Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-12 / 290. szám

1963. december 12. TOLNA ÍBEGTEi NÉPÜJSAG 5 Nagymamák a háztartásban... | — Nincs itthon senki csak a nagymamán ... ezekkel a szavakkal fogadott az ősszel egy szőke copfos kislány a házuk ka­pujában. Anyját kerestem, aki a község tanácselnöke. Látogatá­somat jóelőre jeleztem, hát el­határoztam, hogy megvárom. Nagymama csakugyan otthon volt. Kezet nyújtani is alig tu­dott, mert hatalmas, piros lábas­ban szilvalekvárt kavargatott a tűzhelyen. S közben azon igye­kezett, hogy a körülötte lábatlan- kodó apróságokat távoltartsa a minduntalan kifröccsenő lekvár forróságától. Sietve széket hozott a> szobából, leültetett és zavartan szabadkozott: bizony, nem tudta, hogy vendéget vár a menye. — Nagyon elfoglalt asszony az, — magyarázta szapora szóval. Hol Pesten jár, hol a megyeszék­helyen, — a gyerekeire is alig jut ideje. Amint beszélgettünk, azt talál­gattam magamban, hány éves le­het nagyamyó? Talán hetven .. . Vagv több? A vidéki idős asszo­nyoknak nehezen lehet eltalálni az életkorát. Az esztendők mint­ha mélyebb barázdákat szánta­nának ,az ő arcukra... S hogy megjött a . menye, attól tudtam . meg: hatvan sincs még a nagy­mama! ... Sokfelé megfordultam már az országban. Láttam megbecsült és rossz sorsú nagy anyókát, S most. hogy ittrraaraeztaltak vacso­rára. kíváncsian vártam: az ei- nö'casszony behívja-e az anyósát? ’ már. 1958-bsin 5129 tsz-dolgozó Behívta bizony. Ott ült az asz­talfőn: először őt kínálták, s csak utána a vendéget. De nagymama éppen, hogy evett Mert fáradt volt szegény. Lekvárfőzés után következett a jószág etetése, köz­ben még vacsorát is főzött, a gyerekeket, is megmosdatta, tisz­ta kötényt adott rájuk, hogy illen­dően üljenek az asztalhoz. — Sokat dolgozik, nagymama — mondtam, mintegy válaszkép­pen a sok szíves kínálásra. — Megszoktam. — Rántott egyet a kendője csomóján, és hozzátette: — Addig jó, amíg nem felesleges az öreg a háznál... | A pillanatnyi csendben azt hiszem, egyet gondoltunk nagyanyóval. Csak talán, nem ér­tékeltük egyformán a gondolatot. Tudom, neki a saját nagyanyja jutott eszébe. Aki valahol, a nyári konyhában kuporgott a szalmazsákján, amikor már nem bírt dolgozni... A fiatalok pedig félre nem érthető célzásokat tet­tek, hogy mi történik aztán a földdel... Hogy kié lesz a ház és milyen arányban... Az a régi nagymama hát feleslegesnek érez­hette már magát. Készülődhetett lei a temetőbe... Nekem viszont egy statisztikai adat jutott az eszembe. A szá­mokat nem tudtam akkor ponto­san, de most ideírom. S üzenem nagyanyának, hogy soha nem jut a régi öregek sorsára. Akkor sem, ha nem fog ennyit dolgozni. Mert az idős parasztok kiszol­gáltatott sorsa végleg a múlté Megalakult az országos szőlő- és gyümölcsfa-szaporítóanyag felügyelőség A földművelésügyi miniszter a üzemi telepítésre engedélyezett kapott összesen 23 millió forint évi nyugdíjat. Ezek a számok 1961-re közel duplájukra ugrot­tak. 1962-ben már 13 646 tsz nyug­díjasról számol be a statisztika, a nyugdíj összege pedig 54 700 000 forint. 1962-ben 248,308 járadé­kos volt. összesen 782 200 000 forint kifizetett járadékkal. A ,.nyugdíjas paraszt’' tehát új fo­galommá vált. Nagyanyó hát nyugodt lehet. És vele sok-sok tízezer öreg S hogy ezt a nyugalmat milyen módon élvezhetik, az bizony csak a fiataloktól függ. — Beleszól az életünkbe... A gyereknevelésbe... Zsémbes... Fél­tékeny a lányára, fiára... Ki ne hallana ilyenféle panaszokat. Amelyek, sajnos, igen gyakran igazak is. De vajon aki panasz­kodik. gondol-e ilyenkor arra hogy húsz esztendő előtt is ilyen volt-e a mama? Amikor még ő. meg a testvérei tíbiáboltak körü­lötte... S most. hogy gyakran az unokák előtt megszólják, legyin­tenek a háta megett, eszükbe jut-e milyen sebes szárnyon re­pülnek az esztendők, velük a fia­talság, a szépség, az erő, s akkor fájnak ám az ilyen megjegyzé­sek... I Görnyedt hátú, ráncos ar­1 cu, rész­A szekszárdi Bőrdíszmű üzem­ben 63 első és má­sodik gimnáziumi diák ismerkedik a bőrdíszműves szakmával poli­technikai oktatás keretében. Az egyik legügyesebb „politechnikás”, az elsős Pető Erzsé­bet szemüvegtokot készít. (Foto: Erb Jánost tervezett nagyarányú szőlő- és gyümölcsös-telepítésekhez szüksé­ges szaporítóanyag előállításának fejlesztése, a szelektálás központi megszervezése, a forgalomba ke­lülő gyümölcs-, illetve szőlő­szaporító anyag minőségének el­lenőrzése érdekében országos szőlő-, gyümölcsfa- és díszfa­iskolai szaporí tóanya g-f elü gyelő- ség létesítését rendelte el. Az új intézmény feladata, lesz a nagy­szőlő és gyümölcsfajták legérté­kesebb egvedeinek Kiválasztása, szelektálása, illetve a szelektálás megszervezése és ellenőrzése, a kiváló fák, illetve szőlőtőkék törzskönyvezése. Ugyancsak a felügyelőség jelöli ki a törzs­szőlők. törzsgyümölcsösök törzs- faiskolák létesítésére ' alkalmas állami gazdaságolcat, lermelő- szovetkezeteke , rendszeresen szak­mai tanácsokat, ad a törzstelepek létesítéséhez és fenntartásához. keitős kezű nagyanyó sokait látott, tapasztalt... És olyan szívesen átadja nekünk mindezt, ha szé­pen kérjük tőle. Figyeljük csal-; meg. hogy a legzsémbesebb öreg­asszony is mennyire megváltozik egy szempillantás alatt, ha taná­csát kérjük... Megcsillan a sze­me, kiegyenesíti a derekát: lám- csak, szükség van még őrá! Ezért üzenem annak a szöszi kislánynak is, hogy helytelenül mondta: ..Csak" a nagymama van itthon... Sértett az a ..csak" engem is, meg nagy any ót is. Aki lám, attól tél. hogy felesleges lesz egyszer... Azért igyekszik, mintha ezer keze volna... Szekeres Ilona Kissorozatú gyártásra is berendezkedik a Bonyhádi Cipőgyár Több ezier pár cipő készül el iegy modellhez szükséges felszer­naponta a Bonyhádi Cipőgyár futószalagján. Az üzem a cipők­nek csaknem a felét exportra gyártja, e tekintetben az első he Íven áll a hazai cipőiparban. A bonyhádi gyárban eddig csak nagy sorozatú termelés folyt, te­hát egy-egy modellből több tíz­ezres — esetleg százezres — szé­riák készültek. Ez természetes, ugyanis a gvári futószalagokon nem lenne kifizetődő a kicsi, pár 1 százas sorozatú termelés. Az egy Karácsonyi hal a dunántúli tavakból Meg a befagyás előtt befejez- i A „hattermes" zömét a környék- ték az 1647 hold víztükrű Tolna beli megyéik és Budapest piacaira Baranya megyei Halgazdaság ' küldték el. Most a telelő meden­és a többiek tavainak idei lehalászását. Ebben a« évben 106 vagon halat lóglak ki a gazdaság halastavaiból. Az idei őszön már kétezer mázsa élő halat speciális vagonokban ^külföldre: nagyobb részt az *NSZK-ba, valamint az NDK-ba Jés Csehszlovákiába is szállítottak. cékben mintegy háromezer má­zsa. túlnyomórészt pontyot, ki­sebb részben harcsát, com pót és keszeget tárolnak. Ebből bőven ellátják a karácsonyi és az újévi igényeket, s már kora tavasztól szállítanak majd a HALÉRT vál­számozás, csákozó és szabászkések elkészítése, a munkabeosztás, a begyakorlás stb. igen sokba.kerül és csak akkor térül meg, ha a szalagon legalább egv-két hétig „fut" a modell. A kereskedelem — főleg a kül­kereskedelem — azonban nem­csak nagysorozatban készülő ci­pőket igényel, hanem olyan mo­delleket is. amelyekből csak né­hány száz pár készül. Ezeket fő­leg a tőkés piacokon lehet elő­nyös feltételek mellett értékesí­teni,. Ezért kapott megbízást a Bonyhádi Cipőgyár is kissorozat- ban készülő cipők gyártására. A „nagy” futószalagot termé­szetesen nem bolygatják meg, azokon továbbra is az eredetileg' programozol! cipőfajtákat gyárt­ják. Most a tanműhely átszerve­zésével egy üzemrészt rendeznek: be a néhány száz párás sorozat­ban készülő export-cipők gyártá­sára. Egyelőre hatszázhatvan pár, hollandiai exportra készülő cipő gyártására kapott megbízást az üzem. Ennek egv részét még az idén elkészítik és leszállítják. la latoknak élőhalait.-j vrsv.sv^/j^.swj^xv.ssvv.’.s \ 9 rj 11 rjtirirrjtj rj-rr rj\TTjrj /uv,w-i/v-- rjw -jjvzv o / 4 < * mesélek mindenféléről”. És né- jében eszébe jut Pók Ferencnek hány sorral lejjebb ismét: .Még nek. * utoljára írom, hogy el ne fe- — Egy gyereket sem azért vit-J lejtsd, hogy most. vasárnap haza tek el tőlem, mert rossz soruk* Ezt a történetei mar csak okú- — Az bizony jó lesz — tekint- káné szedte elő valahonnan. <* szeretnék menni. Választ pénte- volt. Vagy örökbe fogadták őkel fásképpen is érdemes elmondani, getett kijeié az ablakon a har- nagykabát zsebéből. kig” — írja Éva. vagy a szüleik jelentkeztek ér'-iHasznos továbbképzést jelent az madik koma. — Merthogy... Elkezdték a oerzselésl — És itthon is volt? — kér- tűk — magyarázza a dolgot, —*alkalmi bölléreknek, s talán se- Nem fejezte be. amit gondolt. ^ ejsö s-af dezem Pók mamától. Ha nem szeretnénk a gyereke-«»'* abban, hogy ők ne szalajtsák mert Balázs bácsi újabb poharat mul megsimogatták a mele I Leégett lesöpörték a ha­— Hát hogyne. Mikor ő mái két, nem is vállalnánk nevelést.*eí a tüzet... nyomott a kezébe, s annak tártál- láttát aztán újabb' tii-et ; i­írja, hogy jönni akar, bem is A pénzéri nem lenne érdemes.3 Történt pedig mindez körűibe- mától csak krákogni tudott. rd történhet másként. De tessék elhinni, nekünk na-*lül tíz esztendeje, ilyenkor, de- Ha lassan, komótosan is. de _ . ,. Ilyen levélre nem is nagyon gyón jólesik, hogy mindig va-)^cemí>er elején. Kákó Balázs bö- csak befejezték a készülődést, »ai/is _ J egeajen szegény. l ehet nemet mondani, S ha hozzá- körülöttünk gyerek. *1yám e zimankós hónap elején Megálltak az akol előtt, s Borsos mák m i '!>(T sem. Ilicl}ak a ko­vesszük, hogy Éva. meg Attila Meghosszabbították ifjúságukat ^határozta el. hogy lestér ja a négy- még hátrább is lépett egyet 1 !■ a'art me9 mondani az jobban számontartja Pók mama Sok gyereknek nyújtottak mú< *labú röiögöt, mivel igen sok kit- _ Hall,a hátún 1 ?’ ,m-crt e?v han° " és papa névnapját, és születés ha rövidebb időre is, otthont ezIkoricát pusztított már addig is. örea Ä fülébe - mZa csal ° Cmk tatO°0tU napjat, mint ok maguk, hogy zel. Jönnek is a levelek az or J összejöttek a komák egy korai egyről beszél,, itt meg kettő van. M,t°' tamadt 02 Öedtsege? meg sohasem kesett az anyak szag minden tájáról ide, a Bar-«hajnalon. Bujkálták a körmüket, de azok is milyen nagyok Nem “P'.’S ^ nevelődött«,^ ajtót ^tott nekik at öreg bírunk yele e-tr^en.. r gyerekektől. M. Piroska haza-*Ka,.ó aztán a virradatot keJ_ v ma azon sajnálkozik, hogy At- ment a szüleihez es a Bacsón. , , : ti la -nem jöhet vissza a nyáron, megyei községből írta: ..Kedvest ' D • ., .... Nincs helyük. Azon spekulál, pók apu, meg anyu. A búcsút* nétekJdit^nn f Mát™0 ‘ hogy a konyhát hozzá kellene úgy tartjuk majd .szépnek, ha«-^“ ^ venni a szobához, télen ugyanis maguk is eljönnek”. * “ .'., , ,, bent főznek, nyárra meg kis- A gyámhatóság tud olyan szék-«,. /nrLl“k meg a bicskukat ad- konvhát emelnek az udvaron — szárdi .nevelőszülőkről, akik a*^.9»,, ,jwtcít' befele Balazs bácsi. ------ .----­a Ívkor pedig az ő szobájukban hozzájuk került gyerekeket nem-d ,kÍVa csak esz ”alami a re9- dik koma pedig megadja neki a elfér egy sezlon Attila számára, csak felnevelték, hanem örökbej p0° ' ,, . . , ' megérdemelt kegyelemdöfést. — Hát majd meglátjuk — is fogadták, és a nevelőapa ha-* ‘ ánegettek a bicskától alapo- Még egy nyikkanás seri hallat­mondja. lála után örökrész is megiUetteJ50”' Taton egy lel óra sem teltei, szott. A disznó kinyúlt, mintha A két mostani gyerek csendes őket. A hosszú nyilvántartó lista*mt corro ’^fentek a feher üvegből fejbeverték volna. Még csak két hete vannak itt mind Pókékhoz hasonló szülőkből/ egest liter kisüstit. _ Ez aztdn derek dolog — náluk, mert az előző pót Pók- névjegyzéke. Mindez pedig arrólJ — Akkor mennénk talán — há- nyugtázták egyszerre mindketten. gyereket, Katát örökbefogadták szól, hogy gyerekeket neveiniAmozta magát kifelé a kabátjából — Úgy agyonölted, hogy namég... off "^Borsos. — Néznénk men a.?t n F.m> n-riAn tcm/n- ^/.í, Élt itt '.náluk Árpi, Piroska, Feri, örömteli dolog. jűúknek a neve csak hirtelen­BWCiE KLARA *dat. Nem a világ valamelyik sarka omlott össze, a ház is épségben . - ”■» - » ~r”“ •* **. ÄS.*S« .“tÄ-Äi ““JShm Ä”*’ 0|? "»»»««. ««. Ta,,/koJM.az,a„ magalapod­lak. Úgy határoztak, hogy Balázs három koma csak nézte. Me- bácsi, meg Borsos, majd megfog- r.e. érmekkel bámultak bele a .iák a jószágot, legyűrik, a harma- hajnalba, még csak futni se tud- ' ' tak a lángoló állat után. No, nem is kellett, mert vagy száz lépés után összerogyott. De azért hagy gyanakvással viseltettek iránta. Kákó Balázs bácsi még szalonna korában is óvatosan kerülgette, s be-hecsukta az ajtót, nehogy megint elinaljon a halottaiból egy­szer már feltámadott négylábú. Néznénk meg azt a na- Erre aztán ismét ittak egy po­hárkámi A uájákthtosj. vmóK#-

Next

/
Thumbnails
Contents