Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-24 / 19. szám
1 Y TOLNA MEGYEI NßPÜJSÄG Í9Ű4. januJr 2Í. „AZT TETTEM, MIT IEWI KELL“ Nyolcvan éve született Gábor« Andor Ma lenne nyolcvan éves, ha élne? Kétszeresen . is hihetetlen. Egyrészt nem hihető, hogy nem él már Gábor Andor, a drága Bandi bácsi, aki tegnap még (tíz éve pedig már ennek a tegnapnak) ott ült velünk, és köztünk és bátorította, erősített a nála — testileg épebbeket. De hihetetlen a nyolcvan év is. Gábor Andor ugyan mint fiatal újságíró, költő és színpadi szerző — abban a korszakában, amelyet nem kellett soha szégyellnie, de amikor még nem volt forradalmár — híres volt higgadtságáról, felelősségérzetéről, s az öregség más, jó értelemben vett tulajdonságáról. Túl a hatvanon, és túl a hosszú, küzdelmes, sokszor drámai emigráción azonban, a nála sokkal ifjabbak körében is nevezetessé lett tisztaszívű. szenvedélyességével, ifjonti nyugtalanságával. Nehéz hát elképzelni aggastyánnak a csillogó szemüvegű, és még csillogóbb elméjű Bandi bácsit, a nagy és kis igazságtalanságokra egyaránt érzékeny, kommunista írót és publicistát, aki Karinthy- nál is komolyabban vette a humort. de aki ismerte, tűrte, és szerette a tréfát a legnagyobb harcok között is. Gábor Andor művei — a Hor- thy-uralmat az egész világ előtt leleplező „Bácsi lévelek”, a huszas és harmincas évek Európájának sokszor igen bonyolult osz- tályharcairól tudósító „Berlini levelek”. a színdarabok, regények, és nem utolsó sorban a korán megtalált költői hangvételt egy életen át őrző és továbbfejlesztő költemények — vastag kötetben láttak napvilágot az elmúlt esztendőkben. Kossuth-díjat is kapott — halála után — a harcos és gazdag életművet alkotó Gábor Andor. De vajon tényleg minden . jnegtörtént-e.;. Gábor Andor alkotásainak és példás szocialista embsf jégének megszeret-! tetése érdekében? Anélkül, ohögy, egyenlőségjelet tennénk az általa ; művelt., irodalmi és újságírói műfajok és pályájának belső hévben és alkotói színvonalában is j különböző korszakai, közé, fel kell vetni: tudják-e már eléggé a leg- j szélesebb tömegek, hogy ez a de-; rűs tanító, és harcos bölcs a hu- : szas évek elején a legmagasabb csű csokra emelte a magyar közírást? Ady .iakobi’íus-lángú publicisztikájának meg nem alkuvó, férfias hangját, zengette tovább Gábor Andor, s meríteni tudott komédiaírói múltjának és filológus szókincsének forrásaiból is. Keserű, fájdalmas szerelem fűzte ót népéhez, amelyet egy ellenforradalmár rablóbanda fosztogatott. Harag, gúny és biztatás állt össze, sajátos harmóniává mondataiban, amelyeken átütött a tudományos törvények és átgondolt tapasztalatok segítségével kontrollált, forradalmár meggyőződés. De a nagy költői indulaté és tudományos távlatú, nagy publicista sem szoríthatja háttérbe a „Dollárpapa” szerzőjét, a „Doktor senki” íróját. és költőt, aki — például — „Párizs 1925” című versében József Attilának is ihletéssel szolgáló, modem tömörséggel fejezte ki az elidegenedett és elüresedett szívű, nagy polgári alvilágot, amely reklámok fény-tömbjeivel próbált világosságot csempészni a maga sötétségébe. S a huszas évek végén született verseiben megjósolta — pontosabban: költői képekben, ritmussá oldott sejtésekben ábrázolni tudta — az ugrásra kész fasizmus szörnyarcát. Hitlerben — és ezt versben. cikkben, riportban egyaránt kifejezte —. már a náci „mach- tergreifung” (hatalom megragadása) előtt meglátta a „gigantikussá nőtt, egész Európára rátenyerelő Fra'ncia-Kiss Mihályt". Kis somogyi faluban született Gábor Andor, és az ugyancsak vidékiről jött Babits Mihállyal. Juhász Gyulával, Kosztolányi Dezsővel egyidőben. Budapesten kezdte el irodalmi pályáját. De „legoestiesebb” írásaiban is megőrizte „somogyország" színeit, ízeit. Ugyanúgy, miként az igazán csak később — Bécsben, Berlinben. Moszkvában — naggyá növő Gabor Andor, a nemzetközi munkásmozgalom sodrában is mindig .magyar maradt. És • éppen,- mert nagyon sze- íe-tts a magyarokat, harcolt oly bátran a szocializmus, a kommunizmus nemzetközi ügyéért. Azt akarta, hogy népe — s népével együtt ő is — ott legyen a győztesek között. Sok ellentmondást látott halála előtt, de szilárdan bízott a jövőben és a jövő ifjúságában. — Azt tettem, mit tenni kell. Mit vetettem, már kikel... Holnap ajkam néma tán. Győztes, gondolj néha rám. XVI. A NYOMORGÖK ...tszkö ...tszkö ...hat fillér a tszkö... Félve, suttogva kínálta portékáját a sarki árus. Kopott vászonkabátját fázósan húzta össze kissé meggörnyedt aszott testén. Nyakát a gallér fölött körülcsavart. kopottas szürke rongydarab védte a csípős széltől. Mialatt a monoton szöveget suttogta riadt mókusként kapkodta jobbra- balra a fejét. Félénk pillantása az üldözőket kutatta: ha elcsípik — gondolta — a toloncházat nem kerülheti el. kitiltják Budapestről engedély nélküli tűzkő árusításért. Egy pengőt keresett naponta a legügyesebb, a legyeikmerőbb és legszerencsésebb tüzkőárus. Kolduskenyér volt. de valamiből élni kellett. A József utcai* köpködőben — most több mint három évtized múltán a Posta műszaki raktára van abban az épületben — valahogyan más volt, egészen más a hangulat, mint egyébként. Ezen a napon türelmetlenség izzott a levegőben. Az emberek összedugták a fejüket. Izgatottan vitatkoztak, lármáztak. Érezték: ma vé”re mondani kell valamit. Meg kell mutatni... A lr'nlódó élet, az éhezők elkevered rttséne érződött a kifakadórokenv a tekintéseken. A ldiárrt e'őt csoportba verődve tanácskoztak. Egy krisztusszelíd beletörődés. Sokat kibírtak az emberek. A piacokon eldobott káposztalevelet rágtak az éhezők. A népkonyhái koszt áldásában csak az részesülhetett, akinek bejelentett lakása volt. Annyi kilakoltatás követte egymást, hogy a karhatalom nem győzte szusszal. Kihordták a bútorokat a házak elé. A kilakoltatott örülhetett, ha az ócskás néhány pengőért megvette a cók- mókját. Akadtak bátor emberek, akik Modern időket etünk, de.,. A nézők már elfoglalták helyüket a szekszárdi Garay moziban, és várták a film kezdését. A jegy ára egy forinttal drágább volt, mert artisták műsorszámaikkal szórakoztatták a közönséget. Ez még nem is lenne baj, hisz a merész gyakorlatokat taps jutalmazta. Nagyon sok munka, ügyesség. erő kell ezeknek a műsorszámoknak a bemutatásához. Valóban csak tisztelni tudom az artistákat, de nem minden téren. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik a következő dolog, de így történt. A bűvész egy fiatalembert kért a nézők közül, aki segített a mutatványokban. Majd a következő kérdést intézte hozzá: — Hova megy az előadás után ? — A lányokhoz — válaszolta minden habozás nélkül. — Visz valami ajándékot is? — érdeklődött tovább a bűvész. — Nem! — válaszolta. — Dehogynem, tudom —mondta a bűvész, és a fiatalember zsebéből már előzőleg becsempészett csomagot vett elő. Természetes, a becsempészést a nézők nem vették észre, hisz nagyon ügyesen csinálta. — Kibontotta a csomagot, és nem éppen odavaló női fehérneműt húzott elő, és még hozzátette: „Na, ugye, mégis visz ajándékot!” A XX. században vagyunk, modern időket élünk, de azért ne lépjük túl a jóízlés határait! Bendes Ilona levelező A Vízügyi Építő Vállalat Szekszárdi Építésvezetősége víz- és mélyépítésben jártas mérnököket és technikusokat, valamint 2 fő rakodómunkást felvesz. Jelentkezni lehet: Szekszárd, Árpád utca 4. szám alatt. Telefon: 24—44 (104) 2 fő vasesztergályos szakmunkást azonnal felvesz a Bonyhádi Vasipari Ktsz. (93) arcú szakállas, magasba emelve jobbját, a Nagykörút irányába mutatott. Arckifejezéséről ítélve bárki prédikátornak hihette volna. Szavai az ország bíborosfőpapját káromolták. — Hozassa ide Serédi Konner- sreuthból a csodatévő hajadomt — gúnyolódott. — Ez a csodálaton Neumann Teréz már hat esztendeje nem eszik ételt. Italt se nyel. A ’szent áldozás ostyáján kívül más nem megy le a torkán. Ilyeneket, kellene itt is tenyészteni... — Ha nem zabálnánk — mondta egy sápadt arcú, szandálos lány — meg lennének békülve velünk is. Egy vinnyogó, micisapkás férfi felhorkant: — Ne káromold az istent te, verjen meg a ragya. Maga meg Adélka, legalább a születésnapján ne nyelveljen. — Igaz, mit járatja a száját? — hallatszott innen is, onnan is. — Még ráfizet a csúfolódásra! Nagy adomány a türelem, a megfenyegették a háziurat. Ha ki meri rakni ezeket a nyomorultakat, velük gyűlik meg a baja! Mit értek ezzel? A hatóság a háziurak pártján állt. — Kutyának való hideg. Nulla alatt öt fok. Az emberek a homokos ládákban alszanak — mondta egykedvűen a krisztus- képű. ügyet se vetve a megbot- ránkozókra. — Nézzék meg a transzformátorház ablakát. Egy tűt se lehet ráejteni, úgy tele van vénasszonyokkal. Jó melegek az üvegtáblák. — A kubikosok meg a Teleki térre költöztek. Ott éjszakáznak a zöldségesbódéknál, az eresz alatt — toldotta meg Adél. Szárazán köhögött, s hogv sápadtsága n° látszódjék —, tudták róla, Érinek kávés papírt ken a képéhez. — Láttam őket az éjjel, talicskájuk mellett horkoltak -— mondta. — Suba helyett zsákrongyba bújnak a fagy elől. A József utcaiak tájékozottsága hiányos volt. Nem tudták: sok kubikosra éppen ezekbem az órákban mosolygott rá a szerencse, munkát kaptak a Petőfi téri három emeletes bérház bontásánál. Sürgették a munkát, mert a fővárosnál eldöntötték: Erzsébet királyné kupolás szobrát állítják a ház helyére. A rossz nyelvek azt hí resztéi - ték, egészen más valami döntötte el a bérház sorsát. Szerintük elfogta a kilátást 'a papok épületétől. — Csak bontani tudnak, építeni nem — zúgolódtak, akik az előkészületeket látták. LE AZ ÉHSÉGDIKTATÜRÁVAL! A Népjóléti Minisztérium előtt rendőri fedezettel végeláthatatlan sorban várakoztak a hajléktalanok. A segélykérők közül többen már napok óta a villamos- megállók üvegfalú bódéjában éjszakáztak. Sokan a Hemád utcai, a Szinnyei-Merse- és a Frange- pán utcai bérkaszámyák udvaraiba jártak aludni. A rendőrség éjjel az utcára, nappal az utcáról zavarta őket. Féltizenegy volt: frissen nyomott újságokat kínáltak a rikkancsok: Kétszáz ceglédi gazda gyalog jön Budapestre! Feliratot hoznak a kormánynak, vizsgálja meg helyzetüket! A napi külpolitikai hírekben az volt olvasható, hogy Moszkvában közzé tették a második ötéves terv alapelveit. A járókelők behúzott nyakkal védekeztek a sűrű, havas esőtől. Az üzletekben pattogott a tűz a kályhákban. A szegények csak akkor érezték a boltok melegét, ha ajtónyitáskor egy pillanatra odaálltak a küszöbhöz. Mogyo- róssy, Sternberg és a többi Rákóczi úti hangszerkereskedő üzletéből muzsika szűrődött az utcára. Az egyik lemezről — ez kiváltkép kelendő volt —, Sebő Miklós énekelt: Nagysád. maga csi-csi-csínos... Ezekben a percekben váratlanul megbolydult a Körút. Mái’ előbb is több volt a járókelő, mint amennyi ilyenkor lenni szokott. De most. hirtelen, mintha egy láthatatlan jelre történt volna. a tömeg összétorlódött. „Munkát! Kenyeret!” A látszólag céltalanul lődörgők és a dolgukra sietők egy bolyban kavarogtak. Mintha egy óriási seprő, vagy gereblye terelte volna össze őket, már zúgtak, harsogtak, csak úgy remegtek a kirakatüvegek. — Munkát, kenyeret! Izgatott emberek verődtek újabb csoportokba, gyülekeztek a Rákóczi tértől az Oktogonig. Égő szemű, sápadt arcú munkanélküliek rongyos serege árasztotta el az Erzsébet körutat. Fások jöttek Népszínház utcai helyiségükből, bőrösök a Dob utcából, mintakészítők a lipótvárosi Ipoly utcából. A szakszervezeti otthonokban sokan gyülekeztek — kívülállók is — ezen a napon. Nőttön nőtt az áradat, csörömpöltek a bezúzott kirakatüvegek. — Le az éhségdiktatúrával! Hirtelen, mint vasszilánkot a mágnes, valami megfoghatatlan erő összerántotta a sodródó csoportokat. Százan, kétszázan, ezren gyülekeztek csatarendbe. Aztán újra meglazultak az osztagok, az emberek szétszóródtak, hogy távolabb újra és újra összegyűljenek: — Munkát! Kenyeret! A Nemzeti Színháznál már ie- ketéllett az úttest a Dohány utca felé tartó tömegtől. A New York kávéház üvegkirakatai mögött ijedten fel ugráltak a vendégek. Többségük nem tudott uralkodni a kíváncsiságán, kilesett az utcára. Egy délceg fiatal férfi izgatottan kérdezte kínosan feszengő társaságától: — Was ist los? Jan Kiepura volt, a híres operaénekes. Ezen a napon készült bemutatkozni a Magyar Királyi Operaházban Massenet Manon- iának szerepében. Elhúzta a száját: — Pilsudsky országában, otthon a szeretett Varsóban is gya-* kori az ilyesmi — mondta. (Folytatjuk)
