Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-28 / 22. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 196-1. január S3. Márciusban próbaégetés, április elejétől üzemszerű termelés a keszehidegkuti mészégető üzemben Lapunkban már hírt adtunk ar­ról, hogy mészégetővé alakítják át a keszőhidegkúti téglagyárat. El­sősorban az üzem kedvező elhe­lyezése teszi lehetővé, hogy íly- módon hasznosítsák területét, épü­leteit, de főként a kemencéjét. A gyártelep ugyanis közvetlenül a vasút mellett fekszik, igy mind a nyersanyag, mind a késztermék szállítása olcsó. Az átalakítási munkával még a múlt évben nagy előnyre tettek szert az építők, ez az előny nem csökkent januárban sem. Az Épí­tőanyagipari Vállalat építőbrigád­ja és a Gyárkéményépítő Vállalat télire „idekölcsönzött” brigádja végigdolgozta az összes munkana­pot a rendkívüli zord téli időben is a kemence átalakításán. A tég­laégető kemence ugyanis eredeti állapotában nem alkalmas mész­égetésre, mivel a meszet a téglá­nál magasabb hőfokon kell égetni. A kemenceboltozatot ezért belül­ről tűzálló téglával kellett burkol­ni. Ma már a végefelé járnak a munkának, a két hosszanti résszel és az egyik kanyarral már elké­szültek, most még a másik kanyar van hátra. Február közepére vé­geznek a kemence és a kémény át­alakításával. Márciusban kerül sor a kemence kiégetésére, a próba- üzemelésre, április elejétől pedig megkezdi a gyár az üzemszerű ter­melést. Az idén kétezer-ötszáz ton­na égetett meszet állítanak itt elő. Megindultak már a nyersanyag- szállítások is. Az első szénszállít­mányokat még e hónapban várják, az első mészkővel rakott vagonok pedig a jövő hónapban érkeznek meg a gyárba. Új szikvíz- és üdítőital-töltő üzem épül Szekszárdon A Szekszárdi Szesz- és Üdítőital­ipari Vállalat már évek óta nem képes teljesen kielégíteni a város és közvetlen környéke lakosságá­nak növekvő igényeit. Az idén azonban megoldódnak a nehézsé­gek. Mint a megyei tanács ipari osztályán értesültünk, egymillió- hétszázezer forintos beruházással új szikvíz- és üdítőital-töltő, üze­mét építenek a vállalatnál. A beruházásból egymillió-két­százezer forintot fordítanak az építkezésre, félmillió forint jut gé­pek beszerzésére. Százezer forin­tért egy korszerű, hazai gyártmá­nyú szikvízkeverő- és töltőgépet vásárolnak. Ezzel biztosítva lesz a tartalék-gép a vállalatnál (jelen­leg ugyanis egy ugyanilyen gépe van a vállalatnak, de ha meghibá­sodik, nincs megfelelő tartalék). Négyszázezer forintot fordítanál? a külföldi, félautomata üdítőital­töltő berendezés beszerzésére. Ez I keverő, üvegmosó, és töltőgépből áll majd. Ezt a gépet is már vissza­igazolták, tehát az idén megkapja a vállalat. Jellemző, hogy míg eddig átla­gosan napi 1500—2000 palack bam­bit, vagy egyéb üdítő italt készí­tettek és töltöttek a vállalatnál, az új berendezés kapacitása óránként kétezer palack, tehát egy nyolc­órás műszakban tizenhatezer pa­lack lesz. A beruházással t^hát nemcsak a város és Környékének mai szükségletét tudja kielégíteni a vállalat, hanem a tervezett fej­lesztés után jelentkező szükségle­tet is. A tervezést a helybeli tervező- iroda végzi, a kivitelezés megkez­désére is a tavasszal sor kerül. Bár az idei főszezonra még nem lesz készen az új üzem, — csak az év második felében fejezik be a beruházást — de a jövő nyáron már termelni fog. Zárszámadás előtt TEVELEN A bonyhádi járási párt-végre­hajtó bizottság legutóbbi kibőví­tett ülését Tevelen tartotta. A helyszíni ülésen a tsz gazdasági helyzetét vitatták. Az ülés össze­hívását brigádvizsgálat előzte meg. Volt mit vizsgálni: A teveli Kossuth Tsz-t néhány éven ke­resztül a járás közepesen műkö­dő termelőszövetkezetei között emlegették. Az elmúlt évben a mérleghiányos, gyenge tsz-ek kö­zé került. A lefolytatott vizsgálat során elemezték a gazdasági mutatókat, elbeszélgettek a tsz-tagokikal, akik őszinte szókimondásukkal segítették a brigád munkáját. A tapasztalatokat összegezte a párt­végrehajtó bizottsági ülésen meg­vitatott jelentés. A hibák feltá­rása, az elhangzott javaslat, a se­gítő szándékú bírálat a vezetőség és a tagság okulására szolgált. Milyen hibák voltak a vezetésben? A hibák gyökere — ahogy a beszámolóban és a vitában tisz­tázódott — abban keresendő, hogy a Kossuth Tsz-ben nem ér­vényesült a kollektív vezetés. A tsz elnöke, Jándi József elvtárs sokat vállalt magára. A gazda­ságvezetés mellett tanul, ezenkí­vül több társadalmi funkciót vi­sel. De nem is ez volt a baj. Más tsz-elnökök is tanulnak, és mint közéleti emberek, mások is visel­nek funkciót. A baj abból adó­dott, hogy esetenként, fontos kér­désekben, a határozatok megvál­toztatásában egyszemélyben dön­tött. A helytelen gyakorlat vissza­ütött. A tsz-tag, aki dolgozik, részt vesz a termelésben, egy- szeméiy.^ep.1 tulajdonos-, Js;: Jogo­san elvárja, hogy mint tulajdo­nost, a közösség lényegesebb ügyeinek megtárgyalásába — amely a saját sorsának alakulá­sával is egybekapcsolódik ■— bevonják, véleményét meghall­gassák. A másik — igen lényeges hibát ott követték el a Kossuth Tsz-ben, amikor mellőzték a jobb és a több munkára ösztönző premizá­lást, pedig jó példáért, tapaszta­latokért nem is kellett volna messzire menni. A kisdorogi Már­cius 15. Tsz-be, ahol minden munkát premizáltak. A kél szom­szédos határú község termelési eredményei élő bizonyítékul szol­gálnak, hogy minden baj okaként nem lehet csak az időjárás vi­szontagságaira hivatkozni. A Március 15. Tsz-ben is volt gabo­nakiesés, de előrelátással pótolni tudták az állattenyésztésből, a cu­korrépából, kukoricából. A határozott szakirányítás hiánya Annak ellenére, hogy a teveli Kossuth Tsz-ben nem hivatkoz­hatnak a munkaerő-hiányra, — egy tagra 9,2, hold föld jut —, a kukorica, a napraforgó egy része kapálatlan maradt. A cukorré­pából is ki kellett szántani egy jó darabot. Annyira elgazosodott, hogy már nem lehetett a sorát megtalálni, amikor hozzá akartak kezdeni a kapáláshoz. A kertészet ráfizetéssel zárt. Az állattenyész­tésben sem jobb a helyzet. A malacszaporulatnak. majdnem fe­le elhullott. A juhtartásra 45 600 forint volt a ráfizetés. A tények amellett szólnak, hogy nem volt jó a munkaszervezés, és nem lehet elfogadni Gergely István főagronőmus érvelését, aki a vb-ülésen a következőket mondta: — Csak azt a tagot le­het munkára szervezni és beosz­tani, aki megjelenik a munkahe­lyen. Az agronómusnak nem az a dolga, hogy a tagok után sza­ladgáljon. Valóban nem az a dolga a fő­ág,ronómusnak, hogy házról házra járjon. Erre a szakvezetőnek az egyéb elfoglaltsága miatt nem is lehet ideje, de feltétlenül fon­tos feladata, hogy a brigádveze­tők munkáját szervezze, irányít­sa. A szomszédos kisdorogi ha­tárban már régen elvégezték a kukorica kapálását, amikor a te­veli Kossuth Tsz-ben a kukorica­terület, kisorsolására készített cé­dulák még a „kalapban” voltak. A kukoricaterület egy részét a szorgalmasabb tsz-tagok meg,ka­pálták. A megmaradt, elgyomoso­dott részt részes művelésre adták ki, s ami még így sem talált vál­Amikor a fiatal fizikatanár a természettudományos vita során mint végső érvre, Dirac elmé­letére hivatkozott, amely szerint a gravitációs állandó csökken, a társaság egyik tagja, a fiatal, csinos orvosnő pirulva vallotta be, hogy nem hallott Dirac el­méletéről. Ezen valaki felbáto­rodott. s hozzátette, hogy ő azt sem tudja, mi a gravitációs ál­landó. A vita ezen a ponton megrekedt, mert fontosabb volt. hogy arról beszéljünk, a korszerű műveltséghez hozzátartOzik-e Di­rac elmélete és a gravitációs ál­landó kérdése. ' Ez pedig azon­nal egy másik kérdést vetett fel. jut-e idő mindenre, mennyi idő kellene ahhoz, hogy lépést tart­sunk a modern ismeretekkel, s közben a világirodalomból is megismerjük mindazt, ami való­ban nélkülözhetetlen, sőt bizo­nyos zenei műveltségre is te­gyünk szert, s amellett szórakoz­zunk is. Nemcsak a tudományos isme­retek gyarapodnak olyan mér­tékben. ami száz év előtt még elképzelhetetlen volt, hanem a világirodalom is hovatovább át­tekinthetetlen mennyiségit jelent. Kinek jut ideje mindent el­olvasni és megemészteni, s ki dönti el, hogy ebből a belátha­tatlan mennyiségből mi a fon­tos? Alclmi divatok a köztudat­ba dobják egy-egy író nevét a népszerű — s tegyük hozzá, kö­zépszerű — ismeretterjesztés pe­dig tudományos közhelyeket misztifikál, de jelenti-e ez a korszerű műveltséget? De nél­külözhetetlenek bizonyos társa dalom*udományi. politikai isme­retek is világunk sokk-l bmvo- lultabb semhogy ebeket m'öz' lehetne. A sokát emlegetett „ál­főttre a pet'eekéfi Hol a műveltség határa? Mire jut idő? „Üresjárat" és időbeosztás talános műveltség” viszont mindig- korhoz kötött; Newton immár el­bújhatna egy középiskolai fizika­tanár mellett. A legjobbak min­dig koruk teljes műveltségének voltak hordozói, bármi lelt, lé­gyen is mesterségük. Példának talán elég két költőnket idézni, akiket az utókor torzító lencsé­je szívesen mutat holmi roman­tikus csavargónak, ördöngős fene­gyereknek. Csokonai halálos ágyán egy matematikai könyvet forgatott, Petőfi alig múlt húsz­éves, amikor már több nyelvet ismert, s hibátlanul fordította Shakespearet! Persze mindenki nem tartozhat a legjobbak közé, felfogó képességünk, minden kis­polgári babona ellenére, korlát­lan. nem- kell tehát a legjobbak, a szerencsés zseniálisak sorába tartozni, hogy lépést tartsunk mindazzal, ami a korszerű és szükséges műveltség fogalom­körébe tartozik. A kérdés tehát sokkal inkább az, hogy mire jut idő? A legtöbb ember reggel át­futja az újságját, s délután 5 óra felé kerül haza. Vacsoráig tesz, vesz. mindig van otthon valami, amivel házan^pe várja, vacsora után hallgatja a rádiót, nézi a televíziót, vagy elmegy a mozi­ba. A programot bővítheti (de nem gazdagítja) a baráti kör egy ultipartival, néhány játszma sakkal, arról nem is beszélve, hogy férfiösszejövetelek is van­nak. borral, nótaszóval. Több szabad időt a vasárnap jelente­né, de ennek is van rendszerint „kötött programja”. futballal, családi sétával, vagy egyszerűen azzal, hogy a televízió egész nap ad műsort. S mennyi idő kell ahhoz, hogy az ember lépést tartson kora művelődésével, köz­ben pótolva a szükségszerű hiá­nyokat is? S mit kell ismerni ahhoz, hogy valakit művelt em­bernek tartsunk? Egyre többet. Nem- nélkülöz­hető a megfelelő politikai mű­veltség, ami a napilapok elolva­sása mellett jónéhány klasszikus ismeretét követeli meg. Az iro­dalomban is tájékozottnak kell lenni, s Homérosztól a legújab­bakig csak a rendszeres olvasás segíthet, a közepes tájékozottság­hoz is. Persze, nehéz eldönteni, hogy hol a határ. Aki Homéroszt nem olvasta, még lehet művelt ember, de a fokozatos engedmé­nyek épp olyan veszedelmeseké mint a maximális követelmé­nyek. S mit kell tuda< a tér-' mészettudományokból? Nyilván­való. hogy kevés, ha valaki csak annyit tud, hogy a Föld forog a Nap körül, de a Dirac-elmélet beletartozik-e? A határok elmosódnak. Az azonban kétségtelen, hogy első­sorban műveltségünkben kell kor­szerűeknek lennünk, csak azután az öltözködésben, vagy a tánc­ban. S az is kétségtelen, hogy a modern embernek ennek érdeké­ben sokkal megfontoltabb idő­beosztással kell élnie, mint pél­dául száz esztendővel ezelőtt, hisz a feladatok nemcsak a munkahelyeken nőttek meg, a tanult szakmán belül. A legtöb­ben érzik is ezt, s egyre gyako­ribb a panasz: nem jut idő erre sem, arra sem. Kétségtelen, hogy az elmúlt századokhoz képest felgyorsult az élet tempója, vi­szont hatványozottabban növe­kedtek a kötelező „általános” is­meretek. Hozzávetőleges számí­tás szerint is. a ma átlagemberé­nek körülbelül napi 2—3 óra ol­vasásra lenne szüksége (termé­szetesen tervszerűen összeváloga­tott olvasmányokat véve alapul) hogy megközelítő képet szerez­hessen a világról. Tud-e ennyi időt szakítani magának az átlag­ember? Válaszunk egyértelmű: igen. Csak a legtöbb esetben baj van az időbeosztással, sok az ..üresjárat”, a haszontalanul el­töltött idő. Nem szabad egyetlen percet sem elvesztegetnünk min­denkinek ponfosabb életrendet kellene megállapítani*, hogy a rendelkezésre á'ló időt ot hon is. a munkahelyen is a legjobban ka­matoztassa. Korunkban, amikor növekszik a szakmai követel­mény . s emelkedik az átlag- i műveltség mércéje is. ez min- j denkire érvényes parancs. Cs. L. I i lalkozóra, csalamádénak lett el- ■ használva. Alacsony volt a kuko­rica átlagtermése, s nem csoda, ha újig nem lesz elég a szemes- takarmány. A megoldatlan problémák egyre halmozódtak, s ezt fokozták azok a tsz-tagok, akik nem érezték a felelősséget a termelőszövetkeze­tükért. Veszekedtek, intrikáltak, ahelyett, hogy mentették volna a menthetőt. Milyen segítséget kaptak a já­rási szervektől? A járási pártbizottság mezőgaz­dasági osztályának és a járási ta­nácsnak sok gondot okozott a te­veli helyzet. Nem lehet azt mon­dani, hogy a jelzésekkel, pana­szokkal nem foglalkoztak. A járá­si tanács mezőgazdasági osztály munkatársai elég gyakran meg­fordultak a tsz-ben, ugyanúgy a járási pártbizottságtól is. Több­ször felhívták a tsz-vezetők fi­gyelmét a vezetésben mutatkozó hibákra, és tanácsot is adtak azok kijavítására, de annyira összesű­rűsödtek a bajok, ha az egyik megoldódott, nyomában ott volt a másik. így lényegesebb válto­zást a tett intézkedések nem hoz­hattak. A helyi pártszervezet munkája A tsz pártszervezetét is meg­felelő bírálat érte a végrehajtó bizottsági ülésen. Annak ellenére, hogy a pártszervezet munkater­vében megfelelő helyet kapott a tsz ügye, és a pártvezetőség, a gazdasági vezetőket beszámoltatta, a hibák megállapításánál többre erejükből nem futotta. Ennek egyik oka az volt, hogy általában foglalkoztak a gazdasági kérdé­sekkel. Másrészt, magára a párt­tagságra sem tudtak eredménye­sen hatni. A párttagok közül né- hányan nem termelőszövetkezeti tagok, s valahogy kívülről a tsz belügyeibe Való be nem avatko­zás elvén szemlélték az esemé­nyeket. A pártszervezet titkára. Beke Ambrus elvtárs olyan munkate­rületen dolgozik, hogy keveset le­het otthon, annyira, hogy a vb. elé kerülő beszámolót is csak az ülés napján ismerte meg. Egyes párttagoknál a kommunista pél­damutatással van baj. Most, hogy látják a rossz gazdasági év kö­vetkezményeit, a 270 ezer forin­tos mérleghiányt és a tavalyinál 10 forinttal alacsonyabb munka­egység-részesedést, zúgolódnak. | Tevelen is úgy van, ahogy ilyen- i kor lenni szokott: Azok zúgolód- | nak a legjobban, akik még a tsz- j közgyűlésen elfogadott munka- : egység-minimumot sem szerezték meg az elmúlt évben. | Sok problémát tárt fel, s ugyan- i akkor sok segítséget is adott a já- | rási párt-végrehajtó bizottság te- I véli ülése, így summázva a hibá­kat, önkéntelenül is felötlik a gondolat: Alkalmas lesz-e a jelen­legi vezetőség arra, hogy tovább­ra is posztján maradjon. Az ülé­sen állásfoglalás történt: Igen, a teveli Kossuth Tsz vezetői képe­sek lesznek arra, hogy a terme­lőszövetkezetet kimozdítsák abból a kátyúból, ahol jelenleg vannak, mert a vb-ülésen elhangzott vitá­ból, javaslatokból levonták a ta­nulságot. A tsz természeti adott­ságai járási viszonylatban job­bak az átlagnál. Munkaerő-prob­léma a tsz-ben nincs. A tagok többsége szorgalmasan dolgozik, különösen akkor, ha munkájának eredményét is látja. A tsz-veze- tőknek ahhoz, hogy gyökeres vál­tozás álljon be, elsősorban a ve­zetést kell megjavítaniok. Bátran kell alkalmazni a többtermelés­re mozgósító, ösztönző módszere­ket, s úgy kell azokat kidolgozni, hogy év közben, és ötletszerűen ne változtassák meg. És végül: bízni kell az emberekben és tá­maszkodni azokra a tsz-tagokra, akik a több mint 10 éves terme lőszövetkezeti mozgalomban fel­nőttek, megerősödtek és érzelmi­leg is a tsz-hez tartozónak vall­ják magukat. POZSONYI IGNÁCNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents