Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

Mind messzebb Tercsitől

Az énekkar lelkesen fújta a Éppen ott ült náluk a gazdaság pattogó indulókat, a falakat ara- könyvelője, Suhi Csaba. » fikonok díszítették, maga a ta- Most már két szakember van nácselnök végezte az esketést. a családban — mondta a jó hu- Hiába, nagy ünnepség ez: Sajtos morú, fiatal könyvelő —. itt az Szilárd, a nagyszerű főagronó- ideje, hogy Tercsiké is beirat- mus esküszik Libus Tercsivel. A kozzon valami iskolába, férfi elég későn szánta rá ma- — Gondoltam rá már én is gát az édes rabságra, közelebb — mondta az asszony szem- áll már a negyvenhez, mint a lesütve.

harminchoz. Arra az álláspontra — Gondoltál, nem gondoltál — helyezkedett, hogy ha másnak szólt a főagronómus nyersen. — van felesége, minek nősüljön a Mi szükséged van rá? Nem jó főagronómus? Tercsi a földmű- így? Mondd csak meg bátran! vesszövetkezeti bolt könyvelőié- Az én feleségem pelsnkázzon, nek 18 éves, szép, szőke leánya vasaljon inget, főzzön, de ne volt. Az agglegénykor határ- biflázzon, az istenért, az istenit! mezsgyéjét taposó Sajtos, annak Mint vezető értelmiségit, meg- t end je és módja szerint bele- hívták a megye húszéves Iái'lati bolondult a kislány tengerkék fejlesztési tervét kidolgozó tes- szemébe, karcsú derekába, ked- tületbe. Ott albizottsági elnök vés, kislányos mosolyába. Nem lett; országos konferenciákon az első, nem is az utolsó, aki kellett majdan a megyét kép- így jár. viselnie. Néhány nap után tért

Amikor hazamentek és Sajtos csak haza. Kisfia elébe futott a Szilárd most már a Magyar Nép- kertben. Tercsi a fürdőszobában köztársaság törvényeinek kere- pelenkát mosott, tein belül jól megölelte az új- — Nem is jössz elém? — kér- donsült menyecskét. elkezdték dezte a főagronómus az előjövendő életüket tervezni. szobából, haragosan.

— Ne hidd — mondta eköz- — Látod, dolgom van — kiálben a főagronómus —, hogy én tottu az asszony. — Ez a kópé benned csak a kívánatos ifjú nőt soha sem lesz szobatiszta, úgy emeltem magamhoz. Nekem élet- látszik. Tíz perc múlva jövök, társ kell, velem egyenrangú. — Elmaradtál a fejlődésben — egész ember. mondta neki utóbb idegesen

Tercsi hozzásimult, úgy suttog- Sajtos Szilárd. — Egy főagronó- to: musné mással is törődhetne,

— Én is így képzeltem, habár mint a mocskos rongyokkal! Tété toronymagasan állsz fölöttem, lek, hogy el fogsz veszíteni. Ne Mindenesetre megpróbálom. Apu- felejtsd el. milyen magasra emeljea biztosan be tudna hozni a kedtem. Túl nagy kettőnk között tsz-be könyvelőnek. már a különbség.

Sajtos elgondolkozott. A kisfiú mit sem sejtve ma— Tudod, Mütyürke — mond- tatott az ágy alatt. A férfi oda- ta —, én nem így gondoltam a lépett hozzá. Hát uramfia. Egy jövőt. Én szépen keresek, el idegen lábat rángatott a kölyök, tudlak tartani a magam fizeté- a főagronómus egyetlen rániás- séből is. Az én feleségem ne sál kihúzta az addig ott lapuló dolgozzék. Itthon is találsz te ifjú könyvelőt. Suhi Csabát, dolgot magadnak, ha nagyon — Azt vizsgáltam — mondta akarod. Nem ezen múlik, hidd el. a hiányos öTözékű fiatalember

Xaráesonyi közjáték

korbáccsal tudták csak szétbontaÖ

ltünk az ágon, akár az

ázott verebek. A hegyes ni. Korántsem fájdalom nélkül; tűlevelek hajnal óta szurkálták kezek, lábak dagadtak fel, itt-ott már a testünket, s magunkban még vér is folyt, úgy vélekedtünk, mondhat ne- .

künk a fenyőről bárki bármit, az Érthetetlen okokból^ Feri a világ legutálatosabb fája, mert mellett további főkolomúgy böködi az embert, mintha posoknak Sanyit és engem kiál- óriási tűpárnában ülne. Közben tottak ki. Kiszabták a büntetést, pedig lusta, ráérő méltósággal po- Két héten keresztül csak a még tyogott nyakunkba a hó a felsőbb hidegebb elkülönítőben alhatunk, ágakról. Kékek, zöldek voltunk, s kötelesek vagyunk hajnalonként a ráadásul vizesek, az ajkunk tán- telep össze útjairó] eltakarítani a colt, rázta a hideg. Talán még havat, s naponta csak egyszer zörgött is, de mozdulni mégsem kaphatunk enni. Egy hétig bír- mertünk. Tudtuk, hogy a téli er- tűk. Ez alatt mindent megbeszél - döben a legkisebb zörej is akkora tünk, többek között azt is, hogy lármát csap, mint egy elefánt- inkább a halált válasszuk, de itt csorda. Ahhoz pedig semmi ked- tovább nem maradunk. Végül a vünk nem volt, hogy valaki ész- szökés mellett döntöttünk, revegyen bennünket és lerángas- — Hogy gondoljátok? aggá- son a fenyőről. Az alkonyatot les'- lyoskodott Sanyi, tűk úgy határoztunk hogy akkor — Talán éjszaka töprengett indulunk tovább. Persze, nem hangosan Feri, miközben a szoba vissza a táborba, hanem előre, levegőjével keveredő leheletét fi- északnak, be a hegyek közé, ahol gyelte. — Akkor alszik mindenki, a bokrok, barlangok, meg a ritka a kapus is...

Nemsokára megjelent Sajtosék- tíóí a helyi nőtitkár. A házaspár kávéval kínálta, kapott két szál rózsát is. Politikára terelődött a

zavartan —, nem romlik-e ebben az esős Időben a parketta.

Az asszony félretolta.

— Mit hazudozzunk? Megtörszó. Sajtos Szilárd lelkes szavak- tént. Hát igen. te nagyon maga kai szidta a megyei tanácsot, bí- san fölém emelkedtél. Kellett va- rálta traktorainkat, a televízió laki, aki nincs olyan elérhetett műsorát. A vendég egyszercsak lenül fölöttem. Ha nem dolgozjárású völgyek még ilyenkor télen is jó búvóhelyet kínálnak annak, akinek hasonló szállásra van szüksége.

Ha volt valaha ilyen szükség, akkor a miénk mind között a legnagyobbnak látszott. Ért éreztük ^ Naolemenle után a gon_ mar tulajdonkeppen_ azóta hogy dozójukat / telep degenerált ud- meglattuk a tábor kapuját. Nem ^ ^ ismerték fel.

— És a kutyák? — aggályoskodott megint Sanyi.

Erre még a suttogó szó is megfeneklett. A kutyáktól mindenki félt. Akkorák voltak, mint egy- egy borjú, s a három együtt a legerősebb őrszemélyzetet is helyetFeri törte meg a némaságot.

volt azon semmi borzasztó, közönséges festett vaskapu volt de jában lemondás és elszánta felirat így sápit: József Ferenc , ~ ..

* Kiskorú Ta-‘‘i.'gSfük 1.« valahogy...

Az izgalomtól azon az éjszakán nem aludtunk. Virradatkor a derékig érő hó eltakarításához készülődtünk, amikor jött a műhelyfőnök. Szemében gyűlölet villogott, s azt vártuk, mikor csap közénk. Nem bántott benfőherceg ÁllShi Kiskorú lep. Olvasásra se hangzott jól, belül pedig igen kevés örömet kínált az élet. Nyomasztó hangulatot árasztott a sárgára meszelt portásfülke, a nagybajuszé, szikár és szótlan kapus, a fűtetlen hálótermek, a műhelyfőnök és a

nővérek, egyáltalán minden. Leg- parancsoláshoz szokott

jobban meg a műhelyben ereztük - most is keUe_

magunkat, amíg el nem múlt a fűrész, a gyalu, meg a friss deszka varázsa. Amikor ezekből kiábhangja azonban most is kelle metlanül és gúnyosan recsegett. — No, málevirágok, ma este . , ,, , , , . . itt az alkalom, hogy mindent

,rendültünk, akkor kezdődött a mi megbánj,atok & bocsánatot kér- kis karácsonyi közjátékunk. jetek

Feri, rründőnk között a legna- Lapítva figyeltük szavait, s gyobb és legokosabb, egy havas közben azon gondolkoztunk, mikibökte, miért jött, tulajdonkép- hatom, nem politizálhatok, nem téli reggelen nekiment a munka- ként lehetne ezt a figurát in- pen. tanulhatok, veled nem beszélhe -vezetőnek, mert szidta az anyját, nen sokkal távolabb tudni. Job— Sajtos elvtárs, igazán széles tek — valamit csak kell csinál- Nagy kavarodás támadt, s a Feri ban csak aikkor eszméltünk fel,

látókörű ember — mondta —, de nőm! j védelmére összegabalyodott gyér- amikor elmondta, hogy a szakáié, szívem (és itt Tercsihez for- MÁTÉ GYÖRGY mekgöngyöleget vesszővel, meg soknak megfelelően estére ai tedult) hallgatsz, ha politikára terelődik a szó. Egy főagronómus- né nem lehet ilyen manapság.

Mit szólnál hozzá, ha mint aktíva, részt vennél a nőtanács munkájában?

Tercsi fülig pirult, ötölt-hatolt.

Végül kimondta, amit férjén kívül másnak nem mondott még

cl:

— Aztán meg... kisbabám lesz.

— Annál inkább — mondta az elnök. — Egy okkal több: a gyerek jövőjéért.

— Hagyja, elvtársnő — mondta ekkor Sajtos idegesen. — Ez nem váló neki. Az én feleségem ne politizáljon, ezt bízza énrám.

Van neki dolga elég, amúgy is.

Megjött a. kisfiú, ifj. Sajtos Szilárd. Kettős ünnep volt a háznál: a főagronómus két nappal utóbb kapta meg agrármérnöki diplomáját. De nem pihent babérjain: azonnal beiratkozott a gépészeti karra, és első vizsgáit jó eredménnyel tette le. Élete szemmelláthatóan jó kerékvágásban volt. A csöppség is szépen fejlődött, kilenc hónapos korában felállt, egyéves se volt, és már kimondta, hogy „petésztejvn

A nagy leleplező

Thackeray halálának századik évfordulójára

Walter Scott dicsősége ugyan fölé helyezi, de az ilyen rangso- a kor igazságérzékét szolgálja, még nem halványult el, Bulwer tolásnak sincs sok .jelentősége, hisz a gonosznak el kell nyernie vagy a mindegyiküknél jobb Már Thackeray lányai is úgy büntetését, hanem Thackeray Jane Austen csak intermezzo: a vélekedtek, hogy szívesebben ol- személyes véleményét is. Igaz, múlt század angol szépprózáját vassák Dickens könyveit, mint az életében is sok csalódás érte. végeredményben két név jelenti, apjukét... Amint nagykorú lett, 500 fontot

Dickensé és Thackeray-é. Kortár- Dickens a szív írója. Péterfy jövedelmező vagyonának nyakára sak voltak, mindketten aviktoriá- azt írta Eötvös Karthauzi járói, lépett, s a szükség vitte a rajzo- nus Angliában éltek, s nevüket hogy minden könnyekké olvad lói pályára, majd apró karcola- az utókor is szívesen kapcsolja benne, — ez Dickens minden tokát írt: később ezekből kereke- egybe, mégis elképzelni is nehéz könyvére jellemző. Mindig meg dett egyik legkifejezőbb munká- lenne különbözőbb hajlamokat, és akar hatni, s mindenen ellágyul. ja, A sznobok könyve, melyben szemleletmódot. Dickens a Vifctó- Az érzelmek a mesénél is jobban „a hitvány felsőbbrendűség hit- ria-kor évtizedeinek. írója, övé a érdeklik, s ez magyarázza, hogy vány imádatát” gúnyolta ki. Soha népszerűség és a siker s nyitott regényei legtöbbször epizódok nem ízlelhette meg azt a sikert, verandáján ül írás közben, hogy laza füzérének tűnnek. Thacke- ami Dickensnek jutott osztályoz arra járók láthassák mozdu- ray az ellenkező oldalról nézi a részül, de valójában nem ez tette latoit, Thackeray-nek csak elis- világot. Nem kápráztatja el a keserűvé. Átlátott kora talmi mérés jut, ekkor is, később is, viktoriánus Anglia nyugalma és csillogásán, megértette, hogy csak siker annál kevesebb. látszólagos bősége, a szívek mögé hitványságból fakadhat, amikor a

Az irodalomtörténetek igazság- semmi ^ íút sem talál. Min- szegény kispolgár a gazdag előtt

szolgáltatása A hiúság vásárát ~

végül mégis a Coopperfield Dávid

a fonálíjáról lát, mintha hajbókol, az meg az arisztokrata végéig megmaradt volna kai isteníti. Ezzel a sznobsággal

TÉNAGY SÁNDOR:

TÉLI FALU

Megyek haza, megyek bozontosán, süpped alattam a hó.

lépkednék hűségesen ismert lábnyomokra, de eltűnnek a lábnyomok, éppen csak sejthető az út ü mintha szívem mellett csak emléke tántorogna.

Vacognom kéne, mert fúj a szél, dideregnem, mert félek.

ez az a falu. melynek csak bennem van neve; a steril, könyörtelen táj csak fölnagyítja magányomat: megyek haza, s nem tudom, valaki rámismer-e?

Az állomástól a házig kísérnek megrokkant téli fák;

éles tündöklés a hófúvás fala.

Szeszélyes változás a tél, szomorú s derűs a kép. mintha isten, vagy egy kisgyerek játszana.

dent élete

annak a karikaturistának, ahogy nem tudott megbékülni. s az álifjúkorában pályáját kezdte. talános angol sznobsággal ellenA francia kortárs Flabuert, az tétben a királyi család sem volt impassibilitét, a szerv télén ségel, szent előtte, amit tanulmányában, emeli oltárra: az író krónikás a Négy Györgyben részleteken ki legyen, feladata a tárgyilagosság, is fejtett.

az, hogy harag vagy rokonszenv Nagy író volt, a kritikai realiz- nélkül mondja el történetét. A mus egyik mestere. Száz éve halt két szigetországi nem tud szén ve- meg, de legtöbb könyvének nem dély nélkül írni: Dickens az ol- ártott az idő. A sznobizmus ma vasók könnyeit lesi, Thackeray sem tűnt el az angol közéletből, pedig felháborodásukat várja. ahol mindig időszerű társalgási Mi sem bizonyítja ezt jobban, téma a királyi család hogyléte. mint legismertebb könyvének, A Thackerayt talán ez is időszerűvé hiúság vásárának hőse, Bocky teszi. De leginkább az, hogy a Sharp. Törtető, alapjaiban ellen- kapitalizmus egyik korai leleple- szenves alak, s Thackeray szinte zője volt, s ama írók közé tarto- örül is rossz tula jdonságainak, zott, akiknek. az. igazság mindig Néha úgy érezzük, boldog, ha va- fontosabb a néoszerííségné] is. lami bai éri s bukása nemcsak < b&j

lepre érkezik a főherceg, jótevőnk és patrónusunk, hogy aa otthontalanok fáján meggyújtsa az első gyertyát.

— Ilyenkor ajándékot is szokott adni, de persze ilyesmire ti ne számítsatok — szólt vissza el haladtában.

Vártuk az estét úgy, ahogy még egyetlen estét sem. Nem az ünnepre számítottunk, annál sokkal ridegebbek voltunk. Inkább az alkalmat láttuk benne. Feri nem is állhatta szó nélkül.

— Biztosan nagy lesz a hajd- hő, a kutyákat sem engedik el.

Nyolc óra körül vacsorázni hívtak bennünket. Azt hittük, valaki ízetlen komédiát akar űzni velünk, s így kétszer kellett szólnia a naposnak, mire megmozdultunk. Éhes far-kasok módjára faltuk az egy hete nem ízlelt meleg ételt. Teletömtük magunkat, elfáradtunk, elálmosod- tunk. A fa alatt olyan meredt tagokkal álltunk, mintha nem is élnénk. A főhercegasszony szavaiból egyetlenegyet sem értettünk meg.

A z ajándékosztásnál nagy

” mozgolódás támadt. A szigorú glódába állított sorok felbomlottak, társaink mentek a fa alatt felállított kosárhoz, mi pedig az ajtó felé húzódtunk. Futva értünk el a kapuig, de a portás ébren volt. Lapultunk. Egy óráig, kettőig voltunk a kapunál? Lehet, hogy tovább. A gémberítő hidegben minden időérzékünk elveszett. De a kapus olyan éber volt, mint egy anyaoroszlán. Legalábbis mi így láttuk. Éjfél körül suhant ki az udvarról a főherceg kocsija. Mi csak fehérkesztyűs kezét láttuk, amint kinyúlt a kocsiablakon, átadta a borravalót, meg aaí, hogy becsukódott a vaskapu.

— Gyerünk a kerítéshez — suttogta reszkető szájjal Feri.

A kerítés tövétől futottunk egészen a fáig. A felmászás már nehezen ment. De sikerült. Aztán nem volt más dolgunk, mint ülni, fázósan. Láttuk ébredezni a téli erdőt, megfigyeltük, hogy az ágakról déltájon jobban huBá; nekünk ba a hó, azt is éreztük, hegy délutánig még hidegebbre fordult az idő. Csak este jöttünk le. Megfogtuk egymás kezét, s szorosan összesimulva baktattunk a havas hegyi úton. Gyerekek voltunk még akkor is, ha felnőttesen határoztunk. A határozatot tulajdonképpen már meg is bántuk. Szívesebben visszamentünk volna, de nem mertünk. A félelem még a szabadulás vágyánál is erősebb vöt! bennünk.

Átláthatatlan sötét éjszaka telepedett a völgyre amikor a járőrrel találkoztunk. Nem térhettünk ki előle, nem hallottuk a zajukat. Szinte a karjaik közé szaladtunk. Ck persze kérdezősködni kezdtek. Feri híméit, hámolt. mi pedig még az őrsön is hallgattunk.

Reggel visszaszállítottak bennünket a telepre. A kapuban s portás és a műhelyfőnök fogadott. Kéjesen mosolygott, szinte játszott a bosszúállás gondolatával.

A kihallgatás nem sokáig tartott, a szidás volt hosszabb, és a verés. Azóta sem emlékszem. hogy úgy vertek volna, mint akkor. Sírni azonban egyikünk sem tudott, csali néztünk, mintha nem is sejtenénk, mi történi); velünk és miért van ez az egész, s miért éppen abban a szobában, ahol a feldíszített karácsonyfa állt egyedül, talán még nálunk is árvábban.

U űhelyfőnökünk kitombolta magát. Elfáradt a csépe- lésben, lihegett a kimerültségtől; Visszatelepítettek az elkülönítő be Aztán kezdődött minder élőiről, a kis karácsonyi közjátéknak még az emléke sem maradt meg. Csak ml tudtunk róla, meg a telep. De az utóbbi nevetett rajta keserűn, mint a nagy fájdalmat okozó rossz emléken szokott uz ember.

szolnoki István