Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-23 / 300. szám
4 TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG 1963. december 23.' Hogy ne ismétlődhessen meg... Az ártatlan vízesap-melegítés — A megelőzés a legjobb védekezés TAVALY TÉLEN két híradást is olvashattunk az újságban, amelyek tűzesetekről szóltak. Az egyik arról számolt be, hogy a dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezetben kigyulladt a sertésistálló és ötven malac benn égett. A másik hír arról szólt nem sokkal később, hogy a zombai Parasztbecsület Termelőszövetkezetben ütött ki tűz, és az istállóban két ló elpusztult. Mindkét tűzeset egyfajta okból támadt, az istállókban befagytak a vízcsapok és hogy újra folyhasson belőlük a víz, melegíteni kezdték. A gondatlaság későbbi órákban pedig tüzet és tetemes anyagi kárt okozott. A gondatlanságon kívül persze volt egy másik közrejátszó ok, mégpedig az, hogy ezek az istállók a télie- sités során sokkal tűzveszélyesebbek lettek, mint amilyenek korábban voltak. A téliesí lésre persze szükség vah, hiszen a szellős nyári istállók csak akkor használhatók fel az állatállomány átteleltetésére. ha azokat megfelelő meleggé változtatták. Bevett szokás sokfelé, hogy az ilyen istállókat, szerfás épületeket úgy teszik az állatok számára télen is lakhatóvá, hogy k u kori c as zárra 1. nád- kötegekkel, napraforgószárral körültámogatják, illetve befedik. Ez önmagában melegebbé teszi az épületeket, de megsokszorozódik a veszélyesség is, hiszen a téliesítésre felhasznált anyagok rendszerint puskapor szárazságnak és csak egy szikra kell nekik, hogy egy pillanat alatt lángbaboruljanak. Erre figyelemmel volt a tűzoltóság Tolna megyei osztályparancsnoksága is, amikor felhívással fordult a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok vezetőihez, tagságához. Ez a felhívás, azonkívül, hogy figyelmeztet a fennálló veszélyekre, azokat a tennivalókat is magába foglalja, amelyek segítségével megelőzhetők ezek a tűzesetek, elkerülhetők a gazdaságot sújtó jelentős anyagi károk. A felhívás szerint a téliesítós során arra is figyelemmel kell lenni, hogy az épületeken megfelelő kijárat legyen arra az esetre, ha az állatokat menteni kell. A téliesítésre szánt — az előbb már említett anyagokat — tömörítve kell alkalmazni, mert a nád és kukoricaszár így nehezebben kap tüzet, ezenkívül helyes az is, hogy ezeket mész tejjel bepermetezzik, mert ez ugyancsak csökkenti a száraz anyagok gyúlékonyságát. El kell távolítani a lelógó kukorica és nádlevelek, hogy azokba ne kaphasson az esetleg fellobbanó láng. ÜGYELNI KELL ARRA is, hogy az ílymódon téliesített épületekben villanyvezeték ne érintkezzen éghető anyagokkal, különös gonddal kell lenni arra. hogy csak szabályosan beépített vezetékek és kapcsolók legyenek az épületben. A dohányzási es a nyüt láng használatát nem csaik megtiltani kell, hanem erre figyelmeztető feliratokat is célszerű elhelyezni, hogy a magáról megieledkezőket ez emlékeztesse a tűzveszélyre. A befagyott csöveket nem szabad nyílt lánggal kiolvasztani — következményeiről a tavalyi két szomorú példa tanúskodhat — hanem forróvízzel kell a csaipo- kat öntözni, mindaddig míg újra nem folynak. Meg kell vizsgálni a takarmányos helyiségek kéményeit is, és azokat amelyekben beépített éghető részek vannak mindaddig nem szabad használni, míg el nem távolítják belőle a gerendákat, vagy más éghető anyagokat. Ahol a nyüt láng használata elengedhetetlen, ott állandóan tartsanak - .készenlétben • oltásra használható vizet, homokot. Az egyik legfontosabb követelmény pedig az, hogy az istállókat, — különösen amelyeket téliesítettek — sem éjjel, sem nappal nem szabad felügyelet nélkül hagyni. Öltözködési ábécé Az öltözködési jó tanácsok utolsó pontjához értünk: milyen ruhát, milyen anyagból készítsünk? E témánál az eddig elmondottakhoz kell visszakanyarodnunk. Bő szoknyához ne vegyünk fel sport-pulóvert még akkor sem, ha kockás, vagy csíkos szövet az anyaga. Vékony szövethez. vagy selyem-aljhoz sem szép a vastag. lazán kötött pulóver. Nadrághoz persze éppen ez a legcsinosabb. Nadrághoz viszont ne vegyünk fel nagykabátot, legfeljebb térdig érő. háromnegyedes fiúkabátot, vagy (tél lévén) bélelt sport- zakót. A selyemből, gyapjúzsorzsetből. bársonyból, az ún. délutáni ruhák csinosak. Brokátot és szatént vagy más fényes anyagot csak estélyi viselethez használjunk. ___ K ülön kell beszélni a nylonról. mert a legtöbb tévedés „vele esik meg”. A nylon ugyanis fehérnemű-anyag, a belőle készített báli ruha olyan, mintha hálóingbe öltöztünk volna. Helyette tüllt. vagy transpareritet (organ- di) használjunk. Az átlátszó nylon-blúz is csak kosztüm alá hordható, a gallér és kézelő kedvéért, különben kötény mögé való házi viselet. Természetesen csak az átlátszó nylonról van szó, nem a nyersselymet, pamutot, gyapjút utánozó egyéb műanyagokról. A fémrpel átszőtt, vagy gyöngygyei kivarrott, kivágott felsőrész nem szép, még akkor se viseljük, ha éppen divat. Legutoljára maradt az arany- és ezüst-díszítés, vagy a kiegészítők (kesztyű, retikül. cipő, stb). Ezeket csak este viseljük. Még az arany öv sem ülik nappali öltözethez. Fóti Margit 46. Emelkedett volt a hangulat, mindenki igen jól érezte magst. Többen már felöntöttek a garatra. s félrehúzódtak a táncolók- tói. közelebb a bárpulthoz. Éjfél előtt néhány perccel Kovács igazgató és két pincér behozott egy hatalmas, jó méternyi átmérőjű tálcát, rajta egy még nagyobb lángossal. A közepére gyertyát állítottak, aztán letették a különleges méretű „versenytárgyat! egy aszfalra. Áz igazgató leintette a zenekart. A vendégek a dobogó köré csoportosultak. — Mielőtt megkezdenénk a lepényevő vetélkedést, kihirdetjük a jelmezverseny eredményét. A zenekar tagjai pontozták a legszebb, legötletesebb jel mezeket, és úgy találták, hogy a huszonnégyszemélyes torta a démonnak öltözött kedves vendégünket illeti. Kérem, fáradjon ide. Hatalmas zsivaj támadt a teremben, sokan nem értettek egyet a zsűri döntésével. De mindenki meglepődött, amikor hárman is elindultak, hogy átvegyék a díjat. A zaj még nagyobb lett. — De kérem! — próbálta az igazgató letorkolni a tömeg zúgását. Közben rákancsintott a hozzá közel álló Évára. — Itt valami tévedés lesz! Ö a győztes — mutatott a démonra . .. Az igazgató kezet togott Évával, aki most már álarc nélkül mosolygott a köré sereglet; társaságra. Oly büszkén állt a dobogón, mintha legalábbis olimpiai aranyéremre várna. Kovács átnyújtotta a hatalmas tortát. Ekkor előkerült Sípos is. és bűnbánó arccal gratulált Svának. A lány suttogva ugyan, de azonnal kérdőre vonta. — Miért rohantál ei mellőlem? — Azért., mert azt hittem, okot adtál a külföldinek ilyen ajánlatra — hazudta Sípos, pedig azért szaladt el, hogy ezzel a Sértődő jelenettel még ihkább megfogja a lányt. Másnap délelőttre ugyanis1 feltétlenül el akarta érni, hogy felmenj,? tiek Éva miskolci lakására. Hátha alkalom adódik a tervrajzok lefényképezésére .. Éva mosolygó tekintettel jelezte, hogy megbocsát. Aztán nekiláttak a huszonnégy- személyes tortának. Éva sokaknak szólt, hogy tartsanak velük. Közben az igazgató ismertette a lepény evés versenyszabályait: — Eloltjuk a villanyokat, s meggyújtjuk a gyergyát. A versenyzők körülállják a lepényt. Tapsra kezdenek. A gyertya alatt egy ötforintost, helyeztünk el. Akj legelőször megleli a fogaival az ötforintost, az nyer. A díj ugyancsak egy huszonnégyszemélyes torta... Két pincér egy nagy. ember magasságú virágállványra helyezte a lepényt. Az igazgató kérte, hogy oltsák el a villanyt. Aztán meggyújtotta a gyertyát. A versenyzők, vagy harmincán, Ott álltak fej-fej mellett a lepény körül. Köztük volt Sípos is. A többiek gyűrűként fogták őket. A hatalmas étteremben csak a kis, pislákoló gyertya világított. Az arcokat bem is lehetett látni... Kovács igazgató tapsolt. I A versenyzők hangos csámcsoPLNTÉR ISTVÁN* SZABÓ LÁSZLÓ • kül ÖN&S vadádkal gással vetették magukat a lepényre. Olyan lárma keletkezett, mint a lóversenytéren. Mindenki biztatta ismerősét, barátját, asztal- társát. — Ne rágd meg annyira. Lajos! — Vigyázz! Megelőznek! — De rossz fogaid vannak, Jenő! — Ezért éheztettelek. Mihály? — Enni akarok a tortából, Feri! A biztatás egyre fergetegesebb lett. Néhány versenyző már a lepény közepe felé tartott, am kor váratlanul elaludt a gyertya. — Megállni! — kiáltotta az igazgató. — Villanyt, kérek! A hirtelen támadt sötétségber villany után kiáltoztak, de a csillárok sehogv sem akartak kigyulladni. Az igazgató hangja elveszett a rémült zsivajban. Néhányon öngyújtót vettek elő, s így próbáltak némi világosságot teremteni, amikor egy velőtrázó sikoly dermesztette meg a hatalmas termet. Olyan ijedtség lett úrrá mindenkin, hogy sokan egymásnak futottak, s egészen összegabalyodtak. — Villanyt! — üvöltötte Ko vács. De a fény most sem akart kigyulladni. Amikor elaludt a gyertya. Pálosnak hirtelen baljós előérzete támadt, s a vaksötétben odafu- rakodott a lepényevőkhöz. Még a zsebében lapuló poláris lámpáról is megfeledkezett, ö sert látott semmit, csak az éles női sikolyt hallotta ... Az öngyújtók egymás után kattantak s a nő újból felsikoltott. — Az arab elájult! — kiáltották többen is. Pálos már tudta, hogy nagy baj van. Félrelökte az előtte levőket, aztán befúrta magát azok közé. akik a gyenge öngyújtófénynél Sípos fölé hajoltak. Megragadta Sípos csuklóját, s kitapogatta a pulzusát. Egyre gyengülő szívverést érzett, öngyújtóért kiáltott. Valaki odanyújtott neki egyet. Az őrnagy a gyér fénynél is észrevette, hogy Sipos tarkójából ömlik a vér. Eszébe sem jutott, hogy mi lehet. Évával. Mindenkit félrelökve kirohant a hallba. Riasztani kell a többieket! — villant át agyán, amint a portásfülkéhez ért. Alig szűrődött be az éjszaka megszokott fénye, felhős volt az égbolt, A koromsötétben kitapogatta a telefont, és felkapta a kagylót. A készülék azonban süketen hallgatott ... Néhány pillanatig még tétován állt, aztán gyors mozdulattal előrántotta pisztolyált, és kirohant az éjszakába. Ösztöne azt súgta, hogy a gyilkos már elhagyta az épületet. Az előbb mintha kavicsropogást hallott volna... A szálló sarkánál megállt, hall gatózott. A hang irányába fordította poláris fényű lámpáját, felkattintotta, majd hátul, a nézőkéhez illesztette szemét. De nem látott semmit... Rohanni kezdett, ismét felfelé, az avarropogás irányába. Hallani lehetett, hogy százszázötven méternyire valaki szalad. Futását fékezte a nagy sötétség is, a fákat szinte úgy kellett kitapogatnia. A poláris lámpát csak állóhelyben használhatta, hiszen a nézőke akkora volt csupán, mint egy fényképezőgépé. De a természet váratlanul segítségére sietett. A felhők mögül előbújt a hold. és mindjárt jobban lehetett látni. Igaz, csak néhány méternyire, de most már legalább köny- nyebben kikerülhette a fákat, es meggyorsíthatta lépteit. A menekülő férfi feltehetően meghallotta, hogy szaladnak utána ... Micsoda maffia — .gondolta Pálos —, a saját emberüket is eltették láb alól... Ugyanaz a személy követte el a gyilkosságot, aki Kemecsei őrnagyot is megölte. Ez most már nyilvánvaló. A B.26-os nem várt hajnalig. A vegyi pisztoly hangtalanul működött. S ami még ennél is fontosabb: beigazolódott egy szörnyű sejtés ... Pálos csak néhány pillanatig látta az agonizáló ügynököt, de azonnal tudta, hogy nagyon gonosz, mindenre elszánt ellenféllel lesz dolga. Sipost már úgysem lehetett megmenteni. A lövés tökéletes volt. Pálos szaladt szaladt, s halántéka úgy lüktetett, mintha nagy- kalapáccsal verték volna. Füle elvesztette az avar zaját. Ismét meg kellett állnia, hogy hallga- tózzon, és a poláris lámpával körülnézzen. De sehol semmi.., Visszaforduljon, riassza a többieket? Vagy inkább menjen tovább? Lesz annyi sütni való ja Liszkainak, hogy értesítse a többieket? ... Nem fordult vissza. Tovább szökellt egy horhosban. Jól bent járt már az erdőben, amikor is mét megállt, lehasalt a földre, s fülét az avartól megtisztított gyepre helyezte. De nem hallott dobogást. Ekkor hasított belé a gondolat, hogy Sipos szobájáról teljesen megfeledkezett, s az utasítás szerint Sipos bőröndjeit eltüntetik. Jaj, csali Liszkad értesítené a többieket.. . Oda tűzszerész kell... Nem volt ideje tovább rágódni a gondolaton, mert húsz-huszonöt méternyire tőle egy szikla mögül valaki fojtottam rákiáltott: — Ne mozduljon, mert lelövöm! Dobja el a fegyvert! Pálos mintha hozzánőtt volna a földhöz. Nem válaszolt a felszólításra. Óvatosan maga élé emelte a poláris lámpát, s pillanatok alatt meglátta a gyilkos fél fejét A B.26-OS a sziklák között hasalt. (Folytatjuk.) •Vlri ; ■ ■■.fMjcS , ■■ ■ - ., . 3 /'-V tó~%'■*:*. • • / 'V ' • V ** , ,>1'«< ■*' •: •'* „'S.* . •- 'j&m& '•*' ív- • >v---I im •.;.■ 1. J__ ( Erb János felvétele) Birkasyáj a havas mezon.
