Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
*• ■ • e Kényelmetlen, de nem csinálhatja másképp. Otthon, este az ágya széléről addig lógatja a lábát a lavórba, míg kiolvassa két újságból a folytatásos regényt: ha kihűl közben a víz, legfeljebb löttyint hozzá az öcskös még egy kis meleget. Otthon? Neki már az. Még ak- üsr is, ha mindenki neveti a szálláson ezekért a lábvizes szertartásokért. Otthon. De itt? — A kis szállodában nincs lavór, tele engedi hát meleg vízzel a mosdót, és féllábon állva, lehetetlen pózban áztatja a másikat. Az öcskös bezzeg már elfüstölt, nem várta meg őt, szaladt ki a városba. Hiába, kölyök ez még! — dünnyögi magában Jóska, ő, az öreg, aki ugyan alig több huszonötnél, de mivel az öccse nevelése csakis az 6 gondja, hát mégiscsak apás, próbált ember már. C' is szereti a jó ruhát, az újat, úgy öltözködik, mint valamikor egy cégvezető, — dehát Pisti...! Éppen most vett ez a taknyos új cipőt, pedig tudta, hogy a ruhája is elkészül! — Ha nem vagyok a világon, miből fizetted volna ki?! így lesz sok ember tolvaj! — szidta öccsét. — A takaróig nyújtózkodj ezt utoljára mondom neked! Pisti hat évvel fiatalabb, vékony testű, csibészes arcú. Erős nagy karú bátyja mellett valóban kölyöknek látszik. Pedig öt éve dolgozik már ő is. Keményen és szünet nélkül, a bátyja felügyeletével. Azóta, hogy eljöttek az anyjuktól. El, mert olyan embert talált magának az asszony (azóta már csak így beszélnek róla), akivel nem akartak egy fedél alatt élni. De még ugyanabban a városban sem! Pedig az apjukat olyan korán vesztették el, hogy Jóskának is alig váh emléké róla, Pistának pedig igazán semmi, s hálásak is akartak lenni anyjuknak, hogy egyedül félné-- velte őket: — minek kell hát a végén ilyen ember mellé bújni...? Eljöttek. Dolgoztak Dorogon, Tatabányán, végül Ujmecsekal- ján kötöttek ki. Ez az otthonuk, Itt már únv vannak. Jóska vájár, Pisti csillés. Mindig együtt, ugyanabban a műszakban. Jóska kezeskedik, hogy Pistiből ember lesz; a tenyere már elég széles hozzá. Anyjuknak nem írtak azóta'. Két. gyerekkori pajtásuk maradt a városban, más barátjuk nem is akadt sehol: — hát csak ezzel a kettővel leveleztek. Modj öt év után. ellőtték. Az egvik b’^át h>'vta őket lakodalomba. De csakis a barátjukhoz jöttek, másra nem kíváncsiak. • • • ...M~g mindig a lábával, meg a meleg vízzel bajlódik, mikor beront az öcskös. Zilált, kioirult, még a füle is jobban ketté áll, mint máskor. — Minek rohantál?! — hűtené le, de Pisti levágja magát a székbe, előrrdobja a lábát, s nagyot szusszan: — Mű, de muri lesz! Meit ilyet ő még nem élt. Os&k a munka, s legfeljebb az üzemi ünnepségek. S alig tizenkilenc éves. Jól megérti ezt Jóska, de hát azért öregebb, hogy ő nyugissá; — Kezdhetnél végre készülődni. — Mindenki ott lesz! — jelenti Pisti diadalmasan.-r- Honnan tudod? — Mindenkivel beszéltem! — Az áldóját! Egyszerre? Ilyen hamar? — Aki útba akadt! Jósika ott hagyja a meleg vizet, törölközik, zoknit húz: — csak azt furcsállja, egyszerre hogy elhallgatott ez a gyerek. Hátra is néz rá, — ott ül az öcskös szétvetett lábbal, s bámul a mennyezetre. — Jól van, fújja csak ki magát. Már fésülködik, köti a nyakkendőt, — a kölyök még mindig hallgat, t- Hát ez mitől kukult meg?! Váratlanul megmozdul. No, végre. — Egyedül van.., — mondja csendesen. Jóska szembefordul vele, • de Pisti még mindig nem áll fel. Rá akar kiabálni, de előbb hallgat egy hosszút. — Ki mondta, hogy menj oda? — szól rá végül, de sokkal csen. desebben, mint ahogy nekikészült. — Nem mentem, — néz a fiú még mindig fölfelé. — Mondták. — Ezt is mindenki? Bólint. — Otthagyta az a.;, — és most hegyesen feláll. — Nem igaz! — csattan fel az idősebb jogán, hogy helyrebillentse először is a saját tekintélyét * » * ...Este a lakodalomban az anyjuk is ott van. Pisti fedezi fel, aki a nyüzsgő éjszakából mindent látni akar, sürög, forog, mindenütt felbukkan, nevet, énekel, táncol, sokat eszik, s a konyhába is bedugja a fejét. Az asszony háttal van. Lehajol, mosogat. Van itt más, idegen asszony is, segítenek a konyhában. Anyja tiem látia őt, de Pisti így is megismeri, hátulról; — kövér asszonyság a többi, lakodalmas arcuk fénylik a gőzben —, az ő anvján csak úgy lóg minden, a kötény is. Nem nézi sokáig. Visszamegy a táncolok közé. Tudja, hogy a bátyja azt mondaná, ha látta volna, olyan lógó-kötényesen: — ő akarta így... És ez igaz is. Ő akarta így. Pisti tovább táncol hát. Ez a kislány, ahogy derékon kapja, egészen hozzá szorul, állandóan nevet, s együtt csipkelődnek azon. hogy a menyasszony hirtelen eltűnik —, Pistának egyszerre mégis ez jut eszébe: Hiszen azt is mondta Jóska, hogy messziről azért megnézzük, mi van vele...? Szól is Jóskának, aki a felnőtt emberek asztalánál énekel. nótaközi szünetben éppen tölt a szomszédnak, s dühös az öcskös- re: mit akar itt?! * * » ...Csíp az idő. csillagos az ég; — a sok hejehuja után jó ezt kint megbeszélni, az udvaron. Zsebregyömöszölt kézzel, indulatosan. Nem erre készültek, nem így képzelték. Arra nem számítottak, hogy így van az anyjuk, s mosogatást vállal a lakodalomban. Meg akarták nézni, az igaz. titkon, hogy azzal a férfival szót ne kelljen váltaniuk. De így...? Délben indul- innen a vonatuk, így nehezebb már visszaszállni rá... Kihallatszik a zene. Aztán hosszú, sok sikongás: új hordót gurítottak, meg kellene kóstolni az új bort. Kicsapódik az ajtó, valaki kiordít Jóskáért. — Hagyj a pokolba! — csapja vissza az ajtót, s újra a sötétben állnak, csak a csillagok alatt. — Ötezer van a takarékban — szólal meg igen sokára a kisebbik. — Még egy fél év. mire motor lesz belőle — inti a bátyja. — Majd később — mondja Pisti alig hallhatón, majd felnéz Jóskára, s csak akkor meri folytatni, mikor a nyugodt arcot szemből látja: — Ha te akarod. Bent szól a nóta, még mindig dong a tánc — kint már halványság takarja be a esi 1’ago'-at Piste kihúzza végre kezét a zsebéből. Jóska meg leül a lépcsőre, s majd a földig hajol, úgy gondolkodik. — Lakás kellene, ha elvisszük — nyöedécsel az öcskös. — Ühüm — bólint rá a felnőttebb. — öt is becsapta az a...! — Gazember!!! — kiált Jóska akkorát, hogy fel kell állnia hozzá. * * * • ...Anyjuk még nem tudja, hogy fiai itt vannak a lakoda'omban. A kiürült hordót ugráltatja le a lépcsőn, vissza a pincébe. Jóska megindul. — Nem arra kell — irányítja az öcskös a hátsó konyhabejáró felé, s megfogja bátyja kabátja- uiját. KENDE SÁNDOR K.ONCZ ISTVÁN: Rétekén jártadban... Beteken jártodban csípőd hús ringása, csillagra néztedben szemed csillogása. Amikor ölellek, engem ő ölel meg, amikor elalszol, alszik az a gyermek. Hallgatózik hosszan, halk még: csak ígéret. Csillagok csókolják, ringatják a rétek. KÓPIÁS SÁNDOR: A folyók viszik el.. Sárga Hold karcol fény-félköröket az ablakokra. Az utcákon csillagok körmenete jár. A sötétség gyorsan jött zápora lezúdul az ereszcsatornákon. Uszonyos szelek lebegnek a városok akváriumában. A négyévszakos erdő széhullik sejtjeire s puha, zöld por száll a fényessé koptatott utakra. Meglazul a részekből összerakott ég szigorú rendje is. Mint a göcsörtös fa, oly faraghatatlan az idő. Minden pillanat a létezés parányi birodalma. A felhők villám-csápjaikkal megragadják a tnenekvő fákat. Az éjszakákat és a viharokat a folyók viszik el a tengerig. A tücskök legombolyítják az ösvényeket, a dombok felszedik horgonyaikat. Az ablaküvegekre piros köröket karcolok. TTmTmmmmTTTTTTTmTTmmTmmTTmTrmmTmmTmmTmmTmmmmmYTf — Átkozott éjszaka — morogta a fiú. — Ke iyellenül lassan múlik az idő. Még jó, hogy kevés a : meló. Végigment a gépek között, 'ahol ícevés anyag volt. oda le- \ dobott néhány Ismert, s közben arra gondolt, hogy Jumbá, meg a többiek most v l-’hol egy presz- szóbn ülnek. Mikor végzett, olajos kezét undorodva a nadrágjába törölte. | Az udvarra, behallatszott az éjszaka ezer hangú, i~gató zsibon- gása, s a fiú úgy érezte magái, I mint a kait kába zárt madár. | — Tizenegy óra. Sose lesz reggel. | Pár méterré tőle egy üres fes- j tékes doboz hevert. Unott moz- \dulattal lehajo't érte. gondosan a | talpára állította, s közben vitá- ! zott magával. — Fogadok, elmegy a falig. — Aligha. Az legalább húsr méter. — Akkor is. El kell, hogy menjen a falig. Mégegyzer megigazította, s aztán hatalmas lendülettel rúgott. Csőrrel. A doboz repülés közben néhányszor megfordult tengelye körül, majd ij'dt puffanással nekivágódott a falnak. A fiú csak most ve*te é*zre az öreget. A^cán megmerevedett az elégedett mosoly. — M-'g jó hogy nem rúgtam fejbe — gondolta. — Bár ami azt illeti, megérdemelné. Egy' edvűen nézte e ólkcdés'öl eltorzult eredt amint egy ha- talm-s riPanymo'ort igyekezett felemelni a targ~neá a Szeme sarkából látta, ahogy a fehér Imre bácsi hajtincsek alatt megfeszülnek az erek, de nem mozdult. — Szakadj meg — sziszegte. — Vén gatyás. Azt hiszi, bír vele. Két kajakos legénynek is e.ég lenne, de ö egyedül akarja... A vasos.lapra szerelt ívlámpa sápadt fénnyel vonta be a műhely előtti kicsiny udvart, s a fiú érezte, ez az a perc, amikor ölni tud az ember. Úgy emlékezett arra a bizonyos délelőttre, mintha tegnap történt volna. Akkor még a vágógépen dolgozott. Éppen nya- got készített elő, amikor valaki odakiáltott hozzá: — Doktor úr! Hivatják az irodába. Szinte megtántorcdott, arcul ütötte a felcsattanó, gúnyos nevetés. A tehe e len düh félszeg könnyeket csalt a szemébe, de az arca meg se rezdült. ahogy végigment a gépek között. Mikor v'sszajö't fásult mozdulattal lekapcsolta a motort, s csak akkor öntötte el újra a düh, mikor meglátta az öreg színtelen, rajnál'ózó tekintetét. — Féreg — gondolta. — Azt hiszii nem tudom, hogy m'nden műszak után ö~szeszimol*a, hány lemezt rontottam el. Milyen ártatlanul néz. pedig tudom, legsebesebben nevene. M!ndig a rendről papaT, meg arr'l hogy a szakmát szedetni kell. * közben gyűlöl m'nden fi tap. MoH elégedett. Elé te hogy egyedül dolgozhat a gépen... Az öreg még mindig a motorral bíbelődő t. Megpróbálta egyik oldalát emelve, ar szoló mozdulattal előbbre vinni, de, hogy így se ment, makacs szitkozO dússal segítség után nézett. A fiú leesőn kapta el a tekintetét. — Szaktárs, segítsen feldobni a targoncára ezt a dögöt — bökött az öreg a motor felé. — Egy pillanat — mondta rekedten a fiú, s érezte, hogy az arcába forró vérhullám szökött. — Egy pillanat. Előbb be kell ugranom a raktárba. Benzinért. Maga sem tudta, miért éppen a benzin szó csúszott ki a száján, de ha már kimondta, nem bánta akárhová is kell mennie. Szemében lángot vetett a káröröm, látva az öreg meglepett, zavart tekintetét. Mikor kinyitotta a raktárajtót, mellbevágta a párolgó benzin olajszaggal keveredett illata. Jól ismert mozdulattal nyúlt a kapcsoló után, s aztán, hogy hiába ka*tintottr le-fel, többször egymás után. zsörtölődve kereste elő az öngyújtók Fe'csattintotta a fede'ét. s közben arra gondolt., az ősszel itthagyja az egész kó- cerájt. Egyszeriben kazán jókedve támadt, s még annak is örült, hogy az öngyújtó megmakacsolta magát." — Kevés benne a tűzkő — morogta, s azt gnn Jo'ta: — hadd várjon az öreg. Ráér. Körmével szórakozottan szorosabbra húzta a csavart. — Most jó lesz. Elsőre gyulladni fog... Mikor felnyitotta a szemét, elviselhetetlen fájdalmat érzett. Piros, kék, sárga fények ryű űztek előtte. Az utcán feljajdult a sziréna, s mindent megértett. Először őrjítő félelem járta át, aztán minden átmenet nélkül, nagy-nagy, lemondó nyug lom. Fásultan vá ta. hogy a hordágyra emeljék. A sziréna újra felbődült. A mentő hóm1 okán meglibbent a kibontott zászló. A fiú szemében fellobbant a rémület. Kiáltani szeretett volna, őrjöngve, teli torokból, de a melléből csak suttogás szakadt fel. — Miért hagynak itt? Vigyenek el! Nem akarok mégha ni!... Egy hatalmas. olajszagú kéz simult a hóm1 okára. — Ne féljen Mqga nem hal meg... S ta'án ő sem — i tett az utcán kanyarodó mentő után. A fiú kérdő tekintettel nézett körül. Szeme tanácstalanul tapogatta vénig az arcokat. Guhiás Kovács Bödő. Erőlködve fordította hátra a felét: Kerekes. Mégegyzer: Gulás. Kov'cs... Nem jutott tovább Szeme a magányosan álló vili numot^rra tanadt. s eztán felszak-át melléből a felismerés: — Az öreg!... Imre bác~i... A szemközti há ban. fent az em^le en bekapeso'ták. a ádiót. A fiú lnhúny*a a szemét Vállát megrázd a han talas* zokogás. Békés Sándor
