Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-23 / 45. szám
6 fstsrar mmm íTBPüxsAe 1964. február 23i Műszak végén megelevenedik a gyárkapu környéke. Zsibongva özönlenek kifelé az emberek, de néhányan előbb betérnek a portától jobbra álló épületekbe. A Tolnai Selyemgyár üzemi bölcsődéjében ekkorra már felkészülnek a szülők fogadására. Véget ért a délelőtti műszak, kezdődik a délutáni, de az óvoda, meg a napközi termei egy pillanatra sem ürülnek ki teljesen. Újabb mamák érkeznek, ők viszont most hozzák a kicsiket, hogy Gadár Ilona, Máté Mária, Bajza Emma, Farkas Sándorné és a többi óvónő gondjaira bízzák őket, amíg a gyárban dolgoznak. Reggel hat órától este tízig fogadja kis vendégeit az óvoda, a bölcsőde, és a gondozóknak talán csak akkor van egy kis idejük megpihenni, amikor a gyerekek is nyugovóra térnek. A legkisebbek a legélénkebbek. Nincs két ketrec, ahol egyforma élet „zajlana”. Csendesen szemlélődik az egyik, hangos sírással panaszkodik a másik, ketten egy babán veszekednek, és amikor a fiú magához vonja a játékot, a kislány szája csempül pityergősre. A középső „korosztály” éppen játékórát tart. A kis asztalkáról már lekerültek a parányi tányérok, evőeszközök, és a lefekvés előtti mozgást jelentő játék forgataga már megindult. Bababútor sorakozik a szoba közepén, két kislány kezében a piros játéktelefonok csörögnek. Gravencz Pannika a kandúrt öltözteti, Szauter Gyurika és Szöllősi Marika pedig a játékautók garmadája felett tart szemlét. A szomszédos napköziben komolyabb játék folyik. Az egyik asztalnál nagy lelkesedéssel gyurmát gyömöszöl néhány szöszke fiatalember, hogy pár perccel később színes mintákat fessenek rá. A kis kezek és ecsetek munkája nyomán hamutartó, gyurma-kifli, és gyümölcsök sorakoznak az asztalon. Kalapács kopog, harapófogó működik a másik asztalnál, ahol a fiúk barkácsolnak. A szoba sarkában fehér kis köpenyben a következő vendéget tessékeli a búra alá Reményi Márti, a „fodrász”. Szakavatott mozdulataiban ott van a kérdés is: „Dauert, vagy tupírozást parancsol?” Száz méterrel odébb tompa morajlással zúgnak a gépek, fürge kezek igazítják a selyemszálakat, gőz száll a gombolyítóban. Teljes figyelmet kíván az asszonyoktól a munka, de néhányuk gondolata azért egy-egy pillanatra a szomszédba kalandozik: Vajon mit csinál most Évike? Mit újságol majd estére Jancsika? Aggodalomra azonban egy percig sincs okuk. Valamennyi kis csöppség valamennyi mozdulatára gondos kezek és szemek vigyáznak. Nemsokára a játékok sorban elrendeződnek a szekrényekben, egymás mellett a csizmás kandúr, meg a paprikajancsi, a játékautó, és a gyurmáskészlet. Rájuk fordul a szekrény zárja, a hálóteremben pedig gyors egymásután bújnak takaróik alá a szőke és barna gyerekfejek. Egy ideig még nézelődnek, kint az ablak előtt madár ugrál a faágon, aztán az egyik, meg a másik gyerekszem is lecsukódik, délutáni álomba szen- derednek. Az óvónénik csendes léptekkel járnak közöttük, amikor megigazítanak egy-egy párnácskát, vagy takarót. Vigyáznak rájuk, amíg anyuka dolgozik... Szöveg: VÉGH MIKLÓS Fotó: ERB JÁNOS '~ Szauter Gyurika és Szöllősi Marika autó-parkját akármelyik gyerek megirigyelheti. Robika — az óvónénik szerint — a legfiatalabbak „tviszt-kirá- lya”. Most azonban a bábát öleli magához mosolyogva. Még egyszer összemosolyog ina ma és leánya. Wiedemann József- né mielőtt munkába indul Évikét az óvónénik gondjaira bízza. Reményi Márti és Adáui Margit „fodrászost” játszanak a napköziben. Lehet, hogy valamelyiküknek ez egyszer majd mestersége lesz? Amilyen szívesen csinálják, nines kizárva»»« „Munkában” a háromévesek. A Tolnai Selyemgyár üzemi bülcsS- déjében, amikor a játszásról van szó, ugyancsak nagy a forgalom, Készül az asztal meg a kispad a barkácsolók keze nyomán. A „mesteremberek"; Fadgyas Tibi, Meuyhei Laci és Stadler Tibi.
