Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-19 / 41. szám
4 TOLNA MEGYEI NfiPítJSA6 iyó4. február 19. Téli szezon végi kiárusítást hirdetnek a plakátok. A szekszárdi korzón hullámzó ember sokaság nagy része a kirakatok vizsgálatával van elfoglalva. Érdemes szemügyre venni a kitett árcédulákat. alkalmi vásárlásokra bőven van lehetőség. A könyvújdonságoknak is egyre több szemlélője akad. Egy-egy szép kiállítású kötet felkelti az érdeklődést, de a végleges választásra a boltban kerül sor. A szekszárdi Babits Mihály könyvesboltban naponta száz meg száz könyv talál új gazdára. Á legifjabb;) kai minden kirakat érdekel. Az óvónéni kíséretével a városközpont valamennyi üzletének portáljál sorraveszik sétájuk során. Nemcsak kíváncsiság«hat elégíti ki, hanem a gyerekek ismereteit is bővíti az ilyen séta. tíSrb János felvétel«*) HHB PINTÉR ISTVÁN: Fejezetek a termonukleáris bombák történetéből a Az FBI teljesítette ígéretét. A Rosenberg házaspárra. amely nem volt hajlandó aláírni a hamis vallomást, villamosszék vár, Greenglassnak viszont csak néhány évet kell börtönben töltenie. A Rosenberg házaspárt a Sing Sing börtönbe, a siralomházba szállítják. Karcolnak igazságukért, az életükért. Fellebbezésüket azonban elutasítják. Űj és új határidőket tűznek ki kivégzésükre, s ügyvédjük új és új kegyelmi kérvényükkel csak a kivégzés elhalasztását tudja elérni. Az Egyesült Államokban és az egész világon százmilliók tudják, hogy Rosenbergék ártatlanok. Ez azonban vajmi keveset nyom a latban az Egyesült Államokban, ahol most a szuperbomba megteremtésén tevékenykednek. 1952. november 1-én beteljesedik Teller életének álma. Az iszonyú 40 kilométer magas és 150 kilométer széles gomba Eugilab szigete fölé emelkedik, amely pillanatok alatt eltűnik a térképről. Romboló ereje túlszárnyalja az elmúlt háborúban ledobott összes amerikai bombák teljesítményét. A technika démonjai politikai uraik parancsára közelebb hozzák a földi pokol látomását. Teller és segítőtársai most már elérkezettnek látják az időt, hogy leszámoljanak Oppenheimerrel. Mc Mahon kijelenti: A bizottságban folytatott munkám egész ideje alatt az atombizottságot és a Pentagont csorbító erők ellen harcoltam. Minél többet láttam és tudtam meg. annál világosabbá vált számomra, hogy ezért a csorbításért J. R. Oppenheimer felelős. Végül az összes csatákat megnyertük, de Oppenheimer befolyása minden esetre négy évvel visszavetett ... Oppenheimer nem áll ki nyíltan Rosenbergék mellett, de a maga módján igyekszik megtenni a magáét a hidrogénbomba ellen. Egy értekezleten, amelyet 1952. áprilisában Acheson külügyminiszter hív egybe, egy bizottság — ismét Oppenheimer elnökletével — javaslatot tesz a tervbevett első H-bomba-robban- tás letiltására, hogy ezzel ne hiúsítsák meg a leszerelési tárgyalásokat. A hidrogénbomba hívei alig várják az alkalmat, hogy leszámoljanak azzal a férfivel, akit nem is olyan régen csak „Mr. Atom”-nak emlegetett az amerikai sajtó. A Rosenberg házaspár helyzete egyre nehezebbé válik. Dr. Harold C. Urey 1953. január 5-én levelet ír a New York Timesnek. amelyben állást foglal Rosenbergék ártatlansága mellett: „El akarjuk nyerni a világ becsületes embereinek helyeslését és irántunk való hűségét. Vajon nem lenne-e kínos, ha Rosenbergék kivégzése után be lehetne bizonyítani, hogy az Egyesült Államok két ártatlan embert végeztetett ki... Erélyesen követelem ennek az ítéletnek újbóli gondos mérlegelését.” Albert Einstein professzor, akinek Roosevelt elnökhöz intézett levele tekinthető az atombomba fogantatásának, csatlakozik a nyilvánosság előtt Urey véleményéhez : „Lelkiismeretem arra kényszerít, hogy nyomatékosan javasoljam Julius és Ethel Rosenberg halálos ítéletének megváltoztatását. Felhívásomnak indítékai azonosak azokkal, amelyeket kiváló kartársam, Harold C. Urey olyan meggyőzően fejtett ki a New York Timeshez intézett 1953. január 5-i levelébe«.'; Oppenheimer nem vállalja a nyilvános harcot Rosenbergék életéért. Az Egyesült Államokban dühöng a mcchartyzmus. s Oppenheimer végeredményben nem hős, hanem saját munkájának eredményétől megrémült tudós. Ezért nem áll be azoknak a sorába, akik az ártatlan házaspár életéért küzdenek. Eatherly őrnagy a háborús veteránok wacoi ídeggyógyintézetében olvassa a Rosenberg házaspár sorsáról szóló legújabb híreket. 1953. karácsony előtt szállították ide, immáron másodszor, mert másodízben kísérelt meg öngyilkosságot. Az orvosok inzulinos kezelésnek vetik alá, hogy elfeledtessék vele a hirosimai és nagaszaki égő asz- szonyokat és gyerekeket. Az elmegyógyintézetben Eatherly megismerkedik Roy L. Matooch-szal, egy többszörösen büntetett bűnözővel. És öt nappal azután, hogy kiengedik a hirosimai „hőst” Wa- cóból, Abilene-ben találkozik Matooch-szal. A bűnöző itt bemutatja Eatherlynek régi „munkatársát” Crews kasszafúrót. Elhatározzák, hogy másnap betörnek a View-i és az Avoca-i postahivatalba. Eatherly szándékosan zajt üt betörés közben. Az a célja, hogy tetten- érjék a betörésen és börtönbe zárják. Az őrnagy mindenképpen bűnhődni akar. Crews, mivel hiába inti csendre Eatherlyt félni kezd és visszavonul. A pilóta terve kudarcba fullad, nem érik tetten. A rendőrség azonban mégis vizsgálatot indít, mert felfedezik, hogy a két postahivatalba éjjel illetéktelenek akartak behatolni. A szálak hármukhoz vezetnek és bíróság elé kerülnek. A per lefolytatása után a hirosimai pilótát, legnagyobb sajnálkozásra, szabadlábra helyezik. Mivel róla van szó, jóllehet kétségtelenül bűnös, eltekintenek a büntetéstől. És az ártatlan Ethel és Julius Rosenberg számára 1953. június 19-én üt az utolsó óra. Eisenhower. Truman utóda az elnöki székben végérvényesen elutasítja kegyelmi kérvényüket. 1953. június 19-ére tűzik ki a kivégzés végleges napját. Az egész világon rettegve figyelik az emberek: vajon Amerikában, a szabadság egykori földjén valóban el merik-e követni ezt a kettős gyil-. kosságot. És este nyolc óra után az egész világot bejárja a rettenetes hír: „Julius és Ethel Rosenberget kivégezték”. Villamosszékben haltak meg. de mégis az atombomba áldozatai. Az egész világ gyászolja őket. És az egész világon ismerik búcsúlevelük szavait: „A békét, kenyeret és rózsákat ígérő jövőért egyszerűen, de emberi méltóságunk tudatában várjuk a hóhért, bátran, bizalommal, a pillanaton felülemelkedve és egy percre sem csöggedünk.” A gyilkosok nem sokáig örülhetnek a szuperbomba monopóliumának. Alig néhány hónappal Teller „nagy napja” után, 1953. augusztusában a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésén bejelentik, hogy a Szovjetunió kísérleti hidrogénbombát robbantott és ezen a területen is véget vetett az amerikai egyeduralomnak. Röviddel ezután Oppenheimer lemond az atombizottság legfőbb tanácsába való újraválasztásáról. „Mr. Atom” ellenfelei azonban nem elégszenek meg azzal, hogy ellenfelüket lehetetlenné tegyék, meg is akarják semmisíteni. Mc Mahon, aki mellesleg az FBI ügynöke is. 1953. novemberében jelenti az FBI főnökének, hogy „számos nyilatkozat és dokumentum bizonysága szerint Oppenheimer szovjet kém”. Az FBI előveszi az Oppenhei- mer-dossziét. Ilyen „vádak” van- »ak benne: 1. Annak idején olyan lánynak udvarolt, aki tagja volt a kommunista pártnak. £. A spanyol polgárháború idején apróbb anyagi segéllyel támogatta a Franco ellen harcoló spanyol kormányt. 3. A második világháború idején kutatólaboratóriumában olyan személyeket alkalmazott, akik régebben a kommunista párt tagjai voltak; néhány hónapos késéssel jelentette a hatóságoknak, hogy laboratóriumában van egy személy, aki „gyanús” lehet. 4. Annak idején ellenezte a hidrogénbomba gyártását. A „vádak” ostobasága nyilvánvaló, de Eisenhower elnök számára ezek a „bűnök” bűnnek számítanak. 1954. április 13-án Oppenheimer professzort felfüggesztik minden állásától és elrendelik, hogy „emeljenek falat dr. Oppenheimer és bármilyen titkos adat közé, továbbá az ügy előre való eldöntése nélkül a bevett szokásoknak megfelelő eljárásokat alkalmazzák". Hogy melyek azok a „bevett szokások”, azokat Oppenheimer- nek éppen a Rosenberg-ügy kapcsán volt módja megismerni. Oppenheimer, akit az Egyesült Államok hőseként ünnepeltek esztendőkig. elkészülhet a Sing Sing- re. vagy a villamosszékre. Folyik a nyomozás, s Gordon Gray hajdani hadügyminiszter elnökletével háromtagú bizottságot hoznak létre az ügy kivizsgálására. McCarthy televíziós beszédben hisztérikusan uszítja Oppenheimerre a félrevezetett közvéleményt: — Ha pedig ma este azt mondom önöknek. hogy nemzetünk igen könnyen elpusztulhat, ez a 18 hónapos halogatás miatt van. És kérdem én önöktől, ki az oka ennek? Vajon a lojális amerikaiak, vagy az árulók, akik ott ülnek kormányunkban? Ebben a légkörben tárgyalják Oppenheimer ügyét. A bizottság arra a következtetésre jut. hogy dr. Oppenheimer ..lojális állampolgár”, viszont kimondja: „Olyan következtetésre azonban nem tudnak jutni, hogy az Egyesült Államok biztonsági érdekeivél világosan összeegyeztethető dr. Oppenheimer igazolásának újramegadása és ilyenformán ezt nem javasoljuk.” Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az atombomba atyjának továbbra sincs módja arra, hogy betekintsen a kutatásokról szóló adatokba. Teller segítőtársai segítségével bosszút állt hajdani főnökén, aki annakidején leváltotta őt. Oppenheimer a nyilvánosság eiőtt egyetlen szóval sem kommentálta a döntést. Bezárkózik a princetoni egyetemen levő dolgozószobájába, ahol a határozatot követő napon felkeresi őt dr. Albert Einstein. Amikor az újságírók megrohanják és kérik, hogy nyilatkozzzék, nem hajlandó egyetlen szót sem szólni látogatása céljáról. Azok a tudósok, akik hiába emelték fel intő szavukat, hallgatásba burkolóznak. És Oppenheimer azóta sem szólalt meg. 1958 januárjában Strauss, az amerikai atomenergia- ügyi bizottság új elnöke, alti annak idején levelet írt Teller elképzelései mellett Truman elnöknek, szükségesnek látja kijelenteni, hogy a bizottság felülvizsgálná az Oppenheimerre vonatkozó döntést, ha azt maga Oppenheimer kérné. Oppenheimer azonban nem vesz tudomást erről a felhívásról. Hallgat és tovább dolgozik, egyszerű egyetemi tanárként Princetonban. (Folytatjuk)
