Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-23 / 45. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG KESZTHELYI ZOLTÁN': ULTURAL1S MELLÉKLETE Móra Ferenc: HISZEK AZ EMBERBEN” A ki a jövendő opálos álmai- val a mai helyzet rémkéöár gyalogjáró szót szeretnék céltalanságból rendet, a zavarból volt az elomlott századokban és * mondani a szabadság lé- szépséget, a kegyetlenségből em- főképpen sokkal messzebb hori- nyegéről, amelyet talán nem min- berséget, az erőszakból szeretetet zontokra nyújt kilátást, denki lát tisztán azokból a bíbor- hozzon ki. Hiszek abban a cselek- kárpitokból, amiket a hódolat és vő emberi jóakaratban, amely a mámoros rajongás az első hetek- fejlődésnek csak olyan hajtóereje, peit állítja szembe, annak én egy ben eléje aggatott. A katekizmus mint a szerelem, vagy az éhség, s újsághírrel felelek. A napokban a hitet valahogy úgy határozza amely ha néha elbújt is, ha néha olvastam, hogy a természet ereje, meg, hogy hinni annyit tesz, mint megbénultnak látszott is, mégis amelyre nézve az emberek szenve- igaznak tartani, amit más mond, csak évszázadról évszázadra javí- dései csak olyan közömbösek, még pedig azért, mert ő mondja, tott az életen s ha sántikálva, ha mint a földi bolháké, valahol a Ebben a stílusban szabadnak len- botorkálva, ha visszacsúszva is, Behring-szoros körül új kontinenst nem annyit jelentene, mint azt mégiscsak előbbre vitte az embe- készül kiemelni az óceán vízsiva- tenni, amit én akarok, azért, mert riséget. Még sokan vannak, akik tagaiból. Egyelőre még a körvona- nekem úgy tetszik. S valóban rabszolgamunkát végeznek, de a lak se látszanak, csak a jégárak mindeddig ennyit jelentett a hit nyílt rabszolgaság már megszűnt, örvénylése, a vizek remegése, a a tömegek és a szabadság a kirá- Még vannak királyok, akik azzal fölcsapó füst és a kavargó pára, kellett mulatják magukat, hogy halomra a mélységek morgása és harsogása öletik egymással az embereket, de mutatja, hogy a kozmosz rettentő rothadni, mert a németek elhit- a legyőzött ellenség koponyájából görcsökben vajúdik. Abból a kontók Vilmos császárnak — és pe- már nem csinálnak ivóserleget, tinensböl, amivel most az emberiig azért, mert ő mondta, — hogy Még megbírságolják a parasztot, riség és benne a magyarság va- meg fogják hódítani a világot és aki lelövi a nyulat, amit az Isten judik, egyelőre szintén csak a mert a királyoknak szabad volt kizárólag az úri nimródok számá- füstöket és lángokat látjük, a mór- azt tenni, amit ők akartak, kizá- ra teremtett, de már nincs meg a Sást és harsogást halljuk, a re- rólag azért, mert nekik úgy let- törvény, amely pár száz évvel ez- csegést és reszketőst érezzük, szett. előtt jogot adott a földesúrnak. Mindez elkerülhetetlen és mindezt A hitről most nem beszélek — hogy köszvényes lábát az elfogott el fogják bírni azok, akik a hábo- hiszen az angyalok hetébe értünk vadorzó párolgó vérével gyógyít- rút elbírták, amelynek a rémségei és boldogok a tiszta szívűek, akik sa. Még vannak szennyes és bűzös nagyobbak voltak és tovább tar- még ma is el tudnak andalodni börtönök, de már eltűntek az tottak. A komor hegy torlaszok, a betlehemi mezők énekén — ám akasztófák, amelyek hajdan min- amelyek köztünk és a végleges kivilágos ügye, hogy a mi szabadsá- den község határát díszítették, alakulás közt állnak, valóban ko- gunk, a háború förtelmes boszorlyok számára és azért Európa felének elpusztulni és el Nem leszek Még akadnak, akik azt hiszik, van morak és valóban ijesztők, de kányának aranyhajú gyermeke közük hozzá, ki hogyan szokott egv-egy repedésükön keresztül át- nem lehet azonos a királyok sza- érintkezni az istenével, de már kéklik az ég és átzöldellik a jö- badságával? Szabadnak lenni nincs sárga folt és rég nem ro- vendő napsütött vetése. És a többé nélfi jelenthet annyit, mint pognak az inkvizíció máglyái. A hegytorlaszokról ki fog derülni, azt tenni, amit akarok, azért, mert nemi erkölcsöt még sok barbár hogy málló káprézatok voltai;, nekem úgy tetszik. Ez a szabadság törvény teszi immorálissá, de sok mint a felhők, — az igazság, va- a kőkornak szabadsága, amikor tiszta., szelíd öröme van a meghitt lóság és maradandóság az, ami az ősember ott ütötte le a kőfej- családi otthonnak, amelyeket az mögöttük van: az ég kékje és a széjével a másikat, ahol érte. Ez a elmúlt idők nem ismertek. Min- mező zöldje. Erre szegezzük a szc*- szabadság, amely mindnyájunkat dennapi életünkben még sok a műnket minden förgetegben, ezt királyokká, vagy vademberekké rdt, a fonák, a fölösleges szenve- hozzuk közelebb szuggesztiv vágytenne — nincs különbség a kettő j - ... , . . , gyal és azt vágjuk az arcába minközt, a királyok az őskor kegyet- If8’.®* élet mégis meljebb, em- den ijesztő rémnek; hiszek az ernten és ravasz törzsfőnökei, azok benbb és élni érdemesebb, mint bérben, személyes bátorsága és olykor ér- telmessége nélkül — ez a szabad-^ ság az emberiség atomizálását je-J Úgy érzem, kötelességem tá- lentené, a társadalomnak a legap-A jékoztatni a nyilvánosságot arról, róbb darabokra hullását, minden-A hogy miért mondtam le a Pega- ki háborúját mindenki ellen, a^zus-ködhahnazba tervezett uta- kultúrvilágnak vadonná válását, A zást. Pedig amikor az Országos ahol üvöltő farkasok marcangol-,» A szír onautikai Társaság önkénják egymást. A forradalomból szü-,1 tes jelentkezőket keresett erre az Mosolyogtam, mint Szent György. letett szabadságnak csak egy tar-,iutazásra, elsőnek jelentkeztem, amikor a sárkány fogainak he- talma lehet, amely azt megszen-(Hogy miért? Kalandvágyó lélek QV ősegére figyelmeztették. teli: szabad megtenni mindent, f vagyok, a heroizmus pedig vala- ~ Ami pedig az űrhajóban ami nem keveseknek jó, hanemihogy második természetemmé való életrendet illeti — folytatta sokaknak; szabad megtenni min-# vált. Amikor annak idején, az Golubka kandidátus —, kötelesként, ami nem kiváltság, hanem A 1954-es labdarúgó világba jnokság ségem figyelmeztetni a táplálko- megváltás: szabad megtenni min -jután meg mertem írni, hogy Czi- zús egyhangúságára. dent, ami fogyasztja a boldogta-^ bor nem jobbszélső, bebizonyí- Mosolyogva legyintettem. Min- lanságot és megsokasítja az örö-Aiotiam. hogy nem ijedek meg a dig szívből utáltam a hasembe- met e világon! a saját árnyékomtól. reket, akiknek csak az evésen É n tudom hop*v nem illik# Nem félek a világűrtől sem. jár az eszük, s az óceán habjai fiUyürészni, mikor a lélek-\V^ek'^rfffJrí, mi lehet e fölött az égbeharnnfrint hízzák éc nem*SZeles Fold íelett szebb *>*00 0 nVuU) ,Mvas°H kozott csak az »fia hnwStó f3 w, lannti mrfr, n f 5 viláá végénél? Van-e felem előbb, érdekli őket. hogy milyen a házL^h^l^a dokíőt1 vMrasztaACSodál!ltosabb vállalkozás, mint koszt. Ugyan kérem! Aki az házba, aholhaldoklót virraszta^szdrnyalni a végtelen csillagtér- egeket ostromolja, annak nem nak. Én tudom azt hogy nagyon. fl kozmosz elgondolhat Man töltött káposzta jár az eszében, sok szivet szorongat most a fele f mélységeiben, elhagyva azt az dagad óval. Nem fogok zsörtölődlem amiatt, ami van es a forra-Japró kis piszémét amelyet mi ni a koszt miatt, a sugárzó égidalom sok őszinte híve mögött isnevezünk? Van-e hősibb testek között fénysebességgel su- ott ula gond sötét lovagja amiatt, tvállalkozás mint az emberi gé. kanra, ezt megígérem. ami lesz. Én tudom azt, hogy ufnius2 egStjáró fotonrakétájában — Főleg algákkal történik a k,aiZ-nfnak s°k stacl"la ya.n száguldani, motorok, üstökösök, táplálkozás — folytatta Golubka előttünk es azt mind végig kell \ naprendszerek, magános csilla* kandidátus. járni ennek a fájdalmas genera- Jg0k, galaktikák, gömbhalmazok — Istenem, algák... — bólin- cionak, amelynek vezekelnie kell,f között, az elképzelhetetlen, fel- toltam —. az algákat is sokfélémért vetkes a háborúban, amelyfoghatatlan űrben? képpen el lehet készíteni. Tudom. n®k ut]aba egy szalmaszalat sej egek Kolumbusz Kristófja hogy nem szakácsversenyre me- görditett otodfel esztendőn ke-\le*zeíe, suttogtam magamban, gyünk, hanem a a világtér fel- resztul. Én tudom azt, hogy Államikor beléptem az Országos kutatására. még lesznek földrengések és láva- \ Asztronautikai Társaság ízlésesen Golubka kandidátus megvakar- ömlések és hogy sok minden, ami Jberendezett, jól fűtött irodájába, ta a fejét. szívünknek kedves, elpusztulhat JGolubka kandidátus, a társaság — Igen, igen — mondta zamég és a saját életünk is füstté * titkára fogadott, és udvariasan vartan —, de nem tudom, tiszválhat a nagy tűzvészben, amely- \hellyel kínált meg. Örömmel tában van-e azzal, hogy olyan nek csóvavetői voltunk — és én \Vette tudomásul, hogy kész va- irtózatosan földi mértékkel elkép- mégis hívő hittel kiáltom, hogy \gyok a tudományos és világtör- zelhetetlenül hosszú időre nem füstön, ködön, gyászon, szenvedő- \ténelmi szempontból egyaránt vihetnek magukkal spájzot. sen túl látom az ígéret földjét, jnagy fontosságú felfedező útra. Hogy úgy mondjam, semmit sem amelyen nálunk boldogabb nemze- \Kötelességszerűen felhívta a fi- lehet eldobni. dék éli a miénknél emberibb éle- \gyelmemet a várható veszélyek- — Majd beosztjuk, ne aggódtét. Hiszek abban az állandó szó- \re, mágneses terekre, kóbor me- jék. nem lesz baj — mondtam dális erőben, amely az emberiség \teorokra, a kozmikus sugárzásra, megnyugtatóan. — De miért keörténelmének zűrzavarában ál- korábbá olyan veszélyekre, ame- rít ennek olyan nagy feneket? _ ndóan azon dolgozott, hogy a Hy eket nem lehet előre látni, tettem hozzá gyanakodva, — Ígértem neked... ígértem neked tavaszt, futókás kis házat, ígértem neked gondtalanságot — Ö, hol van a tavasz, a kisház, a gondtalanság? Testcből-lelkéből ki ad nekem ezentúl erőt. hogy ismét ígérhessem az örömöt? KI ad nékem erőt az egyedülléthez versek kellegetéséhez, a szerelemhez? Hosszú, hihetetlen mese voltál a nyúlfarknyi időben. S a földi messzeségben álombéli házban, modern bútorok közt jársz majd ide-oda. de nem tudom meg, hol az a ház. Nem lesz címed, melyet felírhatnék levelemre, az emlékezés lesz lakóhelyed. Évek múlhatnak, viharok söpörhetik széjjel a hajókat, tüzek hullhatnak, természeti csodák ejthetik ámulatba zsugorodó képzeletem — úgy őrizlek meg, csókjaiddal és simogatásaiddal, mint aki álmában mondott búcsút. ANTALFY’ ISTVÁN: Ugye, nincs messze...? Egy pohár pirított cukorból készült tea. „Ezt idd meg gyorsan!” Kulcs kattan. Kongó lépcsőházban csúszós a kő. Káfagyott a mosóvíz. A konzervgyártól mostan indul, n hatos... — még éppen elérem. (Ismerős az a kis diáklány ós az a tiszt, a perron zsúfoltságában.) A kabátomat az ajtó megint odacsípte! Sietés, mindig, rohanás...! •Feri vezeti a buszt, láttad...?1' 'iaci nap, még több utassal. Ta szólsz, nem áldás, amit rád ad : 1 itársad. Türelnt ellenség. .'más, futás... lm, a magasban kozmosz! üzenetek fénylenek, is eljutni egy szomszédos világba nincs messze már...! De ügye, az sincs messze, hogy eljuthassunk egymás közelébe, egyszerűen, egymást megértve, mint két tenyér, mi, — emberek! világűrutas Csak nem gondolja, hogy holmi finnyás ínyenc vagyok? — Azt nem gondoltam, dehogy — mondta egyre zavartabban Golubka kandidátus —, de egykét d,ologgil tisztában kell lenni, kérem tisztelettel. A természet — folytatta egy kis pátosszal —, tulajdonképpen óriási körforgás. Nos, ez a körforgás az űrhajóban egy kicsit rövidebb időtartamú. — Hát aztán! — vontam vállat. még mindig nem értve a dolgot. — Vagyis — folytatta Golubka kandidátus —, képtelen fényűzés lenne az élelmiszert csak egyszer megenni, a vizet, csak egyszer meginni. — Hát hányszor? — Ne szabjunk határokat, ahányszor szükséges! Határ tényleg a csillagos ég! Higgye el, csodálatos a tudomány! Újra és újra alkalmassá teszi táplálkozásra a fáradt anyagot. A fotoszintézis nem boszorkányság! Az a fontos, hogy az embernek ne legyenek előítéletei. Sem szag, sem szín. sem íz nem árulja el, hogy egyszer már... Elsápadtam. Hirtelen beláttam az egész boszorkánykonyhába, — Hogyan? Azt akarja mondani, hogy az ember a saját... Nem is tudtam befejezni a mondatot, gyomrom és ízlésem nem engedte. Golubka kandidátus széttárta a karjait. — Előítélet az egész és a tudomány lebecsülése. Teljesen felújított táplálék lesz. olyan mint az új. A termeszek évmilliók óta csinálták, és egyre egészségesebbek, Ha tudná, mit eszik rendes. körülmények között az étteremben... — És meddig tartana ez? — kérdeztem dadogva. — Földi id-ővel mérve esetleg néhány milliárd évig... — Mi? Umm, ennyi idő alatt a gesztenyepürét is meg lehet únni. Golubka kandidátus szenvedőén csóválta a fejét. — Sokan visszariadnak ettől. De miért, könyörgök? A természetben semmi sem visszataszító. Néhány egyszerű, tiszta atomra vezethető vissza minden. Képletek kérdése az egész. Gondolja cl, szántóföldet, ökörcsordát, disznóhizlaldát, baromfifarmot, konyhakertészetet. Közművesíteni sem lehet az űrhajót, hogyan vezessük be például a vizet? Nem gondolt erre? Még sokat magyarázott Golubka kandidátus, de kedvetlenségemet már nem tudta eloszlatni. Erre nem számítottam. Ha azt mondta volna, hogy karddal kell megtámadnom az üstökösöket, haci láz heve futott volna végig tagjaimon. Az azonban már nem mindegy a hérosznak, hogy mivel táplálkozik. Nem tudom, mit evett hőstette előtt Leonidas, Zrínyi, Botond, Dugonics Titusz, vagy Búvár Kund, de hogy amit ettek, csak egyszer ették meg, oz biztos. Hát nem! Búcsút mondtam a világűrnek és Golubka kandidá usnak. Ég veled Pegazus, ég veled ég! Azóta tiszta éjszakákon hiába szórják fejemre gyémánt ragyogásukat a csillagok, nem vágyom utánuk. Rendben van. ismerem a szép vergiliusi mondást, „Sic itur ad astra” — így jut az ember a csillagokig. így nem akarok a csillagokig jutni! EEI4EKI LÁSZLÓ
