Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-12 / 290. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. december 12. TEVELI HADJÁRAT a tudatlanság ellen IK. M.-né most 26 éves . .ír----------------- ■ f érjnél van, kisfia első osztályos. A férje Komlóra jár dolgozni, csak a hét végét tölti a teveli házban. Olyankor írni tanítja a feleségét. Az asszonyka már szépen olvas, csak az írással van még baj. A betűket szerinte nehezebb írni. mint elolvasni. De a férje tanítja, s majd megy jobban is. Hétköznap együtt tanul a kisfiával, együtt ismerkednek a betűkkel. — Mit csináljunk? így van! Gyerekkoromban dolgozni kellett, hogy megéljünk apa nélkül is. Anyám beszólt a tanító néninek, hogy engedjen el mun Icába. A tanító néni készséges volt, mondta anyámnak, hogyne, vigyen csak, és másnap már nem is kellett iskolába mennem. Erős voltam, bírtam a munkát. Dolgoztam és a tanulás elmaradt — mondja a fiatalasszony. A munkából K. M.-nének később is kijutott, mióta meg itt a gyerek, több a dolga. Hogyan is hagyhatná otthon este, egyedül, azért, hogy tanfolyamra menjen? — Nem tudnék nyugodtan ülni. Hátha felébred a fiam, és valami kárt tesz magában, vagy a házban. Meg aztán énnekem már jó így is. nem vagyok fiatal... Pedig a korát tekintve fiatal, és nem is látszik annál idősebbnek. A tiltakozást mégse veszi komolyan, hiszen már hét éve asszony, fia is van. Az asszonyt ez után ítélik meg falun, nem a kora után. K.-né illeszkedik is ehhez a felfogáshoz, úgy érzi, megteszi a magáét. Nyáron úgy dolgozik a tsz-ben. akár egy férfi. Néha újságot is olvas, a Szabad Föld jár nekik, meghallgatja a rádiót, de a könyvek a férjéé. — Jó nekem már így is — mondja. Pedig csak huszonnyolc éves. Mint ahogy negyvenöt éven aluli az a száz írástudatlan ember, akikről nemrég számot adott a község. Valamennyien azt mondják, ők már nem járnak tanfolyamra, mert nekik így is jó. Ha könyvre vágynak, felolvas a gyerek. És. hogy a gyerek tud olvasni, tanulhat, az is nagy szó a szülők korához képest. A teveli székely családok a bukovinai szegénységből érkeztek ide. Nem a betűt, a munkabírást tanulták meg gyermekkorukban. Míg elzárkózásuk okát keressük a megyei nőtanács munkatársával, Dulai Károlynéval, hallunk néhány érdekes magyarázatot. Szau- er János iskolaigazgató ezt mondta: — Korábban nem is lehetett volna a községben tanulásról beszélni. Én tíz évvel ezelőtt a főiskoláról egyenesen ide kerültem. Az első benyomások mindig erősek, ma is látom a tíz év előtti falut. Mezítláb járt a nép. Moziba például évekig nem mentem, olyan állapotban volt a helyiség, és a közönség spontán megjegyzéseitől volt hangos a terem. Háromszázharminc tanulónk volt, de szülői értekezletre negyvenen, ha eljöttek. Most nem jár nálunk senki mezítláb. A mozi bármelyik városival vetélkedhet. A múltkor a szülői értekezleten több százan jelentek meg. Technikumi kihelyezett osztály, dolgozók esti iskolája is működik. Csak hát a könyvtárban nagyon kevés a felnőtt olvasó... íl Az elmondottak —r---------------------a zt bizonyítják, hogy Tevel lakóiban van érdeklődés. A szülők ma már ott vannak a szülői értekezleteken. Régebben ez nem volt természetes, s bizonyára voltak, akik nem hitték, hogy másképpen is lehet. Azok, akik hosszabb időt töltöttek a községben, azt mondják, az emberek restellik, hogy tudatlanok, ezért nem iratkoznak tanfolyamra. Megláthatja őket mindenki. Aztán fiatal tanítónénik előtt kellene felelni... De ha eddig az érzékenység volt a gát, ezután ez sem állhat útjába az alapfokú tudás megszerzésének. Megyeszerte a bonyhádi járás községeiben legtöbb az írástudatlan. A művelődési osztály most méri fel a való helyzetet. Nem a tanulmányi felügyelőkre vár a változtatás. Fontosabb kérdés, semhogy egyedül győznék. A népművelési előadó hatáskörébe tartozik, a járás népművelési apparátusa vette kezébe az ügyel. Távlati tervet ké szítenek az írástudatlanság felszámolására. Ennek megvalósításával három-négy éven belül eltűnik a mai tudatlanság,. Az elképzelés igen egyszerű. A Tévéiről Bonyhádra, vagy Szekszárdra bejáró gimnazisták rokonaikkal foglalkoznak majd. Hasonlóképpen történik a járás más községeiben is. A kiszesek a karácsonyi szünetet a tudatlanság elleni „hadjárat" csatakezdésének nyilvánították. Tévéién, ahol többnyire az asszonyok írástudatlanok, egy- egy szomszédnál a téli estéken tanárok, tanítók tartják meg a tanfolyamot. így baráti körben tanulhatnak. Pénzbe nem kerül, inkább az állam fizet azoknak, akik egy-egy analfabétát megismertetnek a betűkkel. I A lehetőségeid i azonban csak azok fognak élni, akik ismerik a tudás értékét, akik ha nem is mondják, de gondolják, hogy jó lenne elolvasni egy-egy könyvet, az érkező hivatalos okmányokat, jó lenne a moziban érteni a feliratot, ellenőrizni a gyerekek tanulását, akikben van igény életük kitágítására. Sokuknál ezt takarja a szégyenlősség, érzékenység, a „jó énnékem már így is” érv. A „hadjárat” megindításához a körülmények, amelyekről az iskolaigazgató beszélt, most megfelelőek. Sikeréhez pedig fontos lenne a diákok, pedagógusok lelkesedésén kívül az is, hogy a népnevelők a hátralévő időkben sokat beszélgessenek az emberekkel, próbálják felkelteni bennük az igényt a tanuláshoz. (Bencze) 38. A templom után aztán megnézték a Hermann Ottó múzeumot, a Nemzeti Szíriházat, a sporttelepet, a művésztelepet . . És lassan dél lett. Éva elfáradt, s most már ő javasolta, hogy menjenek el hozzájuk. Sipos csak erre várt. Jól körülnézett a modem épületben. Ügy tervezte, hogy egy alkalmas időpontban majd bejön Miskolcra, és meglátogatja Éváék lakását, persze olyankor, amikor senki sincs otthon .. . Éva kinyitotta az ajtót, és előre ment. Sipos követte. A lány gyorsan végigvezette a lakáson. — Ez a konyha ... Ez a fürdőszoba ... Ez az én szobám... Jól nézd meg ... Itt fogunk lakni... Sipos megszorította a lány kezét. A báty szobájában egy nagy kulcscsomó hevert az asztalon, félig eltakarta egy odavetett újság. Az ügynök sasszeme nyomban felfedezte a könnyű zsákmányt ... Egy pillanatra el is tűnődött, hogy milyen gyorsan mellé szegődött a szerencse... De hátha valami nem stimmel? Ezt le kell ellenőrizni. .. — Jaj, de régen nem olvastam sporthíreket... — mondta, s felemelte az újságot. — Amikor üdül az ember, mindent, elhanyagol... — Jó is lesz, olvass csak, addig én megcsinálom az ebédet, és főzök egy feketét is. .. — biztatta Éva. — A kulcsaid itt hagytad . . — szólt Éva után közömbös hangon . . . — Á, az PINTÉR ISTVÁN • SZABÖ LÁSZLÓ • •• m kv Ö N Ö S i’-adáabat — Itthon dolgozom néhány Először a századost intézi el a napja, csak leugrottam ebédelni vegyipisztollyal, aztán a többie- — szólt ismét Fenenczi. — Nem két. A lány utoljára marad... tudtam, hogy maguk hazajön- Nagyon bízott vegyi fegyverének ... Pedig akkor gyümölcsöz- ben. tettem volna gyenge szakács- jó tíz perc múlva két családi tudományomat.. sörrel, a kezében visszaérkezeti 7~. ■> pa£y°n kedves... Bai Ferenczi százados. Sipos az előtulajdonkeppen nem is volt szán- szobában állt, zsebredugott kéz- dekunkban itt ebédelni... zel, majó amikor látta, hogy nem ro^rgezes1 kaP" fenyegeti veszély, bement a kony- jon a foztjetol. mondta nevet- bába', és felajánlotta a segítséve Ferenczi. gét... — Mentegetőzött, de biztosan _ No ügyes háziasszony.. . Különben lesz ‘ sem vagyok válogatós — felelt ebből aztán jó ebéd - heccel te őket Ferengócskát játszottak a gondolatok. Mit tud a fickó? Miért viccelődik? Időt akar nyerni, hogy segítséget hívjon? Ki kell próbálni... czi. A két fiatal azonban annyira a főtt Bipos élénken, de agyában fo- belemerült a munkába -rtojások héjával bíbelődtek —. hogy nem is reagáltak az ugratásra. A modem bútorral berendezett ... . .... „ szűk kis konyhában alig volt Hat te meg itthon vagy . szabad hely, úgyhogy a százados szaiad a szobába Éva. Megcsókol- kiszorult az előszobába. Onnan őket. mint szorgoskodSiposnak valójában még mindig azon járt. az esze, hogy mit ta bátyját, aztán Síposra muta- nóZfe tott: nak — Látom, már ismeritek egymást ... — Igen! Nem vártam meg, amíg kegyeskedsz bemutatni — láthatott meg a százados. .. De mosolygott a százados. — Hallom, bármit tervez is ellene, ő el van itthon ebédeltek.., készülve a cselekvésre. Nem fog — Igen, főzök . . . habozni . . . Igaz, nem lesz vala— Mit szólnátok hozzá, ha le- mi kellemes a lány előtt hasza bátyámé... Lehet, szaladnák egy kis sörért? nálni a vegyipisztolyát, aztán őt hogy elutazott? — jött vissza — Ó, felesleges... Nemsokára is leteríteni, de ha a helyzet úgy sietve. — Az irodai kulcsai... úgyis mennünk kell... — ^za- Szent isten! — csapta össze ke- badkozott Sipos; meg volt győ- zét, — Biztosan elutazott... ződve róla, hogy Ferenczi seSipos végigdőlt Ferenczi szá- gítségért menne, zados egyik fotelében. Szeme ku- — De hozzál csak! — erőskö- tatóan siklott végig a szobán, dött Éva. .. Vajon véletlen, hogy a kulcsok Ferenczi már indult is. Aztán parancsolja száj! megteszi. . . MuÖREGEK PJA K i s v ej kén A társadalmi szervek, valamint | a község pedagógusai rendezték ’ neg községünkben az óregek napját. Az egybegyűlt idős embereket Farkas János járási művelődési felügyelő üdvözölte, majd az úttörők adtak kedves kis műsort a munkában elfáradt emberek szórakoztatására. A műsor után egy kis bor, sütemény mellett arról beszélgettek a vendégek, milyen nehéz volt az ő fiatal éveikben az élet, mennyivel szebb a mai fiatalok élete. Fülöp Ferenc és Fülöp Simon társaik nevében is köszönték a kedves megemlékezést, a tiszteletet, amit öreg éveikre a fiataloktól kapnak. A vendégek között többen voltak, aikik még dolgoznak a termelőszövetkezetben és további jó munkájukról biztosították a tsz elnökét, aki részt vett az öregek ünneplésében. Puskás Kálmán ittmaradtak? Csakugyan elutazóit? Vagy csupán átugrott a szomszédba? Csak nem csinál ilyen baklövést, hogy itthagyja a legfontosabb kulcsokat? Sipos próbálta kisakkozni a valóságot. Az eszébe sem jutott, hogy várhatták őt Ferencziék lakásán. örült a véletlennek, és nyugtatta magát. Csak így tovább ... Node munkára fel! Mintát kell venni róluk. A zsebébe nyúlt, kis szelencében őrzött gipszszerü anyagot vett elő. Két nesztelen lépéssel ott termett az asztalnál, s gyors, Éva kissé Síposnak: A konyharuha eltakarta Sipos nadrágzsebét, de kicsit még így is kidagadt a zsebkendőbe csavart. gittmintáktól. Jobb zsebében ... pedig a 6-os vegyipisztoly, ez a rosszallóan mondta hangtalan, azonnal ölő fegyver. , . amelyről fogalma sincs ennek a Biztosan nem tetszett neki, keki-ruhába bújtatott moszkovi- hogy a szobaiéban vagy .. Meg tihak . .. Évára pillantott. Ha jól en®erl?.se nagy°n en&ed be.. De meggondolja, nem tudná elvenni a jövőben úgyis meg kell szoknia feleségül. A bátyja miatt. Agyon- a jelenlétedet. Igaz. — es egy nyomná az életét. Esténként a hirtelen mozdulattal a férfi öle- szerelmes órák helyett szeminá- be ugrott. Sipos megcsókolta a riumot kellene hallgatnia... nyakat Csakugyan nem vett észre semTe butus^ Meglátszik . mit ez az ember? ... Most nem Szegyelled? nézhet rá, nagyon ügyesen, pon— Hogy fogok kinézni? Min- tosam fel kell vagdalni a tojá- denki rajtam nevet majd .. . sokat... Mit csicsereg Éva, hogv — Púderozd be — javasolta mikor indulnak? Igen, azt mond- Sipos. Közben azt leste, hol fog- ta. hogy azonnal ebéd után... laihat el tüzelőállást... A leg(Folytatjuk) Attila, Éva gyakorlott mozdulatokkal lentin- rosszabbra ^ fel kell készülnie. tazta a kulcsokat. Majd visszaült a fotelbe. «>►' tovább vizsgálta a szobát. ► Tekintete hosszan elidőzött az£ íróasztalnál. Egyelőre még neműmért. felállni, félt, hogy Éva be-£ jön, s észreveszi, amint az iratok^ között kotorászik ... Nicsak, va-£ iami tervrajzok... Pauszpapír-*, pók néni férje a vasútnál dói- A tűzhely mellett áll. kacsát tekercsek... Vajon mi lehet raj-£gozik, egész nap oda van, meg- süt estére. Most is gyerekek van- tűk? Ezt meg kell nézni... ►jön az este, mire felér Bartina- nak mellette, egy tíz év körüli Sipos nem tudta türtöztetni>végi házukba. Hogy elment a kislány, meg egy fiú. Karácsonyi magát, egy ideig még hallgatta^házból a gyerek és férjhez ment ajándékuk már a szekrényben a konyhából beszűrődő tányér- >a lány is, Pók mama napjai oda- rejtőzik. Éva. meg Attila mosta- csörgést, majd felugrott, és az^haza nagyon lassan teltek. Min- nában csak levelet írnak, s a íróasztalhoz rohant. ►dig maga volt, hiányoztak a gye- szünidőket töltik itthon, pontoMegnézte az egyik tekercset, s *rekek. Akkor határozták el az sabban gyakran a hét végét is. örömében szeretett volna felki-furával, hogy valamelyik állami Éva idén végzi a nyolcadik ősz- áltani. Itt van ezt keresem, ezértf intézetből • kisgyereket vesznek tályt és azután hazajön, itt Szek- jöttem! „A légelhárító rakéták^magukhoz. Úgy gondolták jó szárdon tanul majd szakmák rendszeresített hajtóművei! Szi-; dolgot, otthont biztosítanak vala- varrónő lesz. Attila még nem gorúan titkos!” ^melyik elhagyott gyereknek, az döntötte el, szobafestő legyen-e, A rajzot óvatosan kiterítette az>se jár velük rosszul, s ha meg- vagy asztalos. Ö is hazajönne^ íróasztalra, a négy sarkára egy-Pszeret náluk, nekik is örömet ha lehetne apuhoz, meg anyu- egy könyvet tett, és már éppen*jelent majd az apróság. Vők hoz, mert most is így ismerik a akarta csavarni fölötte balkezé->mama elutazott és egy helyett Pók-házaspárt. Leveleikre kinek kisujját, amikor lépteket hal-Jkét aprósággal tért haza. Attila vülről mindig ráírják vagy há- lott. Visszaugrott a fotelhez, ésUmeg Éva nem testvérek. Pók rom helyen: „Sürgős választ!’", gyorsan leült. *néni nem rest füröszteni őket, Persze a felszólítás a levelek Az ajtóban ott állt FerencziUmosni, főzni rájuk. Az ünnepek- végéről sem marad el. Idézem százados. Mindjárt megismertedre ajándékkal lepte meg őket Éva egyik levelét, amely a ra- Éva leírásából. Ü.gv meglepődött,►Esténként, mikor Pók Ferenc gaszkodás, a szeretet, az odahagy nem jött ki hang a szá-dhazajött a munkából, a gyerekek tartozás kifejezésének nagyon ján . . . ►nyakába ugrottak, mint régen a kedves példája. „Drága. JóÉdes— Látom, unatkozik, fiatalem->két édes gyerekük. Együtt va- anyám és Édesapám! Elnézést bér... A húgom magára hagyta?£csoráztak. és a legjobb tálatokat kérek, hogy e pár sorommal za- — stóláit meg csendesen, nyu-,» „édesapu” mindig a kicsik tá- varom. Én jól vagyok, amitnek- godtan a honvédszözados. — Bo-"nyárjába tette. Olyan gyorsan tek is tiszta szívből kívánok. | csánat! Még nem is ismerjük*teltek az esztendők, hogy ma Édesapám, Édesanyám! Én most egymást.. Ferenczi József. ►már Pók néninek számolni kell. vasárnap otthon szeretnék lenni”, I — Sipos Tibor... — nyújtott amikor kérdezem, hogy mennyi Néhány udvarias kérdés után kezet az ügvnök. És bármennyi-^ ideje nevelőszülők? ígv folytatja a kislány: „Akkor re is háborgott belül, arcán nem£ — Tizenhat esztendeje, hogy a telefonálhattok az igazgató nénilehetett észrevenni semmi nyug—gyerekeket magunkhoz vettük — nek. hogy elengedjen. Telefon- tal ans ágat. ►mondja, szám: 1—90. Otthon majd sokat
