Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-16 / 39. szám
8 Tolna megyei népű.tsAő 1964. február í£ A nagyterem faláról Liszt Ferenc képe tekint le a tanítóra és a tanítványra. Polgár Margit tanárnő figyeli a könnyű kis kezek játékát, amelyek dallamot kicsaló vibrálással röpködnek a fehér és «fekete billentyűk felett. A harmadéves Angyal Márta előtt most nem fekszik kotta, emlékezetből játszik. A kép szimbólumnak is beillik, a Szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola jelképének. Az épületet bejárva, minden kis szobában rokontartalmú kép tárul elénk. Az egyik helyiségben Tóth Gábor igazítja a hegedűt kis tanítványai álla alá, másutt , a szolfézsóráh kopognak a ceruzák, a szomszédban fiatal, erős hang skálázik, amely a párnázott ajtón már nem hallik oda, ahol kis csellisták gyülekeznek óraadásra. Véghelyi Miklós a rézfúvósokat várja próbára, a „fások” pedig Párkány Lászlót keresik. Délután két óra. Az iskola kapuján egyre több növendék szállingózik befelé, sokan közülük ép- ' pen, hogy csak letették a délelőtti tanítás iskolatáskáját, hogy pár falat után a kottákat csapják hónuk alá. A kis helyiségek, parányi szobák egymás mellett zsúfolódnak, de mindegyikben már megkezdődött a munka. Kevés a hely, mert még az irodai szobában is gyerekek várakoznak... Pár évvel ezelőtt megjelent egy statisztikai adatokat összefoglaló ; könyv, amely a Vidéki városaink címet viselte. A zenei életről szóló részt felütve, már akkor örömmel állapíthattuk meg, hogy Szekszárd a lakosság számához arányítva zenei érdeklődés tekintetében az első helyen áll a vidéki városok között. Ebben a „versenyben” olyan városokat „utasított maga mögé”, mint Szeged, Pécs, Miskolc, hogy csak a nagyobbak közül soroljunk fel egypárat. Az akkori összehasonlításra alapot adó számok azóta pedig tovább növekedtek és szinte bizonyos, Tolna megye székhelye továbbra is tartja előkelő helyét. Husek Rezsővel, a zeneiskola igazgatójával folytatott beszélgetésünk, talán legjellemzőbb mondata ez volt: „Ha a padláson fűteni tudnánk, ott. is tanítanánk...” Az iskola bizony kilenc év alatt alaposan kinőtte falait. 1955 decemberében kezdte meg kétszáz zenét tanulni vágyó gyerekkel, fiatallal a működést, és a jelenlegi létszám az ötszáz főt is meghaladja. — A jelentkezőket, akiknek nem sikerült a bejutás, ne is említsük. Zongorázni évente 100— 120 fiatal jelentkezik, és mi mindössze 30—35 tanítását vállalhatjuk jelenlegi körülményeink között — folytatja Husek Rezső. — Megnyitottuk már a tolnai és a bonyhádi fiók-iskoláinkat is, amelyek — ha elérik a 200 fős létszámot — önállósodnak, elszakadnak tőlünk. Jelenleg 16 nevelő foglalkozik a fiatalokkal, de szükségünk van az óraadó tanárok segítségére is. Évenként egy-egy újabb tanerő beállítására van lehetőségünk, s erre mindaddig szükség lesz, ameddig nem oldódik meg az arányos óraelosztás, a zsúfoltság. — A fa fúvós hangszereket, a klarinétot, az oboát, a fuvolát, ingyen bocsátjuk a tanulni vágyók rendelkezésére. Felsorolni is sok lenne valamennyi hangszert, amelyen játszani tanulnak a fiatalok. Belőlük tevődik ki a nagy létszámú úttörőzenekar, a heti egy próbával működő vonószenekar. — A hangversenyélet továbbfejlődésének is egyik támpillére az iskola, hiszen a város fiatalsága 900 bérletet tud magáénak az ifjúsági hangversenysorozat látogatására — mondja a továbbiakban Husek Rezső. Egy-egy előadást négyszer is meg kell ismételni, hogy az érdeklődők valamennyien meghallgathassák azokat. Itt kellene megemlíteni az ifjú zenebarátok körét, amely rendezvényeire kéthetenként kerül sor, hanglemezhallgatással, kis előadásokkal, zeneirodalmi tájékoztatással. A vázolt eredmények értékelésére kevés ez a hely, a sürgető gondok megoldása pedig a jövőé, amikor a megyeszékhely a harmadik ötéves tervben 20 tantermes, korszerűen felszerelt zeneiskolát kap. Szöveg: VÉGH MIKLÓS Fotó: ERB JÁNOS Paálné Falus Edit irányítása és zongorakísérete mellett ismerke dik két elsőéves növendék — Budai Agnes és Ádáin Éva — aa énekművészet alapjaival. Párkány László tanítványai Bagó József és Heimann János a szorgalmas növendékek közé tartoznak, kérésünkre rövid bernit-« tatót rögtönöznek. Emészt Melinda és Németh Gyurka még a legfiatalabbak közé tartozik. A hegedű helyes tartását tanítja meg velük első lépésként Tóth Gábor A második szolfézs-osztály nyolcéves kis „diákjai” Husek Rezső-« né irányítása mellett ismerkednek a hangjegyekkel. Bodonyi Ferenc keze alatt már sokan ismerkedtek meg a csellók, gordonkák, nagybőgők „leikével”. Pár év múlva bizonyára Steiner István is ezek közé fog tartozni, akinek nap-nap utáni szereplését irányító gonddal figyeli tanára.
