Tolna Megyei Népújság, 1964. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-23 / 18. szám

yr (i # ;Ä MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNÁ MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 18. szám. ARA 60 FILLER Csütörtök, 1964. január S3. (-----------­M ég mindig nem készült el a jelentés az I „évszázad bűntényéről” (3. oj Három lány falusi gondokról (5. o.) Castro Kuba helyzetéről, a szovjet—kubai kapcsolatokról nyilatkozott Kamatozó áldozat Mostanában, amikor a falu kulturális felemelkedéséről, kor­szerű gazdálkodási módszerek al­kalmazásáról esik szó, általában két vélemény csatázik egymás­sal. Az egyik szerint a szak­kérdésekben jártas és általános fogalmak szerint is művelt em­bereket. városokból, vagy a tár­sadalom más területeiről kell hozni. A másik határozottan ál­lítja, hogy a falusi emberek semmivel sem rendelkeznek ki­sebb képességekkel, mint azok, akik városban, vagy nagyobb ipari centrumban látták meg a napvilágot. Az első nézet mindinkább hát­térbe szorul. De a gondok kö­zül a második véleménnyel szinte egyvonalban, újabb felvetés so­rakozik elő. Ez azt a problémát feszegeti, hogy ki, vagy milyen szerv legyen, aki vállalja a költ­ségeket. Néhány mezőgazdasági nagyüzem alapított társadalmi ösztöndíjat, s ezúton próbálja magának biztosítani a vezető szakembereket. Egy termelő, és ráadásul korszerűen termelő üzemnek azonban nemcsak irá­nyító, hanem végrehajtó szak­emberre is szüksége van, még­pedig az előbbieknél nagyobb számban. S ha már á mennyi­ség nagyobb, nyilván növeksze­nek a tanítás és a kiképzés költ­ségei, is. S itt már sokszor prob­léma szokott lenni, mivel a do­log zsebre megy. A mezőgazdaság szakmunká­sokkal váló ellátása komoly erő­feszítést és nem kisebb áldozatot igényel. Azonban az is igaz, hogy ez az áldozat előbb-utóbb bőségesen kamatozik. Mégpedig többféle értelemben. Az egyik ez: a szakmunkásokkal dolgozó nagy­üzemben a megszokottnál is könnyebb a korszerű agrotech­nikai eljárások alkalmazása, gördülékenyebb és jövedelme­zőbb a tevékenység. A másik: csökken és megszűnik a fiatalok városokba történő áramlása, mert számításaikat, a szakmát és a fizetést a faluban is megtalálják. Nézzük ezt a dolgot közelebb­ről. Az őcsényi Kossuth Ter­melőszövetkezetben néhány évvel ezelőtt még arról panaszkodtak, kötéllel sem lehet megtartani a gazdaságban a fiatalokat. Most pedig arról beszél a fáma, hogy nem kell őket tartani, maradnak maguktól is. Miért következett be a változás aránylag rövid idő alatt? Feltehetően azért, mert a termelőszövetkezet vállalt bizo­nyos áldozatot, taníttatja, isko­lákba és tanfolyamokra járatja fiatal tagjait. Akik pedig végez­nek valamilyen tanfolyamot, azoknak megadja, rendes kere­setükön felül, az őket megillető jövedelemtöbbletet. Az őcsényiek tehát rájöttek, hogy azért ők a felelősek, mennyi szakemberük lesz. Arra nézve nincsenek adataink, mibe kerül a termelőszövetkezet­nek évente a tanítás. Annyi azonban, az őcsényiek elbeszélése alapján bizonyos, hogy az anyagi áldozat jól kamatozik. Ebből az egy gazdaságból jelenleg 26 fia­tal jár különböző tanfolyamokra. Van közöttük, aki azért, mert tanul, megkapja a közgyűlés ál­tal meghatározott javadalmazást. Nyilván ez az eljárás ösztönző, de egyben jövedelmező is, mert Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­unió központi televíziója kedd esti programjában sugározta Fidel Castrónak a legnagyobb szovjet lapok, a TASZSZ és a rádió szerkesztőivel lefolytatott inter­júját. A beszélgetésben részt vett Pavel Szatyukov, a Pravda fő- szerkesztője, Alekszej Adzsubej, az Izvesztyija főszerkesztője, Enver Mamedov, az Állami Rá­dió és Televízió Bizottság elnök- helyettese. Nyikolaj Csigir, a TASZSZ különtudósítója, Alek- szandr Alekszejev, a Szovjetunió kubai nagykövete és Leonyid Zamjatyin, a szovjet külügy­minisztérium sajtóosztályának ve­zetője. Fidel Castro elmondotta, hogy a kubai nép kezdeményezésére a forradalom 6. esztendejét „a gazdaság esztendejének” nevez­ték el. Most azonban — hang­súlyozta —, Kubának minden eddiginél több lehetősége van fő gazdasági problémáinak meg­oldására. Hiszen szilárd kapcso­latai vannak a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, enyhült a nemzetközi feszültség, megszilárdult a kubai forrada­lom. — Bár az ország alapvető kin­csét jelentő cukornád-ültetvények szenvedtek az orkántól, teljesí­tettük cukorszállítási kötelezett­ségeinket minden országnak, amellyel kereskedünk — jelen­tette ki Fidel Castro. A kubai forradalmi kormány vezetője nagy megelégedéssel szólt Nyikita Hruscsov szerepé­ről abban, hogy Kubát cukornád- vágó kombájnokkal látta el, majd hozzáfűzte, hogy a gépesítés óriási lépéssel fogja előrevinni a kubai me­zőgazdaság fejlődését. A gépesítés — hangsúlyozta —, hatalmas távlatokat nyit meg hazánk előtt. Nyikolaj Csigir, a TASZSZ különtudósítója kérte, kommen­tálja egyes nyugati lapoknak azt az állítását, hogy a Flora-hurri- kán következményeinek fel; számolásához Kubának hosszú évekre van szüksége. Fidel Cast­ro azt mondotta, hogy ebben a hazugságban még sok kapitalista sem hisz. Meggyőz erről az a tény, hogy Anglia nagytétel autóbuszt szállít Kubának, vala­mint a kubai külkereskedelem több más sikeres vállalkozása is. A kubai miniszterelnök ki­jelentette. hogy a világ ma meg van győződve Kuba hitelképességéről, a ku­bai forradalom győzelméről, arról, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szo­ros szövetségben lévő ország sohasem lesz a sors önkényének áldozata. Egy másik kérdésre válaszolva Castro emlékeztetett arra. hogy amikor az imperialisták kőolaj nélkül akarták hagyni Kubát, a Szovjetunió úgy gondoskodott a sziget üzemanyagellátásáról, hogy Kuba egyetlen napig sem ma­radt kőolaj nélkül. Az imperialisták — folytatta Castro — arra számítottak, hogy Kuba fegyver nélkül marad. A a moszkvai ták nyílt agresszió előkészítésébe fogtak, terveik ismét a Szovjet­unió katonai erejébe ütköztek. Az imperialisták komprumisz- szumra kényszerültek, köte­lezték magukat, hogy nem támadják meg Kubát. Ismét meggyőződhettek arról, hogy a Szovjetunió szilárdan, el­szántan védelmezi a kubai for­radalmat. Hangsúlyozta, hogy a békés együttélés híveinek tábora nö­vekszik az egész világon, a hidegháború szószólóinak száma pedig csökken. Rámutatott a to­vábbiakban, hogy Kuba mindent megtesz a fe­szültség enyhítésére a Karib- tenger térségében. Kuba híve annak, hogy jó kap­csolatai legyenek minden latin- amerikai országgal, az Egyesült Államokkal, az egyenlőség és a szuverénitás tiszteletben tartása alapján. Az Egységes Szocialista Forra­dalmi Párt tevékenységét ele­mezve Fidel Castro hangsúlyoz­ta. hogy már az egész kubai né­pet kezdi áthatni az osztály­öntudat. A dolgozók tízezrei vettek már részt nártoktatusban. Ez nagymértékbe?: erősíti a for­radalmat és a pártot — mon­dotta. A pártnak — jelentette ki — most jó lehetőségei vannak arra, hogy megoldja a legbonyolul­tabb problémákat, ezek között is a legfontosabbakat — a gazdasági problémákat. Hangsúlyozta, hogy az Egységes Szocialista Forradalmi Párt a forradalom továbbfejlesztésére vezeti a kubai népet. Fidel Castro beszélt a Nyikita Bonn, (MTI): Szembeszökően ásító padsorok előtt kezdődött szerdán a Bundestagban a moszk vai atomcsend-egyezmény ratifi­kálásának vitája. Herbert Wehner, az SPD alelnöke gúnyosan meg is jegyezte, hogy a kormánypár­tok „ötödik osztályú temetés” stílusában készültek fel ennek a nagy nemzetközi fontosságú egyezménynek a megvitatására. Mint ismeretes, a bonni kor­mány a múlt nyáron csak hosz- szabb habozás után és különféle fenntartásokat hangoztatva csat­lakozott az atomcsend-egyezmény- hez és sokáig úgy hírlett, hogy Strauss pártja, a CSU kereken elutasítja majd az egyezmény ratifikálását. A vitát Schröder külügyminisz­ter nyitotta meg, aid rövid be­szédben ismertette az atomcsend- egyezmény létrejöttét, majd ki­jelentette, hogy a kormány sikert kíván a Genfben most kezdődött leszerelési konferenciának. Schrö­der hozzátette: Bonn számára azonban továbbra is „parancsoló szükségesség” minden olyan lé­pés megakadályozása, amely meg­nehezítené a német kérdésnek Bonn szempontjából kívánatos megoldását. televízióban Hruscsovval és más szovjet ve­zetőkkel való találkozásain és be­szélgetésein szerzett benyomásai­ról. Hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió és Kuba között olyan kapcsolatok állnak fenn, amelyek nem hasonlítanak az úgynevezett nyugati világban szokásos kap­csolatokhoz. A Szovjetunió kormányának irántunk tanúsított magatartása — folytatta Castro — igazán test­véri, szocialista, kommunista ma­gatartás. A kubai miniszterelnök köszö­netét mondott Hruscsovnak a ku­bai küldöttség tagjai iránt tanú­sított figyelem számos megnyil­vánulásáért. Emlékeztetett arra, hogy Kubában a nehéz pillana­tokban mindig érzik Hruscsov se­gítségét. Elmondotta, hogy a szovjet kormányfővel folytatott beszélgetésein Hruscsovot olyan embernek ismerte meg, aki nagy rokonszenvet és tiszteletet kelt maga iránt az emberekben. Hangsúlyozta, hogy Nyikita Hruscsov nagyszerű vezető. Kü­lönösen kiemelte fiatalos lendü­letét, fáradhatatlanságát, testi erejét és kitartását, amelyről meggyőződhetett a Moszkva kör­nyéki vadászatokon. Aki ennyi nagyszerű vonást egyesít magá­ban. az iránt teljes joggal lehet lelkesedni. A kubai vezető hozzá­fűzte még, hogy minél jobban megismeri Hruscsovot, annál kö­zelebb állónak érzik magát hoz­zá, annál inkább lelkesedik irán­ta. — Úgy gondolom, hogy mi, ku­baiak mind ugyanolyan szeretet­tel vagyunk Hruscsov elvtárs iránt, mint az egész szovjet nép — mondotta. Fritz Erler, az SPD nevében üdvözölte az atomcsend-egyez- ményt és szembefordult azokkal a kormánypárti politikusokkal, akik annak idején bírálták és támad­ták. Rámutatott arra, hogy a je­lenlegi világpolitikai helyzetben teljesen irreális egyes kormány- párti körök görcsös törekvése a hidegháborús légkör fenntartásá­ra, sőt elmérgesítésére. „Aki azt hiszi, hogy kiéheztetéssel meg tudja dönteni a szovjet rendszert, az behunyja a szemét a világ­politika adottságai előtt” — mon­dotta Erler Adenauer legutóbbi szovjetellenes nyilatkozataira cé­lozva. Wehner, az SPD alelnöke azt hangoztatta, a bonni parlament­nek el kellene kerülnie azt a be­nyomást, hogy nem teljes szívvel csatlakozik az atomcsend-egyez- ményhez. „Fenntartás nélkül igent kell mondania erre az egyezményre” — jelentette ki Wehner, majd gúnyos részvétét fejezte ki Schröder külügyminisz­ternek amiatt, hogy saját pártja szemmelláthatóan nem nagy lel­kesedéssel követi a „mozgékony külpolitikának” a külügyminisz­ter által kiadott jelszavát. Minisztertanács Párizsban Párizs (AFP). A francia kor­mány szerdán délelőtt tartott mi­nisztertanácsa után Peyrefitte tá­jékoztatásügyi miniszter vála­szolt az újságírók kérdéseire. Peyrefitte elmondotta, hogy a kormány ülésén Couve de Mur- ville külügyminiszter beszámolt az általános nemzetközi helyzet­ről. Ennek kapcsán tájékoztatta a kormány tagjait arról, hogy Fran­ciaország fontosabb szövetségesei miként reagáltak Párizsnak arra az elhatározására, hogy elismeri a Kínai Népköztársaságot. Erről a tájékoztatásügyi mi­niszter egyébként csupán annyit mondott, hogy ,,a kérdés tovább fejlődik”, majd hozzátette: „Nem lehet figyelmen kívül hagyni a kommunista Kínát, ha pozitív bé­ke- és stabilizációs politikát aka­runk folytatni Délkelet-Ázsiá- ban”. Peyrefitte egy további kér­déssel kapcsolatban hangoztatta, a minisztertanácson nem volt szó arról, hogy Csou En-laj kínai miniszterelnök a közeljövőben Franciaországba látogatna. A kormány ülésén Messmer, a fegyveres erők minisztere beszá­molt legutóbbi kambodzsai láto­gatásáról. Peyrefitte szavai sze­rint Messmer „kiváló benyomá­sokkal” tért vissza Kambodzsá­ból, ahol részletekbe menően meg­állapodott a két ország gazdasági, kulturális és katonai együttmű­ködéséről. U Thant idei első sajtóértekexlete New York (MTI). Mint már je­lentettük, U Thant, az ENSZ fő­titkára kedden megtartotta idei első sajtóértekezletét. Közölte, hogy január végén ellátogat ki­lenc afrikai országba: Marokkó­ba, Ghánába, Algériába, Líbiá­ba, Etiópiába, Tunéziába, Guineá­ba, Nigériába és Szenegálba. Mint mondotta, utazását arra kívánja felhasználni, hogy a kilenc ország vezetőivel véleményt cseréljen a világ, és Afrika előtt álló problé­mákról és tájékozódjon afelől, milyen szerepet vállalhat az ENSZ az afrikai országok problé­máinak megoldásában. U Thani elmondotta, hogy visszautasította a portugál kor­mány meghívását és nem látogat el Angolába, sem Mocambique portugál gyarmatra. A jelenlegi helyzetben „semmilyen hasznos célt nem szolgálna”, ha ellátogat­na ebbe a két országba — fűzte hozzá. A főtitkárt megkérdezték, hoz­zásegítené-e az ENSZ a fiatal Ciprusi Köztársaságot, hogy el­kerülje a „katonailag erős hatal­mak által rákényszerített” tragi­kus kettéosztást. U Thant úgy válaszolt, hogy máris két jelen­tést terjesztett ebben az ügyben a Biztonsági Tanács elé. A tizennyolchatalmi leszerelési bizottság genfi ülésszakáról szólva reményét fejezte ki, hogy sikerül bizonyos haladást elérni. U Thant nem volt hajlandó kommentálni azt a hírt, hogy Franciaország elismeri a Kínai Népköztársaságot: arról sem nyi. latkozott, hogy ez a lír és meny­nyiben befolyásolhatja a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ- jogainak helyreállítását. a szakmunkásnak, vagy a mos­taninál műveltebb dolgozónak. _ ....... ...... _ Szovjetunió azonban adott Ku­n éin valaki más, hanem a közös ,búnak tankot, ágyút, légelhárító gazdaság veszi hasznát. 1 fegyvert Amikor az imperialis­Az atomcsend-egyezmény ratifikációs vitája a bonni parlamentben

Next

/
Thumbnails
Contents