Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-07 / 286. szám
2 ¥nf*rif Itfmrpf vfvtr^Kft 1963. ÄecemSer 7. Régi illúziók és új realitások Czülőkkel beszélgettem a közelmúltban. A sokszínű, temérdek kis és nagy dolgot felsorakoztató eszmecserékből számos tapasztalatot gyűjtöttem. Az összest kivonatolva és summázva úgy mondhatnám el, hogy kopnak, fogynak a régi illúziók és izmosodnak azok az új realitások, amelyeket szinte törvényszerűen szül a kor, amelyben élünk. Középkorú ismerősöm azonban azt mondta: „Azért adtam az ősszel gimnáziumba a fia mat, hogy több legyen belőle, mint amennyire, én jutottam: tanult ember, akinek • kevesebbet kell gürcölni nálamnál. És tudja mi lett a vége? Alig múlt el néhány hónap a gyerek azzal jött haza, hogy másnap bakancsot húz, mert az állami gazdaságba mennek valamilyen gyakorlati oktatásra a baromfitenyésztésbe...” Szavaiból csalódás csendült ki. Úgy láttam az arcán, mást várt, mint amit kapott. Talán azt, hogy a gyereke, tekintve hogy gimnazista, szeptembertől csak a könyveknek él, és az iskolában minden idejét a régebbi értelemben vett tanulmányoknak szenteli. Az ő szemében ez hatott volna természetesnek, s nem is véletlenül. A középiskolával ugyanis kezdettől fogva együttjárt egy illúzió: lépcsőfokot jelentett a termelőmunkától való elszakadáshoz. Az érettségi bárkit feljogosított arra, hogy az átlagos embernél többnek képzelje magát, műveltebbnek, s bizonyos értelemben magasabb kategóriába tartozó halandónak, akit esetleg csak az emlékek kötnek valamelyest a nagyon is prózai baromfitenyésztéshez, a lakatosműhelyhez és egyáltalán ahhoz az életkörülményhez, amelyben íelcseperedett. A diák, amikor beült a padba, maga is arra gondolt, hogy a gimnázium elvégzése után más lesz, mint az apja. Gyakran nem is szerepelt ezek között a gondolatok között az, hogy tudásban lesz gazdagabb, hanem úgy vélte inkább: nem kell majd vágnia a falusi sarat, mert az érettségi bizonyítvány annál különb életre jogosítja fel. M indig volt azonban egy probléma. Kissé Ironikusan kifejezve: sok volt az eszkimó és . kevés a fóka. Az érettségizett fiatal néhány évi küzdelem után a lelkében egy földig rombolt illúzióval, legfeljebb adó- hivatalnokig vihette fel. A niagy álmokból könyékvédő és íróasztal lett. És ha néha töprengett, érettebb korában már így kérdezett: Ugyan mihez kezdhetett volna máshoz? De mihez is? A gimnáziumban csak a hagyományos műveltség egyes elemeit sajátította el. S ez ahhoz, hogy legyen belőle valami kevés volt, s hogy azt folytassa, amit az apja, ahhoz meg sok. Ismerte Homéroszt, el tudott igazodni a matematikában, sőt még a latin •nyelvtanból is maradt meg valami a fejében. Ez azért volt így, mert éveken keresztül csak ezt kérték tőle számon, azt pedig csak a legritkábban, hogy mit is kezd majd önmagával, hogyan képzeli el életét, jövőjének berendezését. Az élet pedig egyre többet követel. Többek között azt, hogy számoljunk le a szemre szépnek látszó, de különben tartalmatlan illúziókkal és igazodjunk a korszak új realitásaihoz. Ezeknek egyike-másika még megfogal- mazatlan. Egy azonban már bizonyos: a gimnáziumok új szerepkörhöz jutottak: A középiskolai tanügyi reform intézkedései szerint már nem jelentenek valamilyen műveltségi csúcsot, hajnem összekötő láncszemek a művelődés folyamatában. Nem „befejezett embereket”, hanem a mai nagyon is reális életre előkészített fiatalokat bocsátanak szárnyra. Olyanokat, akik aztán eldöntik: egyetemeken, főiskolákon tanulnak-e tovább, vágj- pedig zsebükben az érettségi bizonyítvánnyal a műveltség alapelemeit elsajátított munkások lesznek. S ha jól meggondoljuk ez az utóbbi egyáltalán nem jelent visszafejlődést. Még akkor sem, ha annak látszik. Tudniillik sok munkaterületen ma már a munkásoknak olyan termelési feladatokat kell megoldania, amelyeket néhány éve nagyjából még technikusok végeztek. E zzel talán már válaszoltunk is annak az aggodalmára, aki furcsállotta, hogy gimnazista gyereke a baromfitenyésztésbe ment gyakorlati oktatásra. Úgy éreztem akkor, valamiféle felesleges üresjáratra gondolt. Pedig ezek az órák, napok nem számíthatók üresjáratnak. A gyakorlati oktatás amellett, hogy a gyakran még most is illúziókat tápláló fiúk és lányok esetében ismerkedést jelent az élettel és a munkával, egyben azt is jelenti, hogy megtanulják megbecsülni azokat, akik az élethez szükséges javakat megtermelik. És legyünk őszinték erre még mindig szükség van. Van azonban ennek a dolognak az előbbinél egy fontosabbnak látszó vonatkozása is. Nehéz elképzelni, hogy a 14—15 éves diák már akkor határoz a jövőjéről, amikor gimnáziumba megy. Tudjuk magunkról, hogy inkább csak elképzelései vannak. S hogy ezek az elképzelések átgondolt tervvé érlelődjenek és a fiatal megtalálja a neki leginkább megfelelőnek látszó életpályát, szükség van, a gyakorlati képzésre. Még akkor is, ha nem látszik értelmiségi foglalkozásnak a szerszámforgatás, vagy éppen, — mint ebben az esetben — a baromfitenyésztés gyakorlatban történő tanulmányozása. Sz. I. Tudományos kutatás a Dunaföldvári Kendergyárban Zárszámadási előkészületekről tárgyalt a megyei tanács vb Pénteken ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Sza- bópál Antal vb-elnök elnökletével. Az ülésen elfogadták az elnöki jelentést a feladatkörben tett intézkedésekről és a lejárt határidejű vb-határozatok teljesítéséről. A vb. ezután a termelőszövetkezei zárszámadások előkészületeiről és a tervek elkészítéséről tárgyalt. A napirendi pont előadója Szűcs Lajos mező- gazdasági osztályvezető volt. Az előterjesztett beszámolóból kitűnik, hogy a megye területén 140 mezőgazdasági termelőszövetkezet, két halászati termelőszövetkezet és négy termelőszövetkezetek közötti társulás készít az idei év lezárásával zárszámadást. A zárszámadási előkészületek során már eddig is számos intézkedés történt, igy megfelelő oktatásban részesítették a tsz-könyvelőket, bizonyos felmérések is történtek. Az előzetes számítások szerint a növénytermelésben megyei szinten bizonyos bevételi kiesés, az állattenyésztésben viszont többletbevétel várható. A növénytermesztési kiesés elsősorban a tervezettnél alacsonyabb mennyiségű kenyérgabona és burgonya értékesítéséből adódik. A napirenddel kapcsolatban igen széles körű vita bontakozott ki. Elsőnek dr .Vígh Dezső, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese kért szót. Az előkészületekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a tsz-eknek milyen segítséget kell nyújtani a pénzügyi szakembereken, az ellenőrökön keresztül a következő hetekben. — A megtermelt termények értékesítésével kapcsolatban sajátos probléma jelentkezik az idei évben — mondotta —. Az idén megtermelt burgonyát helyenként nem szándékozik átvenni a vállalat, hanem arra tárolási szerződést köt. Ez eddig rendben is van, az viszont már nincs rendben, hogy a fizetésre, elszámolásra is csak valamikor a..Kővetkező éy. tavaszán kerülne sor, olyankor, amikor azt már nem lehet beépíteni az 1963- as zárszámadásba. Véleményünk szerint az ilyen eseteket nem szabad megengedni. Szükséges megfelelő központi intézkedés is. mert hiszen, ha az 1963-as évet terheli a növény megtermeszté- sével kapcsolatos kiadás, szüksé- séges, hogy a bevételt is elszámolhassák erre az esztendőre. A zárszámadási előkészületek során különös figyelmet kell fordítani a felmérések pontosságára. Nem engedhető meg, hogy például az állóeszközöket bárhol is magasabbra értékeljék a reálisnál, mert ezzel saját magunkat csapnánk be. Lóck Ferenc a Földművelésügy! Minisztérium képviseletében vett részt az ülésen. Felszólalásában a zárszámadási előkészületekkel foglalkozó könyvelői tanfolyamokról beszélt, majd hangsúlyozta: — Semmi esetre sem a járási, vagy a megyei szakemberek készítsék el a zárszámadásokat, azokat a tsz-eknek maguknak kell elkészíteniök. Több tapasztalat volt arra, hogy ahol a különféle szervek közvetlenül is bekapcsolódtak a zárszámadás készítésének munkájába és utólag komoly hibákra derült fény, akkor a helyiek akik tulajdonképpen felelősek voltak azokért, éppen a „segítségre” hivatkozva igyekeztek kibújni a felelősségre vonás alól. — Ezután közölte, hogy a termények értékesítésével kapcsolatban felmerült problémák megoldási lehetőségeit a közeljövőben megjelenő zár- számadási utasítás tartalmazza. Füzék Árpád, a Magyar Nemzeti Bank Tolna megyei Kirendeltségének vezetője a bank álláspontját tolmácsolta: — A bank szakemberei csak a bankot megillető munkával, a felülvizsgálással és jóváhagyással foglalkoznak. Szerintünk ez az egyik feltétele annak, hogyha valahol meg is próbálnak szabálytalan dolgokat elkövetni, magyarul meghamisítják a zárszámadást, azt időben észrevegyük. A leltározással kapcsolatban hangsúlyozta; — Az a cél, hogy minden körülmények között reális képet fessünk a tsz gazdaságáról, még akkor is, ha az nem a legkedvezőbb, mert ha nem ezt tennék, az később megbosszulná magát. A vita tanulságait Szabópál Antal vb-elnök foglalta össze. Részletesen elemezte, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni, a zárszámadási beszámolók elkészítésénél. Javasolta, hogy abban mindenekelőtt kapjon megfelelő helyet a szövetkezeti gazdaság elemzése és a következő évi tervezés. A zárszámadó közgyűlések előkészítésével kapcsolatban azt is javasolta; a tsz- vezetők gondoskodjanak arról, hogy addigra lehetőleg ne maradjanak apró-cseprő megoldatlan problémák, személyi ügyek, ami a zárszámadási közgyűlés során többeket szokott foglalkoztatni. így elkerülhető, hogy a közgyűlésen nem az ilyen ügyekkel foglalkoznak majd, hanem a lényeggel, a közös gazdaság ügyeivel, a termelés fokozásával. Szabópál elvtárs elmondotta továbbá hogy fokozottabban fogják ellenőrizni a megyei és járási szakemberek azokat a tsz- eket, ahol a korábbi években a zárszámadás elkészítésénél hibák szoktak előfordulni. A napirend vitája után folyamatban lévő ügyekkel foglalkoztak. II bonyhádi iárás községei követik az értény! példát A Hazafias Népfront Bonvhád járási Elnöksége az elmúlt napokban látogatást szervezett Ér- téhybe. Mint megyeszerte ismert, Értény határában nagy természetátalakító munkát végeznek, az erózió pusztításának megfékezésére. A bonyhádi járás egyik leg- erodáltabb községéből, Báta- apátiból és a járási székhelyről, Bonyhádról látogatott el három tsz-tag Érté’nybe. A látogatók a helyszínen tanulmányozták a teraszos és a sáncos védekezés módját, s falujukba hazatérve Az év utolsó hónapjában még ügoznak a Dunaföldvári Ke'n- ;rgyárban. de január 1-én lé- inak a gépek és megkezdődik nagyjavítás. Az utána követező munka már más rendszerű sz. A gépek jobb kihasználása, jlettebb üzemszervezési móderek bevezetése vált szükségé. Különösen a bútorlap- bemben. amelytől egyre nagyobb rmelést vár az ország. A nagy- ivítás után áttérnek az úgv- evezett folyamatos munka-end- > Ez annyit jelent, hogy va- írnap is doleoz’k műszak. Az rszágban eddig a oapirioo” tért ;ak át a folyamatos munkarendre, és ott kitűnően bevált a módszer, mivel a dolgozók a szokásos heti egy szabadnap helyett kettőt élveznek, ugyanazért a fizetésért. Az új munkarend a négy műszak beállítása, viszonylag alacsony létszámemelkedéssel jár. A folyamatos munkarend bevezetésének helyi lehetőségével a dolgozók szociális körülményeire, szabad idejére való hatásával kapcsolatosan, valamint a várható gazdasági eredmény felmérésére, az ipari, gazdrságtani kutatócsoport megbízásából Moni gli István végzett kétnapos vizsgálatot a gyárban. Anonymus János újságírót hivatta a szerkesztő. — Azért kérettelek, Jancsi, mert te fogod megírni a holnapi lapba a sajtónapi megemlékezést. Glosszára gondoltam, amelyben frázismentesen, fellengős jelzők nélkül írnál valamit magunkról. Elég lesz másfél gépelt oldal. Anonymus tudomásul vette a megbízatást és szobájába vonult elmélkedni. Hm. Mit is írjon? Töprengett, rágta a ceruzát, időnként az írógépre sandított, amely a gépasztalon vigyorogtat- ta harminckét betűjét. — Nos. barátom, mit írunk, mit írunk? Sajtónap. A magyar sajtó napja... ez idáig rendben van. ízlelgette a szavakat, de agytekervé- nyei nem akartak moccanni. Csak legalább a címen túljutna. Sohasem tudta elkezdeni az írást, amíg jó címet nem talált. Hm. A sajtó ünnepén. Ezt már írta néhány- ! szór. A sajtó napján. Unalmas, ' ezt nem olvassák el. I Az óra ketyegett a falon, kegyetlenül harapdálta az időt. S az fogyott, fogyott. De cím, az nincs. ' Nézte a falat, de azon sem jelent meg a cím. No, gondolta, amíg eszembe jut valami, megírom a vezércikket, azt is ma kell leadnom. Pegazus a hátára kapta, megvolt vele egy óra alatt. De a sajtónap ... Eszébe jutott, hogy összeszed még néhány külpolitikai hírt, hátha közben megjő az ihlet. összeszedte, lediktálta őket. Hűha, csapott a fejére, van még két leadatlan riportom, ideje lenne azokat is megírni. És ment diktálni a gépszobába. Iliiiiiiniiiiiiii Egy kis cikk... ............................ De a sajtón a p... mi lesz a gloszszával? Átolvasta a diktált szövegeket, kijavította a hibákat, s jött a falnézés. Akkor már ideges volt. Bármelyik pillanatban megszólalhat a telefon: elkészültél-e már a cikkel? Most már igazán írni kell. De hol az az átkozott golyóstoll, az előbb még itt lebzselt a papiroson. Sehol sincs. Mindent végigtapogatott az íróasztalán, hátha bebújt valahová az az ördöngős szerszám. Hopp, megvan. A levelek alá csúszott. Hm, persze, beszámoltak a látottakról, amelyek magukkal ragadták őket. A bátaapáti és a bonyhádi tsz-ekben már beszélnek arról, hogy Bátaapáti határában a teraszos, míg Bonyhádon a sáncos védekezést tartják megvalósíthatónak. A Hazafias Népfront járási elnöksége a jövőben a cikói, mó- rágyi, mőcsényi és szálkai tsz- ekből szervez hasonló látogatást, azzal a céllal, hogy az erózió hatásának kitett községekben az értényi példához hasonló mozgalom induljon el. a természet erőinek megfékezésére. ezekre válaszolni kéne. Szerkesztői üzenetek... Nekilátott a szerkesztői üzenetek megfogalmazásának. Ezzel is háromnegyedóra telt el. De a sajtónap! Újabb papírlapot vett elő. Ka- céran simult a keze alá: tessék, itt vagyok, tégy velem, amit akarsz. Anonymus megdühödött. És megírt egy fulmináns glosszát arról, amit tegnap tapasztalt egy új ház átadásán. Mikor befejezte, csengett a telefon. A szerkesztő hivatta. — Nos, Jancsi, mutasd. Anonymus lerakta a vezércikket, a külpolitika híreket, a két riportot, a szerkesztői üzeneteket, meg a glosszát. — Jancsi, teleírtad az egész lapot. De hol van a glossza a sajtónapról. Anonymus kissé elpirult, zavartan álldogált az íróasztal előtt. Aztán megszólalt. Úgy gondoltam, talán elég lesz ennyi cikk. De ha úgy gondolod, hogy ez kevés... leadhatok még három riportot, meg tíz—tizenöt hírt. És esetleg ittmaradok ins- pekciósnak. A sajtónap miatt. De magunkról többet, mást írni — nem tudok! MARTHY BARNA
