Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-28 / 22. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XIV. évfolyam, 22. szám. ARA 60 FILLÉR Kedd, 1964. január 28. Zárszámadás előtt Tevelen (2. o.) 1 Új szolgáltató létesítmények épülnek (3. o.) Bíróság előtt kajdacsi szurkálók (8. o.) “J Közös közlemény a kínai—francia diplomáciai kapcsolatok felvételéről Peking—Párizs (MTI). Hétfőn Pekigben és Párizsban egyidejű­leg közös közleményt hoztak nyilvánosságra a kínai—francia diplomáciai kapcsolatok felvéte­léről. A közös közlemény szövege így hangzik: — A Kínai Népköztársaság kormánya és a Francia Köztár­saság kormánya kölcsönös egyet­értésben úgy határozott, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesít egymással. Evégett a két kormány megál­lapodott abban, hogy három hó­napon belül nagykövetet nevez ki. Az amerikai külügyminiszté­rium rövid nyilatkozatot adott ki a kínai—francia diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló kö­zös közlemény hírére, A nyilatkozat szerint aiz Egye­sült Államok „sajnálatosnak” mi­nősíti a francia'lépést, és emlékez­tet. már több ízben kifejezte erre vonatkozó nézetét a francia kormánynak. — Az Egyesült Államok to­vábbra is szilárdan kitart a kí­nai köztársasággal (értsd a csang- kajsekista Kínával), mint minden más országgal szemben vállalt kötelezettségei mellett — hangzik az amerikai nyilatkozat. Az Izvesztyija kommentárja Moszkva (TASZSZ). Nyikolaj Poljanov, az Izvesztyija politikai szemleírója kommentárt fűz a Kínai Népköztársaság és Fran­ciaország diplomáciai kapcsola­tainak felvételéhez és a többi között a következőket írja: — A nyugati sajtó már jó két hete ir a franciáknak arról a szándékáról. hogy diplomáciai kapcsolatot létesítenek a Kínai Népköztársasággal, arról, hogy a nyugati fővárosokban, mindenek­előtt Washingtonban és Bonnban nem örülnek ennek a szándék­nak. továbbá Franciaország ame­rikai és nyugatnémet NATO- partnereinek a próbálkozásairól, hogy 'nyomást gyakoroljanak De Gaulle tábornokra, s rábírják őt arra, álljon el a Kínával való diplomáciai kapcsolatok felvéte­lére vonatkozó szándékától, stb. A New York Herald Tribune című lap kereken megírta, hogy „De Gaulle elnöknek a kommu­nista Kínával való diplomáciai kapcsolatok felvételére vonatkozó szándéka súlyos sértés az Egye­sült Államok szempontjából”. Mansfield amerikai szenátor a maga részéről kijelentette, hogy a francia—kínai diplomáciai kap­csolatok felvétele „a szövetsége­sek (mindenekelőtt a SEATO és CENTO agresszív tömbökben részt vevő hatalmak) délkelet- ázsiai pozícióit gyengíti”. Bonn is szabad folyást enged inger üTTségének. A General An­zeiger című kölni lap a nyugat­német uralkodó körök vélemé­nyének hangot adva De Gaulle tábornoknak az Egyesült Álla­mok ellen irányuló „elkésett bosz- szújáról” ír, és hangoztatja, hogy Bonnban ezzel kapcsolatban ,.ag­godalmaskodnak”. Szembetűnik, hogy Nyugaton a legkülönbözőbb találgatásokba bocsátkoznak, milyen lesz a ■„szovjet reagálás” a Kínai Nép- köztársaság és Franciaország kö­zötti diplomáciai kapcsolatok fel­vételére. Egyes lapok ezzel kap­csolatban megpróbálják a fehéret is feketének feltüntetni, és azt a benyomást kelteni, hogy a Szov­jetunióban „szintén elégedetle­nek” Franciaország, és a Kínai Népköztársaság kormányának el­határozásával. Mi sem áll távolabb a valóság­tól, mint az ilyenféle koholmány. Általánosan ismert tény, hogy a Szovjetunió az összes államok közötti együttműködés fejleszté­sének következetes híve ezen ál­lamok népeinek, a béke fenntar­tásának és megszilárdításának érdekében. A Kínai Nép köz társa- 1 ság és Franciaország között a dip­lomáciai kapcsolatok felvételét éppen ezért olyan lépésnek te­kinti, amely a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés együttélése elveinek megszilárdí­tását szolgálja. Ez a lépés megfe­lel az összes szocialista országok céljainak is. Ha már a Kínai Népköztársa­ság és más állam kapcsolatainak normalizálásával összefüggő szov­jet álláspontról van szó, akkor nyilván senki sem tagadhatja, hogy éppen a szovjet kormány már több mint tíz esztendeje kö­veteli a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállítását. Ettől a ténytől semmilyen körül­mények között sem lehet elte­kinteni. Franciaország realizmusáról tesz tanúbizonyságot az az elha­tározása, hogy diplomáciai kap­csolatokat létesít a Kínai Népköz- társasággal. Ha a francia kor­mány ugyanilyen szellemben tö­rekszik más, fontos nemzetközi problémák megoldására is, akkor Franciaország és az egész világ csak nyerhet ezen. A diplomáciai kapcsolatok felvétele Franciaor­szág és a Kínai Népköztársaság között ismét megerősíti azt, hogy* egyik, vagy másik szocialista ál­lam elszigetelésének politikája, az „el nem ismerés” politikája a leg­szögesebb ellentétben áll a való­ság követelményeivel, s ennélfog­va elkerülhetetlen kudarcra van ítélve. Minél előbb megértik ezt a Nyugaton, annál jobb. „Logikus lépés., 99 A kínai—francia diplomáciai kapcsolat felvételének hírére a világ számos fővárosában hang­zott el állásfoglalás a kormányok részéről. Londonban a külügyminiszté­rium szóvivője csupán annak ki­jelentésére szorítkozott, hogy ,,a kommunista Kína elismerésének kérdése a francia kormányra tar­tozik”. Belgrádban a jugoszláv külügy­minisztérium szóvivője kijelentet­te, hogy kormánya pozitívan ítéli meg a Kínai Népköztársaság Franciaország részéről történt el­ismerését. Karácsában a pakisztáni külügy­minisztérium szóvivője nyilatko­zatában hangsúlyozta, hogy a francia részről történt elismerés „logikus lépés az államok közötti kapcsolatok normalizálása terén”. A Malaysia államszövetség kül­ügyminisztériumának szóvivője Kuala Lumpurban adott nyilat­kozatában utalt arra, hogy kor­mánya „esetleg követi Párizs pél­dáját, ha a francia elismerés nem vezet Franciaország és a Kínai Köztársaság (értsd: Csang, Kaj- sek-klikk) kapcsolatainak megsza­kadásához.” A bonni kormány szóvivője saj­tóértekezletén sajnálkozását fe­jezte ki, hogy Franciaország „elő­zetesen nem tanácskozott szövet­ségeseivel” és kijelentette: „Re­méli, hogy ez a lépés nem okoz kárt a nyugati szövetségnek”. Macapagal fülöp-szigeti elnök az elismerés bejelentése után nyomban üzenetet intézett De Gaulle tábornokhoz, és abban azt a véleményét fejezte ki, hogy Franciaország elhatározása „ko­molyan megbontja az erő- egyensúlyt Délkelet-Ázsiában.” Tajvanról jelentik a hírügy­nökségek, hogy Tajpejben a Csang Kaj-sek-klikfc a bejelentés elhangzása után nyomban minisz­tertanácsra ült össze. Párizs. (TASZSZ): A haladó francia közvélemény olyan lépés­ként értékeli a Kínai Népköztár­saság elismerését, múlt amely elő-1 segíti a különböző társadalmi rendszerű államok békés együtt­élése elvének megerősödését. Ezt a lépést helyesléssel fogadj ált mindazok, akik az államok együtt­működése, a béke megszilárdítása mellett foglalnak állást, — írja a TASZSZ párizsi tudósítója. A francia kormány képviselői kijelentették, hogy a KNK elisme­rése „aktív francia politikát” tesz lehetővé Délkelet-Ázsiában. Az országon belül a kormány De Gaulle tekintélyének fokozódásá­ra számit. ülést tartott az Országos Földmfivesszövetkezeti Tanács A földművesszövetkezetek 1964. évi feladatainak, valamint a SZÖVOSZ, illetve a földművesszö­vetkezeti szervek beruházási-fej­lesztési programjának megvitatá­sára hétfőn a Pest megyei tanács székházának nagytermében kétna­pos értekezletre ült össze az Or­szágos Földművesszövetkezeti Ta­nács. A zöldség—gyümölcs felvásárlás helyzetéről és feladatairól Panák László, a SZÖVOSZ elnökhelyet­tese számolt be. Az 1963. évi ta­pasztalatokat összegezve többek között rámutatott, hogy a földmű­vesszövetkezeti szervek az elmúlt évben több mint 176 000 vagon mezőgazdasági terméket vásárol­tak fel. Ez a mennyiség a terve­zettnél mintegy 14 000 vagonnal, a megelőző évinél pedig kereken 44 ezer vagonnal volt több. A kitűnő eredmény egyrészt a szövetkezeti gazdaságok korszerűbb, szervezet­tebb termelésével, másrészt a zöld­ség és gyümölcsfélékre kedvező időjárással magyarázható. A ked­vező statiszta ka — han gsúlyozta a z előadó — nem takarhatja el azo­kat a hibákat, amelyek éppen az elmúlt évben — a minden eddigi­nél nagyobb és bonyolultabb fela­datok megoldása közben — jelent­keztek. így például a technikai feltételek — a raktárépítés, a szál­lítás, a válogatás, csomagolás, ra­kodás gépesítése — nem fejlődtek együtt a termeléssel. Gyors és ha­tékony intézkedések szükségesek e téren. Nagyobb körültekintéssel, jobb szervezéssel azonban még az eddigi feltételek mellett is nagyon sok zökkenőt ki lehetett volna ke­rülni. Nem megengedhető továbbá, hogy olyan körülmények között, amikor a felvásárlásra tervezett és ténylegesen felvásárolt áru csak nem 100 százalékát szerződésesen termeltetik meg, a tervezettnél nagyobb területeket kössenek le. Befejezésül az 1964. évi felada­tokról beszélt. Mint mondotta az ez évi felvásárlási terv 7000 va­gonnal alatta marad az elmúlt évi — kiemelkedően jó időjárási viszonyok között elért — teljesí­tésnek, de még így is pontosan 33 000 vagonnal lesz magasabb az 1962. évinél. A csökkenés a lakos­ságot, illetve a belföldi piacokat egyáltalán nem érinti. A beszámolót széles körű vita követte, Nagy Józsefné könnyű­ipari miniszter felszólalásában a szalmafelvásárlás problémájával foglalkozott. Mint rámutatott, pa. pírgyáraink egész évi folyamatos munkájához mintegy 25 000— 30 000 tonna szalma hiányzik. A megoldás, népgazdasági jelentősé­gű. Cellulózt csak tőkés piacon vásárolhatunk, s ez több mint 1 millió dollár kiadással terhelné meg külkereskedelmi mérlegün­ket, A beszámoló és a vita után az Országos Földművesszövetkezeti Tanács állást foglalt amellett, hogy a földművesszövetkezeti szer­vek erősítsék kapcsolataikat a me­zőgazdasági termelőszövetkezetek­kel. Egyetértett a tanács azzal, hogy az áru feldolgozásának — válogatásának. osztályozásának, csomagolásának — technikai fel­tételeit a termelőszövetkezetekben teremtsék meg. Ezzel kapcsolatban határozat született arra vonatko­zóan, hogy az átadásra kerülő ter­mékek felvásárlási árát — a szabványokban meghatározott mi­nőségi osztálynak megfelelően — úgy kell megállapítani, hogy jobb minőségű, válogatott, csomagolt áru átadására ösztönözzön; Erhard kancellár Rámában Róma, (MTI): Erhard nyugat­német kancellár hétfőn délelőtt megérkezett Róma o&tiai pálya­udvarára, ahol Moro miniszter- elnök és Saragat külügyminiszter fogadta. Héitfőn és keciden a nyugat­német kancellár az olasz minisz­terelnökkel folytatott megbeszé­lést. Kedden Erhard felkeresi Segni köztársasági elnököt is és sajtóértekezletet tart. Római tar­tózkodása során Erhard megbe­szélést folytat Nennivel, az olasz kormány szocialista miniszter- elnökhelyettesével is. Szerdán VI. Pál pápa fogadja a nyugatnémet kancellárt. Erhard látogatásának különös jelentőséget ad az, hogy a nyugat­német kormányfő már korábban hangsúlyozta: mindent megtesz majd azért, hogy elérje Olasz­ország azonnali csatlakozását a NATO sokoldalú atomerejéhez Erhard tudatában van annak — hangsúlyozzák Rómában —, hogy csupán amerikaiakból és nyugat­németekből álló multilaterális atomerő elképzelhetetlen a jelen­legi nemzetközi helyzetben. Ang­lia, Franciaország, Dánia, Norvé­gia és Hollandia már is közölte, hogy ellenzi a tervet, vagy leg­alábbis jelenleg nem csatlakozik, hozzá. Olaszország tehát e kér­désben döntő szerepet játszik: ha Angliához hasonló álláspontot foglai el és szembeszegül a sok­oldalú atomerő tervének, ez any- nyit jelent, hogy ennek az ame­rikai elképzelésnek végképp be­alkonyul, tehát a nyugatnémet fegyverkezési tervek egyelőre meghiúsulnak Ha viszont Olasz­ország elfogadja a NATO-atom- erő tervét,- akkor az megvalósul­hat a nyugatnémetek, olaszok, törökök, és amerikaiak részvéte­iével. Mint ismeretes, a jelenlegi kormányprogram nem foglal ha­tározottan állást a kérdésben — ugyanis a szocialisták ellenzik a multilaterális atomerő felállítá­sát —, viszont Saragat külügy­miniszter legutóbbi washingtoni, londoni és párizsi látogatásai so­rán hangoztatta .készségét arra, hogy elfogadja a sokoldalú atom­erő tervét. A hétfői olasz lapok nagy terje­delemben foglalkoznak Erhard látogatásának atomhátterével. Az Unitá hangsúlyozza, hogy a kom­munisták és az olasz közvélemény nagy része határozottan ellenzi a NATO-atomerőt, míg a vezető polgári lapok, így a római Mes- saggero és a milánói Corriera della Sera, valamint a római Tempo az olasz monopoltőké:? csoportok álláspontjára helyez­kedve támogatja Saragat és Er­hard multilaterális terveit. Erhard kancellár római látoga­tásával kapcsolatban a nyugat­német sajtó azt hangsúlyozza, hogy a megbeszélések két leg­fontosabb témája a nyugateurópai politikai unió tervének felélesz­tése és az úgynevezett sokoldalú atomhaderő létrehozása. Erhard már a hét. végén bejelentette, hogy római, majd párizsi látoga­tásai után kezdeményezést kíván tenni a régóta tervezett politikai unió ügyének előbbre lendítése érdekében, s római látogatásán igy eleszik majd megnyerni az olasz vezetőket ezzel kapcsolatos elgondolásai számára. Ugyancsak igyekszik rávenni az olaszokat ar­ra, hogy segítsék elő a sokoldalú atomhaderő létrehozásának meg­gyorsítását. A megbeszélések napirendjén továbbá a kelet— nyugati viszony és az úgynevezett ,,Kennedy-menct” kérdései is sze­repelnek. Az előbbivel kapcsolat­ban Bonnban utalnak Erhard leg­utóbbi kijelentéseire, melyekben a kancellár ismét élesen állást foglalt a szocialista országokkal való kereskedés fejlesztése ellen, illetve azt politikai feltételekhez igyekezett kötni.

Next

/
Thumbnails
Contents