nek, azt pillanatok alatt elkapkodják, megvásárolják, s utána hiába mennek az építkezni szándékozók. így volt ez tavaly is, amikor csak 60 telket adtak át az OTP-nek. Jelen pillanatban pedig valósággal tűrhétetlen a helyzet. Az OTP- nél érdeklődésünkre kénytelenek voltak azt a választ adni, hogy mindössze 2 (nem elírás: kettő) eladatlan telekkel rendelkeznek. Éppen a téli időszak lenne a legalkalmasabb az előkészületekre, igen ám, csakhogy ez az áldatlan állapot uralkodik, amit semmiképpen sem lehet megérteni. Kétségtelen, rengeteg munkával, intézkedéssel jár a telekbiztosítás, s a tanácsnak sokat kell fáradoznia azért, hogy átadhasson az DTP-nek több-kevesebb telket értékesítésre, az is igaz, hogy az ezzel kapcsolatos eljárás meglehetősen hosszadalmas. De nem szabad ílfelejteni, hogy nem máról-hol- -íapra vetődött fel ez a probléma, nanem már évekkel ezelőtt, s azóta állandóan napirenden szerepel, állandóan sürgetik, a felsőbb szervek éppen úgy, mint az OTP a kisajátítást. Számottevő változás azonban mindmáig nincs, és ez komoly féket jelent a lakásprobléma megoldásánál. Mivel ez a jelenlegi helyzet, megkérdeztük a városi tanács vezetőit. Kalmár József városi vb-elnök- kel, dr. Nedók Pál vb-titkárral. és Hegyi Ferenc építési osztály- vezetővel beszélgettünk e témáról. — A múlt év elején — mondották — a megyei tanács vb. egyik ülésén foglalkozott a város lakásépítkezésével. Ezen az ülésen határozat is született ránk vonatkozóan. A határozat egyik része éppen arra hívja fel a figyelmünket, hogy biztosítsuk a magánépítkezésekhez a telket. Természetesen a korábbinál kisebb méretű telkek biztosításáról volt szó. hogy minél több családnak tudjunk házhelyet adni. A határozatban lévő házhelyeket a múlt évben sikerült is biztosítani nagy nehézségek árán. Az kétségtelen, hogy ennek egy részét nem az OTP értékesítette, de az tény, hogy kislakásép ítkezás céljait szolgálta. Sorra vesszük a tett intézkedéseket. 28 házhelyet biztosítottak a parásztai részen, ezen alapul a KISZ-lakásépítésd akció. Tovább folytatták a baktai \ részen is a házhelykisajátítási eljárást, itt öt házhelyet adtak át az első, és huszonnégyet a második ütemben. Az északi kertvárosban az egyéb, tehát nem az OTP-n keresztül jelentkező igények kielégítésére 12 házhelyet mértek ki. Tíz házhelyet adtak át a Bocskai utcai részeit. Eredetileg magánépítkezési célokra kívánták felhasználni a Munkácsy és Bezerédj utca közti részt is. Ez a terv időközben megváltozott — természetesen a városiak beleegyezésével, helyeslésével: e területet ugyanis közületi célokra használják fel. Tizenegy házhelyet biztosítottak Parásztán azok részére, akik korábban tulajdonosok voitak, és építési kötelezettséget vállaltak. A Tompa és a Polláck utcai részen 42 lakásból álló társasház építésére teremtették meg a lehetőséget , ezen felül 15 átmeneti lakás építésére. — Ezek tények, viszont az is tény. hogy az igényeket nem tudták kielégíteni, az OTP-nél több házhelyet, vásároltak volna, ha lett volna — vetettem közbe. — Igen. ezzel egyetértünk, ezt tudjuk. Van azonban a dolognak egy másik oldala is' a házhelybiztosítás igen bonyolult műszaki és adminisztratív eljárási igényel, s e tekintetben sok akadályba ütköztünk. A legnagyobb akadály műszaki vonalon jelentkezett. Nem volt meg a város távlati rendezési terve, nem voltak meg a szükséges térképek ahhoz. hogy a számításba vett területen megkezdhettük volna az eljárást. Először tehát megfelelő térképről kellett gondoskodnunk. Az ezzel kapcsolatban felmerült nehézséget úgy igyekeztünk leküzdeni, hogy nem vártuk meg; a hivatalos kijelölést, hanem különféle utánjárással. ..nem hivatalosan" teremtettünk kapacitást. Ennek köszönhető aztán, hogy a közeljövőben ismét tudunk átadni majd házhelyet az OTP-nek értékesítésre (körülbelül hatva- nat). Később húsz házhelyet adnak át, és kilátás van arra, hogy az év végére rendelkezésre tudunk bocsátani még 150 házhelyet. Ebből következik, hogy az idén ugyan elég nagyszámú házhelyet biztosítunk, de az általános helyzet nem sokkal lesz jobb a tavalyinál, mert hiszen az adottságok figyelembevételével nem lehetett jobb helyzetet teremteni. Feltétlenül nagy eredmény azonban. hogy a műszaki előkészítés és egyéb intézkedés olyan stádiumban van. hogy a későbbi időszakokban nagyobb ütemben tudunk majd házhelyet biztosítani. Kalmár József, á Vb. elnöké hangsúlyozta azt is. hogy a különféle műszaki, adminisztratív nehézségek mellett baj volt a következetességgel is. — Nem voltunk mindig elég következetesek — mondotta — bár sok kezdeményezéssel próbálkoztunk. A jövőben feltétlenül változtatni kívánunk ezen is, mert hiszen a példánk azt igazolja, hogy nagyobb következetességgel nagyobb ütemben tudjuk leküzdeni a nehézségeket. BODA FERENC | Harmincnégy baleset Az év elején több alkalommal tanácskoztak ipari üzemeink vezetői a munkavédelem tapasztalatairól. Különösen az 1963. évi 34: törvényerejű rendelettel kapcsolatos feladatok megvitatása során vált világossá: a gazdasági vezetőknek, sok még a teendője, hogy a munkahelyeket százszázalékosan biztonságossá tegyék, hogy a dolgozók védelme, egészsége érdekében megtegyék a törvényben előírt védő. óvó-rendszabályokat. Többször írtunk lapunkban is a balesetek alakulásáról, s mindig hangsúlyoztuk: az adatok a közlekedési vállalatok balesetei nélküliek, tehát lényegében, nem teljesek. Mert a vasút különleges intézmény, itt a körülmények is. meg a dolgozók is mások, mint a zárt üzemijen -— ezért is nem helyes az itt történt baleseteket az ipariakhoz számítani. Egyrészt mert itt nagyobb, hogy pontosak legyünk: katonásabb a fegyelem, másrészt pedig itt egy jelentéktelennek tűnő tévedés is — az üzemben esetleg csak egy gép, vagy egy személy sérülését eredményezné — itt az utasok ezreit teheti ki életveszélynek, a gépek tucatjait teheti tönkre. Sajnos azonban, bármily nagy és szigorú is a fegyelem a vasútnál. történik itt is baleset. A múlt évben harmincnégy baleset volt csak a dombóvári állomás illetőségi területén. A személyi és tárgyi balesetek nagy részét meg lehetett volna előzni. És ebbe a megelőzésbe az utas is beletartozik. Mert sajnos az a helyzet, hogy a vasúton történt balesetek jelentős része az utasok miatt, vagy az utasokkal történik. Pedig egész hadsereg vigyáz az utasokra, és a vasutasokra is. Nincs még egy üzem az országban, ahol olyan gondos és alapos lenne a munkavédelem, az ember védelme: Mégts hanyagság, könynyelműség. nemtörődömség révén | előfordul, hogy valakit elüt a vonat, nyomorék marad, hogy kisiklik egy mozdony, sok ezer forint kár keletkezik. Harmincnégy baleset, figyelmezteti a vasutasokat, a szabályiatok betartására figyelmeztet csaknem nyolcezer vasutast a múlt. évi személyi és tárgyi balesetek sorozata. Sajnos azonban, hiába tesznek meg minden óvintézkedést. a személyzet kioktatására, a sok ezer forintos munka- védelmi költségek az idén még nem vezettek kellő eredményre Másfél hónap alatt már négy baleset volt Kettő személyi és kettő tárgyi. Ezek hatása érezhető ugyan a munkában, óvatosabban dolgoznak már a munkások, többször lépnek fel erélyesebben az utasok fegyelmezetlensége ellen, de mégsem jár kellő eredmény- nyel. Pedig a harmincnégy baleset figyelmeztet. Figyelmeztet arra. hogy lehet jobban, figyelmesebben dolgozni, hogy az embereknek el kell jutni addig, hogy maguk vigyázzanak testi épségükre, hogy ne a veszélyes munkahelyen dolgozó vasutasnak kelljen ügyelni még arra is. hogy az utas épségben érjen célhoz . . . Bár ez is kötelessége a vasutasnak, de megkönnyíti a munkáját, ha az utas figyelmesebb ... Nincs olyan állomás, nincs olyan vasúti átkelés, ahol ne figyelmeztetne tábla: „Vigyázz ha jön a vonat!" A tábla azonban nem elég. Be kell tartani a szigorú vasúti szabályokat az államvasutak dolgozóinak, de az utasoknak is. Mert csak akkor lehet csökkenteni a vasúton a baleseteket, ha csökkentésének munkájába mindenki bekapcsolódik: utas és vasúti dolgozó. Erre figyelmeztet bennünket a múlt évi harmincnégy és az idei négy vasúti baleset ... ülést tartott az SZMT mellett működő nőbizottság — MUNKÄSNÖK NAGYGYŰLÉSE LESZ MÁJUSBAN A Szakszervezetek Megyei Tanácsa mellet működő nőbizottság tegnap ülést tartott. A nemzetközi nőnapra való készülődésről, feladatokról Schlarku Józsefné tájékoztatta a bizottság tagjait. Soczó Józsefné tervezetet terjesztett a bizottság elé, mely szerint májusban munkásnők nagygyűlését tartják meg a megyeszékhe- , lyen. Földes Iroréné a bizottság j tagjaival ismertette az első fél- i évi munkatervet. Az előterjesztésekben vita után érdembeli döntést hoztak. cÁk&l színesen n ár a vendég — Csoókolom!... Borbély néni, egy legényes frizurát kérek. — Szervusz, Laci. Jó, megcsináljuk, de látod, még várni kell, vannak előtted. — Annál jobb. Legalább addig egy mesét is elolvashatok. Kérem a Három törpét... A másodikos Lackó megkapja a mesekönyvet, egy-két percig lapoz, majd megállapodik. Úgy látszik, megtalálta o legérdekesebbet. A kisebbek a mackóval, vagy a hintalóval játszanak, vagy éppen a falat nézegetik. Mert valóságos meseország ez a tiszta, világos kis üzlet itt, Bonyhád főterén. A kályha mellett a falon Jancsi és Juliska közismert mesejelenete látható, amott Hófehérke a királyfival és a törpékkel, szemben Piroska és a farkas. Közben csattog az olló, a hároméves, szőke hajú Hering Marika ül a borbélyszékben, Regős Zoltánné, a bonyhádi gyerekek „borbély nénije’’ épp az utolsó simításokat végzi. — Sok a játékunk, de még mindig nem elég — mondja. — Várunk még egy játékasztalt, néhány mesekönyvet, és társasjátékot. Hadd legyen teljes a gyerekek öröme. — Aztán van forgalma az üz- letnekZ — Az első napokban nehezen indult, hiszen nem nagyon ismerték. De most már nem panasz- kodhatom. örülnek a gyerekek, a szülők is. Mert azt mindenki tudja, hogy a „felnőtt” üzletekbe nem mindig jó gyerekkel menni. Van, amikor egyáltalán nem vállalnak gyerekhaj-vágást, például szombaton, amikor amúgy is nagy a forgalom. Aztán máskor is előfordul, hogy háttérbe szorítják a gyerekeket. Mert ugyebár aki borotválkozni akar, könnyen kimondja: Nekem sürgős a dolgom, a gyerek várhat. És a gyerek vár, közben nyűgösködik. És ha meg sorra kerül — főként a kisebbje — akkor sír. — Talán itt sírás nélkül megy a hajvágás? — A legritkább eset. hogy síró gyereket kell nyírnom. Itt inkább akkor van sírás, ha haza kell menni, itthagyni a szép játékokai A gyerekek nem nagyon számol gatják, mikor kerülnek sorra, hi szén számukra az a jó, ha miné később. — Egyszóval, az üzletnek örül nek a gyerekek? — örülnek, de kritizálják ú Például a falra festett mesejele veteket. Már a második napo felkiáltott egy kislány: Ott a fa Ion miért van csak öt törpe? He van a másik kettő? És tényleg, úgy látszik, a pik tor ecsetjéből kifogyott a festél mert csak öt törpére futotta a Hó fehérkén és a királyfin kívül. — Aztán megnyugtató válasz kapott az illető? — Hirtelen nem tudtam más mondani, mint hogy sétáim men tek. Azóta egymást „világosítja, fel” a mese eme új fordulatáról < gyerekek. Közben nyílik az ajtó, új ven dégek jönnek. Egy asszony, ké óvodás fiával. A gyerekek a jóié kokat veszik birtokukba, az anyu ka kéri Regősnél, ügyeljen rájúi tíz percig, amíg a szomszédo boltban bevásárol. Addig úgys kerülnek sorra. De a kis ember kéknek nincs szükségük felügye leire, önfeledten játszanak.. Ml
