Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-10 / 7. szám

V A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁ^tOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 7. szám. ARA 60 FILLÉR Péntek, 1964. január 10. f J; a de Az elvi-ideológiai munka tapasztalatai dombóvári járásban (2—3. o.) Amikor megláttuk a Balatont... ~] sban I (4. o.) Makariosz a ciprusi törökök terrorhadjáratáról Nicosia (MTI). Makariosz el­nök nyilatkozatban foglalkozik a ciprusi török kisebbség vezetői­nek terrorhadjáratával. A nyi­latkozat hangsúlyozza, hogy a török vezetők csak terrorral ké­pesek irányítani közösségüket, és a törökök között a letartóz­tatások mindennaposak. Az el- fogottak életét veszély fenyegeti — mondja a közlemény. ..Hivatalosan bejelentették, hogy a ciprusi török vezetőség elfogta A. Nizait és M. Refikef, a török rendőrség parancsnokát, illetve paraincsnokhelyettesét. Hamaro­san török bíróság elé állítják őket. azzal a váddal, hogy a legutóbbi események során gyá­vaságot tanúsítottak és nem jól szolgálták a török közösség ér­dekeit” — hangzik Makariosz közleménye. ..Ez a lépés a ciprusi török vezetőség terrormódszereit vilá­gítja meg. Más jelentések is azt támasztják alá, hogy nagyszámú török állampolgárt tartanak fog­ságban, csak azért, mert nem értettek egyet a török terror­szervezetek szándékaival és lé­péseivel. Az elfogöttak élete ve­szélyben van”. Makariosz közleménye a továb­biakban hangoztatja, hogy a köztársaság kormánya mindent megtesz, hogy véget vessen a tör­vénytelen terrorcselekmények­nek. „Azok, akik jogtalanul bíró­ságokat akarnak létrehozni és bíróság elé akarnak állítani cip­rusi állampolgárokat, görögöket, vagy törököket, a törvénnyel ta­lálják magukat szemben”. Makariosz bejelentette, hogy a ciprusi török vezetőség külön­böző törvénytelen módszerekkel, önálló kormányzat létrehozására törekszik. A törökök már meg is teremtették az önálló posta- szolgálatot és a különálló török rendőri haderőt. A ciprusi köz­társaság kormánya törvénytelen­nek minősíti az ilyen intézkedé­seket — hangsúlyozza Maka­riosz. Dúl a harc Nyugat-Berlinben az egyezmény hívei és ellenségei között Nyugat-Berlin, (MTI). Az ult­rák igen erős támadásával kell megküzdeniük azoknak a nyugat­berlini politikusoknak, akik úgy látszik, végre leszűrtek néhány tanulságot a reális helyzetből és hajlandók újabb tárgyalásokra a Német Demokratikus Köztársa­sággal. Az egyezménypárti szo­ciáldemokrata Telegraf csütörtö­ki vezércikke például merő vé­dekezés az ellen, hogy a meg­állapodás hívei „gyáva módon gondolkodnak” és „ijesztően in­gadoznak”. A nyugat-berlini keresztényde­mokrata vezérek azt követelik, hogy a nyugat-berlini szenátus semmiesetre se kössön még egy­szer olyan fajta egyezményt, mint amilyen a decemberi volt. Megszólalt ebben a kérdésben Von Eckardt, a nyugatnémet kor­mány állandó nyugat-berlini képviselője, bár neki, mint bonni államtitkárnak semmi hivatalos beleszólása sem lehet abba, mit tesz, vagy mit nem tesz a nyu­gat-berlini szenátus. Eckardt most kijelentette: „Rendkívül veszé­lyes úton vagyunk. Berlinben ki­kerülnek ugyan a hidegháború katlanából, de még fogalmuk sincs róla, hová is akarunk el­jutni”. Erler, az SPD bonni par­lamenti frakciójának elnöke — szintén kifejtette aggályait, hogy „ilyen módon Nyugat-Berlin egy szép napon eltűnik, majd a fal mögött”. Erler tehát ezzel, ha burkoltan is, de mégis félreért­hetetlenül megtámadta Willy Brandt nyugat-berlini polgármes­tert, párton belüli esküdt ellen­ségét. A városban azonban továbbra is olyan a közhangulat, hogy a nyugat-berlini szenátus egysze­rűen nem engedheti meg magá­nak az NDK-val való megbeszé­lések hirtelen megszakítását. A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya részéről is vezető politikusok és az NDK központi lapjai újra meg újra hangoztat­ják, Nyugat-Berlin és az NDK békésen élhet egymás mellett, sőt társadalmi rendszereik kü­lönbözősége ellenére szorosan együtt is működhet egymással — ha a nyugat-berlini lakosság se­gítséget nyújt hozzá, hogy a frontvárosi és a bonni ultrák ne rángathassák bele ismét a hideg­háború katlanába a nyugat-ber­lini szenátust. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Apró Antal, a kor­mány elnökhelyettese jelentést tett a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa Végrehajtó Bizottsá­gának 10. ülésszakáról. A kor­mány a jelentést jóváhagyta, majd a közlekedés- és postaügyi miniszter előterjesztése alapján elfogadta a KGST-országok közös ragonparkjára vonatkozó egyez­ményt, s úgy határozott, hogy megerősítésre az Elnöki Tanács elé terjeszti. A kohó- és gépipari miniszter a magyar—jugoszláv gépipari együttműködésről folytatott tár­gyalásokról, a földművelésügyi miniszter a csehszlovák földmű­velésügyi miniszterrel történt megbeszélésekről számolt be. A kormány a beszámolókat jóvá­hagyta. A Csongrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke a megye homokos területeinek hasznosítására tett intézkedések­ről és a további tervekről tett jelentést. A Minisztertanács a jelentést megvitatta és tudomásul vette, majd napi ügyeket tár­gyalt. (MTI). A béke kérdése az angol választási küzdelem középpontjába került London (MTI). Szerdán este az Angol Munkáspárt memorandu­mot adott át a kormánynak, amelyben' az ellenzék kifejti el­gondolásait a nemzetközi enyhü­lés előmozdításának lehetőségei­ről. Csütörtökön este Harold Wilson, a munkáspárt vezére választási előadó-kőrútjának első állomá­sán, a közép-angliai Belberben ugyancsak a béke kérdésének szentelte beszédét. Sürgette az angol kormányt, hogy a január 21-én megnyíló genfi leszerelési értekezleten ter­jesszen elő önálló javaslatokat a szovjet és az amerikai álláspont áthidalására. Felszólította a kor­mányt, hogy igyekezzék rábírni Franciaországot a leszerelési tár­gyalásokon történő részvételre és indítványozta, hogy hívják meg Genfbe a Kínai Népköztársaság képviselőjét is. Ezért javasolta,' hogy párhuzamosan dolgozzanak ki aránylag könnyebben elfogad­ható .részleges intézkedéseket, amelyek elősegítenék a tárgyalá­sokat és hozzájárulnának a nem­zetközi légkör további enyhülé­séhez. A munkáspárt nevében Wilson a következő hatpontos tervezetet terjesztette elő: 1. Első lépésként be kell fa­gyasztani a katonai költségveté­seket az 1963—64-es színvonalon. 2. Az Európában szembenálló fegyveres erők szétválasztása (disengagement). A közép-európai ellenőrzött leszerelési és atom­fegyvermentes övezet megterem­tése felé teendő első lépésként megállapodást kell kötni, hogy az érintett országok területén — Kelet- és Nyugat-Németország, Lengyelország és Csehszlovákia — nem helyeznek el újabb atom­fegyvereket. Wilson megemlítette, hogy a lengyel kormány helyesli ezt az elgondolást. 3. A közép-európai nukleáris Gyűlés New Yorkban Linns Pauling tiszteletére New York, (TASZSZ)- A New York-i Commodore szálló egyik termében szerdán több mint 2500-an gyűltek össze, hogy üd- vözöljék Linus Paulingot, a ki­váló amerikai tudóst és békehar- cost, aki a Nobel-díj átvétele után visszaérkezett Oslóból. Linus Pauling felszólalásában hangsúlyozta, hogy a világ min­den békeharcosa szolgálatainak elismerését jelenti az, hogy neki ítélték oda az 1962. évi Nobel- díjat. Az amerikai tudós a moszkvai atomcsend-egyezményt úgy jellemezte, mint történelmi jelentőségű határkövet a háború megszüntetésének útján. Kifejez­te azt ,a meggyőződését, hogy ezt az egyezményt a béke megerősí­tését célzó további lépések köve­tik majd. Felhívta a figyelmet az atomfegyver elterjedésének veszélyességére és hangsúlyozta, hogy a világ békéjét fenyegeti, ha ezt a fegyvert átadják a NATO-nak. v fegyvertárak „befagyasztásának” ellenőrzéséhez szükséges appará­tus megteremtését össze kell kap­csolni a meglepetésszerű támadá­sok megelőzésére szolgáló megfi­gyelő állomások felállításával. 4. A atomcsend-egyezmény lo­gikus folytatásaként megállapo­dást kell kötni az atomfegyverek terjedésének megakadályozására. 5. Miután az államok túlnyomó többsége jóváhagyta a moszkvai részleges atomcsend-egyezményt, további erőfeszítéseket kell tenni mindenféle atomfegyver-kísérlet, ideértve a földalatti kísérletek be­tiltását. Az ellenőrzés kérdésében mutatkozó nézeteltérések megol­dására össze kellene hívni a nyu­gati és a szovjet tudósok tanács­kozását. 6. A nyugati hatalmaknak hoz­zá kellene járulniok a Szovjet­unió által javasolt megnemtá­madási egyezmény megvitatásá­hoz. A NATO és a Varsói Szer­ződés hatalmai megállapodhatná­nak azon az alapon, hogy nyu­gati részről tisztázzák: a szerző­dés aláírása nem jelentené az NDK diplomáciai elismerését, másfelől az egyezmény megköté­se egyszersmind kizárná, hogy a szerződő felek erőszakhoz folya­modjanak a Berlinnel való nyu­gati összeköttetés megakadályo­zására, vagy a jelenlegi német határok megváltoztatására. Wilson befejezésül hangoztatta, hogy a munkáspárt hatalomra ke­rülése esetén a kormány egyik rangidős minisztere minden ide­jét a leszerelés ügyének szenteli majd, és a brit diplomácia leg* főbb feladatává teszi a nemzetkö­zi leszerelés előmozdításai. Guy Mollet a francia kommunisták és szocialisták viszonyáról Párizs, (MTI): Guy Mollet a Populaire csütörtöki számában cikket írt a francia kommunisták és szocialisták viszonyáról. A kommunista párttal való együtt­működés kérdésében különbséget tesz a „nyílt veszély” elleni kö­zös „védelmi taktika” és a politi­kai szövetségen alapuló közös ak­ciók között. Az együttműködés első formá­ját a szocialista párt célszerűnek tartja, valahányszor a szabadság- jogok megvédéséről van szó. A Franciaországban jelenleg fenn­álló rendszer — hangoztatja Guy Mollet — ugyan nem diktatúra, de senki sem állíthatja komolyan, hogy demokrácia. A De Gaulle- féle rendszer nem intézett frontá­lis támadást a szabadságjogok ellen, de egyenként igyekszik azokat felszámolni. E támadások ellen — hangoztatja a szocialista párt főtitkára — helyénvalók a két munkáspárt közös védelmi akciói. Guy Mollet cikkében utal a laikus iskola érdekében, vagy a sztrájkoló bányászok katonai be­hívása elleni közös harcra. Ugyan­1 ilyen jellegű a demokratikus erőlí közös mozgalma a francia atom­fegyverkezés ellen, mert ez a tömegpusztító fegyverek elterje­désének veszélyét rejti magában. A politikai szövetségen alapuló aktív, nem védelmi jellegű együtt­működés feltételei azonban —* Guy Mollet véleménye szerint — nincsenek meg. Elismeri ugyan, hogy a munkásosztály egységé­nek helyreállítása nélkül nem változtatható meg Franciaország gazdasági rendszere, de attól tart, hogy a kommunisták és szocia­listák egységfrontja a hatalomra- jutás után egypárt rendszerbe torkollna. A Francia Szocialista Párt leg­utóbbi kongresszusán arra az ál- láspxmtra helyezkedett, hogy a szocialisták és kommunisták kö­zötti ideológiai különbségeket nyilvános vitában kell megvilá­gítani. Guy Mollet cikkében be­jelenti, hogy a Populaire cikk­sorozatot indít, amelynek célja nem annyira „a múlt hibáinak felhánytorgatása” mint inkább „egy jobb jövő lehetőségeinek” keresése. Ben Bella csütörtökön Oranba érkezett Algír (Reuter, AP). A kedden lezajlott kormányellenes, majd a szerdai, kormány melletti tünte­téseket követően Oranban csütör­tökön helyreállt a nyugalom. Ben Bella elutazott Algírból Oranba. A városban egyébként megkezd­te munkáját az a különleges bí­róság, amelynek feladata az el­lenforradalmi tüntetés résztvevői ügyének megtárgyalása. Az első napon 29 ítéletet hoztak a nagy­részt fiatalkorú vádlottak ellen. Az ítéletek egy hónaptól két évig terjedő elzárást mondanak ki. A francia kormányköröket élénken foglalkoztatja az algériai tüntetés. A szerdai miniszterta­nács lényegében csak a francia— algériai kapcsolatok kilátásaival foglalkozott. A jelek szerint a francia kormány igyekszik ki­használni Algéria gazdasági ne­hézségeit és ilymódon akar nyo­mást gyakorolni Ben Bella kor­mányára. A szerdai miniszterta­nács úgy döntött, hogy 1963-hoz képiest 50 millió frankkal (10 mii. lió dollár) csökkenti az Algériá­nak nyújtott gazdasági segélyt.

Next

/
Thumbnails
Contents