Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-28 / 302. szám
4 1 c TOLNA IHEGYFT NÉPÚJS ÁG 1963. december jW Rábóczkyék Hideg ez a füstös, zajos műhely. Az imént húzták be az anyagszállító szánkót, a nagy vasajtót sarkig tárták, ez is kihűtötte, meg aztán az a sok hideg vas sem ad meleget. Az a négy kis morgó, mérges, vörös oldalú vaskályha sem, melyek a munkapadok közé vannak préselve. Kesernyés szag és nagy zaj van ebben a műhelyben. Azonkívül nyolc munkás, két présgép, tengernyi félkész alkat-, rész, öntözőcső-fejek, nyakak, és négy villanyhegesztő apparát. A műhelyiroda, mint minden ilyen iroda kicsi; zsúfolt és meleg; A vörös oldalú, zománcozott falú kályha tetején egy tálféle alkalmatosságban víz forr. Párolog. Hogy ne legyen olyan száraz a meleg. Marosán meg Lengyel szaktárs, a diszpécser, meg a csoportvezető kínálnak hellyel, ők sietnek segítségemre, hogy hozzáférjek Rábóczkyék munkahelyéhez. A villanyhegesztők fekete függönnyel elzárt „szentélyében” a hivalkodó apparát, meg aiz éneklő porszívó és a fel-fellobbanó kékesfehér fény az uralkodó. De azért az ember az úr. Férfimunka, keínény munka a villany- hegesztés. S itt, a második fülkében rojtos fekete függönyökkel elválasztva a műhelytől, asszony végez férfimunkát. Megérintem vállát, mert hiába kiabálok, úgysem hallaná meg. Kikapcsolja a hegesztőgépet, a fekete üvegű álarcot oldalt egy vaspadra. teszi, két kezét az ölébe ejti és vár, míg elhalkul a gép. Amikor teljesen leáll a motor, felnéz rám. Piros arc, csillogó szemek, fitos orr és nagy kendő a fején. Sálkendő. Nagy, kockás kendő, jó meleg. — Jó napot kívánok! — Mondom, hogy ki vagyok, s mit aká- rok. • — Jó napot. — Nyújtja vékony, hideg kezét. — Különöá emberek? Nem vagyunk mi azok. Munkások vagyunk, nem különös embereik. — No igen, de a városban nincs még egy házaspár, ahol anindketten hegesztők lennének. — Ez igaz. Es most következik a szokásos kérdés, — hogyan lett hegesztő? Rámnéz, ismét úgy, mint az előbb, felhúzza vállát, nagy csillogó szemei még jobban kitágulnak. — Segítettem az uramnak. Azután mellette megtanultam a szakmát, s itt maradtam. Igaz, nem nőnek való. Nehéz munka, fárasztó. Az ember nem lát mást nyolc órán át, mint az ívfény sárga pontját a sötét üvegen át. Előttem a munkadarab, És jól dolgozik. Az ívfény Késsülnek a Vöröskereszt járási küldöttértekezletekre Megyénkben befejeződtek a Vöröskereszt alapszervezetek vezetőség- és küldöttválasztó taggyűlései. A taggyűléseket az aktivitás jellemezte. A tagság 60—70 százaléka vett részt és vitatta meg a beszámolókat, amelyek az elmúlt két év munkájáról adtak számot. A résztvevők a kongresz- szus tiszteletére felajánlásokat tettek. A vállalások között súllyal szerepel a tisztasági mozgalom szélesítése és a térítésmentes véradók számának növelése. A kongmellettem a hegesztésre váró alkatrészek, meg ez a siValkodó gép. Az orrom alól meg a porszívó szívja a levegőt. Kérdeztem tőle is hogyan, de elutasított. „A meó jobban tudja ezt mint én” — mondotta. Ö és a férje egy számon, a 8-ason adják munkájukat tovább. A férje, s ő a 8-as. így is ismerik őket: a nyolcasok. És még nem volt selejtjük. Pedig szigorú a meó... Azután fordul egyet a beszédet pergető orsó, máris a tanulásról cseveg Rábóczkyné. — Az ördög sem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz a gimnázium. Még ha egyműszakos munkám lenne, akkor fel sem. ven^ ném. De így nehéz az is. Mert azért az ember családanya is, háziasszony is és, szóval van bőven gond. — És mi enyhíti a gondokat? — Nagyon sok minden. Az, hogy elkészült, s beköltöztünk már házunkba. Háromszobás családi házba, az északi kertvárosban. Sajnos eladtuk a kocsinkat, tavasszal veszünk másikat. Ha kocsira nem lesz elég a pénzünk, akkor televíziót veszühk. Öröm azután az is, hogy kislányom kitűnő tanuló, hogy férjem is jó eredménnyel vizsgázik az általános iskolában. Öröm az új porszívó, amit most karácsonyra vettünk. Boldogság, hogy nincs olyan gondunk, amit erőnkből ne tudnánk megoldani. Dolgozunk, keresünk, van mindenünk. De lehetne több is. — És úgy mondja ezt, mint aki meg van róla győződve, hiszi, hogy lesz még több is, lesz még jobb is minden, mint most. Látom, hogy nyúl az álarcért, új elektródát szorít a pisztolyba. Dolgozni akar;' Sietve búcsúzom. Kísérőm Lengyel szaktárs igazít útba, a férjhez,. Rábóczky Józsefhez. Átmegyek a hideg és huzatos gyárudvaron. Csövet szállító munkásokat kerülgetek, a folyton folyó csapból nagy sugárban az út mellé folyik a víz, olyan alagutat képezett a csillogó jégcsap, s úgy ragyog, mint egy gyönyörű cseppkőbarlang. Különösen akkor ragyog szépen, amikor az ablak résein kicsap a villanyhegesztő ívfénye..; Szikrázik, csillog az egész udvar. Kinyitom a horganyzó vasajtaját. Kőművesek dolgoznak itt. A terem közepén mintha egy nagy koporsót falaiznának körül. A koporsóból a villanyhegesztéstől származó ívfény sugara csapódik a mennyezetre. J — Rábóczky szaktársat kere-J I. sem. — szólítom meg az egyik* Bizony már jó pár évvel eae- kőművest. Ö kalapáccsal ráver ajlőtt történt. Nem is tudom ho- ———— Jgyan jutott eszembe most a Sió, ♦a sziget és Károly bácsi... ► Talán Henri ngway-ről? A na- kpókban látott sárpilisi táncegyüttesről, vagy a szekszárdi múzeumiról, vagy tán a Sió-csatomá- ►ról... resszus előkészületeinek idején a* Régi, légi emlék az én szívem- megye nagyobb üzemeiben, egész-* ben az óreg halász, a sárközi ségügyi heteket, a járási székhe-Jsz<fP táj, a siókörnyéki halász- lyeken és nagyobb községekbenXhelyek. A múzeumban pedig, an- egészségügyi vándorkiállításokat?^3^ idején nagyított fénykép rendeznek. A Vöröskereszt szer-»örökítette meg ama ősi halászvezetek a taglétszám növelésére?®^* ^ií. halászéletet Károly tett vállalásuk egy részét máris »bácsival együtt, aki és amely teljesítették. A vezetőség- és kül-Jszinte,n gyermekkorom es ifjusa- döttválasztó taggyűlések idejéig ^gszehb emlekei köze tartoalatt 500 új taggal növekedett af^ ' , . Vöröskereszt szervezetek taglét-1 K^jaiakent tűzném Karoly / ° xbacsi hantjai melle eme kisso A ’ taggyűlések ^ ^ ^ „koporsó’’, a 45 milliméter vastag falú horganyzókád oldalára. lobban még egyet, azután felemelkedik egy nagy bőrköté- nyes ember, svájcisapkában. Kilép a készülő kádból. Átlépi a kőművesek malterosládáját, lehúzza kezéről a nagy bőrkesztyűt: — Tessék, én vagyok a Rábóczky. Két perc sem telik el. már meleg, barátságos társalgás folyik közöttünk. Beavat — hirtelen gyávasággal — a hegesztés művészetébe, azután gyorsan elsorolja hol, s merre dolgozott 10 éven keresztül, míg az Április 4. Gépgyárnak volt a hegesztője. — Országosan számontartottak bennünket. Évtizedek múltán is szóbakerül nevem, mert minden munkánkat röntgeneztek, anyakönyveztek a pécsi, meg a többi erőműnél is. Mindig kényes, bonyolult hegesztési munkát csináltam, mióta szakmunkás vagyok. Itt nincs olyan kényes munka. Mióta itt dolgozom, ez a legkomolyabb munkám, ez a függőleges hegesztés; negyvenötös lapok összevarrása. — Hímezése. — Jegyzem meg halkan, mert olyan gyönyörű a hegesztés varrata hogy más szavak nem adják vissza hűen formáját, alakját és szép díszét Rábóczky hegesztésének. — Hát itt azért nem lehet úgy, olyan szépen dolgozni. Kicsi a hely, vastag az anyag, azt látta volna, amit az erőművekben hegesztettem. Az finom munka volt, szép munka. Hívnak is vissza volt szaktársaim, bármikor találkozom velük, de én nem megyek. Elég volt 10 évig az Április 4-gyei országot járni. Megpihentem, feltettünk házat, feleségem is dolgozik. Dolgozunk, tanulunk, aztán majd csak előre jutunk. Még előbbre. Mindig előre. A délutánosok mar rég lecsengettek a bélyegzőórán, Rábóczkyék jóformán még csak most lendülnek bele a munkába. Tízkor, amikor lejár a műszak és jön a váltó, sietnek ők is a mosdóba, azután öltöznek. Majd csúszkálva, egymást segítve, kacagva, egymás nyakába hógolyót hajítva, sietnek haza. Mert ők sem különös emberek; Munkások a Gépjavító Vállalatnál. Pálkovács Jenő. iiiiimiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiimi’ A szakmunkás-tanár Ezelőtt 5 évvel, az érettségi után a Pécsi Pedagógiai Főiskola földrajz-történelem szakára jelentkezett. Fel is vették, de se kollégiumi helyet. se menzát nem tudtak biztosítani Sdsdi Csaba részére. Nem élhetett a felvétellel. mert családja nem tudta volna vállalni igy a taníttatását. A családi hagyományt kellett folytatnia, amely szerint mindenki szerez valamilyen szakmát. Géplakatos-tanuló lett, majd a szakmunkásvizsga után a Vasipari Vállalat dolgozója. A szekszárdi ipari- tanuló-’intézet akkoriban is, azótc is gyakran hirdet pályázatot szakoktatói adásra. Egy évi üzemi gyakorlat után jelentkezett, és fel is vették. Két évig a géplakatos-tamilokkal foglalkozott. kint a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat tanműhelyében. Még tanított olyan gyerekeket, akik ismerték öt tanuló korából. De ez nem ment a tanári tekintély rovására, mert a fiatal oktatót hamarosan úgy ismerték növendékei: rámenős, de . igazságos. Pontosságot követelt a munkában, az iskolában, a rajzórákon is. Az idei tanévtől kezdve már nem szakoktató, hanem pedagógus. Anyag- és gyártásismeretet, szakrajzot, mennyiségtant tanít. Ugyanakkor azonban maga is tanuló, a Pécsi Gépipari Technikum levelező hallgatója. Jövőre megszerzi a technikusi címet, utána beiratkozik a tanárképző főiskolára, fizika-matematika szakra. Tervei szerint öt év múlva hivatalos képesítése is tanár lesz. Most is nehéz eldönteni, hogy géplakatosnak, technikusnak, vagy tanárnak tartsuk-e, hát még egy újabb képesítéssel. Egyik sem egészen pontos meghatározás. Az, hogy tanár, nem egészen áll. Elsősorban — mint mondta — szakmunkás. így tanítja a rajzot is. Náluk a rajzóra nem a diákok kedvelt, könnyű órája. Komoly gépelemeket kell metszetben, különféle látószögben lerajzolni. Általános iskolában nem is tudna tanítani — mondja. Ezért a legcélszerűbb szakmunkás-tanárnak titulálni. Annál is inkább, mert mint mondta, speciális munkaterületük van az intézet pedagógusainak. Továbbra is jó szakmunkásoknak kell lenniök. Ismerniök kell a legújabb gyártástechnológiát, az új gépsorokat, hogy lépést tarthassanak szakmájuk fejlődésével. Enélkül nem adhatnak korszerű islereteket tanulóiknak. Érdekes, és beleillik ebbe az elvbe, hogy odahaza most éppen távirányítású villanyvonatokat készítenek az édesapjával, aki vasúti főellenőr, és öcs- csével, aki elektrotechnikus-tanuló. A szakmunkás-tanár működését több okból is említésre méltónak tartom. Először is azért, mert. munkájában teljesen összefonódik két, régebben olyan élesen elkülönült fizikai - szellemi foglalkozás, mint a szakmunkás és a pedagógus. De Sésdi Csaba pályafutása öröm azért is. mert alig öt év alatt valóra válthatta az érettségis diák terveit. Nagyon hamar elérte célját. BENCZE KLÁRA A gépek téli tárolásáról A termelőszövetkezetekben és a ! gépállomásokon most van a nagy téli karbantartások ideje. A leg-! több helyen jól elvégzik ezt a munkát, kijavítják a gépeket, de a téli tárolásra már sokkal keve-1 sebb gondot fordítanak. Pedig nagy jelentősége van a tárolás minőségének is. Az utóbbi években megnövekedett mezőgazdasági géppark üzembiztonságának megtartása miatt különös gonddal1 kell elvégezni ezt a munkát. Ezért a MEDOSZ elnöksége és a Földművelésügyi Minisztérium felhívást intézett a gépállomásokhoz és a mezőgazdasági üzemekhez. Ellenőrizni kell azt. hogy a meghibásodás miatt a földeken maradt gépeket időben beszállítsák és megfelelően tárolják. Fel- hívják a mezőgazdasági üzemek vezetőit, és a gépállomások igazgatóit. gondoskodjanak megfelelő gépszínekről és egyéb tárolóhelyekről. Ha a gépek nagy száma szükségessé teszi, olcsó bérleti díj ellenében háztáji pajtákat is használhatnak tárolás céljára. Főként a faanyagból készült, és az időjárásra érzékeny gépekre keli nagy figyelmet fordítani. A Sió-sziget titka megkezdték a járási küldöttérte-4 Tehát, mint mondtam, jó pár A város központjában irodának alkalmas helyiségeket bérbe vennénk. Szekszárdi Szabó Ktsz. (131) kézietek előkészítését, hogy núndjévvel e^lött történt. Pontosan és i külsőségekben, mind pedig ter-J kereken ^úsz éve, egy rekkenő I ja mi szempontból megfelelően délután kiballagtam Pademonstraljak a Vöröskereszt Jiánkra. Károly bácsi, az öreg j fennállásának 100- évfordulóját.{halász kunyhója felé tartottam, i Megyénk 201 Vöröskereszt-alap- *Nem láttam már vagy két hete, I szervezetének 11 500 tagját 253 »amj nagy idő nálunk, különösen i küldött képviseli a járási értekez-XiiVenkor, amikor a holdvilágos j leteken. A küldöttértekezletek ősz-»esték a legjobb és legszebb al- szehívására 1964 január 6-tól 10- »kaimat nyújtók a nappal lera- lig kerül sor. >kott varsák és csapóhorgok felszedésére. Gyönyörű az esti fényzáporban csendesen siklani a sás között. Amint a csónak orra kettészakítja a kelő hold bíborfüggönyét, soha nem lehet másra gondolni, mint leányra, asszonyra, s ha netán ott van, az maga is úgy bukik a halász ölébe, mint a szerelmes halak a fövényre; halálosan, édes kínjaiban vergődve a reázáporozó aranyos özönber. Egyedül jöttem és már a hídnál beszálltam a kövér Retye csónakjába, hogy vizen ereszkedjem le a halászkirály ütött-kopott kunyhójáig. Bár — messziről látom — nincsen otthon, a kis-la- dik hiányzik a vízrehajló fűz alól. Csónakom elkapta az ár, és a két partról felgömbölyödő hullámok, mint bölcsőt ringatták a könnyű ladikot. Jobbra, balra varsafejek inogtak az öblökben. Egyhelyütt látom, az öreg már kieresztette a fenékhorgot. Ugyancsak meleg van. A halak ilyenkor lustán úszkálnak a vízfenéken. Süketek és vakok, mintha az a két, nagy golyószemük valóságos üvegből volna. Azt sem nézik, hogy mit kapnak be. Vadrózsa tövissel is lehet ilyenkor halat fogni. A víz színe olyan, mintha forrna. Meleg, apró hullámkák keletkeznek a bőrén, amely a nád, fűz és a sás tükrében olyan, mintha fekete kígyócskák ezrei csüngnének fejjel lefelé a víz alatt. Langyos, halszagú bugybonékok törnek föl a korhadó nádtövek alól, színes buborékot vetve a tó lusta felszínén. Ettől keletkeznek az apró, meleg hullámkák, mintha liba* bűrözne a víz. A vadrucák elbújnak a gyékényes közepén, mintha megnémul- tak volna, csak a nádibika bődül belé néha a mozdulatlanságba, de az is csak amolyan keserves sóhajtás-féle. mintha azt mondaná: — De cudar meleg van! Fiatal vízicsibe sírása zavarja meg néha a csendet. A madár anyja a vízen, csőrében nedves hinárcsomót visz.
