Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-31 / 25. szám
4 TOLNA MEGYEI VÉPÜJSAC *964. január Sí. Becses örökségünk Bajza József születésének 160. évfordulójára Egyetlen arckép. Barabás Miklós Bajza-portréja őrizte meg számunkra a vonásait. Gondosan nyírott bajusz, szakáll, magas, tiszta homlok, szelíd, férfias tekintet — a magyar reformkor egyik legnagyobb alakja néz ránk a képről. Az életművet írásai őrzik, eikölcsj eszményét pedig az a klasszikussá vált programadó mondata, amely, az 1831-ben megindult kritikai lapok vezércikkének élén állt- ..Kritika kell közöttünk meg nem kérlelhető, kemény kritika, de részrehajlat- lan. de igazságos, mert csak így lehet életet hozni literatú- ránkba.” Amiért ma. születésének száz- haaana„ik évfordulóján, a nagy elődöknek járó tisztelettel emlékezünk rá, az mindenekelőtt Bajza irodalomszervezői, kritikusi, publcisztikai tevékenysége. Írónak indult, néhány fiatalkori költeményét ma is a leformkcri magyar líra értékes darabjai között tartjuk számon, azoknak a verseinek pedig, amelyeket érett íérfikorban írt, s amelyekben a Habsburg- zsarnokság által eriiport ország fájdalma szólal meg, szilajon, telve gyűlölettel az elnyomók iránt, a magyar forradalmi költészet legmaradandóbb alkotásai között van a helyük. Pályájának egésze, életművének teljessége mégsem a költőé s a romantikus hajlandóságú elbeszélőé, hanem a kritikusé, akit igazságszeretete, rendíthetetlen következetessége, kristálytiszta elvhűsége és objektivitása a magyar irodalom legnagyobb alkotói közé emel. Alkotói közé — nem véletlenül írjuk így: Bajza életműve, több évtizedes kritikai tevékenysége magasrendű irodalmi alkotás: cikkeivel. irodalomelméleti munkáival. történeti tanulmányaival, színházigazgatói működésével (hosszú ideig' volt a Nemzeti Színház igazgatója) megterem tette Magyarországon a színvonalas kritikai élet alapvető feltételeit, segítette a feudalizmus béklyóit széttörő regények, színművek létrejöttét; írásaiban a reformkor haladó, hazafias eszméi szólaltak meg. Nincs még egy kcit:kus a magyar irodalomban, aki olyan kemény elszántsággal, szívós buzgalommal küzdött volna elveiért, mint Bajza. S nincs máig olyan sem — tegyük hozzá mindjárt — aki Bajzánál kevesebbet tévedett volna. Az 1830-as évektől kezdve csaknem a szabadságharc kezdetéig a magyar irodalmi világ középpontjában Bajza állott. „Mas fél évtizeden át — írták róla — minden magahitt törtető, minden tehetségtelen író, minden köpönyegíorgató szélhámos állandó hideglelésbe reszketett Bajza miatt”. A nemzeti irodalom eleven lelki ismerete volt: a tudás, a tekintély, az erkölcsi nagyság fegyverzetében. „Irodalmi köztársaság" — ez volt Bajza egyik kedvenc kifejezése. Mit értett ezen? Konkrét, korabeli jelentését — s egyben Bajza életprogramját — talán így lehetne vázlatosan összefoglalni: függetleníteni és elhatárolni az irodalmi élesei a tehetségeket megnyomorító feudális tekintélyi elvtől, hogy a társadalomban betöltött szerepe senkinek se biztosíthasson előjogokat; megtörni a régi provinciális mecénás! rendszert; biztosítani az irodalmi élet demokratizmusát, az alkotás jogát, hogy szabadon szolgálhassák az írók a népet. A polgári egyenlőség gondolatának, Bajza korában, ennél szélesebb keretek között aligha lehetett volna érvényt szerezni. Szerkesztői tevékenységében, publicisztikai munkájában azonban ennél is tovább ment: Kossuth Lajos politikai elveivel való azonosulásának gesztusa volt, hogy elvállalta 1848-ban a Kossuth Hírlapja című lap szerkesztéséi s a lapot a század egyik legnépszerűbb, legolvasottabb újságává tette. Ez a munkája aránylag rövid ideig tartott; a szabadságharc válságos szakaszában a kormánnyal együtt Debrecenbe menekült Bajza is; életének legnagyobb élménye mindvégig a szabadságharc maradt, s haláláig vallotta, hogy nemzete a helyes utat választotta. amikor a demokráciáért küzdött forradalmi módon, f egy véresen. E szűkre szabott helyen nincs mód arra, hogy elmélyültebben, a teljesség igényével idézzüit vissza Bajza alakját; arra is alig, hogy csak megemlítsük azokat a területeket, amelyeken harcolt a haladásért, hirdette haladó eszméit, republikánus hitvallását. Becses örökség számunkra Bajza József. Küzdel mes, tiszta életének eredménye, hogy utat nvitott a magvai' kritikai élet kibontakozásának. Szenvedélye, bátorsága és megingathatatlan elvhűsége mind máig világító példája a nép sorsát, a társadalom és a művészet problémáit átélő s egységben látó kritikusnak. Tamás István A békés egymás mellett élés — a Szovjetunió lenini külpolitikája Andrej Gromiko szerkesztésében jelentette meg a Kossuth Kiadó „A békés egymás mellett élés — a Szovjetunió lenini kül- Dolitikája" c. kötetet. A kötetben jelentős helyet foglalnak el a XX.. XXI., és XXII. kongresszuson elhangzott idevonatkozó megállapítások. Különösen figyelemre méltó. tudományos megalapozottsággal szerkesztett része a könyvnek az utolsó fejezete, amelyben a szocializmus és a kapitalizmus békés gazdasági ver- •jepyévei foglalkozik. A; Gromiko tényként megállapítja, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok általános rendszerében a külkereskedelem a békés egymás mel- j lett élés egyik legfontosabb tényezője. Ezenkívül világos, meggyőző érvekkel példázza azt a ma már szinte vitathatatlan tényt, hogy a kereskedelmi és más gazdasági kapcsolatok fejlesztésének alapja a nemzetközi munkamegosztás, amely megteremti a kereskedelmi kapcsolatok bővítésének számottevő gazdasági feltételeit. XXI, — Add meg magad, vagy fei- nyársallak! — kiáltota. A fiú felismerte a helyzetet. Bizonyosain Way and küldte utána a legényt. — Te szerencsétlen! — kiáltotta neki. — Bántottalak én? Nyomban látszott, hogy a szavak itt nem használnak. Cigi a karókhoz ugrott, kiragadott egyet, s hirtelen lendülettel a lovas felé ugrott, lesújtott a karóval. Az állat orrát érte a csápás. Nyerített és felágaskodott, forogni kezdett a tengelye körül. Nem lépett előre. A füstösképű kiabálni kezdett: — Segítség, gyilkos! Nem volt senki a közelben. Cigi újra futni kezdett, visszanézett, a lovas ellenkező irányba ügetett. Elérte a Dunakeszi—Alag—Vác- felé vezető vasútvonalat. Eszébe jutott: Bárd Andrásék Megyeien laknak a sógoruknál, tőlük se gítséget kaphat a további meneküléshez. A vizes nadrág csonttá fagyott, remegett, ahol hozzátapadt a bőréhez, égette, mint a parázs. Fázott, a hideg rázta. Sűrű pely- hekben havazni kezdett. Mire Bárdékhoz ért, besötétedett. Az udvaron András sógornőjébe, Hoffman Károlynéba ütközött. — Lili, te vagy? — vacogta. — Mi az Cigi, mi van veled? De furcsán nézel ki. — Szólj Andrásnak, jöjjön ki gyorsan. Bárd kijött, nem volt náluk senki, bevonszolta a lakásba, alig tudtak életet verni bele. Forró teával itatták. Kettesben maradtak Andrással. — Lebukott a nyomda — mondta Kurimszky. Hain és Wayand üldöz. • Bárdéknál nem maradhatott soká, ők is „feketék” voltak. Egy kicsit összeszedte magát, ruháját sebtében megszárították. András sógora — Hoffman Karcsi — téli- kabátját adták rá és sapkát kerítettek. Már öreg este volt, amikor villamosra szállt. Furcsán nézhetett ki, mert a sapka nagy volt, a feje kicsi. De nem történt baj. Megyerről Angyalföldre ment. Domonkos Lajosékhoz, a mai I Reiter Ferenc utca hetvenötbe. Domonkos régi kommunista volt, ■ a Lakos és Székely-féle vasüzem- 1 ben. a Béke-téren dolgozott, mint szerszámlakatos. Domonkoséknál éppen sejtülést tartottak. Öt csak a házigazda ismerte, de megnyugatta a j többieket. Hamar végeztek, a j négy vendég elment. Két napot töltött Domonkoséknál, aztán elkísértek Kdenvölgy- : be Lakatos Alberthez. — Lakatos i elvtárs, a Győri Vagongyár vezér- I igazgatója lett a felszabadulás utáni években. Akkor a Ganzba i dolgozott. Míg Lakatosék munkában voltak, ő otthon maradt a lakásban. Csakhogy ez a szállás sem volt biztonságos. Lákatost is ismerte I a rendőrség. El KELL HAGYNI AZ ORSZÁGOT 1 A hatodik, vagy hetedik napon j különös hír jelent meg az Üj I Nemzedékben, a Nemzeti Újságban, Az Estben és más lapokban. I ,.A m. kir. rendőrség budapesti főkapitányságának politikai osztálya kommunista szervezkedésben való részvétel miatt, letartóztatta Kurimszky József — így, József! — újpesti cipészsegédet.” Talán Hain szégyellte a kudarcát, talán a további nyomozás kedvéért volt szükséges erre a füllentésre? Kurimszky Sanyi nem tudta megfejteni a titkot. De nagy kínokat élt át ezekben a naivakban. A szomszéd házban egy rendőr-törzsőrmester lakott, kutyája az udvaron vad ugatásba kezdett, valahányszor 6 megmozdult Lakatosék szobájában. Nappal egy percre sem mehetett ki az udvarra. Lakatos útján találkozót kért. Az elvtárs, aki eljött, kodeint hozott, mert Cigi naphosszat köhögött, tompán, mint egy dzsunVADASZ FERENC: A r TEL geídob. Megállapodtak: új búvóhelyet kell keresni. A Wekerle telepen egy öregasszonynál kiadó bútorozott szobát találtak. — Nős vagyok — mondta a néninek —, a feleségemet Esztergomban hagytam. Munkát ígértek Pesten, de az még bizony tálán. Míg ed nem dől a sorsom, ne jelentsen be, mert munka nélkül úgy sincs kitartásom. A néni megkapta az előleget, beleegyezett Két hét nyugalomban telt ed, a szállásadó asszony reggelenként korán elment hazulról, egyszer se kérdezte, talált-e már munkát. De a két hét leteltével szóvá tette: Be kellene jelentkeznie. — Ha alkarja, kifizetek még két hetet — mondta Kurimszky —, de várjunk még egy kicsit. Ha nem sikerül az ügy, kénytelen leszek visszamenni Esztergomba. — Nehéz ezt nekem megtenni kedves fiam — mondta az öregasszony —, tudja lelkem, a kispesti rendőrkapitányságra járok takarítani, nem látszhatom ki a törvényt. — Persze, persze, ha így van — mondta ő eltitkolva az ijedtségét —, holnap még körülnézek, aztán vagy-vagy. Ha kapok munkát bejelentkezem, ha nem, elmegyek, pedig nagyon jó] meglennék itt magánál. Aznap este a fiatal lány, aki élelmezéséről gondoskodott, elvitte a hírt az elvtársaknak. Másnap reggel érte jöttek. Csomagolt s elvitték Alsógödre, ahol egy fű- szerkereskedő kiadta a víkend- házát. Üggyel-bajjal. fűteni is lehetett benne. — Megteszi két fiatalnak, — mondta a fűszeresnek Hoffman Karcsi, aki a megállapodást közvetítette. — Rendes tisztviselők, a lány is, a fiú is. Legfeljebb egy hónapig lesznek Pesten. Piri is megjött Dunakesziről, együtt foglalták el az alsógödi lakást. Minden jól ment az első napokban, de aztán váratlanul nehézségek támadtak. A fűsze- resné barátkozni akart Pirivel, hívta, menjen vele sétálni, módba. színházba. Nehéz volt kitérni a meghívások elől. De eleget tenni azoknak éppenséggel lehetetlen volt: a rendőrség körözte min dkett.ö j ükét. Udvariasan, feltűnés nélkül tovább kellett állni. Bárdék elküldték Hoffman Karcsit, ö megint segített. Fel- sögödön egy Müller nevű család baromfi-tenyésztéssel foglalkozott. Két hétre kiadták az egyik szobájukat. a pihenni vágyó „vidéki házaspárnak”. Néhány nap múlva felkereste őket Éva, Bárd András felesége. A párt üzenetét hozta: Kurimsz- kynak el kell hagynia Magyar- országot — menjen Becsbe —, Pirinek pedig hamis papírokat szereznek, hogy bejelentkezhessen. PAPP FERIT BEAVATJÄK Papp Feri vasárnap este Rákospalotára ment. Badanti révén az előző csütörtökön találkozója volt egy Gyuszi nevű elvtárssal. A Népművészeti Múzeum lépcsős kapujánál várt rá. Tóni előzetes leírás alapján mindjárt megismerte; széles vállú, kerek arcú, rövidre nyírt bajusszal, barátságos, nyílt tekintetűi — Te vagy hát Papp Feri? Örülök, hogy megismerlek. Hosz- szabban kellene beszélgetnünk, gyere fel hozzám. Itt lakom a Tűzoltó utcában. Ha szükség lenne rá, te úgy tudod, hogy Brandt tanító vagyok, hallottad, hogy órákat adok, számtan és mértan leckéket szeretnél venni. A Tűzoltó utca páratlan oldalán volt a ház — a számát nem nézte meg — ahol „Gyuszi” lakott Odafent, a szűk, bútorozott szobában — plüsstakarós kanapé, keskeny szekrény, kis kerek asztal és két szék volt minden berendezése — Márai Sándor regénye A zendülő hevert az asztalon és egy vastag Babits kötet, a Halálfiai. Gyuszi pemetefű cukorkával kínálta, szüleiről, munkájáról érdeklődött, Aztán rátért találkozásuk céljára: segítenie kellene ifjúmunkás röplapok készítésében. — Elég komolynak, megbízhatónak ismerünk. Vállalnád? — kérdezte. — Kivel? — érdeklődött. — Már ismered őket — nyugtatta meg Gyuszi. — Találkoztatok. — A diák? — kérdezte. — Igen — bólintott „Brandt tanító” és hozzátette: meg a kislány, ök ketten szívesen dolgoznának veled. — Altkor én is — felelte ő. Gyuszi tanácsokkal látta el: legyen óvatos és körültekintő. A Fémlemezipar pártsejtjének munkájában mostantól kezdve ne vegyen részt. — De Badanti? — kérdezte zavartan. — Ö tudja hogy más megbízatást kapsz — mosolygott Gyuszi. — Legközelebb még eljössz vele a Kazinczy utcába az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék ülésére, hogy útravalóul kapj egy kis politikai információt, aztán a továbbiakban arról már az összekötőd gondoskodik. Munkásotthonba és más ilyen helyekre ne járj olyanokkal, akiket a rendőrség ismer, ne jöjj össze. * A címet amit Fürst Sándortól kapott, nem írta fel. de jól megjegyezte. Újfalura, a Bezerédj utca negyvenháromba kellett mennie, Vargha István kazánkovács lakására. CsaBad Kálmán, az Eötvös- kollégista diák várta ott egy kislánnyal, akit Aliznak hívtak és nyolcadikos gimnazista volt. Gyuszi jól tudta: két hete ismerte meg őket. Már az első találkozáson nagyon rokonszenvesnek találta mindkettőjüket. Nemcsak harcostársak voltak, hanem — ezt minden mozdulatuk elárulta — szerelmesek is. A Capitol-mozi mellett találkozott velük, egy esős délutánon. Elmentek jó darabig. A Baross-tér sarkán a cukrászdában beszélgettek hármasban. Aki összehozta őket — Pistának hívták — már a mozitól nem messze elvált tőlük. Hármasban beszélgettek, közben tanulmányozták egymást. Azok ketten őt, ő Alizt és Kálmánt Megtudta, hogy a fiú békési, a lány pesti szülők gyermeke. Biztonságosabb társalgóknak bizonyultak, mint ő. Neki kicsit nehezebben ment az ismerkedés. Eleinte zavarta, hogy a fiú bölcsészhallgató, a lány is diák, öltözetéről ítélve úrilány. De aztán hamarosan feloldódott köztük a feszültség. Aliz és Kálmán olyanok voltak, mint a többi hasonló korú fiatal, akkor is, ha beszédük tárgya idegen fülnek kissé szokatlannak tűnt volna. Ott. akkor kevés időt töltöttek „hivatalos” dolgokkal. — Ezek nem ide valók — mondotta Csabai. Éppen csak megállapodtak csendesen az időpontban: mikor találkoznak majd újra. Ennél többet nem is mondtak: — Együtt kell majd dolgoznunk, hogy mit, azt még mi sem tudjuk. Folytatjuk.
