Tolna Megyei Népújság, 1964. február (14. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-16 / 39. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. február 16. &&& -BÁNOS'. '®Ste?5^3«5í.f4 M£6^äs wes"*!«-A'KUGALOM *Ov4cs LÍZt dNtS MOST ZÖTTEM ME&-tessAr vAem, ezek eaes/\ngou5k és nem4z AEK/K/f/ KOZŰŐTSéo- EZNVEJ A/4 R MEGINT EL 1/ESZTE7TE0 4 L.El'ELE Tf ~ ^l£ 7~4&AP0f LatSAM AN/KOR CSÓtTOLÓZrÁL AZZAL A VÉ3BR jEÍNZZETSEi. ! A^L MBd PINTER ISTVÁN: Fejezetek a termonukleáris bombák történetéből 7. Az utolsó mondat az Egyesült Államokban szokásos szóhaszná­lattal azt jelenti, hogy Teller kereszteshadjáratra készül a szo­cialista tábor ellen. Közben akárcsak Julius Rosen­berg, Eatherly sem teljesít tovább a hadseregnél szolgálatot. Igaz, a repülőőrnagyot nem azért távo- lítják el a légierőtől mert kom­munista hírébe kerül, hanem mert viselkedését elöljárói egyre érthetetlenebbnek találják. Pa­rancsnoka például sehogy nem tudja megérteni, hogy Eatherly arcát miért festi vörösre a harag, ha valaki háborús hősnek nevezi és miért fordít gorombán hátat az illetőnek. Leszerelése után Eatherly nem illeszkedik bele olyan egyszerűen a polgári életbe, mint Julius Ro­senberg, aki felesége testvérbáty­jával egy kis üzletet nyit, majd Dávid Greenglasst, a Los Alamos-i atomközpont egykori műszaki őrmesterét leszerelése után szintén beveszi az üzletbe. Greenglass Ethel Rosenberg hú­gának férje, tehát ő is sógora Julius Rosenbergnek. Eatherly az egyik munkahelyről a másikra vándorol. Egy ideig egyetemre jár, de aztán megszakítja tanul­mányait. Családjának tagjaiban érthetetlenséget szül, hogy visz- szaküldi kitüntetését, a „Distin­guished Flyng Cross”-t, amelyet a hirosimai akcióban való rész­vételéért kapott. Claude Eatherly újra és újra elolvassa a New Yorker című fo­lyóirat egyik számát, amelyben John Herseynek, a híres újság­írónak Hirosimáról készült cikk­sorozata van. A riportsorozatot Hersey hat, a bombázást átélt személlyel készítette, s a volt re­pülőtiszt olyan sokszor olvassa a borzalmakról beszámoló soro­kat, hogy a folyóirat lapjai szinte rongyá tépődnek. Eatherly egyre gyakrabban ke­resi fel a postahivatalt, hogy pénzküldeményeket adjon fel a hirosimaiak részére. Később meg­próbál japán árvákat örökbefo­gadni, de erre az amerikai tör­vények nem adnak lehetőséget. Ekkor azt kéri, közöljék vele néhány olyan gyereknek a nevét és címét, akinek szülei a bombá­zás áldozatai lettek és kijelenti, hogy hajlandó anyagi szükségle­teiket fedezni addig, amíg meg­állhatnak a saját lábukon. Töb­bek között hosszú levelet ír Hi­rosima város törvényhatóságának is, amelyben részletesen leírja, hogy ő adott jelt az atombomba kioldására és ha parancsra cse­lekedett is, súlyos lelkiismeret- furdalásai vannak. Washingtonban, a Fehér Ház­ban és a Pentagonban közben az Szövetkezeti tagnak felve­szünk kőműves, ács, villany­szerelő, burkoló, tető­fedő szakmunkásokat és építőipari segédmunkásokat. Jelentkezés a Bonyhádi Járási Építőipari Ktsz irodájában, Bonyhád, Perczel Mór u. 5 sz. Felve­szünk 1964, évre ipari tanulókat az alábbi szakmákban: kőműves, tetőfedő, műköves, ács, bádogos, villanyszerelő, vízvezetékszerelő, burkoló, asztalos. Jelentkezés a Bonyhádi Já­rási Építőipari Ktsz irodájá- j ban Bonyhád, Perczel Mór j u. 5. sz. (15) ! atombomba-monopólium biztos tudatában tovább munkálkodnak a világuralmi tervek megvalósí­tásán. A Szovjetunió új és új ja­vaslatokat tesz az atombomba be­tiltáséra, de azt az Egyesült Államok atomdiplomatái sorra elutasítják. Csak nagyon kevesen gondolnak már Szilárd Leó 1945- ös jóslataira. És 1949 augusztusában, anélkül, hogy a Szovjetunió emberek százezreinek halálával hozná a világ tudomására; a washingtoni Fehér Házba és a Pentagonba mégis „becsap” a szovjet atom­bomba. Egy B-29-es repülőgép a Csendes-óceán északnyugati ré­szén végzett kutató repülése so­rán atomrobbanás rádioaktív nyomaira bukkan. A meglepő észlelést angol repülőgépek is igazolják. Sőt, a radioaktivitás jellegéről arra is lehet következ­tetni, hogy a bomba meglehető­sen fejlett típusú. Nem kétséges, hogy a Szovjetuniónak van atom­bombája. Az atomdiplomaták az atom­fölény rózsaszínű felhőiből le­pottyannak a földre. Vajon mi a megoldás? Truman a Wall Street és a Pentagon nem gondol a legkézen­fekvőbb javaslatra, arra, hogy beleegyezzen a Szovjetunió java­solta atombomba-tilalomba. Más megoldást keresnek. Az Egyesült Államok világuralmi terveihez olyan új fegyverre van szükség, amely sokszorosan pusztítóbb az atombombánál is. A megoldást Louis Strauss ad­mirális, az atombizottság leendő elnöke, néhai Wall Street-i ban­kár találja meg, aki a háború alatt a haditengerészetnél szol­gált. A kormányhoz intézett em­lékiratában leírja, hogy az Egye­sült Államok egyetlen reménysé­ge egy új fegyver lehet, amely több-ezerszerte erősebb lenne a régi atombombánál. A tudósok már 1945-ben felvetették ezt a .lehetőséget, a hidrogénbomba elképzelését, de mivel az atom­bomba akkor elegendőnek lát­szott, az ötletet elásták az atom­bizottság irattárában. A kísérlet most, mint „egyetlen reménység”, feltámad. Újra összehívják a tudósokat, élükön Robert Oppenheimerrel. Dr. Szilárd Leó már nincs a meghívottak között — állásfogla­lásaival már bebizonyította, hogy ilyen tervben nem lehet rá szá­mítani. Az atombomba többi szü­lőatyja is ridegen fogadja a ja­vaslatot. — A fizikusok már átélték, ml a bűn — jelenti ki Robert Oppen­heimer. És azoknak a tudósoknak a többsége, akik annak idején éjt nappallá téve dolgoztak az atom­bomba megteremtésén, amikor a nácik megelőzéséről volt szó, most a hajdani vállalkozás fő­nökének nézetét osztják. Nem akarják, hogy tovább folytatód­jék az atomfegyverzési verseny és ezzel még nagyobb veszély árnyéka nehezedjék a világra. Oppenheimert jelölik ki arra, hogy az új bomba megteremtésé­nek élére álljon. Nem számolnak azonban a tudós lelkiismeretével. Robert Oppenheimer érzi felelős­ségét az emberiséggel szemben. Ahhoz azonban nincs bátorsága, hogy nyíltan kimondja vélemé­nyét. Más megoldást választ hát. Jóllehet kétségtelenül tudatában vari annak, hogy á szuper-bombát meg lehet valósítani, az amerikai kongresszusban folytatott vita so­rán arra a kérdésre, hogy vajon végrehajtható-e a könnyű mag­vak egyesítése, az új szuper­bomba alapja, kijelenti: (Folytatjuk) 4964. FEBRUÁR MEZŐGAZDASÁGI NÖVÉNY- ÉS GYÜMÖLCSTERMELÉS! VALAMINT Állattenyésztési szakkönyvek GAZDAG VÁLASZTÉKA A íÖLDMÖ VESSZŐ VETKEZETBEN Bonyhád, Paks, Gyönk, Tolna, Tamási földművesszövetkezeti könyvesboltokban és a falusi bizományosoknál (iot KÖNYV HÓNAP!

Next

/
Thumbnails
Contents