Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-29 / 23. szám

4

TOLVA SfECTEl NEPflJSiíS

täei január SS.

Színes vakolat:

__ ŰjítflS

M

arkó János építésvezető és társa oltott mész és fagyálló mész cőzuzalék megfelelő keverékéből színes vakolatot készítettek. A keverék — a mésztej és mész- kőzu:alék — a vakolat felrakása után a száradás közben teljesen .,viss :a”-kövesedik és a hozzá kevert íőzuzalékkal egy páncélszerű lerne.:zé változik. Az így kiképzett vakolat csaknem tízszer olyan szilárd mint akármilyen más fajta hagyományos vakolat.

Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy az így vakolt épületeket nem Kell tíz—tizenöt esztendő után újra tatarozni, vakolni, hanem erre a műveletre esetleg ötven vagy száz esztendő múlva lesz ismét csak szükség.

állja a vizsgát. Az így előállított keverékkel a legváltozatosabb, — fehér, zöld, sárga, piros, kék, szürke és ezek árnyalatai — színeket lehet előállítani.

A Markó-féle újítás alkalmazása a felsoroltakon kívül még továbbá előnyöket is biztosít. A ke- verél:nek az a tulajdonsága, hogy nem gyorsan kötő, egyszerűbbé t teszi a vakolási munkát. Ezen túlmenően a színes vakolathoz lényegesen kevesebb anyagra van. szükség, mint a hagyományos vakolathoz. Amíg a szokványos vakolatanyagból a faira, vagy a homlokzatra 1,5 centiméter vastag réteget keH felvinni, addig a színes vakolatból elegendő a 3—4 milliméteres réteg felhordása.

Nem nehéz elképzelni, hogy ez mit jelent gazdasági és építőipari kapacitás felhasználása szempontjából.

A Markó-féle színes vakolat színezése a különböző színű fagyálló kozuzalék megfelelő arányban való adagolásával történik. Ez a kozuzalék pedig adva van. A bányák meddő kőzeted szinte ingyen kínálják magukat ehhez a felhasználáshoz. Az ilyen módon színezett vakolatok tartósab- ban megőrzik színűket, mint amelyeket az import útján beszerzett különböző oxid-festéketakel érnek el. Milyen színeket lehet a Markó- féle vakolattal elérni?

A kérdés annál is inkább lényeges. mert az épületek színhatása döntő mértékben meghatározhatja egy épület jellegét vagy a városképet. A Markó-féle újítás ebből a szempontból is ki( Markó János azt mondja az újításról:

— Az eddigi tapasztalatok sze- I rint a Vár építkezéseknél, a budapesti V. kerületi házak tatarozásánál nagyon jól bevált a 1 színes vakolat. A lényeg az, hogy 1 a keverékből semmi esetre sem szabad „kispórolni” a kötőanyagot. A színes vakolat felhasználása, széles körű elterjesztése j előtt semmi különösebb akadály nincs.

A színes vakolat megvalósításához minden szükséges anyag itthon rendelkezésre áll.

A keverékkészítés receptjét, az alkalmazandó technológia leírását ; pedig bárki megkaphatja a 41. sz.

! Állami Építőipari Vállalattól —

■ Markó János építésvezetőtől.

Tokár Péter

Szovjet tudósok figyelik az Echo—2 útját

Moszkva. (TASZSZ). A Szovjetunió tudományos asztronómiai tanácsa hétfőn táviratban közölte az amerikai tudósokkal az Echo—

2. repülésével kapcsolatban végzett megfigyelések eredményeit. A távirat értesüléseket tartalmaz a Szovjetunió különböző területein megfigyelt műhold első fordulatáról.

A többi között olyan eredményekről van szó, amelyeket a Szovjetunió északi területeire, az Echo—2. repülésének megfigyelése végett kiküldött expedíciók szolgáltattak.

Közlik, hogy az ország déli részében elhelyezett megfigyelő állomások felvételeket készítettek a csillagos égen átvonuló műholdról.

Az időjárás, sajnos, nem kedvezett a tudósok munkájának. Sokfelé az eget sűrű felhőzet borította, s több állomáson az Echo —2-t csak felhöfoszlányok között tudták megfigyelni.

A megfigyelések folytatódnak.

XXX,

A detektív az Iskola utcáig látta őket. Ott megtorpant, nem tudta, merre menjen.

Piri közben felugrott a H jelzésű kocsira, arról átszállt az A-ra, s bement a városba, egyenesen a Divatcsarnokba. Ott elvegyült a vásárlók között, s csak akkor lépett ki egy mellékajtón, amikor meggyőződött róla, hogy senki sem követi. Lement a hátsó lépcsőn. Az utcán körülnézett, átvágott a Rákóczi úton. beült a Hauer cukrászdába.

Egy órát töltött ott. Nem történt semmi. Elhatározta: egy barátnőjéhez megy Angyalföldre, nála lehet néhánv napig.

Cigi egy közeli inségkonyhára ment. Remélte, talál ott valakit, aiki segítségére lesz, hogy átöltözzön. Szerencséje volt: öccse egyik barátjával találkozott. Megkérte, menjen a szüleihez, hozza el az egyik nadrágját és a sapkáját. Megbeszélték: egy ismerős szabómester lakásán találkoznak.

Minden jól sikerült. Az öccse hozta el Ciginek a holmit. A szabómester szívesen segítségére volt. Átöltözött, aztán az öccsével együtt ment el Pestújhelyre.

— Ne kérdezz semmit — mondta Cigi az becsének. — Ki kell rámolni egy lakást. Eltüntetjük a nyomokat.

— Egy mukkot, se szóltam — vont vállat az öccse.

Hátulról, a kerten keresztül közelítették meg a házat. Semmi gyanúsat nem észleltek. A zár érintetlen volt, a lakásban nem járhatott senki.

Gyors munkát végeztek. A fiatalabb Kurimszky becsomagolta a sokszorosító gépet és elvitte egy ismerős pékségbe. Visszatért és elvitte az írógépet is. Sándor ezalatt, nem kis szívfájdalommal, az inségmunkásoknak készült röp- iratot égette. Nem volt mit termi, érezte a veszélyt, jobb ha megelőzi.

Péntek volt. nem készült el a rendcsinálással, ott maradt a lakásban. s szombaton kora hajnalban újra tömni kezdte a kályhába a röpiratokat.

Vödörben hordta a hamut az udvarra. Sebtében gödröt ásott a kemény talajba. Nem először tette ezt, volt már gyakorlata benne. Szél kerekedett, a kéményen át félig égett röpiratokat emelt a szél a magasba. Meg kellett figyelni, hova szállnak. Nagy ügy- gyel-bajjal valamennyit összeszedte. Eltemette ezeket is a hamuval együtt.

Vasárnap rnár „tiszta” volt a lakás. Cigi túrára ment.

VADASZ FERENC:

A

— Régen láttunk — mondták a

fiúk.

— Akadt egy kis munka a szaikmában — felelte —, kellett a pénz.

LEBUKIK A NYOMDA

Este Piri üzenete várta: találkára hívta, Angyalföldre. Hétfőn délelőtt ti aenegykor a Körvasút sarkon, a Szent László út — a mostani Mauthner Sándor utca

— végén találkoztak.

— Tegnap kint jártain — újságolta Piri. — Megelőztél.

— Az egész anyagot elégettem

— mondta a fiú szomorúan.

— Mi mást tehettél volna?

— A gépek is biztonságban vannak.

Azzal váltak el, hogy egy időre leállnak a munkával.

Cigi gyalog ment vissza Pestújhelyre. A prof át vágott a küszöbön, hogy tüzet rakjon, és éppen arra gondolt, hogy újra „mozgásba hozza” a cipószműhelyt, kala- pálgiat, foltozgat egy kicsit azután legalább egy hétre lezárja a lakást, amikor zörgettek a kerti kapun.

— Ez a Peidl-féle ház? — kérdezte egy micisapkás fiatal férfi.

— Igen.

— Nyissa ki. Államrendőrség.

Mire elhúzta a reteszt, már ott

volt Hain Péter is harmadmagá- val.

— Menj előttünk — dörögte, s a házra mutatott.

Mielőtt elérték volna a konyhaajtót, Hain hatalmas ütést mért a tarkójára. Betuszkolták a szobába.

— Hol a lány? — kezdték;

— Miféle lány?

— Majd adok én neked mifélét — dühöngött Hain, és intett em hereinek. Azok rárohantak, gyomron rúgták, pofozták.

— Vége a játéknak Kurimszky uram — mondta Hain gúnyosan, s a fiú tarkójához nyomta a revolvert. — Hol vannak a gépek?

— Nekem nincsenek gépeim, csak egy-két kaptafám.

— Na nézd osak, hogy szájjal.?.

— Te bolsevik! kutya, bolondnak nézel bennünket?

— Elég sokáig bújócskáztál velünk — mondta dühösen Hain —, de most megszorongatjuk a nyakadat. Tudod úgy-e, hogy mi vár rád?

— Mi várna? A szavalókórusért talán csak nem kötnek fél?

— A szavalókórusért? Az írógépek, a sokszorosítók hol vannak? A nyomda...

— El tetszett téveszteni a címet...

Rárohantak, rúgták, pofozták, ahogy érték.

— Tudod te nagyon jól, az anyád istenit, hogy milyen gépeket keresünk, ne add a hülyét!

Amikor a lakásban nem találtak semmit, a kertből léceket kerítettek, szürkülni kezdték a pocegödröt.

— Ide süllyesztetted, vagy elástad?

— Mit? — kérdezte ártatlanul.

— Fuj! — a detektívek veszettül káromkodtak. — Nincs ebben semmi.

— Ki nem vihették innen — erősítette az egyik. Cigi a Kinizsi utcai lódenkabátost vélte felismerni benne. De most rendesen fel volt öltözve. Hain dühös, szemrehányó pillantást vetett rá. — Alighanem neki köszönhetem — gondolta Cigi —, hogy elügyetlenkedte a figyelést. Úgy látszik, másfelé kódorgott, amikor hurcolkodtunk.

Bementek a fáskamrába, ásni kezdtek. Aztán a padlást kutatták át. Összeverték Cigit a kamrában, ütötték a padláson.

A hiábavaló keresés után vi&z- szamentek a konyhába, körülfogták.

— Megmondod-e. hol a Piri ?

A fiú vállat vont.

— Ilyen nevű lányt nem is ismerek...

Hain pofonjától nekiesett a kályhának. A kályha megingott, a kormos kályhacső ledőlt, ráesett Hain fejére.

A főfelügyelő megijedt. Azt hitte, valaki hátulról fejbeverte. De a másik pillanatban már tisztában volt a helyzettel: kabátjára. kalapjára vastagon dőlt a korom.

(Folytatjuk)

— Anyu — nyafogott a szőke Ágika —. mikor jön már apu?

Ebben a pillanatban felberregett a csengő.

— Jön apu! — tapsikolt a kislány. s az előszobában szinte repült a belépő, vállas, tagbaszakadt férfi felé. — Apu, mit hoztál? — nyitotta tágra s zent ecskéjét, amikor az apja kezében megpillantotta a csomagot.

— Lemezjátszót, cicám!... Na, mi lesz a puszival?

A karcsú, szőke asszony mosolyogva nézte a férjét, elvette a csomagot, s kíváncsian kukkantott a papír mögé.

— Tényleg lemezjátszó... Hol vetted? — s - tréfás szemrehányással folytatta —, mondtam. hogy van dugi pénzed.

A férfi mosolygott, majd elkomolyodott, az órájára nézett. Megenyhült arccal fordult a kislányához.

— Öt perc múlva jön a tv- maci. addig elmesélem a lemezjátszó történetét.

— oOo —

Éjszaka volt. Az N-i katonai repülőteret vastag, fehér bundával takarta be a hó. A laktanya épületeinek ablakszemei sötéten aludták álmukat. Egyedül az irányító központban szórták kékes fényüket a neontestek, a rádiók, a telefonok, térképek, rajzasztalok mellett ülő tisztekre és katonákra. A teremben csend volt. csupán a rádiók halk sercegese, meg a kályhában a tűz lobogása eüezott némi zajtAz irányító központ parancsnoka fáradtan nyomott el egy ísítást. s az órájára nézett. „Még rsak négy óra van” — dünnyö- jött maga elé..., unalmas volt számára a csend, fárasztotta. El- óglaltságot keresett, s ismét, nint az éjszaka már annyiszor, i meteorológiai jelentést kezdte ávasgatni.

— Igen... — morfondírozott masában —. alacsonyan szálló fel- lők, hóesés, rendkívül rossz lá- ási viszonyok... — ásítani akart, im ebben a pillanatban a fehér ;zínű telefonkészülék csengője, ímely magasabb parancsnoksággal kötötte össze, kettévágta a .•sendet.

— Itt az irányító központ!... lelentkezem!

A hallgató membránja fémesen toppant, majd mechanikusan je- entkezett a hang.

— Figyelem!... Nyugat felől, a :20x2 négyzetben ellenséges cél... Riasszon!,. Várom a jelentést!

A parancsnok arca megkérné ivedett. eltűnt szeméből az una- om, a parancsol ás hoz szokott langja végigharsant a termen: — Riadó!... Irányító tiszt, riassza i 310-est!

Az irányító központ megtett »lettel, csengtek a telefonok, rá- liók sistergése felerősödött, s a okátorofc vörösen villódzó ernyőjén apró pontok cikáztak lágy összevisszaságban...

A készültségi szobában nagyon neleg volt. Szegszárdi Béla őriagy félálmában lehúzta a me- eg‘ kezeslábas villámzárait. Felriadt. A szobában fülledt volt a levegő. Az alvó ember önkéntelen bosszúságával állapította meg ezt, s a másik oldalára akart fordulni, amikor csengett a telefon. Nyújtózkodva, lustán nyúlt a hallgató felé.

— 310-es jelentkezem — mondta álamittasan.

— Riadó! — sivított a hallgatóba a hang.

Magához rántotta a bőrsisakot, az oxigén-csutorát, s futás közJÍMtett d

ben húzta be a villámzárakat. A jeges szél az arcába vágott, egy pillanatra elakadt a lélegzete, de futott a karcsú repülőgép felé. Felkapaszkodott a törzshöz támasztott létrán, s először a radar kapcsolójához nyúlt. Magára

húzta a kabintetőt, s elfordította az indítógombot. A repülőgép testén remegés futott keresztül, amikor feldübörgött a hajtómű.

— A vadászrepülő készenlétben van! — mondta maga elé, amelyet a nyakára erősített gégemikrofon a rádió hullámain keresztül az irányító központba repített.

A parancsnok még mindig kezében fogta a fehér telefon hallgatóját. Szeme szinte megbabonázva függött a sokat olvasott időjárásjelentésen.

— Kérek engedélyt jelenteni — emelte szája elé a mikrofont, de hangja remegett. — A reptér fölött rossz az időjárás. Ha a 310-es fel tud szállni, a feladat végrehajtása után a leszállás bizonytalan. s a levegőben kell elhagynia a gépet .

— Értem — hallatszott a válasz. Kevés szünet után most már barátságosabban elhangzott a parancs. — Semmisítse meg a 113-as célt! Nagyon vigyázzanak a 310-esre! — kattant a telefon.

Az irányító tiszt a parancsnokra nézett. Várta az utasítást. A parancsok egy pillanatig tétova tekintettel nézett rá, nyel:: egyet, s halkan ezt mondta:

— Felszállás!

A bőrsisafcba szerelt rádió hallgatójában süket csend volt. Szegszárdi őrnagy torkát szorongás környékezte. Mégegyszer ellenőrizte a műszereket, s várta, hogy az idegtépő másodpercek véget érjenek. Halántékában egy ér kalapált, amely egyre azt ütögette rossz az idő... rossz az idő... A kabintetőre nagy hó- pxamacsokat dobott a szél. Egyetlen dolog kötötte most le, hogyan fog felszállni. Eszébe jutott, munkagépiek vannak a kifutón... Bekapcsolta, majd leoltotta a gép reflektorát. „Észre kell venniük" — villant át rajta. — „muszáj!”.

— Semmisítse meg a 113-as célt!... Felszállás!

Torkában dobogott a szíve. A sötétben csak a radar piros fényt: adó ernyője világította meg sápadt arcélét. Egy pillanatra felvillant előtte kislánya arcocskája. felesége szőke haj koronázta arca... Kiengedte a féket... A vadászrepülőgép végigfutott a betonon, egyre sebesebben forogtak kerekei, s aztán mint az Albatrosz. a tengerek viharmadara, befúrta magát a hófelhők közé...

A maeasságmérő óra mutatója ideges rezgésekkel mutatta a számokat: 800.... 1500.... 3000....,