Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-06 / 285. szám
19C3. decMnb'éf C. TOLNA MEGYÉT NÉPÚJSÁG GYERMEKEK, SORSOK — Ugye, még nem jártál nálunk, mióta az új épületbe költöztünk? — kérdi Kemler András, a gyönki gyermekotthon igazgatóhelyettese. Nem jártam ott, csak akkor, amikor még a régi helyiségben szorongtak, s főleg mérgelődtek, hogy milyen kálváriát .kell jármok az új otthonépület átalakítási munkáinak teljes befejezéséért. A sok utánjárás végül is eredménnyel járt, költözhetett a gyermekotthon. így aztán most szíves invitálással mutatják az újat. Sarudi István gondnok a szépen berendezett, tiszta ebédlővel dicsekszik. Innen egy kisebb helyiségbe lépünk. Ez a tálaló. Mivel a konyha nem ezen a szinten van, hanem az alagsorban, lifttel kerül az étel a konyhából a tálalóba. A konyhahelyiségek ugyancsak tiszták, rendesek. Külön fürdő áll a konyhai és a takarító személyzet rendelkezésére. Az udvarban még átmeneti állapotok uralkodnak. Ezt parkosítják és játékkertet készítenek a gyermekek részére hintával, homokozóval és megannyi más játékkal. — Az udvar rendezésénél természetesen a nagyobb gyermekek is segítenek — így az igazgatóhelyettes. — Ez hasznos foglalkoztatás, annál is inkább, mert a gyermek jobban megbecsüli, amiben a saját munkája is benne van. Felmegyünk az emeletre, itt vannak a hálószobák. Az emeleti előszobában vannak a szekrények. Itt minden gyermeknek megvan a maga polca, a megfelelő ruhaféleségekkel, csakúgy, mint a mosdóban a tisztálkodási eszközök. A hálószobák ragyognak a tisztaságtól. Mindenütt szépen bevetett ágyak és kellemes melege Minden szobában nagy cserépkályha ontja a meleget. Az egyik ajtón éneklés hallatszik ki. Belépünk, öten üldögélnek sorjában, s énekelnek, Kislányok valamennyien. Megjöttek az iskolából, s az ebédig még van egy kis idő, hát énekelnek... Tiszta, jól öltözött valamennyi. Szélen ül a „kis fekete”. így nevezik ezt a kis cigánylányt. Lehetetlen körülmények közül került ide. Az otthonban mindenekelőtt jól megmosdatták, tisztába öltöztették, s elkezdték rendre szoktatni, tanítgatni mindenre, amit a 8—10 éveseknek tudniok kell. Otthon — amennyiben otthonnak lehet nevezni azt a putri-félét — a 4—5 éves gyermek átlagszínvonalát sem érte el. Itt már kezd illedelmesen viselkedni, tanul a többivel együtt, és persze szórakozik, játszadozik is. A másik kislány — Ica — nem cigánycsaládból származik, de neki sem volt jobb sora. mint a kis feketének. Amikor először lépett az otthonba, elképedve kérdezték tőle: — Kislányom, mikor mosakodtál utoljára? Ica szepegve vallotta be, hogy szüretkor. A naptár ekkor mar novembert mutatott. Az éneklők egyikét így mutatják be: — Vele egy kis bajunk van. Kiadtuk nevelőszülőkhöz, de nem maradt meg. Jól bántak vele, de mégis addig sírt, amíg vissza nem hoztuk. Rt jól érzi magát. A baj aztán ott kezdődött, hogy Ica amikor visszajött, a többieket is arról kezdte meggyőzni, hogy ne menjenek nevelőszülőkhöz, mert itt jobb. Márpedig nekünk az a célunk, hogy megfelelő nevelőszülőt találjunk az elhagyatott gyermekek részére. A mi intézetünk csak átmenetileg nyújthat otthont a gyermekeknek. Később felfigyeltem egy küiö- nös megjegyzésére: — Egyszerre keressük is a jó nevelőszülőt, és mag is szüntetjük a kihelyezést ? — Hogyhogy megszüntetjük? — Manapság nagy igényeket támasztunk a nevelőszülőkkel szemben. Nem elég, hogy valaki elfogadjon egy-egy gyermeket nevelésre. Mindenekelőtt megnézzük, hogy megvannak-e a jó nevelés feltételei. Azt például semmi esetre sem tűrhetjük el, hogy jól kihasználják a munkahan eket, s nem törődnek nevelésüifkel, jövőjükkel. Ahol ilyet tapasztalunk, azonnal megszüntetjük a kihelyezést és megpróbálunk más nevelőszülőt keresni. Bent az irodában előkerül néhány gyermek kartonja, kimutatása. Ahány karton, annyi szomorúság, tragikum. A kis Vince szülei hanyag, nemtörődöm emberek. Sem ruháról, sem megfelelő eleiemről nem gondoskodtak, s persze, mit sem törődtek azzal, hogy a kis Vince hol jár, mit csinál, milyen társaságban fordul meg. Annak örültek, ha nem látták otthonkörül. Vince így aztán gyermekfejjel már kétszer is belekeveredett valami lopásba: egyszer kerékpárt, egyszer pedig törzskönyvezett vadászkutyát lopott. Rózsika anyja súlyos beteg, apja pedig, csak az italnak él. Nem volt más megoldás, mint, hogy az állam kinyújtsa kezét Rózsika felé, s gondviselésébe vegye. Apja egyszer eljött meglátogatni az otthonba, de akkor is részeg volt, Évának valósággal menekülnie kellett hazulról, mert mostohaapa jött a házhoz. A mostoha azzal kezdte, hogy: „A feleség kell, de a gyermeke nem. Ha a gyermek nem megy el a háztól, inkább én megyek el.” Éva is itt talált otthonra. — A mi tapasztalatunk azt igazolja — így az igazgatóhelyettes —, hogy legtöbb esetben a helyi társadalmi szervek megelőzhetnék az ilyen eseteket. Csak az a baj. hogy egy-egy gyermek körülményeivel. családi helyzetével akkor kezdenek foglalkozni, amikor már bekövetkezett a baj, megindult a züllés útján a gyermek, vagy több évre visszamaradt fejlődésében. Szerintünk még inkább társadalmi üggyé kellene tenni a gyermekek sorsát, s a züllésre hajlamos családokkal már akkor is kellene foglalkozni, amikor legalább a gyermek még menthető. BODA FERENC As asszonyokkal nem fognak kezet Mikor a madocsai pedagógusnő először indult családlátogatásra, meghökkentette a bemutatkozás. Az asszonyok, még ha félénk kis mosollyal is, de kezet adtak a „tanárnéninek’', a férfiak viszont nem. Meglepett engem is ez a szokás, s utána érdeklődtem. A vb-titkár azt mondta, csakugyan így van, bár ez egymás között nekik fel se tűnik. Szokás. A szövetkezetben az elnökhelyettessel találkoztam. Ugyanazt mondta. El is tűnődött rajta, hogy mi lehet az oka. De. hogy csakugyan így van, arra tanulságul példát is említett: Három asszony van a tsz- vezetőségben, s ha gyűlést tartanak, őket kihagyják a kézfogásos üdvözlésből. Nem tűnik fel, így tartja a szokás. Miért? Lebecsülésből nem fakadhat, hiszen az asszonyokra vár mindig a munka neheze. A kertészetben például az öntözés kivételével minden munkát ők végeznek. Szorgalmasabbak a közös földeken a férfiaknál. Mégis a fiatalok is csak ritkán vétenek a szokás ellen. No, de mit szólnak ehhez a madocsai asszonyok? Felkerestem az egyik tsz- vezetőségi tagot, Csapó Istvánnét. Otthon, a hátsó kamrában sokadmagával dohányt simítottak. Kezet fogtunk, s aztán kérdezősködtem a furcsa szokás felől. — Ö, nekünk már az a furcsa, ha kezet adnak az emberek — mondta Csapóné nevetve — mert sohasem szoktak az asszonyokkal kezelni. De ezen nem sértődünk meg. — Nem azért van így. mert tán lenéznek bennünket — folytatja a sógornője — azt nem is tűrnénk el. Csak ez a szokás miná- lunk. De mit mond erről a tudomány? Babus Jolán, a szekszárdi múzeum néprajzi munkatársa válaszolt a kérdésre: — A nők háttérbe szorulásának maradványa ez a szokás. Az országban sokhelyütt találkozhatunk hasonlóval, Palóc falvakban például máig is tilos az asz- szonynak az asztalhoz ülni. Ha vendégség van, a terítés a férfiaknak szól. A feleség csak a férje háta mögött állhat és utána vehet ki a tálból kenyérszeletre ételt. Ma már nem tudatos az emberekben az, hogy az ilyen szokások a nők ősi, múltbeli társadalmi helyzetéből fakadnak, de a szokást azért tartják. Éppen úgy, mint például a Sárközben azt, hogy az asszonyokat lánynevükön ismerik. A Sárközben ugyanis a nők szerepe volt a fontosabb, erősebb a családon belül. Hogy a szokás hatalma még úr e kérdésben Madocsán, az ma már csakugyan nem. fakadhat a nők lebecsüléséből. (b. k.) A Hazafias Népfront III. kongresszusára készülnek A Hazafias Népfront Toina megyei Bizottsága december 9-én, hétfőn délelőtt fél tíz órai kezdettel Szekszárdon, a Hazafias Népfront székházában (Széchenyi u. 38.) bizottsági ülést tart. Jazz-klub — Á három akadémia — Színházi előadások Elkészült a Szekszárdi Soós Sándor Városi Művelődési Ház decemberi programja December 6-án zsúfolt programmal áll a közönség elé a szekszárdi művelődési ház. A Fajankó kalandjai című kétrészes mesejátékkal az Állami Bábszínház vendégművészei kedveskednek a gyerekeknek. Ezen a napon két alkalommal tartanak előadást a legfiatalabbaknak, egyet délelőtt 10 órakor' a másikat pedig délután 2 órai kezdettel. Este a felnőttek találhatják meg szórakozási lehetőségüket, amikor is a Pécsi Nemzeti Színház vendégjátékában Gyárfás— Dénes—Viski: Férfiaknak tilos című, háromrészes, zenés vígjátéka kerül bemutatásra, fél 8 órai kezdettel. A technika csodái címmel ismeretterjesztő előadásra kerül sor december 8-án vasárnap délelőtt. Az öntözéses gazdálkodás témájával foglalkozik két nappal később. 10-én, a termelőszövetkezeti akadémia előadása, amelyet filmvetítés kísér. Egészségügyi problémák kerülnek megbeszélésre a nők akadémiájának harmadik előadásán, amelyet 11-én, szerdán este rendeznek meg. Csütörtökön az ifjúsági akalémia előadása kap helyet a művelődési ház programjában, ahol filmvetítéssel egybekötött ismertetés hangzik el új szocialista városainkról. Itt jegyezzük meg, hogy ugyancsak a fiatalság érdeklődésére tart számot a minden vasárnap megrendezésre kerülő jazz-klub. Ez, a tánccal összekötött állandó program 3—7 óráig tart vasárnaponként. Szekszárd idegenforgalmi helyzetével foglalkozó összejövetel lesz — ugyancsak a művelődési ház rendezésében — december 13-án, pénteken délután 4 órakor, a városi tanács klubtermében. Utazás Magyarország tájain címmel kerül sor az ifjúsági akadémia egyik újabb előadására, december 19-én, majd pedig december 21-én, szombaton este 7 órai kezdettel az Építők Szak- szervezetének Központi Művész- együttese vendégszerepel a Soós Sándor- Városi Művelődési Házban.. Kollektív kiállítás-látogatás indul 22-én, vasárnap délelőtt a Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumba, majd pedig hétfőn, tehát december 23-án a termelőszövetkezeti akadémia újabb előadása következik. Ennek keretében a nagyüzemi hegyvidéki szőlők telepítéséről és műveléséről esik szó. Priestley: Mr. Kettle, mrs. Moon botrányos esete című há- romfelvonásos vígjátékának előadása zárja a decemberi programot. A Kecskeméti Katona József Színház vendégjátékára december 27-én, pénteken este 7 órakor számíthat a szekszárdi színházlátogató közönség. Utak Németországban: 4. Az erfurti Optimában „Vérrel és vassal” — ez volt Bismarck Németországának jelszava, s ennek jegyében bontakozott ki az a német imperializmus, amely 1870—71-ben Franciaország elle<n fordult, majd egymás után két világháborút robbantott ki. Bismarck körültekintő pontossággá] készült feladatára, s 1859-ben ennek a programinak keretében hozták létre Erfurtban a „királyi fegyvergyárat”. A francia háború győzelemmel végződött, nemcsak 5 miliárd frank sarcot fizetett Francia- ország, hanem átengedte Eizász- Lotharingiát is, az imperialista politika tehát kedvező jelben indult. Ezt természetesen az erfurti fegyvergyár is tükrözte, amelynek termelését állandóan növelték, s 1910-ben már 1700 férfit foglalkoztatott. Az első világháború alatt a gyár óriásit nőtt, munkásainak létszáma 16 600 lett, s ekkor már nőket is engedtek dolgozni a gyárban, hisz kevés volt, s egyre kevesebb lett a férfi munkáskéz. 1918. tavaszán a munkásság beadvánnyal fordult a kormányzathoz, hogy fejezzék be a háborút. A válasz megtorlás lett, s amikor 1919- ban lecsökkent a gyár termelése, mindössze 1500 dolgozót hagytak meg. Ezek közül 800 ragadott fegyvert, a munkáshatalom azonban nem tartott sokáig, mert 1919. áprilisában már a reakciós csapatok vették ismét birtokukba a gyárai. A versaiUes-i szerződés nem sokat változtatott az erfurti gyáron. s bár — merőben demonstrációs okokból — több gépet megsemmisítettek. Erfurtban továbbra is fegyvereket gyártottak. eV.úttal azonban vadászfegyvereket, pisztolyokat, kispuskákat. Közben megkezdték az írógépgyártást is, a hitleii háborús készülődésben azonban ismét fontos szerepet kapott az erfurti gyár, amelynek alaptőkéje ekkor 6 millió Márkára emelkedett. A felszabadulás romokban találta a gyárat, s egykorú képek tanúskodnak arról, hogy a munkások hogyan láttak hozzá először a falak fölépítéséhez, s hogyan indult meg a termelés, amelyhez nagy segítséget adott a Szovjetunió is. 1950-ben szovjet tulajdonból népi tulajdonba ment át a gyár. és az Optima nevet vette fel. Dietar Stedefeld igazgató, amikor a gyár termeléséről érdeklődünk, azt mondja, legjobb, ha személyesen nézünk meg mindent. írógépeiket úgyis ismerjük, a minőségről nem kell beszélnie, s csak megerősíthetjük, hogy az Optima írógépek Magyarországon is jó hírnevet szereztek. No de nézzük meg, hogyan készülnek ezek a gépek, amelyektől a világ minden tájára kerül, s a latin betűk mellett orosz, arab betűs billentyűzetekkel is készülnek. Ruffus Rudolf kalauzol végig a hatalmas gyáron, amely az elmúlt tíz évben többet fejlődött, mint korábban fél évszázad alatt. A gyár környékén a munkások lakóházai emelkednék, pompás, emeletes társasházak, a gyárban napközi otthon, klub, poüklinika, sőt strandfürdő is van, a szakiskolában pedig a jövő szakmunkásait képezik ki. Nem árt, ha valamit tudunk hűséges kisérő társunkról, munkaeszközünkről, az írógépről. Megtudjuk, hogy pontosan 2100 alkatrésze van s a szakmunkások százai veszik kézbe, Az ülésen a Hazafias Népfront III. kongresszusára való felkészülésről ad tájékoztatót dr. Szily László megyei el dók. Hunyadi Károly, megyei titkár a második napirendi pontban a felkészülés gyakorlati teendőit ismerteti. egy-egy gép elkészül. A szalagszerű termelés azonban meggyorsítja ezt'a' rendkívül aprólékos, sok türelmet és tudást követelő munkál, s ennek eredménye, hogy az erfurti gyárból naponta 310 kész írógép kerül ki. — Az .írógépgyártás azonban csak egyik része munkánknak, — mondja Ruffus Rudolf — mert már sorozatban gyártjuk a könyvelő gépeket is, amivel ugyancsak elértük a világszínvonalat. A hatalmas gép, amelyet kereken 15 000 alkatrészből állítanak össze, valóban technikai csoda, amit legjobban épp a gyár könyvelési gyakorlata bizonyít. A több ezer alkalmazottat foglalkoztató gyár teljes adminisztrációjához ugyanis elegendő 24 személy, a többit elvégzi a gép. Rögtön meg is nézzük a gyakor* latban; a jövő könyvelőinek úgy látszik nem a kettős könyvvitel tudományára lesz szükségük, hanem megfelelő technikai tudásra, hogy ezeket a gépeket kezelni tudják. Bár amint kiderül, nem is olyan nehéz, mert a gép a legkisebb hibát is jelzi, lámpák gyulladnak ki és al szartak el, s csak a biztos és tévedhetetlen végeredményt kell regisztrálni. — írógépeinkkel, könyvelő gépeinkkel is elértük a világszínvonalat, — mondja kísérőm — s termelési kapacitásunk is kielégítő. Naponta 10 ilyen gép készül az üzemben, s a világ minden táján öregbíti az Optima hírnevét. Tegyük még hozzá, az adminisztráció világszerte növekszik, s egyre több emberi munkaerőt igényel. A könyvelés automatizálása, amint ez az erfurti Optimáljam is megtörtént, nagyon sok munkaerőt, szabadít fel, sőt pontosabbá, biztonságosabbá is teszi a munkát, hiszen ezek a gépek, szemben az emberrel, té-' vedhetetlenek. Ez a jövő útja. s a hajdani „királyi fegyvergvar- ban" mándenlréppen a jövőt építik, Csanyi László
