Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
Hívatlan vendég Eszter és Kálmán a múlt — Megvan! — emelkedett szóKEKÉSDI GYÜLA — Ki mondta, hogy utáljuk? évben kerültek Budapest- lásra a teremtés koronája, fel- — próbálta Eszter letorkolni a re. amikor a fiatalember a napi vidultan.. — Még ma kimegyek nyegle kamaszt, munka mellett elvégezte a tech- hozzá, és elmondom neki, hogy Sok beszédre már nem volt nikúmot. Kálmán egy gépgyár- Icu milyen súlyos influenzába idő. Bezárkóztak a lakásba, s ban kapott állást. Eszter egye- esett. Azt mondom majd. hogy most Sanyin volt a sor. lőre a kis lakást rendezi, és Iá- az orvos piros cédulát is ragasz- Kálmán és Észt?-- dermedten nyukra. Icura vigyáz. Mikor ott- tott az ajtóra. álltak az előszobában, mikor • hagyták falusi otthonukat, nem is Ez a leleményesség megnyug- meghallották az öreges, fáradt sejtették, hogy egyszerre két nagy tattá őket. Kálmán felöltözött, a léptek kopogását, s nyomában csapás zúdul rájuk. Először is el sarki RÖZÉRT-ben vett IS deka Sanyi bosszantó hangját, kellett válniok Ilonka nénitől. konyakos meggyet, Karola néni — Szűcsék nincsenek itthon, aki Kálmánt felnevelte, s ak. kedvenc csemegéjét, és elindult i csengő hosszan berregett, valósággal védőangyaluk volt. S Hűvösvölgy felé. A majd néma csend támadt, helyette megkapták a másik, a — Miért jöttél? Mi ütött be- ^ fáradt, öreg lépték távolod- budapesti nagynénit. Ilonka néni létek? — fogadta Kálmánt a s ágkor újra megszólalt húgát, a szörnyeteg Karolát, aki meglepett Karola néni. Sanyi: a család réme volt. — Belénk semmi sem ütött. — Mondja mama, mit maceLassan rájuk telepedett, mint De Ic.u. Icu beteg. Súlyos, raga- rálja ezeket? Az előbb mondták, a köd. Mindent kifogásolt. Baj dós influenza. A piros cédula is hogy a pokolba kívánják magát, • volt. hogy nem mosnak elég kint van, Eszter idegrohamot kapott, gyakran kezet, rosszul nevelik — Persze, mert úgy mennek — Ez a te ötleted volt. Ezt leüt. Eszter herdál, sótlan a le- haza. mint a jószág. Se fertőt- azért mégsem kellett volna, vés. Kálmán evés közben csörög lenítés. se kézmosás. Csak hord- Gyötrődve telt el egy negyed- a kánállal. Jaj volt nekik, ha ják haza a bacilusokat. _ óra, s akkor kinyitották az aiegy jó szót mondtak Ilonka néni- — Szegény Icu, látni szeretné +ót. s beviharzott Karola néni. tői. A két testvér évek óta nem Karola nénit — játszotta ki a Szokatlanul kedves voll, valóbeszélt egymással. vezércselt Kálmán nekibátorod- sággal ragyogott az arca. , Karola néni gyakran jött hoz- va. . — Mégse tudtam megállni, ..zajuk és. ajándékot sohasem ho- Az öregasszony vészterhesen i-,ogy el ne jöjjek. Szegénv kis zott. Majd ha meghalok —#mon- felnevetett.. iCu. S tudod, te gonosz — rrionddotta —. úgyis minden a tiétek — Látni szeretne? Majd ha a ta Kálmánnak —. nagyon meglesz. Ilonka nénit szerették. Nem- piros cédula lekerül, fiacskám, hatottál ám azzal a konyaklégiben a következő tartalmú le- 1/ álmánban csárdást táncolt meggVel Hoztam belőle a kis velet kapták Ilonka nénitől ^ az öröm, de szilárdan betegnek, is. ,.£>rágáipi, szeretettel várunk a játszotta a boldogtalant. Eszter egy fotelbe zuhant, Káldísznóöíésre. Nélkületek el sem Hát akkor tessék. Karola rnán kitámolygott a folyosóra, ty.djpk képzelni ezt a napot. néni. Egy kis csemegét hottam becsöngetett, a 'ifíiázfelügjrílöék- Azonnal válaszoljatok, mikor ér- — Nekem? Te?, Mi Ütött £>é hez. Sanyit kérésié: lvpztek. vasárnap reggel, vagy léd? — kérdezte Karola néni _ Te szörnyéig kit küldte! már szombaton este?”. dermesztő gyanakvással. ej? Eszter és Kálmán mindent Konyakos meggy — dadogta __ Hát azt a vén szipirtyót. megbányt-vetett :és- ‘ %1'hatáf. Kálmán, / Pedik két nagv kosarat is cipelt. hogy szombaton utaznak, így — Be ne gyere — állta el az _ Ilonka néni! _ Bődülr fel leg alább két- napon át együtt le- ajtót az öregasszony. — A sta- Kálmán, és futott, hogy Eszterbetrtak a drága, jo nénivel. Min- niclit tedd le oda a székre nek elmondja a rettenetes hírt. den készen állott az utazáshoz. IVíajd fertőtleníteni. IVfikor belépett az előszoba ajes penteken Icu belázasodott -A fiatalembert mámorossá tette táján éppen me'gszó1alt a tele— Eszter sírvafakadt. s az orvosért a győzelem, s ez a mámor benne fon Fejes telefonált. telefonált. Az orvos köhécselt, zsongott szerda 'délutánig. Előző ___ Nem' várunk nyolcio1 gverehü mmögött a kis beteg felett, és nap igazgatói engedéllyel csúsz- kek Hétre ott leszünk. °Ugye némi vizsgálódás után kijelen- tatott, s már háromkor ment nem dobtok ki? tette: „tüszős mandula". Nem hazafelé. Fütyörészve. kettesével nagy dolog, de utazásról szó sem ugrált le a lépcsőn, és mintha lehet. halottasházba lépett volna. S ment a távirat Ilonka néni- — Telefonált Karola, néni — ’pék: „Nem mehetünk. Icu be- sírta Eszter keservesen. — Itt teg”. Hétfőn megkapták a jó lesz egy fél óra múlva, néni'válaszát: „Ha már így van, Dermedten álltak perceken át. felmegyek én hozzátok, úgyis ré- Eszter fogädkozott, hogy világgá geh- készülődök. S viszek egy megy. Kálmán pedig azon há- nagy - kosár kóstolót, amíg friss a borgott, hogy miért nincs nálunk hurka meg a kolbász. Szerdán idegenlégió, ö most azonnal je- délutáh érkezem az ötös vonat- lentkezne. Az óramutató közben tál”. száguldva jelezte a múló pérceEsztér tapsolt, Kálmán körül- két, valamit tenni kellétt. Esektáncolta az asztalt. S még ma- kor az udvaron hangosan böm- g&sabbta hágott a kedvük, ami- bölni kezdett Szúnyog Sanyi, a kor Kálmánnak korszakalkotó házfelügyelóék vásott gyereke, ötlete támadt: — .Sanyi! — kiáltott le neki. — Te, Eszter, azt kérdi tőlem hirtelen támadt ötlettel Kálmán, a múltkor Fejes, a műhelyvezető: — Akarsz egy forintot? no, te haidani földbirtokos, mi- — Naná! Kettőt nem lehet? kor megyünk egy jó disznóölés- — Legyen kettő — egyezett re? Szívesen veled tartanék. bele Kálmán, és magyarázni — Fogd a szaván — kacagott kezdte Sanyinak, hogy jön ide fél Eszter. — Hívd meg Fejest nemsokára egy csúnya öreg- feleségestől. Nem ári jóba lenni asszony, álljon elébe és mondja Velük. neki azt. hogy leüt sürgősen orA „, , ,, „ ; voshöz kellett vinni csak. késő műhelyvezetőt fellelkes.- este jönnek ^ „ tette> a meghívás. Megyek. — Az a boszorkány, akit utál- Nágyon szívesen. Elérkezett hat nak? _ kérdezte s^yj fiegmán. a nagy nap. ,A vendéglátás, igazi, nagy vacsora az új otthonban. Eszter komolykodva hajolt meg Kálmán előtt: — A technikus elvtárs Öméltósága fogadást ad a műhelyvezető elvtárs tiszteletére. Hölgyek nagyestélyiben, urak frakkban. Kacagva csókolták meg egymást, majd Eszter pontosan elkészítette a nagy estély menetrendiét. Ilonka néni ötkor érkezik. Kálmán kimegy elébe, és legkésőbb háromnegyed hatig hazahozza. Fél hétkor kezdek sütni, főzni, majd megteríteni. Nyolcra jöhet a vendég.' — Mi lesz. ha betoppan Karola 'néni? — kiáltott fel Eszter. — Szerelmes isten — nyögött, fel Kálmán. — Imádkozzunk, Eszter, hátha eszünkbe jut valami. '■ Egy perc gyötrelmes csend után Eszter sápadtsága szűnni kezdett. — Tudod, hogy Karola néni mennvirft fél az influenzától. Ba- cilusok ♦-'"iiusnk. tele van vele a világ. Caányi László versei Emlék, s képzelet Emlék s képzelet. Ahogy a szavak múltat és jelent fölvillantanak, úgy volt? — nem, így volt! Emlék s képzelet talán egészen másként lehetett, talán nem is volt soha. A szavak formálják csak ki, az a pillanat, mikor szárnyra kap szó, s emlékezés, a múltnak adva saját életét s az is a jelent sokszorozza, s a fénylő percek arany bevonata visszavillan a kétes, s már feledt múltba, mely lebeg a való felett. s léte is emlék és emléke lét. él, de maga is csak emlékezés. így volt? nem. úgy volt! A pere öröme, csak az a fontos, hogy az töltse be az űrt az emlék és a perc között, az űrt a pere és a halál között. Az erfurti dóm szentjeihez Ti segítsetek, szépmosolyú szentek! nem bűneimtől félek, mert velük csak elbírok majd és ha már a súlyul megrokkantana. mosolyotok fénye könnyíti szívem. Mások bűnei, a hazugság, a rágalom, irigység . ellen védjen meg szép mosolyotok. Nem az imádság fegyvere — a szép? van olyan erős, hogy kemény szívek falán is áttör sszét választja a jót a gonosztól. Mosolyogjatok. s ne feledjétek, hogy titeket is emberkéz formált, s konok századok viharzottak át fejetek felett, de kinek vértje szépség és igazság (s igazság—szépség egy-iker való) foghat-e rajta kormos századoknak füstje, gonoszság rőt tajtékja, hisz — a példa vagytok! — diadalmi jelvénx minden szépség, hát kölcsönfényetek hintse a napok csúszó-mászó gondját és póriassza el mások bűneit. a »QNYI büszke TÉNET juhászról m-jT” |-5rfB58,v^ A harmincas évek elején tör- A mi büszke juhászunk kisfiú- társaságot és a juhász fülébe húz, tént, Hortobágyon. Élt ott egy ju- nak is küldtek egy formájából ki- ták a megrendelt nótát, húsz, aki rátartiságáról, büszke- vetkőzött sapkát, meg egy lyukas Az arisztokrata vendégeket né- ségéröl, no meg arról volt híres, harisnyát. Karácsony előtti napon hány pillanatig megbénította az hogy művészi faragványokat ké- érkezett, még nyitva volt a közeli ..inzultus”, és amikor magukhoz szített. Történt egyszer, hogy egy községben a posta, meg az akko- tértek a csodálkozástól, egyikük hortobágyi nagybirtokos, a gróf rí Hangya bolt. A juhász vett egy felállt,- és odament a juhász asz- úr” karácsonyi csomagokat kül- szép új sapkát, és egy pár haris- tálához. Az a jószabasú, kölcsön, dóit néhány tanyasi gyereknek, nyát, a kacatok közé csomagolta civilruhában tisztviselő-félének Volt ezekben a csomagokban és megcímezve a grófnak, feladta nézett ki, ezért a monoklis fiatal- molyette kabát, kopott sapka, a postán. Kísérőlevelet is irt, ember udvarias gőggel szólalt, lyukas cipő és még lyukasabb ha- amelyben sajnálkozásának adott meg: risnya. Holmik, amiket a gróf úr kifejezést, hogy a szegény kis — Báró Fehérpataky Guido va- kisgyerekei játékban elnyúttek, grófot ilyen vacak holmikban gyök. Társaságom nevében elég- elkoptattak és amelyeket a lom- kénytelenek járatni, ezért kará- tételt kérek. kamrából szedtek elő, kinevezve csonyi ajándékul ő küld a kis A juhász felállt, Hhúzta maaát azokat karácsonyi ajándéknak, méltóságosnak új holmikat. és bemutatkozott:’ • így töltötte ki bosszúságát a — Gróf Keserű János! nagy adakozón, de szeretett volna A báró meglepetten bámult rá. még több borsot törni a gróf or- azután kezét nyújtotta, és udva, ra alá. Erre akkor lett alkalma, riasan mondta: amikor megtudta, hogy a horto- — Szervusz, kérlekalássan! Légy bágyi csárdában nagy mulatságot oly jó, fáradj asztalunkhoz, rou- tartanak karácsony másnapján, lass velünk, amelyen a gróf több vendége, — Szívesen, kérlekalássan. köztük egy nemet gróf is jelen Átment hozzájuk, ittak, és egy lesz. _ idő múlva, a gróf, aki a kopott A juhásznak jó gondolata tá- gyermekholmikat küldte, megkér- madt. Szerzett magának szép ci- dezte: vilruhát. A tanítótól kérte köl- — Neked is itt van a birtokod, «ön, aki szerette a csavaros ész- valahol a Hortobágyon? Tudod, járású, büszke embert. Amikor én tíz évig éltem külföldön, nem- azután hallotta, hogy a grófi tár- régen jöttem átvenni az ötöksé- saság már együtt van a híres hor- gémét, tobágyi csárdában, amelynek fa- A juhász bólintott: lai Petőfit is látták, ő is bement — Igen, kétezer-négyszáz-tizen- oda- ■ nyolc juhom van a szomszédságA cigányprímás tátott szájjal. ban. bámult rá, az úri gúnyában is A gróf elámult: megismerte. A juhász mutatóuj- — Jól hallottam, kétezemégy- jat a szájára tette, a prímás bő- száz-tizennyolcat mondtál, drága lintott, megértette, hogy „inkog- pajtikám? Milyen érdekes! Ne- nitóban” jött el. És amikor az kém is pont ennyi juhom van. új vendég elkiáltotta magát, hogy — Tudom, pajtikám! Én őrzöm! „Banda, hozzám!”, a zenészek kis habozás után otthagyták a grófi PALÁSTI LÁSZLŰ Molnár György: %öld zátony.
