Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
04U4 kérdésre behúnyt A kiürített lakás, lehangolóan Jöttek a betegek. Az orvosnőre S a többi sivár, otthagyott holmik hever- ügyet se vetettek, az öregnek pa- szemmel válaszolgatott a bácsi, nek, amelyekre már senkinek naszkodtak, családias kedélyes- Az orvosnő ártalmatlan vi'tasincs szüksége, törött tükör, víz- séggel — az diktálta, milyen or- mint szívatott fel a fecskendőbe özön előtti, tölcséres gramofon, vosságot írjon a kollegina —, s tűt igazított, s a gumit rászoríelső világháborús, szalmasárga Ágnes gépiesen dolgozott, köz- tóttá a bácsi karjára, közben képeslapok, levélkötegek. Az öreg ben a hisztériás szakító-jelenetre szigorúan beszélt, doktor asztmásán köhécselt — gondolt, a „vőlegény” dühöngésé- — Kevesebbet igyon, bácsika... nem kísérte el feleségét a búcsú- re. Némelyik páciens csak bú- az ártott meg magának. Nem látogatásokra — a sáros kertben ' ■■■■■■ .............b óklászott, mintha az almafákat és rózsatöveket számolná... vagy az alacsonyan szállongó varjakat. Mint elhagyott állásokat előrenyomuló hadsereg, kényelmesen, de gyanakodva foglalta el a tájat az ősz. csúzni jött. Fogfájós falusi szép- olyan fiatal legény már... vigyáz- ség nyitott be torz képpel, bebu- zon magára. Megértette? gyolálva. Az öreg. intett. Az orvosnő húzta ki a beteg fogat. Mikor egyedül maradtak, azt mondta az öreg: — Maga kitűnő orvos, kollegi- nem használ. — Igen. — Ez az injekció biztos gyógyszer... elősegíti a kibékülést. De figyelmeztetem... legközelebb már na... én fogat sem tudok így húz- Dr. Boros Ágnes leverten né- ni. — Megölelte utódját, s a gom- zatődött. Figyelte az ablakon át, ho- bolatlan bőrkabátban kifelé hogyan járja körül az öreg a rokkant torkúit, kint szólt az autóduda, filagóriát, s elhatározta e pillanatban, a kertbe sok virágot ültet majd: lángoljanak a nyári napban a harsány színek. — A rendelőben vedlett szekrény, sánA bácsi gyűrte az inge ujját, meghallgatta a legutolsó figyelmeztetést, és magabiztosan elment. Az orvosnő nagyot sétált a faluban. latolgatta, ki kéne mennie a szőlőhegyre, hogy éjjel is eltaláljon, de eleredt a vigasztalan, sűrű eső. Úgy látszik, itt éli le indulni kell. Ágnes megborzongott —, s bevett egy idegnyugtatót. Rágyújtott, sóhajtozva cigarettázott. Valaki benyitott tétován a váta íróasztal, elszabadult rúgójú róba. Még egy beteg. Ez lesz az egész életét. Hogyan látja — dívány, avult műszerek égy üveg- első igazi páciense. Kinézett. De- mondjuk harminc év múlva a mai polcon. S a lakás? A fal vakola- rés fejű paraszt bácsika pislogott napot? ta leomlott, látszik a képek és hökkenve a fiatal és csinos or- Mikor hazaért-, éppen rakodtak tükrök lenyomata az ócska tápé- vosnőre. Iszkolni akart kifelé. a tsz . vontatójáról — bútort kap tán. — Tessék bejönni, az új orvos kölcsön, amíg a magáét elhozatAz orvosnő a patyolatfehér kö- vagyok. hatja. Erős vaságy, egy szekrény, penyt gombolgatta magán, a tü- A bácsi kezén mély késvágás, asztal, és székek. Két szoba egye- kör előtt igazgatta magasra csa- felfelé tartja, hogy csillapodjon a lőre üresen marad. Nem merte vart, modern frizuráját. Kerek vérzés. megmondani, hogy neki nincs búarcán jól.mutat az újdivatú nap- — A mi doktorunkat keresem... tora —- apja a háborúban esett el, szemüveg — füstszínű, nem a rö- — Mától én vagyok. Jöjjön ké- anyja újra férjhezment. A vőlerem, bekötöm a kezét. génynek berendezett öröklakása Szabatos mozdulatokkal dolgo- volt — ő választott abba minden zott, — a bácsi sziszegett. Bepó- díszt, szőnyeget, képet. Ott ma. — —------------------------ lyált kezével kétfelé törülte dús radtak az összes ajándékok — l oncokat. s fogasra akasztotta ko- bajuszát, és azt mondta enyhül- semmit sem fogadott el. A prof pott bőrkabátját. ten: azt mondta, szívesen ad bútort. — Már tavaly nyugdíjba akar- — Szó se róla, érti... akár a mi Inkább vásárol, ha pénzhez jut. tam menni... de ide nem akadt doktorunk. •jelentkező. Kh... kh... S éppen — Más panasza nincs, bácsimaga, ilyen helyes kislány lesz az kám? utódom. Azt hiszem... kh.. kh... — Mi? Tán... látszik rajtam? maga romantikus! Még nem ve- Azt a bajomat... inkább az öreg doktornak mondanám el. — Elment. Végleg. S én is orvos vagyok, beszélhet nyugodtan. —■ Rámosolygott a páciensre. A bácsi gyanakodva kémlelte az orvosnőt. A faluban beszélték, hogy... de ilyen fiatalka? — Hát... az. a bajom, hogy nem tudtam kibékülni a feleségemmel. Az orvosnő zavartan elpirult. Hirtelen nem tudott mondani. vidlátás miatt, hanem úgy vélte a huszonnyolc éves orvosnő, ad némi tekintélyt. Jött az öreg, letopogta a sárkosgett ki a mai fiatalokból... kh... Kitűnő képesítéssel, ide?! kh... kh... Boros Ágnes megadóan hallgatott. Az öreg csippentve fürkészte, eres arcán megivott borok emléke vöröslőit. — Sokszor felkeltik majd, menjen a szőlőhegyre... ott ötven család él. Három kilométerre a település. Sárban, hóban, hogyan mer nekivágni... éjjel?! Kh... Eleinte én is féltem. Most már úgyis mindegy... mondja kollegina... kh... minek jött ide? — Dolgozni. — Boros Ágnes ingerült volt. — Romantika? Kh... már nincs! Jó a közlekedés a járási kórházhoz, még tályogot se kell metszeni, mindenféle szakrendelés van. Búcsúkor nem bicskádnak, a tbc... meg a magánpraxis megszűnt. Sok hiábavaló tanácsot kaptam induláskor... én nem adok magának. — Elfulladt az öreg,, és jóidéig köhögött. — Mikor idejöttünk... a feleségem kivette ígéretet, hogy amint lehet — Pestre megyünk. S most jutunk vissza. Elszedte a keresetet, öröklakást vett Pesten... A fürdők közelében. Maga senkinek se ígérgessen... az ember öregen nehezen váltja be, amit fiatalon kimondott... Mi? — Semmi sem köt, kolléga... majd csak megleszek. — Az orvosnő mosolygott, duzzadt szája sarkán elmélyült egy sarlós vonal. Majdnem elsírta magát. MaA vendéglőben vacsorázott. Mélyen aludt, egész éjjel. Hosz- szan berregett a csengő. Ébredt, és ugrott. Az első hívás... Kipillantott az ablakon, úgy tűnt, el sem állt a vékonyan fércelő eső. Sebesen öltözködött, felvette esőkabátját. Balkezében orvosi táska, ajtót nyitott — kész volt akár a szőlőhegyre menni. A postás csengetett. Három levelet kapott. Az elsőt a járástól küldte a főnöke. A másodikat a volt vőlegény — ezt fel sem bontotta. A. harmadikat semmit Ausztráliából a fiú — Pestről küldték utána. Csupa tréfa és — No? Ad rá orvosságot? Az versidézet —, s most először, ott öreg doktornak mindenre volt nó- a beismerés, szívesen- hazajönne, tája. ha pénze lenne útiköltségre, Ágnes már magához tért, iga- megérdeklődte már, mennyibe zította a jótékony zöld szemüve- kerül. get. Boros Ágnes szédülten állt a — Mi volt az összeveszés előtt, nyirkos előszobában. Valahol egér bácsikám? iramodott. — Hát... ittunk egy keveset a S lábával lökte be az ajtót egy komákkal a hegyen... mint más- testes, javakorabeli falusi ászkor. Csippentve topogott a bácsi, tépdeste sután, balkézzel a bajuszát. — Csárált a feleségem... éjjel Ion az ki akartam békíteni, aztán szé- — gyenben maradtam. — Igen... értem. S aztán? — így jártam aztán is... Mármint a következő éjjel. Máma reggel aztán űzni kezdte a feleszony — kezében béklyózott lábú kendermagos kakast lógatott. — Jó reggelt, aranyos doktor- kisasszonyka... Ó, milyen fiatamegszerezte a rettentő sok tudományt, egyem a szépségét. Elhoztam a kakast, tessék elfogadni. Az orvosnő tétován bólogatott. A tegnapi páciens felesége. — Kérem... nem fogadhatom el. ságem a kendermagos kokast. így Hogyan van a férje? kiabált: „Hiába köszörülöd már a — Kutya baja az jmposztornak. sarkantyúdat, öreg! Nem vagy jó Meg se köszönte az orvoslást, el- semmire... Nem fias a tojás, kést iszkolt, azért vagyok itt, fogadja a kakasnak!” Megfogta szegényt, el a kakast lelkem, van nekünk bent búbolta a konyhában — ne- hála Istennek, a háztájiban elég... TÉNAGY SÁNDOR: GYÁR Megint a gyár. Nem éppen hálás téma, főként ha a túlfino...uU ítélkezők szemével nézem, akik valami klassz nyugati izét kívánnak a költészettől, sejtelmes lihegést, intellektuális tam-tamot. hiszen modern világban élünk. Mit akarok én a fúrógépek spirál-sikolyával, a vassal, mely gyúrható ugyan, de megroppan néha az ököl, mit akarok a lendítőkerekek .szépségével, az olajfoltok szivárvány-térképeivel, amikor a munkások testére közönyt szegecselnek ja gondok s füleiket bedugaszolják az érdektelenség vattacsomóival? Gyár. Megint a gyár. Hajnali riadó. írom a verset, másom sincs, mint a megszólalás vallásos misztériuma, megyek mégis hitet tanulni és hitet tanítani a forró áradatban, én már csak itt tudom megérezni a szavak lélegzetvételét, én már csak itt tudok mozdulni kedvem szerint, a kormos mennyezet horizontján pislogó villany-égitestek alatt. Látom magamat legényke-koromban, köptem bakelitportól feketét, a behemót présgép zümmögött fülem körül, szívta a vérem, sebaj, mert duzzadtam mégis, mint befőzésre érdemes gyümölcs, sebaj, mert talpam alatt a betont átütötték gyémánt gyökerek. Látom magamat: könyvekbe lopakodtam, jó volt a negyedóra, ha elromlott a gép, jó volt, hogy szólhattam valakihez fontoskodás nélkül, mint otthon, gyerekkoromban; szemem akkora volt, mint az öklöm, ■» mert fel kellett fedeznem a világot, tenyerem olyan volt, mint a szántóföld, kihajtott belőle rokon-fájdalom. . 0 teher, izmok és csontok kényszeredett barátja, megemeltük egymást, pontos helyére tettük önmagunkat: miért ne mondhatnám otthonomnak második megszületésem, zűrös műhelyét'' Fémszálak kúsznak az indítógombok műányagbogaraihoz, lángot sercint vagányul a szelep, bűzlő vegyszerek játszanak a lelkek lakmusz-papírosaival, füstrózsák, gőzliliomok fonnyadnak el a tüdő kegyetlen rácsaiban, az üvegtetőn beröhög a nap, rézördög, acélt és verejtéket önt a mumus-brigád, amott ötventonna zörejt méricskél a megrokkant fintor, plusz-nyereségrészesedést, hogy legyen a készletből otthon is: döm, döm, a kovácsolóban aládúcolják az eget, sikító vastömböt nyúz a gyalugép, alumínium pöndörödik, olvad a munkaruha — különös mészárszék ez. furcsa lírai csatatér. Gyár. Megint a gyár. Ezerszer is a gyár. Nem éppen hálás téma, de nem tehetek s nem is tennék semmit ellene. Gyár. Vas-vánkos, álmokat dübögtető. A legszebb munkadarab: megálmodott való-világom. kém meg kezembe nyomta a Nem tudnánk a kakasból enni, nagykést, köszörüljem meg... Az szegény uram, miatta sebesült áldás, hogy maga jött hozzánk... asszonyokat, mert én volnék a igazat megmondva, káromkodtam meg. — S letette a megvetően Az öreg doktor, a férfiak cimbo- Nőtanács titkára... Kitakarítunk a kakas érdekében, mert... De in- pislogó, megtermett állatot a vá- rája volt... Egyre azokkal koc- itt magának! Fiatalodjon ez a vén ró repedt padjára. cintgatott a hegyen. Minket, asz- ház is! A kocsmába meg be ne bácsikám. — Köszönöm. — Fogalma sem szonyokat meg, se hallgatott a csa- tegye a lábát... Minálunk kosztol ládi bajokról, pedig lám, minden- egy hétig, aztán más asszony vál— Aztán, ha már így van... re van orvosság. Lehetne még lalja el... amíg be nem rendezkerierje, néhány közepes dolgozata — El. mert a feleségem szája aranyos kisasszonykám, holnap egy-két injekciót? dik. Ó, megszereti ezt a falut! megjelent, s bevágódott a tan- be se állt. Mindenféle vén bo- jön kötözésre, adjon neki még — Ha szükséges... lehet. De Ahogyan mi magát! Hamarosan székvezető profnál. Volt egy má- londnak elmondott, hogy magam- abból a jóféle injekcióból... Meg- iszákosság ellen nem használ. — itt leszünk... — Megszorította a sík fiú. még az egyetemen... Öt- ra veszem a litániát. De tönkre fizetem én szívesen. — Kivett egy Boros Ágnes az ausztráliai levél doktornő kezét, és elment az esővenhatban disszidált. Könnyed is tett engem, olyanokat mon- avitt bugyellárist a szoknyazseb- befejező mondatait latolgatta: Tirasztani kéne az öreget, hogy ő elfuthasson- Jelentkezett falura, kább mennék, mert... nem tudott másképpen — Maradjon csak, szakítani a megúnt vőlegénnyel,^ Kést köszörült, és elvágta a ke- volt, mit kezdhet a kakassal, az tanársegéd, biztos sínen a kar- zét... — v,a r"=T- 1 °'r hangú leveleket ír Ausztráliából, dott... Adion orvosságot, mert ki Abbahagyta a tanulást, autóügynök akarok békülni az asszonnyal, jett —, s tűrhetően keres. — Hall- Boros Ágnes, úgy viselkedett- gáttá az öreget, s elszorult a tor- már, mint eev tanasztalt orvos, ka, ő nem tudna ilyen bizalma- — Fenyegette magát a' felesé- san kipakolózni. .Minek jött az ge? Isten háta mögé? Azt úgyse le- — A kakast, de énrám is értő- hetne elmondani. dött az... bői. — Nem jár érte fizetség. — Tudom én, hogyan van az, lelkem! Jól tette, hogy szólt az italról... mióta idősödik, nem tesz jót a szívének. Nem sajnálok semmit az uram gyógyulásáért... Elben. bj hazajönne, ha lenne pénze Boros Ágnes a rendelőbe bo- jegyre. Milyen tehetséges volt, torkúit, és elölről kezdte olvasni első az évfolyamon! Még lehetne azt a levelet. A kendermagos ka- belőle orvos! kas méltatlankodva kukorékolt Közben az asszony beszélt, egyet a váróban, mintha jelezne... kedveskedett. mert éppen jött egy beteg. — Talál maga orvosságot, mondom az egész faluban, milyen szépségem! Megyek, hívom az SZENTIVÁNYI KÁLMÁNT
