Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-24 / 19. szám

-> 1964. január 24. TOLNA IVrrOTEI NEPÜJSÄG 5 Válások — életutak Mi az oka a gyakori válások­nak? A kérdésre nem a váló­peres ügyekkel foglalkozó bíró­tól kértünk választ. Maguktól az első számú érdekeltektől, az elvált asszonyoktól. Három asz- szonnyal beszélgettünk sorsuk alakulásáról. Mi volt válásuk oka. és ha elölről kezdhetnék, hogyan rendeznék be életüket. Őszintén, kertelés nélkül beszél­tek. s az elől sem zárkóztak el. hogy történetüket tanulságkép­pen megírjuk. Csupán annyit kértek, nevük» és lakhelyük ne szerepeljen. Kérésük — érthető okokból — természetes, s úgy illik, hogy teljesítsük is. íme a három történet, a maga való­ságában. úgy, ahogy az élet pro­dukálta. Közénk lépett a „harmadik“ Ahogy most visszagondolok, úgy látom, .kicsit magam is elrontot­tam a dolgot. Másként kellett volna, de akkor nagyon el vol­tam keseredve. Arra gondoltam, tönkrement az életem. r rtei. éveken keresztül csupa áldozat- vállalás volt. Hűséges voltam férjem mellett akkor, amikor nem volt napfényes az életünk Szűkös keresetét úgy osztottam be. hogy soha semmiben ne szenvedjen hiányt. Minden ga­rast a fogamhoz vertem, és ma­gam sok mindenről lemondtam, hogy ő nyugodtan tanulhasson Elvégezte a gimnáziumot, majd az egyetemet. Tanulmányai el­végzése után jól keresett. Szé pen berendeztük a lakásunkat, felöltözködtünk és már szórako zásra is tellett. Férjem többször hívott, men­jek el vele a vállalati rendezvé nyekre. moziba, színházba. Nem mentem. Nagyon megszoktam az otthonlétet és ha egyszer-kétszer nagy rábeszélésre vele mentem, olyan idegenül éreztem magam, mintha körülöttem nem is ma­gyarul beszéltek volna. Később már nem hívott, sőt úgy láttam örül, hogy egyedül mehet. Ekkor már éreztem, hogy valaki kö zénk tolakodott, de nem kérdez­tem. Maga mondta el: szerelmes egy lányba. Küzd az érzés ellen, de hiába. Egy világ omlott össze bennem. Egy napig sírtam és utána bementem az üzemi sze mélyzetishez. Sírva követeltem, dobja ki a lányt, férjemmel együtt. Ezzel mindent elrontottam. Férjem még aznap eljött, össze­pakolta könyveit, ruháit és el­ment. A válást az ő hibájából * mondták ki, a lakásról, a be­rendezésről javamra lemondott. 1 Jó ember volt Én is hibás voltam, maradi és türelmetlen. Türelmetlenségem­ben a szomszédasszonyok ,,jó- ! tanácsára” hallgatva, mindent el- I rontottam. A lányt, aki miatt el­váltunk, nem vette feleségül. Sem korban, sem más tekintet­ben nem volt hozzávaló. Most már látom, hogy önfejűségemmel mum ........................................* m indent elrontottam, mert benne meg lett volna az erő és a jó- szándék, hogy hibáját jóvátegye, ha akkor erre időt adok. Valóban elrontotta életét ez az asszony Először akkor, amikor a boldogságról, a női hivatásról, az erényről, a műveltségről al­kotott elképzeléseiben a régi maradt Harmadik voltam Házasságunk a kezdet kezde­tén rosszul indult. Nem szeret­tem férjemet. Dacból mentem hozzá. Meg akartam mutatni régebbi udvarlómnak, hogy más­nak is tetszem. Szerettük egy­mást, de mégis sokat veszeked­tünk. Egy összeveszés után el­határoztam. hogy megmutatom, a kitör megyek férjhez, amikor akarok. Apám a vasútnál dolgo | zik. Nagyon is megörült, amikor látta, hogy régi udvarlómat „ej­tem” és egyik kollégája fiával iátok. A fiú szintén a vasútnál dolgozott. Szüleim többször mond­ták. hogy ez a házasság nekik sokkal jobbad tetsző, mint a másik lett volna Anyámnak ugyan többször mondtam, félek, mert még mindig a másikon jár az eszem. Megnyugtatott, hogy majd elfelejtem. Volt ud­varlóm — aki még mindig ér­dekel — egyik barátnőmmel járt. Hegyességünk ideje alatt min­dig arra gondoltam, majd csak közbejön valami, és -nem lesz esküvő. De nem jött közbe sem­mi és megssküdtünk. Férjem el­foglalt ember volt. sokat utazott. Gyakran voltam egyedül, és közbejött valaki. Nagyon meg­tetszettünk egymásnak, pedig az illető jóval idősebb volt nálam, és családos ember. Nekem min­dig is tetszettek az őszülő, ha- lántékú férfiak. Sphá., nem ígért semmit. Mindig háíigoifiatta, nem tudna a családja nélkül elm. Férjem megtudta viszonyunkat, az ő felesége iS. Wfí elváltunk, ők együttmaradtak. Az én hi­bámból mondták ki a válást. Úgy jártam, mint ahogy a nóta mondja: ..Minden ember életé­ben van egy pillanat" — mond­ta hetyke cinizmussal. Kapcsolatuk az őszülő halán- tékú férfival megszakadt. A fér­fit családja kérésére áthelyezték, de vajon a fiatalasszony életé­ben még hány „pillanat'’ lesz, és mint ..harmadik", hány asszony­nak keseríti meg az életéi? Aki újra kecelte öt évi különélés. után újra kezdtük. A válást annak idején a férjem hibájából mondták ki. Részegeskedett, keresetét gyak­ran elitta. Amikor ittasan haza­került, űzött, hajszolt bennün­ket. Szüleim többször hívtak haza, de arra gondoltam,, majd csak megjavul. Az is vissza­tartott, hogy nem akartam öreg szüleim nyakára hazamenni, har- madmafftmma 1. Egyszer aztán betelt a pohár. Délelőtt együtt m m nm m wt mentünk a szomszédos községbe, malacokat adtunk el a vásáron. Engem hazaküldött a legközeleb­bi vonattal. Ö maradt, és a ma­lacokért kapott pénzt is magá­nál tartotta. Mint később meg­tudtam, összeakadt az ivócimbo­rákkal, s a malacok árát elverte. Hazajött egy fillér nélkül, s amikor a pénzt számonkértem tőle, még neki állt feljebb. A veszekedés hevében megütött. A gyerek szaladt el szüléimért. Apám akkor összepakolt bennün­ket, s hazavitt. Férjem másod­szor is megnősült, asszonyt vitt a házhoz. Válásunk kimondása után már nem részegeskedett, s azt is megtudtam, hogy a máso­dik feleségével nem élnek jól. Rövidesen elváltak. Kibékülésünk érdekesen kez­dődött. Bármilyen furcsán hang­zik, a közös hozott össze ben­nünket A termelőszövetkezet ná­lunk fuvarral segíti tagjait. Nem tudom, szándékosság volt-e, vagy véletlen az. hogy volt férjem fuvarozta haza édesapáméit ház­táji kukoricáját. Én is segítettem a rakodásnál és szóba elegyed­tünk. Utána azzal a nesszel, hogy a kislányhoz jön, esténként meglátogatott, később pedig úgy kezdett hozzánk járni, mint le­gény korában. Hol kirV r nak. hol nekem, hol az öregek­nek hozott valami ajándékot. Ö.sszebékültünk, és elhatároz­tuk. hogy újra kezdjük, de hátra volt még valami, a legnehezebb. Fiunk ipari tanuló, havonta egy­szer jár haza. Amikor megtud­ta, hogy újból össze akarunk házasodni, kézzel, lábbal tilta­kozott ellene. ..Akkor hagyott ott bennünket, amikor a legnagyobb szükségünk volt. az apára. Nem törődött velünk, nem hiányoz­tunk neki. Most már, hogy ma­holnap keresünk, kelleüénk” — lázadozott apja ellen a fiam. és még most sem oldódott fel tel­jésen. Nem tudja megbocsátani: az apjának, högy akkor úgy bánt Velünk. A mi példánkon ] béigázölód&tt az, amit a váló­per tárgyalásán a bíró mondott: ..A szülők válását minden eset­ben a gyerekek sínylik meg. Ahol gyerekek vadnak, nagy a szülők felelőssége, és nagyon fontolják meg lépésüket!” — mondotta, és mennyire igaza volt. Három asszony, három sors alakulása. Az első magára ma­radt csalódásával. Visszanéz, és a történtekért kicsit magát is okolja. Hiányzik életéből a vala­kihez való tartozás, a gondot megosztó élettárs. de nincs bá­torsága újra kezdeni. A második j asszony életét a fiatalos, dac- j ból. felelőtlenül kötött házasság! és a család rábeszélése vitte vak­vágányra. Házasságából hiányzott az érzelmi vonzalom és az első adandó alkalommal talált „vi­gasztalást”. Ki tudja még. hány­szor? A harmadik újra kezdte, gyerekei ellenkezése dacára, az élethez való jog alapján. POZSONYI IGNÁCNÉ Hat kilométeres szakaszon tisztítják meg az utat Csatár környékén a szekszárdi Ben Balogh Ádám Termelőszövetkezet tagjai. A jégbordák eltávolításával biztonságosabbá válik a közlekedés es ez­zel könnyítik a tsz szállítási nehézségeit is. Tavalyi eredmények, idei feladatok Beszélgetés a MÉSZÖV vezetőivel A elmúlt évi eredményekről, s az idei tervekről beszélgettünk Szendi Pállal, a MÉSZÖV elnö­kével, Bekapcsolódott a beszélge­tésbe Horváth János, a MÉSZÖV elnökhelyettese és Kálmán Gyula tervosztályvezető is. — A földmüvesszövetkezetek egyik legfontosabb feladata a falu áruellátása. Hogyan sike­rült teljesíteni ezt a feladatot 1963-ban? — Joggal mondhatjuk, hogy a múlt évben sokat javult a kiske­reskedelmi ellátás. A kiskereske­delem forgalma mintegy 11 szá­zalékkal nőtt az előző évihez viszonyítva, s tervünket túltelje­sítettük. Ez egyik oldalról azt mutatja, hogy nőtt a falusi lakos ­ság jövedelme, másrészt pedig, hogy a földmüvesszövetkezetek megfelelően felkészültek az igé­nyek kielégítésére. A statisztika persze mást; is mutat, egyebeik közt például azt, hogy örvendete­sen változnak a vásárlási ará­nyok. Az élelmiszerforgalom pél­dául nem igen növekedett, vágj-is nem eszünk többet, mint koráb­ban. Ugyanakkor jelentősen nőtt a ruházati forgalmunk, /olt idő­szak, amikor ruhaféleségekből nem tudtuk teljesíteni tervünket, most viszont túlteljesítettük. Még nagyobb a javulás a vegyes ipar­cikkeknél, s ezen belül a nagyobb értékű cikkeknél. Jellemző, hogy nagyobb értélül iparcikkből kö­rülbelül 50 százalékkal adtunk el többet, mint az előző évben. A hangsúly tehát már nem az étke­zésen van, hanem például a mű­velődést, kényelmes életmódot szolgáló cikkekből is mind többet vásárolnak. — Egy évvel ezelőtt beszá­moltunk a földnjűvesszövclke- zeti átszervezésről, az ellátási körzetek kialakításáról. Be­vált-e ez a szervezeti intézke­dés? — Igen, bevált, méghozzá olyan mértékben, hogy perspektiviku­san nézve is ez lesz az alap. Ti­zenkét nagy ellátási körzetet ala­kítottunk ki, ez azt jelenti, hogy készletünket nem aprózzuk el, ha­nem csoportosítjuk: kisebb üzle­tekben csak a napi fogyasztási cikkekből tartunk, így a központi helyeken lévő nagyobb üzletek­ben pedig számottevő valasztéko; tudunk biztosítani a drágább, de ritkábban keresett árucikkekből, Ha például minden üzletben áru­sítanának motorkerékpárt, bútort, televíziót és így tovább, sehol sem lenne választék, tehát rosszabb lenne az ellátás. — A korábbi években sok baj volt a kisebb, eldugott köz­ségek ellátásával. E téren sike­rült-e előbbre jutni? — Az idén több mint lő kül­telki boltot, hoztunk létre, hogy az ott lakók ellátását megjavít­suk. A kisebb községeket, pedig igyekeztünk olyan mindennapos cikkekkel, készítményekkel ellát­ni, amelyekhez előtte csak na­gyobb községekben lehetett hoz­zájutni. Nyáron például nagyon keresett a fagylalt. 1962 ben a megye 108 községéből körülbelül 30-ban hoztunk forgalomba rend­szeresen fagylaltot, tavaly viszont már körülbelül 50-ben. Ugyanígy növekszik más cukrászipar] ké­szítmények forgalma is. Uj presz­szós kisvendéglőket, falatozókat hoztunk létre. Nagyon érdekes, hogy a kávéíögyasztás rohamosan növekszik a kis községekben is. Pusztahencsén például egy este másfél kiló kávét főztek meg a presszógépen — A szolgáltatás terén volt-e fejlődés? — Igen, volt. A leglényegesebb talán a növényvédelemhez nyúj­tott földművesszövetkezeti segít­ség. A tanácsokkal közösen igye­keztünk megszervezni a háztáji gyümölcsösök védelme érdekében a permetezést. Brigádokat alakí­tottunk, s ezek végezték a mun­kát. Körülbelül 150 000 forintért vásároltunk háztáji gyümölcsösök permetezésére alkalmas gépeket. Különösen a tamási járásban tet­tünk sokat e téren. Ezenkívül to­vább fejlesztettük a kölcsönzést. Dombóváron és Tamásiban önálló kölcsönző boltot hoztunk létre mosógépek, a disznóöléshez szük­séges eszközök és más cikkek köl­csönzésére. — Tavaly sokfelé láttunk tata­rozást, javítást a földművesszö­vetkezeti boltoknál. Ebből arra következtettünk, hogy megfele­lő anyagi alappal is rendelkez­tek a fejlesztéshez? — Tavaly első alkalommal tud­tunk minden boltegységünkre 20 000 forintos építési és 8000 fo­rintos beszerzési keretet biztosí­tani. Ez körülbelül öt és fél millió forintot jelentett megyei szinten. A pénzt fel is használtuk, mégpe­dig az országban elsőnek, október közepéig. Tavaly annyi volt a ta­tarozás a földművesszövetkezeti boltoknál, amennyi még soha. Kö­rülbelül ezer kiskereskedelmi egy­ségnél végeztünk tatarozást. — Mivel már benne járunk az 1964-es esztendőben, beszél­jünk erről is. Mi a legfontosabb teendő az idén? — A vezetés színvonalának to­vábbi növelése, s ehhez kapcsoló­dik az önállóság növelése. Az ön­állóság szélesítésének alapja a de­mokratizmus szélesítése. Több, mint 1 milliárdos kiskereskedelmi forgalmat kell ebben az évben le­bonyolítanunk a tavalyi 800 mil­lióval szemben, és ez szükségessé teszi, hogy mind többen szóljanak bele az ügyek intézésébe és vegyék ki részüket a munkából. Ezzel pár­huzamosan javítjuk az ellenőrzés színvonalát is. Tovább fejlesztjük az egységein­ket. Az a célunk, hogy. a földmű- vessző vetkezeti egységek a faluban külsőleg is a legszebb épületek kö­zé taitozzanak. A szolgáltatási részlegünket kibővítjük. az idén a vendéglátóipari egységeinknél fel­készülünk például a falusi lako­dalmak megrendezésére. Eddig ilyen nem volt. Megfelelő helyiség hiányában gondoskodunk nagy­méretű sátorról. A cukrászipari készítményeket, amelyek iránt ro­hamosan nő a kereslet a paraszti lakosság körében, eljuttatjuk min­den községbe. A növekvő igények kielégítésére ez évben kezdi meg a működését két nagy cukrász­üzem, az egyik Bátaszéken, a má­sik Dombóvárott. Általánosságban elmondhatjuk, hogy tovább foly­tatjuk a tavaly jól bevált módsze­reket. R. P, Új vezetőséged választott a mucsi tűzoltótestület Évek óta gyengén működött Mu- csiban a lűzoltótestület. Ezért a községi tanács végrehajtó bizott­sága az utóbbi időben sokat fog­lalkozott azzal: hogyan lehetne a tűzoltótestületi munkát megja­vítani? Ennek érdekében a ta­nácselnök megindította a szervező munkát, tárgyalt a községben mű­ködő különböző szervek vezetőivel s ennek eredményeként január 20­an megtartották a vezetőségvá­lasztó közgyűlést. Parancsnoknak Berta Jánost választották meg, aki tájékoztatta a testület tagjait, mi­lyen módszerekkel kívánják a tűzoltóság munkáját megjavítani, annak érdekében, hogy a község­ben biztosítsák a tűz rendészeti feladatok ellátását. Rédei Kornél Dombóvár *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents