Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-16 / 39. szám
1964. február 16. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 7 \ i j ) s * i J ? Mit „eszik” a mezőgazdaság ? Energiaforrások és mezőgazdasági termelés Érdekes statisztika adatai tanúskodnak a termelőszövetkezetek villamosenergia-igényeiről és az igények teljesítéséről szóló beruházásokról. Eszerint népgazdaságunk 1959-ben 57 millió, 1962-ben 83 millió és 1963-ban 126 millió forintot költött, illetőleg költ villamosításra. A jövő évi keretösszeg ennél is nagyobb: 147 millió forint. Ezek a számadatok azt bizonyítják, hogy mezőgazdaságunk energiafogyasztása folyamatosan növekszik. vajon milyen mértékben lehetséges az igények kielégítése? Mindenekelőtt azt kell megjegyezni, hogy az energiafogyasztók közé lépett számottevő mértékben az állattenyésztés is. Már a takarmány előkészítésekor jelentkezik energiaigény. Az aprítás, tartósítás, szecskavágás, répavágás, darálás, silózás — gépi munkát, villamos energiát igényel. Azért ezt, mert a tapasztalatok szerint a traktor, vagy a másféle, nagyobb robbanómotorok felhasználása nem eléggé gazdaságos. Éppen ezért célszerű a villamos motorok alkalmazása. De az állattenyésztés modernizálása mindezen felül még bizonyos szállítóeszközök üzemeltetését is megköveteli. Az öntözés energiaigényei külön felmérés alapján ismeretesek. íme, néhánv jellemző adat: a 20 éves távlati terv 2 millió kataszteri hold földterület öntözését irányozza elő. Ebből 800 ezer holdat mechanikus vízkiemeléssel, egymillió-kétszázezer holdat pedig duzzasztók segítségével fognak öntözni. A mérnököt és a vízgazdálkodás szakemberét egyaránt érdekli tehát, hogy ez a feladat mekkora villamosenergia-igényt támaszt? A 800 ezer kateszteri hold öntözése, négyzetméterenként 300 liter átlagos vízigénnyel számolva, nem kevesebb mint 500 millió kw óra energia felhasználását teszi szükségessé. Helyi források közé tartozik a szélenergia, amelyet hazánkban már korábban is felhasználtak. Egyes nagybirtokokon vizet szivattyúztak vele. Sajnos, ennek az energiaforrásnak az a nagy hátránya, hogy költséges. Ráadásul a széljárás is bizonytalan. Bizonyos lehetőségeket kínál a biogáz is, amely a szerves növényi hulladékok rothadási terméke. De a pontos számítások azt mutatják, hogy a biogáz, mint energiaforrás, elmarad jelentőségében a keletkezésekor fellépő hőmennyiség mögött. A biogázzal jelentkező hőt kitűnően lehet hasznosítani, például: szárításra. IQabbíW az Alföldön — tér-, maivíz feltárásokra került sor. A melegvíz kitűnően hasznosítható melegágyak fűtésére, a belterjes kertészet kialakítására. Megfelel a növendékállatok tenyésztésével kapcsolatos fűtés céljaira is. A tej feldolgozásához szükséges hőt szintén szállíthatja a termálvíz. Hasonlóképpen nagy a jelentőségük a törpevízműveknek is, amelyek számottevő mértékben szolgáltathatnak villamos energiát a legkülönfélébb hasznos célokra. A helyi energiaforrások feltárásának lehetőségei ezzel lényegében be is fejeződtek. De a végső mégiscsak az országos villamos- energia-hálózatra hárul. Igaz, e tényező mellett nem jelentéktelen s szerepe a kőolajnak sem. A mező- gazdaság jelenlegi olajigénye megközelíti a 400 ezer tonnát. A trak-| torok, vontatók, kombájnok üzemeltetése jelenleg ennyi üzemanyagot kíván. Egy normálhold felszántásához átlag 7,5 kg olaj kell. Persze a termelékenység igényének növekedése egyre több mélyszántást követel és mind alaposabb talaj munkát. Következésképpen egy hold alapos megműveléséhez nem ritkán 15—25 kg olajat használnak. Alapvetően — mée jobban é- még olcsóbban — a villamos energia felhasználása segíthet a mező- gazdaságnak. Ennek az energia- forrásnak gyors és széles körű elterjedését azonban egyelőre a kábelek, vezetékek, stb. elhelyezési nehézségei gátolják. Ha azonban sikerül nagyüzemi mér"+ekber megoldani a vezeték nélküli energiaátvitelt, akkor a földeken a- áramhajtású traktoroké esi egyél munkagépeké lesz a jövő. Az erre vonatkozó kísérlete’ eredményesen folynak. A megoldás alapelve a rádióadással továbbított energia. Bizonyos, bíztat-' kezdeti eredmények már vannak. Szakemberek nézete szerint az elkövetkező 5—10 év kutatómunkája meghozza a kívánt eredményt Akkor pedig gazdaságosan tudnál; majd eleinte 5—10 kilométer, később pedig több száz kilométer távolságba is közvetlenül a génekhez, traktorokhoz vezeték nélkül elektromos áramot továbbítani. L. Gy. Pa rá nyolc az elektronikában íz elektronikus „brf hangsebességen túli repülőgépekben, űrhajókban és rakétákban egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert; fejlesztésükben a súly és térfogat csökkentéséré törekednek, anélkül, hogy a megbízhatóságot és a sokoldalúságot elvesztenék. A nyomtatott áramkör az elektronikában nagyon elterjedt. Leegyszerűsíti a készülékek előállítását, azonban a nyomtatott áramkörökkel is megvalósítható úgynevezett kétdimenziós szerelési mód a miniatürizálásnak csak egy lépése. További haladást jelentett a hordozható rádió- és tv-készülékek megjelenése. Hasonlítsuk csak össze például, hogy milyen igénybevétel terheli a szobában elhelyezett rádiót és ugyanakkor a terepen üzemeltetett hordozható készüléket! Rázásállóság, tartósság, kis méretek s a hőmérsékleti valamint egyéb légköri hatásokkal szembeni érzéketlenség — ezt kívánjuk napjaink elektronikus berendezéseinek alkatrészeitől, áramköri egységeitől! Hogy az egyes egységek megbízhatóságát növeljék, az első törekvés a huzalozás automatizálására irányult. Ezáltal a kapcsolási hibák zöme elkerülhető, és az egyes szerelési egységek elektromos eltérései kisebbek (vagyis az azonos típusok működési szempontból jóval egyöntetűbbek). Egyidejűleg szerelési térfogat is megtakarítható és az egyes átviteltechnikai berendezések ugyanazon térfogatnál összetettebb feladatokat oldanak meg. Ebből a meggondolásból eredtek a nyomtatott, vagy maratott áramkörök. A megoldás útja nevezett miniatűr áramköri alkalmazása. Az áramköri elemeket (kondenzátorok, ellenállások, önindukciós tekercsek) az eddigi módszertől teljesen eltérően 12,5x12,5x0,5 mm-es kerámia lapkákon szitanyomással vagy vákuum gőzölög- tetéssel állították elő. Az egyes lapkák villamoskapcsolását oldalsó feszítő huzalokkal végezték, az összerakott lapok között. Az így létrehozott blokk egyik végén egy normál elektroncső alja, a másik végén egy dugasz van felerősítve. Újabban ez az építési mód egyre jobban terjed és tranzisztoros elemekre alkalmazzák. Egyes esetekben az építőelemek" (szerelési egységoszlopok) négyzetes keresztmetszetét szabályos hatszöggel helyettesítették. A külföldön alkalmazott RCA mikromodul rendszer lényegében a „Tinkertoy” megoldás alkalmazása tranzisztoros kapcsolásokra. Ennél a tranzisztorok és a diódák négyzetes lapocskákra (kb.: 8—9 mm élhossz) lapos szerelési módon vannak felhelyezve. Az elektronikus készülékek térszükséglete jelentősen csökkenthető (kedvező esetben egyetlen köbcentiméterben 20 áramköri elem is elhelyezhető, míg például a hagyományos áramköri elemek némelyike egymaga elfoglal 1 köbcentiméternyi helyet. Mint kiemelkedő ménytj említjük meg, hogy a szocialista országok ipara jelentősen előretört a mikromodulok gyártásában és szerelésében. Természetesen ma még korai lenne részletes képet adni a miniatűr elektronikus elemek alkalmazásának valamennyi szakterületéről. Bizonyos azonban, hogy kis méreteik, rázállóságuk, áramköri megbízhatóságuk megnyitja előttük az utat a hadi- technika elektronikus berendezéseiben való alkalmazásukhoz. \ néönszemfcözl A Bang-kór A „Ki mit tud társaság" második kérdése: „Milyen betegség a Bang kór? Milyen körülmények között kapja meg az ember?” A Bang-kór, brucellózis, vagy máltai láz, stb. elsősorban a hasított körmű háziállatok betegsége. Ezekről terjed az emberre. A kórokozók a Brucellák csoportjába tartoznak. Három baktériumfajta van: Brucella melitensis, Br. abortus és Br. suis. Azért hívjuk a kórokozókat Brucelláknak, mert az első felfedezőjük Bruce nevű bakteriológus volt. A kórokozók spórákat nem ter- I melnek, annak ellenére a vegetatív mikróba-foi*mák között a legna- ' gyobb ellenállóképességűek közé i tartoznak. Különösen jól tűrik a 1 környezet természetes kedvezőtlen i behatásait. Vízben és talajban két és fél hónapig életben maradnak. Tehéntejben két—három napig, a kecskéknél előforduló Brucella-faj 9 napig is életben marad a kecsketejben. Vajban és friss sajtban 15— 40 napig is kimutatható. Fertőzött juhtejből készült túróban 70 nap múlva is életben maradtak. A fagyasztással konzervált húsokban mintegy 14 napig éltek. Vizeletben körülbelül egy hétig is elélnek. A szokásos fertőtlenítő szerek szokásos töménységükben 3—5 perc alatt végeznek velük. Lappangási idő 6— 30 nap között szokott lenni, de előfordulhat háromhónapos időszak is. A betegség hastífuszhoz hasonlóan, lassan kezdődik. Fejfájás, gyengeség, erős izzadás, Ízület- és izomfájdalmak lépnek fel, Jellemző a lázmenet, amelynél a lázas állapotot 2— 3 napig tartó láztalan állapot követi. A betegség átlagos időtartama 3— 4 hónap szokott lenni. Az esetek egy része 6 hónapnál is tovább tarthat. Hazánkban az utóbbi években a betegség halálozást nem okozott, tehát nem sorolható a veszélyes megbetegedések közé. A halálozás 2 százalék körül mozog. A fertőzés forrása a beteg állat. Emberről emberre nem szokott terjedni. Az ember legtöbbször a beteg állat tejével fertőzi magát, leginkább akkor, amikor nyersen fogyasztja. A fertőzött állatokkal történő foglalkozás közben a kórokozók az ép és sérült bőrön keresztül is bejuthatnak a szervezetbe. Ilyen módon főképpen az állatorvosok és állatápolók fertőződnek. Az állatokkal foglalkozó dolgozók a fertőzés ellen úgy védekezhetnek, hogy a beteg állatokkal történő foglalkozáskor gumikesztyűt viselnek, és mindannyiszor kezet mosnak, valahányszor az állathoz nyúltak, vagy az állat vizelete, széklete, méhváladéka a kezükre került. A betegség megelőzése nagyrészt állategészségügyi feladat. Ügyeljünk arra, hogy ismeretlen eredetű tejet és tejterméket forralás, vagy pasztőrözés nélkül ne fogyasszunk. A levegő szennyeződése Folytatás a „Ki mit tud társaság’’ ama kérdésére, hogy „Milyen a levegőszennyeződés elleni küzdelem hazánkban?” A levegőszennyeződés elleni küzdelemnek már az ipari- és lakótelepülések tervezésekor meg kell nyilvánulnia. Az ipari üzemek és lakótelepülések között, főleg, ha az ipari üzem a lakótelepüléstől az uralkodó szélirányba esik, védőterületet kell biztosítani. Községgazdálkodási intézkedésekkel: utak burkolásával, fásítással hatékonyan küzdhetünk a közlekedés okozta porszennyeződés ellen. A takarítással, porolás idejének rendszabályozásával is küzdhetünk a levegőszennyeződés ellen. Fontos helyet töltenek be a levegőszennyeződés elleni küzdelemben a műszaki intézkedések: a tüzelőberendezések tökéletesítése, távfűtés bevezetése, vasútvonalak villamosítása. Az ipari üzemekben a belső- és külső levegőszennyeződést csökkenti, ha hermetizálják, azaz résmentessé teszik azokat a berendezéseket, amelyekben ártalmas gázok és porok képződnek. A kéményen keresztül kibocsátott füst hatása lényegesen csökken, ha magas kéményeket építenek. Olyan üzemekben, amelyek igen nagy meny-* nyiségű tüzelőanyagot használnak el, szükségessé válhat a füst tisztítása, a pernye leválasztása. Mechanikus pernyeválasztás alkalmával a ' pernyét szűréssel, ütközéssel, vagy j centrifugális erő alkalmazásával i tartják vissza. A ciklonok, multicik- j Ionok például a füstöt csigavonalú i mozgásra kényszerítik, és a keletke- j ző centrifugális erő kicsapja a por- ( szemcséket. Ily módon a 20 mik- t ronnál nagyobb porszemcsék több j mint 90 százaléka leválasztható. Az t elektrosztatikus leválasztok, vagy ] elektrnfilterek belsejében lévő fém- ‘ darabka, az úgynevezett szóróelekt- rődába negatív elektromosságot juttatnak, az ezt körülvevő, ülepítő elektródába pedig pozitív töltést. A keletkező elektromos tér hatására a füstben lévő porszemcsék negatív töltést nyernek és az ülepítő elektródán kicsapódnak. Ily módon a füst a 20 mikronnál kisebb por- szemcséktől is megtisztítható. Az elektrofilter a füst portartalmának 99 százalékát leválasztja. Hogyan fedezték fel az „A” vitamint? Legutóbbi számunkból helyszűke miatt, kimaradt a válasz folytatása. Az A-vitaminról mindössze néhány évtizede vannak ismereteink. Kedvező hatásait már évezredekkel ezelőtt ismerték, és bizonyos betegségek gyógyítására fel is használták, anélkül, hogy az A-vitamin- nak létezéséről csak sejtelmük is lett volna. Régi egyiptomi feljegyzések arról tanúskodnak, hogy már ie. 1500-ban sült marhamájat, vagy fekete kakas máját ajánlották azoknak a betegeknek, akik arról panaszkodtak, hogy szürkületkor roszr szul látnak. Hippokrátesz, a híres görög orvos szintén marhamájat rendelt betegeinek, de ő nem sült formában, hanem nyersen, mézbe mártogatva javasolta fogyasztását. A régi orvosokat a tapasztalat vezette erre a gyógymódra, az oki ösz- szefüggések azonban ismeretlenek voltak előttük. A világ nagy részén nem ismerték az emberek az ókori bölcsek írásait és a saját tapasztalataikból kellett újból rájönniük az említett betegségek gyógymódjaira. A XIX. században New Foundland- ban a hajósok azt tapasztalták, hogy éjszakai hajózásuk veszélyes, mert a partokon nem látják jól a sziklák körvonalait, de ha tőkehal, vagy sirály máját fogyasztják, nyugodtan halászhatnak éjszaka is, mert látásuk rendbejön. A XX. században tömegesen jelentkezett ez a megbetegedés a dán gyermekek között. Az első világháborúban ugyanis a dánok nagy mennyiségben szállítottak vajat a hadviselőknek. Hogy minél többet exportálhassanak, a tejet teljesen lefölözték, és belföldi fogyasztásra csak fölözött tej, és margarin került. Hamarosan azt tapasztalták, hogy a gyermekek szeme a szürkülethez nem alkalmazkodik, sőt sok gyermek elvesztette látását. A betegség okát nem ismerték. Azt gondolták, hogy valamilyen fertőzésről van szó. A tervszerű kutatások 1925. után indultak meg, s tisztázódott, hogy a szem alkalmazkodásának hiányát, a hemeralópiát, az úgynevezett „éjszakai vakságot”, vagy a „farkasvakságot” az A-vitamin hiánya okozza így azután érthetővé vált, hogy a különféle állatok mája, amely A-vitaminban igen gazdag, miért gyógyította meg szinte egyik napról a másikra ezt a kellemetlen betegséget. Ligeti György
