Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-30 / 24. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1964. január 36. Hz egri „Csirkegvár“ A nagyüzemi gazdálkodás a baromfitenyésztésnél is igazolja vitathatatlan fölényét'. Erről az igazságról győződhettek meg a Heves megyei termelőszövetkezetek dolgozói is. De vegyük sorra a dolgokat. Még 1962-ben történt, hogy az MSZMP Heves megyei Bizottsága azzal a javaslattal fordult a megye termelőszövetkezeteihez, hogy a nagyarányú baromfitenyésztés érdekében fogjanak ös-sze és közös erővel hozzanak létre egy nagy kapacitással dolgozó Csirkegyárat" A gondolat termékeny talajra talált a megye szövetkezeti parasztjai között és így adódott, hogy 91 termelőszövetkezet meg- alanította a Heves megyei Szövetkezett Baromfikeltető Állomást. Ez az állomás a „Csirkegyár” önálló gazdasági egység. Havonta 360—370 ezer tojást dolgoznak fel és csaknem 310 ezer életképes csirkét segítenek a világra. Érdemes ezt a „Csirkegyárat" közelebbről is szemügyre venni. A tükörablakos termekben 24 darab csirkékéi tető géD sorakozik. Ezek a gépek egyenként 10 ezer tojás keltetésére alkalmasak. Ezt a kétségtelenül hatalmas üzemegységet mindössze 39 ember kezeli. Ebbe a számba már beleszámít az igazgatótól kezdve az éjjeliőrig mindenki. Felmerülhet a kérdés: — Ilyen csekély létszámmal, hogyan lehet ilyen nagy feladatot megoldani? A válasz nagyon egyszerű. Ebben a „Csirkegyárban” minden automatizálva van. Az automatikák persze nem maguktól születtek. A gyár építői nagyon széles körű ilyen irányú tanulmányokat végeztek de ezen túlmenően ..nem mentek”a 3s*jtT- szédba jó ötletekért”. Ezt bizonyítja az a ténv is, hogy a „Csirkegyárban” számos olyan nagyszerű újítást alkalmaztak, amelyet a Heves megyei dolgozók találtak ki, valósítottak meg. Horváth István a keltetőállomás igazgatója például — újító társaival — olyan automatika vezérlő berendezést készített, amely díszére válhatna akármilyen nagyüzemnek. Vegyük egy kicsit közelebbről szemügyre a Horváth-féle automatika vezérlő táblát. A hatalmas teremben — ahol egymás mellett sorakoznak a 10 ezres keltetőgépek — az egyik oldalfalon látni egy alig másfél méter hosszú 60 centiméter magas táblát. A táblán piros, zöld. fehér, kék lámpácskák irá.nyítják magukra a figyelmet. Ez a tábla a ..Csirkegyár” agyközpontja, érzékelő szerve — Hogy mi mindent tud ez a tábla? Pontosan jelzi, hogy ha valamelyik keltetőgépbe a kívántnál magasabbra emelkedik a hőmérséklet. Ugyancsak jelzi a hőmérséklet-csökkenést a „kihűlést”. A jelzőtábla akkor sem marad érzéketlen, ha a keltetőkbe valamilyen oknál fogva romlik a szellőzés, ha valamelyik motor leáll, ha a keltetők fűtésére haszAjándék az Annak idején, amikor a termelőszövetkezetek szervezése folyt, nagyon sok idős ember vívódott kétségek között; mi lesz vele. ki gondoskodik róla, ha már munka- képtelen lesz. Azóta választ kaptak kétségeikre; a közösség gondoskodik róluk. Vgy. mint a tamási Uj Élet Termelőszövetkezetben... A szövetkezet ünnepségre, az öregek napjára hívta meg 139 idős tagját. Ez alkalommal a szövetkezet meg is ajándékozta őke’. Kit egy öltöny ruhával, kit lábbelivel, kit pedig hízóval, ösz- gzesen 35 000 fx&im. értékben... nált gáz nyomása csökken stb. A Horváth-féle automatikus vezérlőtábla lehetővé teszi, hogy a nagy keltető telepet néhány ember kézbe tudja tartani. A gépek, az automatika figyel az ember helyett. A „Csirkjegyár” tulajdonkeppen két nagy egységből a tojástárolóból és a keltető-telepből áll. A tárolóban állandóan mesterségesen plusz 16 C fok hőmér.ékle- tet tartanak. Itt válogatják a tojást, ügyelve arra, hogy a keltetőgépekbe csak egészséges tojások kerüljenek. A tárolóba ládákban százezrével sorakoznak a keltetésre váró tojások. Ezeket a szövetkezetekből szállítják ide. Az állomás megveszi a tojást a szövetkezetektől és helyette csirkét ad. Az országnak ez az egyetlen gázüzemű csirkekeltető állomása igen jó hatásfokkal dolgozik. Átlagosan 100 tojásból 82 nevelésre alkalmas csirkét produkál. Ez a 32 százalékos átlag pedig világviszonylatban is elfogadható teljesítménynek számít. Befejezésül, de nem utolsó sorban érdemes néhány szót arra is vesztegetni, hogy tulajdonképpen milyen költségekkel is jött létre ez a nagyteljesítményű Csirkegyár. Az eredeti tervek szerint — az előzetes számítások és tervezések alapján — úgy látszott, hogy 15 millió forint beruházási költségre lesz szükség a Csirkegyár létrehozásához. A Heves megyei Tsz-ek Beruházási Irodájának néhány dolgozója, együttműködve a leendő állomás igazgatójával — Horváth-tal — azonban az újítások sorát dolgozta ki. Ennek eredménye volt azután az, hogy az eredetileg 15 millió forintra ' tervezett beruházást 8 millió forint felhasználásával oldották meg. A Csirkegyár üzembe helyezése óta is állandóan bővül, a Heves megyeiek újabb és újabb kezdeményezésekkel növelik Csirkegyáruk kapacitását, teljesítőképességét. Ez a Csirkegyár üzembe helyezése óta számos tapasztalatcsere megbeszélés színhelyévé is vált. A 91 tsz erejéből született gyár vezetői nem rejtik véka alá eredményeiket, sikereiket, újításaikat. Szívesen látják az ország különböző részéből érkező tsz- dolgozókat, készségesen átadják tapasztalataikat. Az egri Csirkegyárnak a híre azonban túlnőtt határainkon. Az előző esztendőben a Német Demokratikus Köztársaságból, a Román Népköztársaságból és más országokból jártak itt szakemberek, hogy tanulmányozzák az egri Csirkegyárat. A látottakról mind a hazai, mind a külföldi szakemberek a legnagyobb elismerés hangján szóltak. Az egri Csirkegyár is azt igazolja, hogy a termelőszövetkezetek ha kezükbe veszik sorsuk irányítását, ha mernek kezdeményezni, akkor nagyszerű eredményeket érhetnek el. Tokár Péter öregeknek Egyik öreg az ünnepség után ezekkel a szavakkal fordult Péti Józsefhez, a szövetkezet elnökéhez: — Tudod, Jóska, tíz évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy így gondoskodnak rólunk. Ugye, te sem? — De én igen — válaszolt az elnök. — Hiszen azért csináltunk szövetkezetét, hogy mindenkinek jobb legyen. Hogy maguknak te... Az erőnkből mindig többre futja, és mindig többet tudunk juttatni <*s öregeknek,. XX, A detektívek nem tudták megállni, elnevették magukat. Cigi is vigyorgott. — Röhögsz? — sziszegte Hain, és eszeveszett dühhel esett a fiú gyomrának. Rúgásai elől összegörnyed'teii védte magát. A MENEKÜLÉS Felhalom volt délután. Ku- rimszkyt a detektívek a falhoz állították, tisztogatni kezdték főnökük öltözetét. — Velem jössz — mondta Hain, miután a kutatás is, a kérdezősködés is eredménytelen maradt. — Ha nem viselkedsz rendesen, megnézheted magad. Vedd fel a kabátod! Két detektív a lakásban maradt:. egy előre ment. Elindultak. Cigi belül ment a járdán, Hain a másik oldalról szorosán fogta a karját, hogy ha szökni próbálna, a kerítéshez szoríthassa. így mentek a sarokig. A fiú észrevette, hogy nem messze egy személykocsi áll, Hain nyilván oda akarja kísérni. A saroknál — mielőtt befordul- , tak volna —. összeszedte min- '■ den erejét, s könyökével oldalba vágta a főfelügyelőt. Bármennyire is óvatos volt Hain, meglepte a támadás. Ujjai leVADÁSZ FERENC: TÉL rán széles út húzódik a köztemető és a zsidótemető között. Arrafelé menekült. Visszanézett, nem látta Haint Egy vadásztársaság közeledett. Kikerülte őket. Tudta: a Mátyás utcánál ér véget Pestújhely. Putri állt nem messze, az utca végén. Rosszullét fogta el. A verések után a rohanás, a szökés izgalma, az ijedtség, felkavarták a ajándékba, óvatos mozdulattal előhúzta. Fél öt volt. Már erőben sötétedett. Hallotta, amint kifogták a lovakat, ahogy nyikorgóit, az istálló ajtaja. Valaki megállt a kazal mellett. — Ezek a büdös kölykök már megint kihuzigálták a szalmát —- hallotta. A gazda lehajolt, hogy felemeljen egy nyalábot. A lábához érti visszahőkölt. Aztán megmarkolta a lábát s húzta kifelé. — Maga mit keres itt ? —«. kérdezte. — Jaj, szívbeteg vagyok, azt hiszem rámjött a roham. Fiztam, bemásztam az udvarra, hogy magamra húzzak egy kis szalmái. Alig tudok magamml. A gazda végigmérte, látszott., elhitte, amit mondott. — Ha beteg, miért, nem kopogott be a házba? A család segített volna magán. Miközben beszélt, a szomszéd kerítés mögül felbukkant egy fiatal nő feje. Kócos volt. — Alighanem ez az a fiatalember — rikácsolta —, -kit a rendőrség üldöz. Megölt egy öregasszonyt. — Nem igaz — dadogta a fiú —, senkit sem bántottam. A gazda kutatóan nézett rá. aztán az asszonyra. Annak nem válaszolt semmit. — Menjen isten hírével — mondta csendesen és a kapura mutatott. csúsztak a fiú karjáról, a hirtelen lökéstől beletántorodott az esővizes árokba. Cigi nem látta, mi történt vele. Érezte, hogy szabad a karja, gondolkodás nélkül nekilódult és futásnak eredt. — Fogják meg. gyilkos! — kiáltotta Hain. — Megölt egy öregasszonyt! A járókelők riadtan megálltak. Cigi vékony volt, jól bírta a futást. Észrevette, hogy néhányan utána erednek, mások fékeznek elébe vágni. — Nem igaz! — kiáltotta —, nem vagyok gyilkos, kommunista vagyok! Hain tovább kiabált, ő is megismételte: — Kommunista vagyok! Sokan kiszaladtak a kapuk elé. Cigi érezte, hogy üldözői elmaradnak, újabbak nem állnak a helyükbe. A sarki vendéglőből is kitódultak az emberek — kártyázok, munkanélküliek —, de ezek közül senki se állta útját, A következő sarok után a szántóföldhöz ért. Lövés dördült. Kurimszky hátranézett, és térdre esett az ijedelemtől. Egyszer egy detektívregényben olvasta, amikor az üldözöttet találat érte. abban a pillanatban forróság öntötte el a testét. Végigtapogatta magát, ö a nagy ijedtségen kívül semmit sem érzett. Talpra ugrott és futott tovább. Felmérte a helyzetet: a detektív- fönöknél kisméretű pisztoly lehet. Már nagyobb köztük a távolság, semhogy eltalálhatná. Ez a felismerés megkettőzte erejét, még gyorsabban szedte a lábait. A rákospalotai temető felé tartott. Palota és Pestújhely hatágyomrát, A kerítésnek dőlt, hányni kezdett. Megszédült, néhány másodpercre elvesztette az eszméletét. Arra ocsúdott fel, hogy egy kis cigánylány ráncigálja a kabátját. — Ne menjen arra — mutatott az utca vége felé, a putri irányába. — Két legény van ott elbújva. Észrevette, hogy két alak lép elő a putri mögül. Szerencsére még messze voltak. Futni kezdtek felé. ö tovább menekült, de fogytán volt az ereje, már inkább csak vánszorgott mint szaladt. Nem a Mátyás utcán fordult be, hanem a következő sarkon. Egy régi vályogház állt ott, a Mátyás utca felől volt kerítése. A ház mögött újra megállt, hogy összeszedje magát. Átvágott az udvaron, s a Mátyás utca felé néző teleknél átpréselte magát a léckerítésen. A másik udvarban is a ház mögé került. Az épület a mezőre nézett, arrafelé, amer- rői jött. A ház kerítésén belülről, kulcs függött egy szegen. Az udvarban szalmakazal állt. attól két-három lépésnyire sűrű tüskés drótkerítés húzódott félkörben. Hirtelen elhatározással a szalmaikazalba fúrta magát. Magára húzta a szalmát. Már nem tudott egészen világosan, összefüggően gondolkozni. Menekülése utolsó szakaszát inkább csak az ösztönei irányították. Félig öntudatlan állapotban feküdt a kazalban. Nem tudta, mennyi idő telt el, amikor kocsi zörgést hallott a ház gazdája hajtott be az udvarra. A SZILAS PARTJÁN Cigi kitapogatta a zsebóráját, amit nemrég az öceséiöl kapott — Most már mindegy — legyintett a rendőrkapitány. — Azért továbbra is csak egyszer hetenként kell jelentkeznie. * Kivánszorgott a kapun, újra visszafelé ment, mert újra arra számított, hogy üldözői erre a legkevésbbé sem számítanák. Az. első sarkon egy vaskályhát cipelő munkás ment el mellette. — Lépjen meg, követik — mondta halkan. Néhány lépés után óvatosan visszanézett Felismerte Way and Tibort, a főkapitányság fiatal detektívjét. Látta már a tüntetések alkalmával, megjegyezte az arcát. Rohanni kezdett a mező felé. — Állj meg az anyád istenit, mert lelőlek — ordította Wayamd, Tovább rohant. A Szilas partjához ért. Nem volt más kiút: ruhástól belevetette magát a patakba. EGÉRÜT Nagyon hideg volt a víz. A télikabátját, kalapját már a menekülés első szakaszában elhagyta. Most a salja úszott el. De azért átvergődött valahogy. A túlsó parton tovább futott. Már egészen sötét volt. Annyit még látott, hogy a detektív a Szilas partján áll, nem akaródzik neki az átkelés. Cigi arra gondolt, ha valahol egérutat nyer, talán eljut Fótig. Erősen szúrt az oldala, tüdeje zihált. Egy dombot látott. Közelebbről észrevette, hogy nagy kupac paradicsomkaró áll ott. kátránypapírral betakarva. Megfordult a fejében az a gondolat, hogy alábújik rövid pihenőre. De hirtelen lódobogást hallott. Egy füstös képű legény ült a lovon, egyenesen felé rohant, vasvillát tartott a kezében, megcélozta a mellét. Folytatjuk. • .:. 1945-ben Kurimszky Sándor rákospalotai rendőrkapitánynál hetenként jelentkeztek a felügyelet alá helyezett nyilasak. Az egyik asszony — ugyancsak nyilas volt —, ott állt a sorban, a jelentkezők között. — Magát ismerem — bökött rá a rendőrkapitány, mikor felfedezte —, csaknem másfél évtizede. Ott laktak a Mátyás utca végén... — Akkor még igen. Honnan tetszik tudni? — Amikor kihúztak a szalmakazalból, maga kiáltozott át a kerítésen, hogy én vagyok, akit a rendőrség keres. Azt -mondta, meggyilkoltam egy öregasszonyt. — Jaj istenem — rémült meg a nő.
