Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-23 / 300. szám

-1 396.3. december 23. TOLNA MEGYEI NTÉPŰJSÁG Egy baleseti statisztika és ami mögötte van BALESETI STATISZTIKA fék- ségtól. Sokan pedig ezzel tévesz­szik előttem. MEDOSZ-kimutatás a háromnegyedév állami gazda­sági baleseteiről. Számok, rova­tok, halmaza csupán, mégsem le­hel könnyen elsiklani felette. Sajnos, a balesetek száma a tavalyihoz viszonyítva nőtt, míg tavaly lényegesen kevesebb volt az előző évinél. Két számot emlí­tek csupán: 1962-ben 11 hónap alatt a balesetek miatt kiesett munkanapok száma 5103. míg az idén 5849. Az országos összesítés szerint a mezőgazdasági üzemek dolgozóinál az ezer dolgozóra'eső balesetek számában jó helyen áll a megye. Tehát megyénkben aránylag kevés szerencsétlenség volt. Ez így magában szép ered­mény, de ha az egy balesetre eső munkanapok számát nézzük, már sokkal sötétebb képet kapunk. Ez világosan mutatja, hogy bár aránylag kevés baleset volt. de súlyosabb kimenetelűek. . • Ha az okokat keressük, öröm­mel kell megállapítani, hogy az eddigi értékelés szerint mező- gazdasági üzemekben ittasságból eredő baleset nem történt. Ellen­tétjeként viszont ott áll az , em­beri hanyagság, gondatlanság. A szerencsétlenségek mintegy 80 százaléka vigyázatlanságból ered. Nagyon sok bajt okozott a figyel­metlenség és a felelőtlenség is. Előfordult, hogy egy meggondo­latlan traktoros hozzá nem értő kézoe adta a kormányt, aki éle­tével fizetett az engedményért. SZÜKSÉGES ÉS FONTOS a gépek műszaki vizsgálata munka­kezdés előtt, mert ennek elmu­lasztása is sok áldozatot követel. A virtuskodás, a legénykedés is előbb-utóbb megbosszulja magát. A bátorság szép erény, de alap- ve: ben különbözik a vakmerő­tik össze, és életüket kockáztatva esztelen kalandokba bocsátkoz­nak. A balesetvédelmi eszközök használatának elmulasztása is ve­szélyes „játék". Hiábavaló, a munkát visszatartó, felesleges do­lognak tartják és sokhelyütt ké­nyelemből, vagy hanyagságból nem használják. Pedig számtalan példa mutatja, hogy mennyire megbosszulja magát az ilyen ké n ye lemsze retet. Érdemes elgondolkozni ezeken a számokon. A munkavédelmi felelősök, balesetőrök mindent el­követnek azért, hogy csökkenjen á balesetek száma és mégsem, le­het jelentős eredményt elérni. Itt meg kell állni egy pillanatra, szót érdeme] ez a kérdés. Igaza van a munkavédelmi felelősöknek, amikor így teszik fel a kérdést: „Hát állandóan figyelmeztetni, büntetni kell az embereket, azért hogy saját egészségükre, testi ép­ségükre vigyázzanak?" És itt domborodik ki: főként a meggon­dolatlanság ténye. . Egy-egy bal­eset után általában mindenki a legnagyobb óvatossággal, figye­lemmel dolgozik, — néhány hétig. Utána mintha elfelejtkeztek vol­na az esetről, ismét a régi módon megy minden. HELYTELEN AZ IS, hogy eze­ket a statisztikákat valamiféle eltitkolandó dokumentumoknak tartják. Minden kimutatás tete­jén ott a figyelmeztetés: ..Belső használatra", vagy „hivatalos használatra”. Éppen ellenkezőleg minden embernek a kezébe kel­lene nyomni ezeket a statisztiká­kat, hogy lássa, hogy elgondol­kozzon rajta, mennyi bajt okoz­hat a könnyelműség a felelőtlen­ség (konya) Nagyarányú üzemanyagjegy' sikkasztás a gépjavítónál Rendelkezés a megszakított műszaki egyetemi tanulmányok befejezéséről A művelődésügyi miniszter rendelkezést adott ki, amelyben lehetőséget biztosít a műszaki egyetemeken korábban megsza­kított tanulmányok befejezésére. A rendelet értelmében azoknak, akik 1954-ben, vagy később sze­reztek végbizonyítványt az egye­temen és tanulmányaik befeje­zésére 1964. február 15-ig jelent­keznek, — ha különbözeti vizsga­kötelezettségüknek 1964. decem­ber 15-ig eleget tesznek és dip­! ónra tervüket 1965. július 31-ig benyújtják, — az oktatási reform­mal járó tanterv-változás miatt szükséges vizsgáik közül csak a szakterületek tantárgyaiból vá­lasztott négy-öt vizsgát kell le- tenniök. A különbözeti vizsgák tantárgyait a karok dékánjai ál­lapítják meg. A miniszteri ren­delkezés kiterjed azokra is, akik a különbözeti vizsgák letételét i már megkezdték. ................... . . * TTTTVV« A párt és a kormány határoza­tai több esetben hangsúlyozták a gazdasági vezetők felelősségéi a társadalmi tulajdon védelme ér­dekében. Ennek egyik igen fontos része a vállalaton belüli ellenőr­zés jó megszervezése. Ezen túlme­nően minden vállalati dolgozó fe­lelősségének növelése a válla iái­nál folyó ügyekért. Kétségtelen, hogy a Tolna me­gyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál a termelésben értek el jó eredményeket az elmúlt évek során. De hogy különösen az el­lenőrzés — főként a szám- és ügyvitel — terén az utóbbi időben nem volt minden rendben, azt egy mostanában felfedezett bűncse­lekmény-sorozat mutatta meg. Mi is történt ? Hogyan kezdődött? 1963. július 17-tén a vállalat egyik gépkocsivezetője, Bercsi Pál gépkocsi-előadó asztalán egy nyilvántartásból arról értesüli, hogy ő július 15-én olajcserét hajtott végre. Meglepődött, hiszen sem ő, sem a segédvezetője erről nem tudott. Együtt mentek Ősz Ferenc főraktároshoz, s ott aztán kiderült más is. Nevezetesen az, hogy július hónapra sokkal több üzemanyagjegy van elszámolva, mint amennyit ők felhasználtak. Jelentették ezt Gyulai István anyag- és áruforgalmi osztályve­zetőnek. És elindult a lavina! Kiderült, hogy Bercsi Pál csak július hónapban több mint 10 ezer forint értékű üzemanyag- jeggyel többel utalványozott ki, mint amennyit a gépkocsivezetők­nek átadott. Bercsi be is ismerte ezt, és a nála lévő mintegy 5 ezer forint értékű jegyei vissza is szol­gáltatta. Még szerencse azonban, hogy ezzel a vállalat nem elégedett meg, hanem feljelentették Ber- esit, és a vizsgálatot kiterjesztet­ték az év első felére is. Ekkor még 23 és félezer forint értékű többletjegykivétel ugrott ki, mint amennyit a gépkocsivezetők fel­tankoltak. Hova lettek az üzemanyagjegyek ? Ehhez elöljáróban a nyomozási iratokból kell ismertetést adnunk. Eszerint Bercsi Pál könnyelmű életmódot folytatott, gyakran le­itta magát és ilyenkor különösen nem tudott a pénzzel bánni, fize­tett boldog-boldogtalannak. A bűnös úton szerzett jegyeket tehát el ke”e : adnia. S akadtak is vevők a benzin-, gázolaj- és motorolaj-jegyekre, tőként autó­sok és olajkályhások. Kovács Pál, akinek nem volt autója, az 1,80 forintért vett állami benzinjegyek egy részét 20 fillér haszonnal to­vább adta másoknak. Bercsi sze­rint Mancsi József 500 liter ben­zinjegyei veti tőle. Mancs! csak 250-et ismert el. amit vissza is adott. De nem is a nevek felsorolása a fontos, hanem az, hogy a saját vállalatánál dolgozóknak is adott el Csodálatosképpen senkinek sem jutott eszébe ellenőrizni, honnan kerül Bercsinek eladó ál­lami benzin- és gázolajjegy száz és száz, ezer és ezer literszámra. Schwébl József még programozta is a vételt. . Ez év februárjában szólt Bercsinek először, hogy gáz­olajjegy kell neki. Kapott. Ápri­lisban már leállította, mondván, néni kell már fűteni. Ekkor már csak benzint kéri. Ugyancsak e vállalatnál dolgozik Gyimesi Ist­ván. ö is vett 200 liter benzínje- gyet. Amikor látta, hogy baj van Bercsivel, visszaadta a jegyeket a vállalat vezetőjének. Straubinger József, Müller Ferenc tolnai la­koson keresztül váltatotl'be Tol­nán 100 liter állami benzinjegyet. És lehetne sorolni Koltai László, Molnár György. Müller Ferenc tolnai. Wiedemann József paksi, és a budapesti jegyvásárlók ne­veit sokáig, hiszen, közel 10 ezer liter benzin-, gázolajjegyről van szó. Hogyan sikerülhetett Bercsi manipulációja ? A gyakorlati oldalt nézve úgy. hogy a gépkocsivezetők nevére vette ki a jegyeket és aláhamisí­totta a nevüket; „mindössze" 66 esetben. Az igazi okok és körülmények azonban a vállalatvezetés hiá­nyosságai baoi keresendők. Bercsit nem ellenőrizte senki. Gyulai István, az osztályvezető sem. Lám, egy gépkocsivezetőnek kel­lett rájönnie Bercsi üzelmeire. Ha hét hónap alatt csak egyszer is egy gépkocsivezetőt elszámoltat­tak volna a felvett üzemanyagje­W -i, W yr ír * ME V Levél Lacikához és Edithez Tolnára A pdtoic mesélt nekem ró- /W latok, és úgy éreztem a / M szavaiból, nagyon büsz- c ke rátok. Mert te Lackó, valóságos vasgyúró vagy, > amellett elég jól tanulsz,' ol­vasni is szeretsz. Na, még nem :artasz a komoly könyveknél, hi­szen csak 8 éves vagy. Csalá­notokban természetesen első- szülött fiúnak így is ülik. Édes ipád elmesélte, hogy a nyáron gyakran elkísérted túráira. El­indultatok íhétfőn reggel, csü­törtökig távol voltatok. Ott ültél mellette a sofőr-ülésen, élvezted, hogy suhan veled a behemót kocsi, s mikor elfáradtál, le­hevertél az ülésre. Elfértél apád mellett, s ő még a fejed alá is gondoskodott párnáról. Jól meg­voltatok, nem nyűgösködtél, örül­tél a túrának. Ha ennivaló volt a kocsin, tőled akár napokon ke­resztül utazhattatok volna. Sze­reted a gyomrodat és apád büsz­ke arra, hogy nem válogatsz, nem kényeskedsz. igazi férfi-palánta raöy- - , , . , Persze azért ne gondold, hogy a hugocskád hátrányos helyzet­ben van miattad. Először is ki­tűnő tanuló, másodszor ő sem válogat, és ha te többször voltál is túrán apátokkal, az’rt Edit is elkísérte néhányszor. Ti akkor csak nyaraltatok, egy dolgotok volt: élvezni az utat, a nomád életet, a nagyszülői, anyai ké­nyeztetés helyett. Mert igaz, hogy apa, ha esténként otthon van, gyakran kénytelen raportot tar­tani, rosszalkodástok miatt — de azért mégis csak más egyedül, az ő társaságában lenni, ugyan­úgy kelni, feküdni, enni, mint ö, a. felnőtt. S ezért mostanában is. mikor a kinti hidegből havas utakról hazaérkezik, szabid gyermeki követelődző ssel így fogadjátok: „Mit hoztál, apu ?”. Valahogy azt gondoljátok, apátok csak azért utazik el, hogy nektek valamit hozzon. Hisz nem is apró, kis ajándékocslcákkal lep meg benneteket, nem csokit, vagy cukrot kaptok, hanem azt. ami éppen kell. Cipőt, harisnyát, pu­lóvert, és nemrég meghozta a karácsonyra szánt Pajtás fény­képezőgépet neked. Lacika, és Editnek a korcsolyát. Legutóbb jégzokni került elő az utazó­táskából. Pesti áru, ott vette apátok, míg a Pamuttextil­művekben megrakják három és fél tonnás kocsiját. Persze nem tudjátok, hogy milyen erős kar, milyen biztonságos természet, mi­lyen hozzáértés kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen teherkocsit, gyakran pótkocsisán, hat tonná­val elvezessen, sok száz kilo­méteren át. Nem tudjátok, mert télen nem kíséritek el apátokat. El se vinne benneteket. Lackó, te irigyled apát, amiért kocsit vezethet, bánhat a motorral, amit te is nagyon szeretsz? Nyáron könnyebb az utazás, de nem nektek, csak apátoknak fárasztó. Télen? Legutóbb félfüllel talán még hallottad, amilcar elmesélte otthon, hogy fél éjszakán át la­pátolta a havat az útról a kocsi elöl. hogy tovább mehessen és mielőbb hazaérjen. Közben ját­szottál a■ húgoddal, aztán játék- traktoroddal. Pedig léten néha befagy a kocsi, gyakran el is romlik, akkor kell a lélekjelen­lét, hogy a vezető felismerje, mit kell tenni. Tudod-e. hogy apád most is, ilyen utak közben is úgy állítja ki a menetlevelét, hogy az a legtölcéletesebb az egész fuvarozógárdából? Gondo­san, szépen vezeti, tisztán tartja, hogy aztán nem kell bosszan- kodnia, bogarásznia az adminiszt­rátornak. Tudod-e, hogy apádat, Blattner Lászlót legutóbb is megdicsérte a szakosz ályvezető? Tudjátok-e, hogy noha tizenkét éve távolsági járaton gépkocsi- vezető, még egyszer sem kellett bevontatni öt a garázsba, még egyszer sem töltött éjszakát mű­szaki hiba miatt országúton? Hogy a kocsiját mindig csak száz­ezer kilométeren felül kellett nagyjavításra, küldeni? Tudjá­tok-e, hogy milyen elismert em­ber a munkahelyén? Hogy min­dig személyesen adja át váltó­társának hatéves munkaeszközét, az YA 68—68-ast, amelynek még a rendszámát is külön kedveli? Tudjátok-e, hogy a nehéz szol­gálat után, pihenőnapján első útja a boltba vezetett, hogy megvegye nektek a pót-karácsonyi ajándékot? Azt akarom tőletek kérdezni, büszkék vagytok-e ügy apátokra, ahogy megérdemli? Ö nagyon büszke rátok. Azt mondta: „végtelenül szerencsés vagyok a gyermekeimmel”. De nem hagyta ki anyut sem. aki brigádvezető a HÉRBÁRIÁ-nál. nagyapátokat sem, aki nyug­díjas uszálykormányos, de olyan jó erőben van. és a kedves nagy­mamát se. Ha eddig nem is igen ismer­tétek másként apátokat, mint ajándékot, hozó. néha leckéztető férfiúnak, hát ezután legyetek ti is büszkék rá. Lehettek. Ezzel búcsúzom tőletek. BENCÉÉ KLARA gyekről, azonnal fény derül a visszaélésre. Elmaradt az üzemanyag-utalvá­nyok adminisztrációs rendjének szabályozása is a főkönyvelő ré­széről. Így aztán a tankolásokat — különösen a motorokét — az ille­tékes ÁFOR-kút bélyegzőjével és a kezelő aláírásával nem igazol­ták. A motorosok a háromnapos menetlevelek adatait zömében utólag töltötték ki, nem is min­den utat vezettek be. s a megtett kilométereket egy tételben vezet­ték be. A kilométerórák ^Viszont rosszak voltak. így az ellenőrzés, még ha lett volna is. feltárni sem­mit: sem tudott volna? Hasonlóan nem igazolták és ellenőrizték a teherkocsik vezetőinek beírt ada­tait sem. Fennáll azonban a kút­kezelők felelőssége is. hogyan ad­lak ki a í-engeteg üzemanyagot állami jegyre, magánosoknak. Lényegében a jegykiadások kö­rül a legnagyobb zűrzavar uralkodott. Ilyen körülmények között ho­gyan is gondoltak volna arra a rendeletre, amely kimondja, hogy a túlfogyasztás hajtóanyagból 20 I százalékkal, motorolajból 40 szá­zalékkal több még átmenetileg sem lehet a megengedettnél. De hogyan is lehetett volna ezt el­lenőrizni. amikor a gépkocsiveze­tőket nem számoltatták el az át­vett jegyekről. Ez is nehezen ment volna, hiszen a raktáros nem a gépkocsivezetőknek adta ki a jegyeket, hanem Bercsinek. S utoljára, de nem utolsó sor­ban, negyedév végén kannákba, üres tűzöltó-kes/.ülékekbe váltot­ták ki az üzemanyagot, s azt a vállalat telephelyén míridénki szá­mára hozzáférhetően tárolták. A f felhasználásokról természetesen I nem tudtak számot adni. Jellemző a fém leírt számszaki és ügyviteli lazaságokra, az ellen­őrzés hiányosságaira, hogy a vál­lalatnál Bercsi elszámoltatásakor sem tudták, mennyi is a valóságos kártétel. A vállalati ellenőrzés mintegy 33 ezer forintos csalást fedezett fel. Amikor azonban a rendőrségi vizsgálat alkalmából könyvszakértő vizsgálta felül az üzemanyagjegyekkel folytatott ügyvitelt, már csak 28 ezer fo­rintnyi volt a kár. Végső következtetésként tehát leszögezhetjük, nem elég ha meg­van a helyes és jó üzem- és mun­kaszervezés. Azt az életbe is jól kell átültetni. Ha viszont ez meg­van, még nem pihenhet egyetlen gazdaságvezető sem a babérjain. Nap, mint nap ellenőriznie kell a hatáskörébe tartozó embereket, ügyeket. S ez nem afféle Kuka­coskodás, hanem a „rend a lelke mindennek" elv gyakorlati meg­valósítása. Bízunk abban, hogy a rendőrség által feltárt bűnös tevékenységet előidéző okokat a vállalat vezető­sége és a felügyeleti szervek mi­előbb megszüntetik, hogy a jövő­ben hasonló kártevés ne fordul­hasson elő. A rendőrség a nyomozati irato­kat vádemelési javaslattal átadta az ügyészségnek. (Sz.) Lehetőleg mérlegképes ké­pesítéssel rendelkező könyvelőt keresünk főkönyvelői beosz- * tásba. Jelentkezni lehet az Építőipari. Ktsz elnökénél. Szekszárd. Rákóczi u. 15. sz. alatt. (100)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents