Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-31 / 25. szám

szárd. / ‘•öflyvtáj/ ásy «. 3. r XIV. évfolyam, 25. szám. ARA 60 FILLÉR Péntek, 1964. január 31. Újabb puccs Dél-Vietnamban (3. o.) A té/i olimpia hírei (8. o.) Egy évre ítélték az erőszakoskodó ibafai állatorvost (8. o.) 1 J Az 1964. évi költségvetés vitájával megkezdődött az országgyűlés ülésszaka Csütörtökön délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács el­nöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Ró­nai Sándor, Somogyi Miklós, Szir­mai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban he­lyet foglalt a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos vezetője. Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg az ülést. Megemlékezett Laki István í képviselő elhunytéról. Bejelentet- j te továbbá, hogy a kormány be- j nyújtotta az 1964. évi állami költ­ségvetésről szóló törvényjavasla- I tot, amelyet a képviselők között ! szétosztottak. Ugyancsak megkap- I ták a képviselők az Elnöki Ta­nácsnak az országgyűlés legutóbbi i ülésszaka óta alkotott törvényere­jű rendeletekről szóló jelentését. A jelentést az országgyűlés jóvá- ihagyólag tudomásul vette. Vass Istvánná bejelentette, hogy öt képviselő interpellációt nyújtott I mentette az interpellációra jelent kezeit képviselőik névsorát, és az interpellációk tárgyát. Az inter­pellációkra szombaton kerül sor. Az országgyűlés Vass Istvánná javaslatára megállapította a: ülésszak tárgysorozatát. A napi rend a következő: j 1. Az 1964. évi állami költség,- vetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása; j 2. A parlamenti küldöttségek cserelátogatásairól és az Inter­parlamentáris Unió tevékenysé­géről szóló beszámoló; 3. Interpellációk.------„----------------------------------------- Ezután megkezdődött az első b e. Dr. Pesfa László jegyző is- napirendi pont tárgyalása. Dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter beszéde Az 1964. évi állami költségve­tésről szóló törvényjavaslatot dr. Tímár Mátyás pénzügyminiszter Terjesztette elő. A miniszter elmondotta, hogy 1963-ban a szocialista ipar ter­melése hét százalékkal, mező- gazdasági termelésünk — a ked­vezőtlen időjárás ellenére is — négy—öt százalékkal magasabb volt az előző évinél — számos új, nagy létesítménnyel gazdagodott az ország. Az állami építőipar több lakást adott át, mint az elő­ző évben. Számos új szociális és kulturális intézmény kezdte meg működését. A munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme kö­rülbelül 7 százalékkal volt na­gyobb, mint az előző évben, a parasztságé ennél kisebb mérték­ben nőtt. A jövedelem növekedé­sében szerepet játszott néhány tartós fogyasztási cikk árának le­szállítása, az alacsony özvegyi nyugdíjak emelése és a szülési szabadság meghosszabbítása. Csökkentek a zöldség- és gyü­mölcsárak. A foglalkoztatottak számának emelkedése jelentősen hozzájárult a lakosság bevételei­nek gyarapodásához, amelyeket a túlórák nagymérvű többlete is növelt. A takarékbetétállomány kereken 3,5 milliárd forinttal, 12,2 milliárdra emelkedett. Az életkörülmények alakulásá­nak egyik mutatója, hogy a te­levízió-előfizetők száma egy év alatt csaknem másfélszeresére emelkedett, és meghaladta a 465 ezret. A külföldre utazó magyarok száma meghaladta a félmilliót; közülük a nyugati országokba több mint százezer ember láto­gatott. Hazánkat körülbelül öt­százezer külföldi kereste fel. Az elért eredmények alapján bővültek államháztartásunk bevé­telei, és lényegében az előirány­zat szerint alakultak a felhalmo­zási és fogyasztási kiadások. Meg kell jegyezni azonban, hogy a legnagyobb bevételi tétel, állami vállalataink befizetése, elmaradta tervezettől. Az önköltségcsökken­tési tervek nem valósultak meg; ez részben a kedvezőtlen időjá­rással függ össze, de azt is jelzi, hogy a termelékenység növelése, a munkaszervezés, a technológiai és munkafegyelem megszilárdítá­sa nem állott kellően előtérben. Nemzetközi fizetéseink mérlege általában a tervnek megfelelően alakult, azonban a kenyér- és takarmánygabona terméskiesése jelentős, előre nem számított importot tett szükségessé. Mivel az európai országokban általá­nos. volt a rossz termés, főleg tengerentúli, tőkés országokból kellett a hiányzó részt pótolni. Ezért, valamint a kohó- és gép­ipar exportteljesítményének le­maradása miatt az előttünk álló időszakban népgazdaságunk köz­ponti kérdése az export, ezen belül a konvertibilis devizát biz­tosító kivitel fokozása. 1964. évi népgazdasági tervünk a fejlődésnek az előző évinél valamivel nagyobb ütemével számol és a nemzeti jövedelem mintegy 7 százalékos növelé­sét irányozza elő. Az állami ipar termelésének nö­vekedése meghaladja a 7 száza­lékot. Az átlagosnál gyorsabban nő a vegyipar, a villaimosener- gia-, a gépipar, valamint az építő­anyagipar termelése. Az . ipar ex­portszállításának a termelés növe­kedésénél nagyobb mértékben kell emelkednie. A mezőgazdasági termelésben 5 százalékos növelést tűztünk ki célul. A beruházások­ra előirányzott 46 milliárd forint körülbelül 10 százalékkal haladja meg az előző évit, ezen belül je­lentősen nőnek a mezőgazdasági és a vegyipari beruházások, va­lamint a lakásépítkezések. To­vább növekszik a lakosság reál- jövedelme is. A tervelőirányzatokon épül fel 1964. évi költségvetésünk. A költségvetés bevételeinek fő összege 92,9 milliárd forint, 8,5 milliárd forinttal több az előző évi teljesítésnél. Hasonló mértékben nőnek a költségvetés kiadásai. A többletkiadásokból beruházásokra 2,7 milliárd fo­rint, a termelőszövetkezeteknek nyújtott hitelek, valamint hozzá­járulások növekedésére 1,9 mil­liárd forint jut. A közületi in­tézmények kiadásainak emelke­dése 3,1 milliárd forint, amiből a szociális, egészségügyi és kul­turális célokra 1.9 milliárd forint jut. Dz 1964. évi előirányzatok reálisak Államháztartásunk 1964. évi előirányzatai reális, de nem könnyű feladatokat tartalmaznak. A beruházások és a közületi fo­gyasztás növekvő igényeivel az elmúlt évben nem tartott lépést állami vállalataink befizetéseinek emelkedése. Szükséges, hogy a költségvetés e legfontosabb be­vételi forrását terveinknek meg­felelően maradéktalanul realizál­juk. Szükséges az is. hogy a be­ruházásoknál. valamint az intéz­mények gazdálkodásában az ed­diginél szigorúbban alkalmazzuk a takarékosság elvét. Ezért a kormány takarékossági intézke­déseket határozott el, amelyek szerint a vállalatoknál és a közüle- teknél a létszámnövelés mértékét redukálni kell, és a beruházá­soknál a közületi kiadásoknál megtakarításokat kell elérni az eredetileg tervezettel szemben — mondotta a miniszter, majd így folytatta; Államháztartásunk bevételeinek 81,2 százalékát a vállalatok be­fizetései adják. így a terv és a költségyetés végrehajtásának egyik legfontosabb feltét le hogy e bevételeket fokozzuk, hogy az önköltségcsökkentést és különö­sen a termelékenység növelését jobban előtérbe állítsuk. Gazda­sági fejlődésünknek ugyanis olyan fokára jutottunk el. amikor a munkaerő-gazdálkodásban új hely­zet bontakozik ki. A mezőgazda­ságból nyerhető utánpótlás lehe­tőségei sokkal kisebbek az ed­diginél. A termelőszövetkezetek gazdálkodásának javulásával, a lövedelmek növekedésével egy­idejűleg számos dolgozó megy vissza a faluba, a városi munka­helyekről. A fiatalokból adódó utánpótlási lehetőségek szintén szűkültek, mivel ifjúságunk egy­re nagyobb része tanul hosszabb ideig. Alapjában véve ezek po­zitív jelenségek, de azt jelentik, hogy a termelés növekedését a lét­számemelés helyett egyre in­kább csak a termelékenység növelésével biztosíthatjuk. A nemzetközi összehasonlítá­sok azt bizonyítják, hogy számos iparágunkban alacsony a terme­lékenység színvonala. A terme­lékenység növelésében döntő sze­repe van a beruházásoknak, a műszaki fejlesztésnek. Azok a hatalmas összegek, amelyeket az ipar és a mezőgazdaság beruhá­zásaira fordítunk, éreztetik is ha­tásukat. Nem kisebbek azonban azok a tartalékok sem, amelyek a jobb üzem- és munkaszerve­zésben, a technológiai és munka- fegyelem erősítésében rejlenek. A munkaerő-hiány az elmúlt évben elsősorban az építőiparban mutatkozott, s a tervezetthez ké­pest a létszám évi átlagban 4—5 százalékkal volt alacsonyabb. Ugyanakkor a nem megfelelő szerveaés, anyaghiány és egyéb okok miatti állásidők az össz- munkaidő 25—30 százalékát tet­ték ki. Ebből 12 százalék körüli az úgynevezett elkerülhető vesz­teségidő. A munkát kevesebb helyre kell összpontosítani, ez egyéb előnyök mellett a folya­matos munkavégzést is jobban biztosítja. Nagyobb figyelmet kell fordí­tani az adminisztráció szervezé­sére. az ügyvitel-gépesítésre, már csak azért is, mert az új szer­vezetben az adminisztratív dol­gozók létszáma nem egy helyütt indokolatlanul mR gnövekedett. Uj, modern üzemeinknél az irodai munkát is korszerűen kell szer­vezni. Néhány szót a munkafegyelem­ről. A dolgozó emberek nem egyformák. Egyesek önmaguktól maximális teljesítményt nyújta­nak, mások átlagosan dolgoznak, vannak azonban olyanok is. akik a munkavégzés terén nem dicse­kedhetnek valami nagy öntudat­tal. Ez utóbbiaknál a vezetésnek határozottabban kell eljárnia: ha a nevelőmunka, az anyagi elő­nyök megvonása nem vezet ered­ményre, végső soron az elbocsá­tástól sem szabad visszariadni. A munkafegyelem erősítése a dolgozók döntő többségében pozitív hatást vált ki, a munkások és alkalmazottak zö­me nem nézi jó szemmel a „lógó- sokat”. A szervezettség és a fegye­lem javításában nagy szerepe van az „álsó parancsnoki karnak”, a részlegvezetőknek, ■ művezetőknek, csoportvezetőknek, akiknek min­den segítséget meg kell adni e te­vékenységükhöz. A népgazdasági terv eredetileg a tárcák igényei alapján a létszá­mok növelésére 112 ezer főt irány­zott elő. A létszám ilyen méretű emelése azonban azt jelentené, hogy a termelésfelfutás nem kielé­gítő mértékben táplálkozna a ter­melékenység növeléséből. Az is­mert munkaerőhelyzet is alátá­masztja, hogy e téren takarékos­kodnunk kell. Ezért határozott a kormány úgy, hogy az összlétszám fél százalékával mérsékelni kell a felfutást. Ez szerény követelmény. Meggyő­ződésünk, hogy ennél lényegesen nagyobb tartalékok rejlenek vál­lalatainknál és ezeket mielőbb fel­színre kell hozni. A foglalkoztatot­tak száma így is mintegy kilenc­venhatezer fővel nő. A szocialista munkabrigádok ra­gyogó példái bizonyítják, hogy mi­lyen teljesítményeket lehet elérni a munka szervezettségében, a ter­melékenység növelésében. n termelés jobbén igazodjék a szükségletekhez A pénzügyminiszter ezután hang­súlyozta, hogy a vállalati gazdál­kodásban és a termelés irányítá­sában fokozottan figyelembe kell venni a szükségleteket, a felhasz­nálók, a vevők érdekeit. Elsősor­ban a termékek jó minősége és korszerűsége fontos követelmény. Tervezési és tervszerződési rend­szerünkben a jelenleginél na­gyobb lehetőségeket kell biztosí­tani a bel- és külkereskedelmi szervek, a beruházók, általában a felhasználók követelményeinek ér­vényesítésére. Biztosítani kell azt, hogy a termelés rugalmasabban igazodjék a szükségletekhez. Ez lényeges eleme annak, hogy azo­kat a negatív tendenciákat, ame­lyek a készletek felduzzadásában itt-ott mutatkoztak, mielőbb meg­szüntessük. Mivel adottságaink olyanok, hogy aránylag nagy külkereske­delmi forgalmat bonyolítunk le. e kérdések különösen fontosak a ki­vitelre termelt cikkeknél. Szükséges, hogy valamennyi ér­dekelt gyárunk külön intézkedési tervben is felmérje a lehetősége­ket és a teendőket. Különösen fon­tos a kapcsolat szorosabbá tétele a kutatás és a termelés között. Népgazdaságunk fejlesztésének legfőbb eszközei a beruházások. Ez megköveteli, hogy erőnket a legfontosabb pontokra koncentrál­juk. E téren a helyzet nem kielé­gítő — mondotta Tímár Mátyás. Az állami építőiparban az el­múlt évben például több, mint 6500, az előző évinél 18 százalék­kal több munkahelyen végeztek munkát. Az egy építkezésen dolgo­zó átlagos létszám 13,8 fő, keve­sebb, mint az előző évben. Nem jobb a helyzet a tanácsi építések­nél sem. Nem egy megyében 2— 300 helyen folyik beruházás egy- időben. E szétaprózódás növeli az anyagellátási és a munkaerő-gon­dokat. Erélyes intézkedések szük­ségesek az egyidőben folyó építke­zések számának csökkentésére, a gyorsabb befejezésre. A beruhá­zóknak mind a minisztériumok­nál, mind a tanácsoknál fokozott segítséget kell nyiVt"*‘i'>k az épí­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents