Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-03 / 1. szám
4 mvá «ÜCY® NEPtJSÁG *964, jauaái 3i Humoros dolgok írókról A sifón... Az egykori Az Újság című budapesti napilap szerkesztőségében egymással szemben ült Mikszáth Kálmán és Beksics Gusztáv. írtak. Egyszer csak megszólalt a nagy palóc:-r- Mi újság, Guszti? Beksics arcán és fején sérülések nyomai látszottak. Arra gondolva, hogy Mikszáth ezt észrevette, így felélt: — Tudod, Kálmán, az éjjel is, mint rendesen, elborozgattunk és éjfél után kerültem haza. A feleségem házsártos és mindig nekem esik ilyenkor, ezért nem gyújtottam világot, és sötétben igyekeztem az ágyamhoz. Útközben a sötétben elbotlottam és a homlokomat beütöttem a sifónba. Kisvártatva Beksics elbúcsúzott azzal, hogy lemegy egy pohár sörre. Pár perc múlva nyílt az ajtó, nagy robajjal megérkezett Bek- sicsné. kalapban, suhogó selyemben, napernyővel. Egyenesen neki Mikszáthnak: — Na, mi az, Kálmán, hol az uram? Mikszáth felnézett a kéziratból: — Lement sörözni — felelte csendesen. Beksiesné arca felderült: — Látta az arcát? Na, ezt ugyan jól helybenhagytam — vágta ki szaporán. — A gazember eljár éjszakázni, szoknya után vadászik. Az éjjel is berúgva jött haza. Zajtalanul akart belopózni, hogy észre ne vegyem. De rajta vesztett. Kiugrottam az ágyból és összetörtem a fején az esernyőt. Ennek se lesz kedve többet az ilyen kalandhoz. Köszönt és sürgősén eltávozott. Megérkezett Beksics. Leült íróasztalához és most ő kérdezte: Ernőd büszkén kihúzta magát: — Hogyne bírnám. De nekem tizenkettőre otthon kell lennem. Ady helyeslőén bólintott: — Otthon leszel. Felelek róla. Vak Gyula — Ady kedvenc cigánya — muzsikált és — Ernőd Tamás otthon ébredt fel az ágyában, másnap, késő délután. Ágya mellett a kabátja: a gomblyuk fölé egy névjegy volt erősítve gombostűvel. A vizitkártya szabályosan meg volt címezve Ernőd Tamás édesapja nevére: SÁL FERENC UTCA 13. FELADÓ: ENDRE DE ADY, POLLÁK-BODEGA Az történt, hogy Ernőd Tamás nagyon elázott és Adynak eszébe jutott adott szava. Szépen betette az ifjú költőt egy bérkocsiba. megcímezte és — feladta .., A nemesség bűne Egy igen előkelő londoni klubnak csak nemesek és gentlemanek lehettek tagjai. Egyszer Shaw is ellátogatott a klubba, s minthogy csak percekre kívánt ottmairadni, elmaradhatatlan ernyőjét, ahelyett hogy a ruhatárba tette volna, az előcsarnokban hagyta. Amikor rövid idő múlva a klubot el akarta hagyni, bosz- szankodva vette észre, hogy esernyője eltűnt. Erre néhány sort írt egy papírlapra. és a cédulát odaragasztotta a klub táblájára. A klubtagok csodálkozva olvashatták: — Mi újság, Kálmán? .. Mikszáth esek úgy foghegyről, szótagolva felefce: — Semmi különös, Guszti. Itt járt a sífónod... A feladó Ernőd Tamást kicipelte a nagyváradi vasútállomásra Dutka Áikos. A pesti vonattal egy nagyszemű, sápadt, omló barna hajú, kissé hajlós járású fiatalember érkezett, Kezetszorítottaik: — Ady Endre. Aztán egy csókkal pecsételte meg a barátságot. Azhap este az öreg borospincében. a Bodegában találkoztak. Ady kutató szemmel ránézett a még szinte gyermekermbemek számító Ernőd Tamásra: — Bírod az italt? A NEMESSÉGNEK AZ A TAGJA, AKI TÉVEDÉSBŐL MAGÁVAL VITTE AZ ERNYŐMET, KÉRETIK, HOGY MIELŐBB ADJA LE CÍMEMRE A PORTÁSNÁL. A klub vezetőségének méltat- lainkodására Shaw így magyarázkodott : — Alapszabályaink szerint csak nemes emberek és gentlemanek lehetnek tagjai a klubnak. Egy gentleman nem tulajdonít el idegen tárgyat, tehát csak a nemesség valamelyik tagja vihette el az ernyőmet... Révész Tibor Megjelent a Béke és Szocializmus decemberi száma A folyóirat vezető helyen közli Luis Corbalannak, a Chilei Kommunista Pánt főtitkárának a ■emzetközi kommunista mozgalomban folyó vita egyik központi kérdéséről, a szocializmusra való békés áttérés problémájáról írt cikkét. Santiago Alvarez, a Spanyol Kommunista Párt Végrehajtó Bizottságának tagja hasonló témakört dolgoz fél, amikor — a forradalmi helyzet lenini meghatározásából kiindulva — megvizsgálja, mi volt e fogalom tartalma a múltban és miként értelmezhető napjainkban. Henri Claude tanulmányának címe: „A Párizs—Bonn tengely gazdasági vonatkozásai”. A szériái röviden vázolja a francia— német gazidasági együttműködés történetét és bebizonyítja, hogy a Párizs—Bonn tengely politikája végeredményben a francia érdekek elárulás* * jelenti, Az olasz | mezőgazdaságban kialakult hely- ! zetet elemzi Arturo Colombi „Az olasz munkások és parasztok harca a monopóliumok ellen” című cikkében. Pieter Keune- man, a Ceyloni Kommunista Párt főtitkára cikket írt „A munkás- osztály egységéért” címmel. Ismerteti a kommunisták küzdelmét, melynek eredményeként ebben az évben létrejött a ceyloni baloldali erők egységfrontja. A. Koné cikke beszámol arról a hősies harcról, melyet a kameruni nép Ahidjo diktatúrája ellen folytat. Stanley Ryerson érdekes tanulmányt közöl az un. „nyílt társadalmak" paradox jellegéről. Á folyóirat, gazdag tartalmából megemlítjük még V. Zagla- gyin szovjet újságíró érdekes írását André Maurois és Luis Aragon: „A Szovjetunió és az Egyesült Államok párhuzamos történet®’! című könyvéről» U AZ Ü i FIC Feri volt a gyár első emeletén az „új fiú”. Még kevesen ismerték, a présműhelyben is csak né- hányan. Nemrég került az üzembe. De a megkülönböztető „új fiú” jelzőről a legtöbben tudták, kiről van szó, hiszen egy ismeretlen arc akkoriban — harmincegy decemberében — már elég ritka látvány volt a Magyar Fémlemezipari R. T. Erzsébet királyné úti gyárában. Sok szaladgálásba került Ba- danti Tóninak, amíg kijárta Balázs igazgatónál, hogy Papp Ferit felvegyék segédmunkásnak. Igénybe kellett venni Türk Ödön szociáldemokrata főbizalmi segítségét is. Neki nagy szava volt. Nem akadt még egy üzem Zuglóban, ahol olyan erős lett volna a szervezettség, mint a fémlemezgyárban. A Magdolna utcai központ jól kézben tartotta ezt az üzemet. A szakszervezet hozzájárulása nélkül ide senki se tehette be a lábát. Türk a háború alatt, egészen fiatalon került a gyárba. Tizenkilencben bizalmi lett a bádogosoknál. Ott volt, amikor a telep mögötti jégvermeknél, a hepehupás grundon fegyverforgatásra tanították azt a hatvan munkást, aki az üzemben vöröskatonának jelentkezett. Részt vett egy rekvirá- lási akcióban is: szétosztottak több mázsa rejtegetett élelmiszert. Akkor már minden kisember nélkülözött, de az igazgatónak a gyár padlásán ládákban állt a szalonna, a szalámi, a konzerv. Otthon nem tarthatta, gondolta, az üzemben jobb helyen lesz. Nem kizárt, hogy Türk Ödön letartóztatásában a Tanácsköztársaság után ezek a dolgok, is közrejátszottak. Balázs nátron megharagudott Tűikre. mégis amikor kiszabadult, néhány hét múlva visszavette: a munkások ragaszkodtak Türkhöz. Húszban lett főbizalmi. Egyszóval: Papp Ferenc a gyárba került, jóllehet. • akkor már régi embereket se volt könnyű foglalkoztatni.^A vállalkozók és a nagykereskedők egymás után mondták le megrendeléseiket. Ki gondolt volna a válság fenekén arra, hogy új embereket alkalmazzon? Érthető, hogy Badanti közbejárását némi fenntartással fogadta az igazgató. Éppen akkoriban kapott bizalmas figyelmeztetést: a gépmunkások elégedetlenkednek a 45 filléres órabérrel. Nem lepte meg a hír, máshol sincs különben. De feltámadt benne a gyanú: ha náluk a fémlemeziparban valami ilyesféle mozgolódás támad, akkor Badanti keze benne van a dologban. Ki tudja, miféle embert akart bejuttatni a présműhelybe? Balázs aztán mégis kötélnek állt. Ügy okoskodott, hogy Badan- tit egyelőre nem tudja nélkülözni, egy kicsit a kedvében kell járnia, még akkor is, ha legszívesebben odakint látná, túl a gyárkapun. Csendes ember, alig hallják a szavát. Ezt elég különösnek találta az igazgató. A lazítok általában nagyhangúak, szeretnek handa- bandázni; ő legalábbis ilyennek ismerte őket. A megbízható emberektől tudja, hogy a munkások minden gondjukban kikérik a fiatal Badanti tanácsát. Olykor a legidősebbek is. Mindez egymagában is elég ok volna, hogy megszabaduljon tőle. De hiába, nyomós érvek szólnak amellett, hogy türelmet, sőt, előzékenységet tanúsítson iránta. Mert a termelés a legfontosabb, az ember értékét munkája szabja meg. A puklis lemezeket senki se tudja olyan egyenesre és simán kalapálni, mint ez a harmincéves lemezlakatos. Nagy kézügyesség, alapos gyakorlat kell ehhez. A múltkor bentjárt a műhelyben. Elidőzött a magas, szikár munkás mögött, anélkül, hogy az észrevette volna őt. Nézte, milyen • ügyesen dolgozik különleges, hosszúnyelű fakalapácsával. Árra gondolt: hónapokig eltartana, amíg valaki más ilyen jól beletanulna ebbe a mesterségbe. Papp Ferenc ügyét végül mégsem csupán Badanti rendezte el VADÁSZ FERENC: A TÉL különleges képessége, nélkülözhetetlensége jóvoltából. Sokkal inkább egy szerencsés véletlen. Hadimegrendelés érkezett. Az üzemek hosszú ideje versengtek ezért. Igaz, az öntözőkannák, a vödrök, préselt játékáruk készítése is hozott hasznot a konyhára, de a kapszli... az egészen más, annál nem akad jobb üzlet. Balázs igazgató elégedett volt. Ami jó a részvénytársaságnak, az neki is jó. És ami neki jó, abból áldás származik a munkásokra — így mondotta kenetesen —, az ő emberei egyelőre mindennap jóllakhatnak. Mit akarnak hát? Nem férnének el a Vérmezőn, akik boldogok lennének, ha egyáltalán dolgozhatnának .. Amikor már-már úgy látszott, hogy Papp Ferenc elhelyezkedéséből nem lesz semmi, akkor járta ki Balázs igazgató a minisztériumban, hogy az év elejétől töltényhüvelyt, tölténytároló ládát és kézigránát-alkatrészt is gyárt majd a Magyar Fémlemezipari RT. „Úgyis fel kell vgpni néhány munkást — döntötte el Balázs —, felveszem ennek a Badantinak az emberét is. Legyen meg a kedve, aztán majd meglátom ...” • 2. JÓ PÁRTFOGÓ Feri hálás volt Badantinak. Nagy szó volt munkához jutni, hiszen ezrek lézengtek a Baross téren meg a József utcai köpködő előtt és mindenfelé. A fiú — huszonegy éves volt — felnézett a nála kilenc évvel idősebb munkásra. Maga előtt se tudta még tisztázni, barátjának tarthatja-e, vagy hát milyen kategóriába sorolható egyáltalán áz ismeretségük. Az ősszel találkoztak a Magdolna utcában. Badanti egy csoport közepén állt és arról beszélt — ami már akkor is az volt, azóta is állandó témájuk —, hogy az OTI-ban munkásigazgatást kellene teremteni. Nem tűrhetjük — magyarázta a körülötte állóknak —, hogy a munkásók béréből levont pengőket aktatologa- tókra költsék. Amikor Badanti a beszélgetés után elindult a Népszínház utca irányába,-Feri gondolt egyet, nyomába szegődött. Máig se tudná megmondani, milyen ösztönök dolgoztak benne. Tény, hogy odament Badantihoz és megkérte: ha tud, segítsen rajta, szeretne munkához jutni. — Azt se tudom, öcsém, hogy ki vagy — mondta meglepetten Badanti. Összehúzott szemmel nézte. — Igaza van — ismerte be Feri. — Ne haragudjon. — Dehogy haragszom, szó sincs róla. — Badanti felnevetett, kezét nyújtotta. — Na, gyerünk! Feri szépen sorjában elmondott neki mindent. Azzal kezdte, hogy még a nyáron nagy szerencsével sikerült elhelyezkednie az egyik zuglói fűrésztelepen. Onnan nemrég elküldték a munkások felélj. Ö is kikerült. De hát, elvégre, vasas volna, miért ne próbálhatná meg vasipari üzemben? — Nehéz dolog — mondta Badanti. — De .. . áruld el, mi jutott eszedbe, hogy éppen hozzám fordulj? Valaki küldött? — Dehogy* — Akkor? Badanti megállt, szemügyre vette a fiút. — Nos? — Hallottam az előbb, hogyan beszélt. Ott a Magdolnában. Nem is tudom:; * Nem abból, amit mondott, hanem ahogyan ;.. Gondoltam, törődik másokkal, akkor talán velem is :; a — Mondd csak. s. — Nincs egyéb, amit mondhatnék. Az apám idős ember. Ö is vasas. A Győrífy—Wolfnál dolgozott Erzsébeten. Tudja, egy kicsit megégette magát tizenkilencben, ezért mindig csak olyan megtűrt a fémárugyárban. Sose dolgozott le egyfolytában egész esztendőt. A mutter is beteges. És most se az öreg nem dolgozik, se én. — Miért gondolod, hogy én segíthetek? — Mondom, hallgattam a beszédét ... Az olyan embereket, amilyen maga, sokszor emlegeti az apám. Gondoltam, maga segít, — Jól van — mondta Badanti —, megpróbálok valamit; — Már a Városi Színháznál jártak; Megállt, mintha eszébe jutott volna valami. — Tegezz bátran .:. — Jól van — egyezett bele örömmel Feri. — Akkor szervusz! Előre is köszönöm a szívességed. Papp Feri hazafelé menet jóleső melegséggel gondolt új ismerősére. Érezte, jó pártfogót nyert. Azóta többször találkoztak a Vasas-székházban. Beszélgettek mindenféléről. Még színét se látta az Erzsébet királyné úti gyárnak, de már majdnem mindent tudott róla. Badanti és gyárbeli barátai sokat beszéltek a Fémlemeziparról. Ferivel madarat lehetett volna fogatni örömében, amikor újra munkához, keresethez jutott. Az első naptól kezdve nagyon igyekezett. Már csak azért is, nehogy Badanti szégyent valljon vele* Büszke volt, hogy ott dolgozhatott mellette. A mosolygó tekintetű, szőke fiút hamarosan megkedvelték a műhelyben. A lányok és az asszonyok azért, mert mindegyikükhöz Volt egy-egy kedves szava, a munkások ügyességéért, tanulékonyságáért. Az öregebbek, ha Feri nem volt a közelben, elismerték: ..Aranykeze van a gyereknek.” 3. SZILVESZTERI EMLÉK Ezen a Vízkereszt előtti keddi napon Ferinek valahogy nem ment a munka. Mit tehetett róla, nem volt képes úgy odafigyelni, mint máskor. Szórakozott, vagy mi az ördög ... Pedig tudja, veszélyes dolog az ilyesmi. Könnyen ottmaradhat egy-két ujja a présgép alatt... Feri gondolatai — mint mostanában annyiszor — újra csak ott időznek a szilveszteri mulatságon, a Klapka György utcai munkásotthon szerpentinnel díszített termében, ahol kékre, zöldre, pirosra festett villanykörték hangulatos fényt szórtak a táncotokra. Mindig jól érzi magát a rákos- palotai munkásotthonban. Sohase hallani ott gorombáskodást, mint a nyilvános ivókban. Az árak is szolidabbak, érdemes odajárni. Szilveszterkor a régi barátok jöttek össze hozzátartozóikkal. Ott volt Badanti Tóni is. Mindenki jó hangulatban szórakozott. Négytagú zenekar játszott. „.Honvéd- banda szól a Stefáni — szól a Stefánián ...” Eljött a telefongyári Beke Zoli is, akit néhány hete ismert meg a Magdolna utcában. Alig tud róla valamit — nem lehet kérdezősködni, ő pedig semmit nem mond el magáról. Milyen érdekes, mégis úgy érzi: Zoli máris közelebb áll hozzá, mint a régebbi barátai, a fűrésztelepi gyerekek. Magának se tudja pontosan megmagyarázni, miért vonzódik ehhez a bozontos szemöldökű, recsegő hangú. egyáltalán nem barátságos fiúhoz. Néha meghökkentő a modora. Mégis szereti a nyíltságáért, szókimondásáért. Egy esztendővel fiatalabb, mint ő. (Folytatjuk) Jt