Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-09 / 6. szám

1964. január 9. TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG 5 A jószágáliomány átteleltetése, a zárszámadások, a tervkészítés és a premizálás meghatározása A megyei tanács elnökhelyettese nyilatkozik Tolnai Ferenccel, a megyei ta- : nács vb. elnökhelyettesével be­szélgettünk az elmúlt napokban. | Megkérdeztük, a mezőgazdaság területén mi a legfontosabb fela­dat, mik a tennivalók és mi fog­lalkoztatja jelenleg a mezőgazda­ságban dolgozókat. — Az előző év telén sok kár érte a termelőszövetkezeteket amiatt, hogy nem téliesítették kellőképpen az állatok, külö­nösen a sertések szállásait. Változtattak-e a tsz-ek ezen a kedvezőtlen helyzeten? — A tervezett téliesítést nem sikerült mind megvalósítani, nagyrészt építőanyag-hiány miatt. Munkaerő lett volna elegendő, hiszen maguk a szövetkezeti épí­tő-brigádok végezték ezt a mun­kát. A hideg szállások hatása a szaporulatban is megmutatko­zik. Sok szövetkezet mellőzd a téli elletést, s így a kocaforgó mindössze 1.4 a megyében, a szükséges 2. sőt 2.5 helyett. Szep­temberben körülbelül 2000 koca állt „üresen”, közülük sok azért, mert télre nem akarták befedez­tetni. De ahol télen is elletnek, általában a tavalyinál jobban felkészültek a malacok gondozá­sára, a hidegtől való megóvásra. Azért csak „általában”, mert saj­nos nem mindenhol. Az egyik szekszárdi tsz-ben például 70 ma­lac elpusztult. A tél a naptár szerint még sokáig tart, a hibá­kat még mindig érdemes keresni és gyorsan megszüntetni. Az el­hullás oka természetesen nem­csak az lehet, hogy huzatos az ól. Jó almozással ■ és lelkiismeretes gondozással, etetéssel sok bajnak elejét vehetik a szövetkezetek. Gondoskodjanak a tsz-vezetők arról, h?gy( mindig álljon, az ál­latgondozók' rendelkezésére meg­felelő minőségű adom, takarmány és víz. — A takarmánnyal való gaz. dálkodásra. takarékosságra ügyelnek-e a tsz-ek. beosztás­sal etetnek-e? — Tudunk néhány példát arra, hogy mérlegelik, porciózzák a szálas takarmányokat is. és csak annyit etetnek, amennyit a kész­let megenged. Ügyeljenek erre minden szövetkezetben, fölösle­gesen ne etessenek, és ahol le­het, pótolják az abrakot tömeg- takarmánnyal! Előnyös helyzet­ben vannak azok a gazdaságok, amelyek jó minőségben takarí­tották be a lucernát. Rendkívül fontos az abraktakarmámyok be­osztása, hiszen megyénkben a ta­karmánygabona-termés különö­sen gyenge volt, az állatállo­mány növelése viszont közvetlen feladaí. — A zárszámadások előkészí­tésének mik a tapasztalatai? Pontosan történik-e a szövetke­zeti vagyon számbavétele, és a tagok képviselőit bevonják-e ebbe a munkába? — A zárszámadásokra való fel­készülés tulajdonképpen azzal kezdődött, hogy a legtöbb szö­vetkezet időbein betakarította a terményeit, és gondosan tárolta. A leltározást decemberben kezd­ték meg a tsz-ek. A tagság kép­viselőinek bevonásával pontosan kell megáBapí tanunk a szövetke­zet vagyoni helyzetét, reálisan, szépítés nélkül, és a mérleget is úgy kell elkészíteni. Egyes helye­ken nem végezték pontosan a mérlegeléseket, korrigálni Ítéli a leltározást. A szövetkezet saját érdeke, hogy ne térjen el a rea­litástól; erre kérjük a tsz-veze- tőket továbbra is. Azokban a gazdaságokban, ahol a tervezett­nél lényegesen több jövedelem mutatkozik, annak egy részét tar­talékolják az idei évre! Nehogy a következő zárszámadáson háí- i ralépés mutatkozzék a mos tani- ; hoz kénest. A közgyűlés meg- 1 szervezése^ nagyon fontos. Az I egész esztendő munkáját kell értékelni, a tagokét és a veze­tőkét ■ egyaránt. A jó előkészítés megkönnyíti az eredményes vita kibontakozását, a fölösleges szó- csépelés. zűrzavar elkerülését. Mivél rendszerint nincs mód egy közgyűlésen részletesen értékelni az egész esztendőt, célszerű lenne a legnagyobb szövetkeze­tekben a közgyűlés megtartása előtt brigád-értekezleten, párt­taggyűlésen, vagy üzemegységen­ként értékelni a munkát, az eredményeket. — A zárszámadó közgyűlé­sek után hamarosan kezdődik a tervtárgyalás. Az előzetes tervek reálisak-e az egész me­gye szempontjából és mit kell módosítani? — Bizonyos módosításokra szükség van. Tőrekedni kell ar­ra, hogy a népgazdaság érdekei­nek megfelelően alakítsák ki a tsz-ek a növénytermesztés ará­nyait. Például célszem tovább növelni a cukorrépa vetésterüle­tét, mert a cukor kitűnő export­cikk lett. — A tervek végleges tormá­jának elkészítése valóban kol­lektív munka a tsz-ekben? — Remélhetőleg a tagság vé­leményét is figyelembe veszik a tervkészítő bizottságok minde­nütt, támaszkodnak a tagság ja­vaslataira. A tamási járásban el­terjedt egy jó kezdeményezés: a községi tanácstagok felkeresik a tsz-tagokat, érdeklődnek tőlük a tervezéssel kapcsolatos vélemé­nyekről, elképzelésekről. Ahol a tagokat bevonják a tervezésbe, ott sokkal könnyebb lesz a terv­tárgyaló közgyűlés munkája is. Különösen azért, mert ezen a közgyűlésen kell megállapodni a premizálás módjában. Az anyagi ösztönzés formáját masa a sző vetkezet határozza raw. Vé'emé nyűnk szerint célszerű minden szövetkezetben alkalmazni az ösztönző módszereket, és az ál lattenv-’sztés’ren még., bátrabban, mint eddig. Hasznos- volna, ha a közgyűlés jóváhagyása . után a premizálás feltételeiig sokszorosít­va a tagság kezébe adnák a tsz- vezétőké Hangsúlyozom: a premizálás módját maga határozza meg a szövetkezet, a tervtárgyaló köz­gyűlésen — fejezte be nyilatko­zatát Tolnai Ferenc, a megyei tanács vb. elnökhelyettese. (sz. j.) Egy emlékezetes tavalyi MÉG BENNE VAGYUNK az elmúlt év eseményeinek, ered­ményeinek latolgatásában. Min­denki elmondja, mit tartott jó­nak tavaly, minek örült legjob­ban stb.. *stb. Legtöbben tények számaival illusztrálják egyéni és közösségi eredményeiket, s még jobb eredményeket várnak az új esztendőben. Engedtessék meg. hogy a hét­köznapok krónikása, az újságíró is elmondjon egy tavalyi igen kedves emléket. Ballagok az őszvégi időben a dombóvári utcán. A lassan sze­merkélő esőt kellemetlenül fújja a fel-feltámadó szél a nyakamba. S ahogy egymás után maradnak el mögöttem a házak, kedélyemre egyre súlyosabban telepszik rá e kesergő idő hangulata. Szinte megváltásként érkezem el a kijelölt házhoz. — Itt lakik Balogh Jánoané? — kérdezem az udvaron foglalatoskodó férfitől. — Hogyne — hangzik a szíves válasz tessék csak beljebb fárad­ni. A feleségem é-ppen fej. mind­járt jön. — De most már aztán végleg meg akarok bizonyosodni arról, hogy jó helyen járok-e. Ugye ő volt kint, a megye asszo­nyainak képviseletében, a Szov­jetunióban? — kérdem. Már az igenlő jó hírré is, mintha nem is lenne ez a virgonc szél olyan kel­lemetlen. — Ügye, csodálkozik, hogy en­gem küldtek ki, most meg itt lát a tele fejővel a kezemben — mondja a ház asszonya, belépve a konyhába. — Áh. dehogyis — rövidítem le a választ, pedig egy kiselő- adásnyi érv kívánkozik ki belő­lem, Immár közel ké! évtizede nem újság ez nálunk. Ö is tudja ezt. Érzem a banális közjáték csak örömének és zavarának, de egyúttal szerénységének is jele. Öröme, hogy kint járhatott, a mosolygós arcára van írva. Za­vara, mely ilyen szavakat ad a szájába, attól van, érzem, hogy restelli, miért nem a tiszta szo­bában. vendéghez illően fogadhat. Hamar megnyugszik azonban, amikor látja, nem zavar ez en­gem, sőt a családias hangulat vé«ie°: felmélesít. SZERÉNYSÉGÉT abban látom, magáról olv szűkszavúan beszél, hogyha a nőtanácsban nem hal­Az elnevezés btzis­boltnak hív­ják. S ez, mint megannyi nyaka­tekert megfogalmazás, nem mond semmit. Szívesen használja azon­ban mindenki, még Raitczy Gá­bor is, a bonyhádi járási köny­vesbolt vezetője. Megszokta, mint az olyan ruhát, amit nagyon ré­gen visel az ember. S ő már igen régi ebben az üzletben: tizennégy éve áll a pult mögött, kínálja a könyveket, lemezeket, asszony esetében is irigylendő aprólékos­sággal, türelemmel és nyugodt emberre valló kedéllyel. Pedig a vevők itt is olyanok, mint más­hol : különlegességre vágynak. De a türelem azért gyökeresen kü­lönbözik attól, amit más üzlet­ben tapasztalhatunk. — Aki ide jön, csak félig vevő. Annyiban, hogy a pénzéért köny­vet kap. Különben mindjárt úgy könyveljük el, mint barátot. A nyomtatott betű szeretete különös kontaktust támaszt közöttünk... Nos, Raitcy Gábornak sok ba­rátja lehet, hiszen tulajdonképpen olyanokkal is kapcsolatban áll, akik személyesen nem ismerik. Mert a könyvesbolt nemcsak Bonyhádé, hanem azon kívül még 31 községé. S tizennégy év alatt sok házba ért el az innen kike­rülő áru. S ami örvendetes: egy­re nagyobb mértékben kerül el a könyv mindenhova. Indultak ti­zennégy évvel ezelőtt 6—7 ezer forint havi forgalommal. A gaz­dagító idők azonban gazdagodást hoztak a boltba is. A vezető ki­mutatásról, jelentésről állítja ösz- sze a mai képet. — Havi átlagforgalmunk több mint 133 ezer forint. Nem szere­Harmincegy község boltja A jelentős ezrek — Gyarapodó kiskönyvtárak — Könyvterjesztők a falvakban tem túlságosan az összehasonlítá­sokat. de azért szívesen vetem össze az indulás havi forgalmával. Ott néhány ezer. emitt pedig 133 ezernél is több... I Jelentős ezrekezek,Ha ,csak a kereskedő szemével nézzük, azt jelentik, hogy havonta körülbelül 5330 kö tét került a vásárlókhoz. A könyvterjesztés azonban csakmá- sodsorban üzleti ügy, elsősorban népművelési probléma. S a szá­mok igazi jelentése, a növekedés valódi üteme és értéke ebben a megvilágításban sokkal többet mond. Azt, hogy nap, mint nap többen lépnek a könyvbarátok táborába. Emellett bizonyít a ta­valyi egész évi könyvforgalom js. Az 1,4 millió tervvel szemben ugyanis több mint 1,6 millió fo­rint értékű könyv talált gazdára. A falu köztudomásúan nehezen mozdul. A város inkább hajlamos az új befogadására, támogatásá­ra. Legalább is ezt mutatta hosz- szú idők tapasztalata. Ám a könyvek terén más a tapasztalás. Jókai, Mikszáth. Móra, s néhány világirodalmj/ klasszikus már ko­rábban megtalálható volt a falu­si ember hiányos könyvtárában. Velük együtt ezekben az években, de különösen az elmúlt esztendő óta, egyre több ismert, és most induló író műve kerül a javak­ban gyarapodó falusi ember ke­zébe. Hogy ez így van. azt il­lusztrálja egy szám: 669 ezer fo­rintért vásároltak könyvet a fal­vakban. Ennél azonban sokkal több is lehetett volna, ha a bolt és a terjesztők munkáját nem gá­tolná a gyakran rendszertelen szállítás. Valahogyan kiegyensúlyozot­tabbá kell tenni a könyvek szál­lítását. Sok minden indokolja ezt. Egyebek között az, hogy bár minden községben van könyvtál-, a falvakban mégis alakulgatnak kiskönyvtárak. Száraz dolgok a számok, mégis hozzájuk kell nyúlni, hogy velük valamennyire is bizonyítékot szolgáltassunk. Könyvkiadóink különböző soro­zatokat indítottak. Ezek népsze­rűsége kétségtelen. Különben nem lenne például a Világiroda­lom remekeire 500, a Milliók Könyvtárára 430, s Az én könyv­táram című ifjúsági sorozatra pe­dig 330 előfizető. Ök már rend­szeres olvasók, s méltán kérnek rendszert a szállításoknál is. LÜÜH1E“ Ä bolt lehetne a mainál sokkal szebb, kínálhatna gazdagabb vá­lasztékot, mégse érne túl sokat a falusi könyvbizományosok nélkül. Közöttük lehet találni pedagó­gust, kereskedőt, termelőszövet­kezeti könyvelőt, s más foglal­kozásút is. Ök a fálusi könyvter- jesztés csendes szavú munkásai. Ritkán esik rólu-k szó. Moldován Vilmáról például inkább csak a váraljaiak, meg a boltvezető tu­dott. Munkájára akkor figyeltek fel, amikor 1962-ben a községben 40 ezer forint értékű könyvet adott el. Tavaly, betegsége elle­nére ismét 40 ezer forint körüli értékben vitt könyvet Váraljára. A jutalmat természetesen meg­kapta, de meggyőződésem, hogy nem elsősorban azért dolgozott... Év elején szokás megkérdezni: mit vár az új évtől az, akivel ép­pen beszélgetünk. Raitczy Gábor­tól is megkérdeztük. — Mit várhatok? Gazdagabb választékot, jobb szállítást, s azt. hogy egy vevőnek vagy bizomá­nyosnak se kelljen mondanom: sajnos, a keresett könyv elfo­gyott... Kívánjuk, hogy ígv legveri. Sz. I. lottam volna róla. most vajmi ke­veset tudnék. Növénytermesztési csapatvezető a helyi tsz-ben, s_ legalább ilyen lelkesen dolgozik a nőtanácsban is. Amióta hazajött a szovjetunióbeli látogatásából, nem egy helyen számolt be ta­pasztalatairól. Nem a szerénység, a közösséggel való szinte egybeolvadást mutat­ja, hogy nincs egyetlen „én” sza­va. Mindig csak „mi” vonatko­zásban szól. Most is. a szomszéd, szobából kijövet, egy vastag füze­tet hoz ki, s már fűzi is hozzá a szavait: Akik kint voltunk — min­den megyéből egy-egy asszony —* ilyen füzetbe írtuk tapasztala­tainkat. Úgy gondoltuk, ha már egyszer lehetővé tették ezt a nagyszerű utazást, híven be tud­junk számolni róla. De nem volt ez olyan egyszerű. A vonatban, a buszokban elég volt jegyzetelni a sok élményt rendetlen írással csak röviden lehetett lerögzíteni. Este aztán, amikor szállásunkra értünk, letisztáztuk jegyzeteinket á naplóba. A vastag füzet tartalmát nehéz volna részletesen ismertetni. Vun abban szó mezőgazdasági, okta­tási problémákról, a dolgozók életének közvetlen tapasztalatai­ról. bér- és munkaszervezési is­meretekről, nem különben az ottani szövetkezetek munkájáról. És van néhány jegyzet' a no­vember 7-i nagy ünnepségről is. — Olyan közelről láttam Hrus­csov élvtársat — mondja — hogy­ha kinyújtom a kezem, el is ér­tem volna. — Legkedvesebb élményünk az űrhajós házaspárral való találko­zásunk volt. Velük beszélgettünk is — persze tolmácson keresztül — címüket is elkértük, majd írok nekik. És persze boldogan fogadták ajándékainkat is. — A LEGMEGHATÓBB élmé­nyünk Poltava közelében volt, ahol a. második világháború alatt nagy harcok voltak. Jártunk az ottani hatalmas nagy temetőben. Európa szinte minden nemzeté­nek fiai fekszenek ott. S vala­mennyi nemzet fiainak sírjai olyan gondozottak, mintha leg­alábbis otthon aludnák örök ál­mukat. A magyar síroknál mi is hosszasabban időztünk, s meg­ható volt látni a sok-sok koszorút, a szovjet nép kegyeletének je­leit . .. S amikor visszafelé újra az utcákat rovom, a közben havas esőre fordult időjárást szinte nem is érzem. El vagyok telve magam is az élmények — ha másodké/ből is — tömkelegével. Elgondolom, bizonyára ilyen ér­zéssel távoznak azok is haza, akik e lelkes asszony előadásait már eddig is hallgatták, s ezután még hallják. Nekik is, de nekem is egyik legemlékezetesebb élmé­nyem marad ez a tavalyi talál­kozás. (sz.) A Háry János Franciaországban Párizs (MTI). A Mulhouse-i színház bemutatta Kodály Zoltán Háry János című daljátékát. Az előadást Raymond Vogel francia művész rendezte, a zenekart Gio- vanetti olasz karmester vezé­nyelte. Kodály Háry János szvit­jét már több ízben játszották Franciaországban. a daljáték azonban első ízben került színre. A nagysikerű bemutatóról a pá­rizsi lapok is megemlékeznek. A Le Monde hosszabb cikkben di­cséri Kodály Zoltán művét és érthetetlennek tartja, hogy a francia zenekörök csak 36 év után fedezték fel a nagy^itagyar ze­neszerző alkotását. A párizsi Ope­ra Comique műsora sokat nyer­ne. hd bemutatnák a Háry Jánost — írja a Le Monde kritikusa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents