Tolna Megyei Népújság, 1963. december (13. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-22 / 299. szám
TOT.v* Mijr.vp» nctifl T?(r, 1963. december 23. Teljesítette éves tervét a Szekszárdi Gépjavító Vállalat Az idén 780 000 folyóméter öntözőcsövet gyártottak, jövőre egymillió a terv A „szekszárdi csőgyár'’, a Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat, tegnap. december 21-én befejezte 1963 évi termelési tervét. Az idén a vállalat műhelyeiben 780 ezer folyóméter öntözőcsövet készítettek. Az összes cső már horganyzottén került a felhasználókhoz. A 130. 100 és 85 milliméter átmérőjű csövekből a jövő évbsn az idei termelésnél jelentősen nagyobb mennyiséget adnak a mezőgazdasági üzemeknek. A tervek szerint 1964-ben egymillió folyóméter öntözőcsövet gyártanak a vállalatnál mányokhoz híven, jelentős meny- tiyiségű, kitűnő minőségű öntöző- fejet is készítettek. A 22-es típusú szórófejből huszonhatezret, a 45-ös típusból háromezret szállítottak ki a vállalat műhelyeiből. A jövő évben a szórófejek gyártása is — a csőgyártás növekedésének arányában — magasabb volumenű lesz. mint idén volt. Hosszú idő után végre elkészült a műanyag-szórófej nullszériája. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetnek minősítésre átadták a műanyag-szórófejeket. Az intézet véleményezése után megkezdik a Az idén is, a sok éves hagyó- szórófejek sorozatgyártását. A San Remó-i virágkarneválra készül a dombóvári táncegyüttes Hazánk népitánc-művészetét a dombóvári táncegyüttes mutatja be a San Remóban január 18-án kezdődő nemzetközi táncparádén és a virágkarneválón. A gimnazistákból és dolgozó fiatalokból álló együttes a karácsonyi és az újévi szünidőt használja fel a készülődésre, műsorának csiszolására, Bodai József koerográfus vezetésével 13 próbát tart január közepéig — közölte kérdésünkre Csíkos Imre, a járási művelődési ház igazgatója. Az olaszországi népünnepély színpadain öt táncszámot adnak elő eredeti sióagárdi, kalocsai, ajaki népviseletben és huszárjelmezben a dombóvári fiatalok. Műsorukban Bodai József Ka- násztánc, Sióagárdi táncok, Ajaki leánytáncok című, valamint Dezső Attila Kalocsai párostánc és Molnár István Huszár-verbunk című koreográfiái szerepelnek. Az együttes felkészülésének és külföldi szereplésének elősegítésére a megyei, a járási és a községi pártbizottságok, tanácsok és a dombóvári Gőgös Ignác ' Gimnázium a legmessszebbmenő támogatást nyújtják: a községi tanács és a járási művelődési ház például színpompás táncruhákkal ajándékozták meg a közelmúltban a táncosokat, a megyei tanács pedig utazásuk költségét fedezi. Megoldódik a bőrdíszmű problémája Igen örült mindenki, amikor megtudta, hogy Szekszárdra helyezik a Bőr- és Műahyagfeldol- gozó Vállalat egy részlegét. Beszerelték a gépeket, megkezdődött a munkásfelvétel, s megindult a termelés. Ez mindenekelőtt azért volt örvendetes, mert munkaalkalmatosságot jelentett igen sok szekszárdi lánynak, asz- szonynak, de számos férfinek is. Alig indult azonban be a munka. máris kiderült, hogy az itt biztosított lehetőségnél sokkal többre volna szükség, mert továbbra is sok gondot jelent a női munkaerő foglalkoztatása. Ezért aztán kutatni kezdték az újabb lehetőségeket, mindenekelőtt keresték a megoldást a vállalat bővítésére. Ennek azonban nagy gátlója mutatkozott, mindenekelőtt a helyhiány. Az épületben korábban igen sok szervnek volt több-kevesebb helyisége, de még a Bőr- és Műanyag- feldolgozó Vállalat részlegének beindítása után is ott maradt a HERBARIA és a Szekszárdi Cipész Ktsz, s a terjeszkedésnek gátat szabott ez a két szerv. Felvetődött a kiköltöztetésük szükségessége. Igen ám, csakhogy az utcára nem lehetett kitenni egyik szervet sem, annál is inkább, mert hiszen ezek munkája, műHavazás — megrendelésre A szovjet tudósok mesterséges úton havazást idéznek elő. A kísérletek Kirgiziában, a Tjan-San- hegység nyugati részén, 3000 méter tengerszintfeletti magasságban folynak. Amikor megjelenik a felhő, közönséges aknavetővel speciális lövedéket lőnek fel, amely a hóképződést elősegítő vegyianyagot tartalmaz. Egy másik módszerrel is kísérleteznek: a vegyianyagot léggömbökkel juttatják a felhők közé. Minél több hó esik a hegyekben, annál több éltető vizet szállíthatnak a folyók a. gyapotföldekre, a gyümölcsösökbe és a szőlőkbe. A hegyekben a havazás mesterséges előidézése egyet jelent a jövő évi termésről való gondoskodással. ködése is fontos, részükre megfelelő helyiséget pedig másutt nem tudtak biztosítani. Emiatt aztán sok huzavona, tárgyalás, vitatkozás volt. A Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat részlegéhez nem mehetett úgy senki sem a felsőbb szervektől, hogy a problémát ne vetették volna fel. Most végre megnyílt a probléma megoldásának lehetősége. Mindkét szerv részére megfelelő telephelyet építenek majd a Keselyüsi út. környéké:*, a város általános rendezési tervébe illő helyen. A két telephely egymás mellett lesz, s közel ötmillió forintba fog kerülni. Már elkészült mindkét telephely beruházási programja. így .aztán a jelenlegi helyiségeik megüresedé- sével sor kerülhet a bőrdíszmű bővítésére. Mit diktál az igazságérzet? A SZEREP KISSÉ HÁLÁTLAN, de végül is szóból ért az ember. Ez a kérdés, ha másért nem, már csak etikai szempontból is nyilvánosság elé kívánkozik. Arról nem is beszélve, hogy a közfelfogás már rég túlzásnak minősíti azokat az aránytalanságokat, amelyek néhány tsz- ben, a tagok és a vezetők, irodai dolgozók bérezése között léteznek. A szocialista morál, s er- kölcsiség csorbát szenved akkor, amikor az anyagi érdekeltség t.úlhajtása oly nagyra méretezett, hogy a szövetkezeti gazdák ép, egészséges igaizságérzete tiltakozni, háborogni kényszerül. Tehát az lesz a legjobb, ha először is nevén nevezzük a gyereket: arról van szó, hogy némelyik tsz- ben, az elnök, esetleg a főagro- nómus, vagy a főkönyvelő annyit keres egy hónapban, mint némelyik átlagmunkaegységgel rendelkező tsz-tag egész évben. Ez a körülmény és tény eleve ütköző pont a tagok és a vezetők között Könnyű ezt persze kimondani, csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Vannak más természetű, a tagok részéről megnyilvánuló túlzások is, amelyek a teljesség kedvéért szintén ide tartoznak. Sióasárdon, Szekszár- don, de más közös gazdaságokban eléggé elterjedt az a nézet, amely az irodai munkát lebecsüli, feleslegesnek tartja, azt vallja: aki az irodában ül, az nem dolgozik, mert az a munka nem munka, csak a kapálás és a kaszálás munka. Ilyenformán tehát mintha egyáltalán nem érdemelnének a „bentiek” fizetést és több tag azt is szeretné, ha fillért sem kapnának. Ez a felfogás maradi, a paraszti konzervativizmus ma is létező megnyilvánulása. Az irodád munka igenis munka — az persze más kérdés, hogy jól, becsületesen, hozzáértéssel kell elvégezni. Ennek viszont meg vannak a maga kötelező szabályai, megvan a maga rendje és módja. Ha pontatlan a munkaegység-elszámolás, ha a tagok ügyeit lélektelenül intézik, akkor az amúgy is létező „nincs rájuk szükség” felfogás, a gazdák körében fokozódik. Mégis csak az a lényeg, hogy nagyüzemben az irodai munka nélkülözhetetlen, fizetség jár érte, és ez sok tsz-ben nem mondható azért túlméretezettnek. Nincs helye olyat sem hangoztatni az irodád dolgozókról, hogy „mi tartjuk el őket”, önérzetet sértő és emberileg megalázó így beszélni, olyan emberről, aki tanult mesterségét folytatja, és munkáját becsülettel ellátja. A tagok részéről megnyilvánuló túlzások tipikus példájával találkoztam abban a közös gazdaságban amelyben egy brigádvezető munkaegységéről volt szó. A szövetkezeti gazdák egy része sokallta, de arról megfeledkeztek, hogy amikor például eljött a szüret, mindegyik tag tudott kiszakítani magának egy, vagy fél napot hét közben, a brigádvezető nem. Neki vasárnap lehet csak az otthoni munkákkal foglalkozni, mert a hét többi napja foglalt — a közösé. Hasonló persze a helyzet az elnökök és a főagronómusok esetében is. Szabad idejük úgyszólván soha nincs. Ha vasárnap érkezik műtrágya, annak hazaszállításáról nekik kell gondoskodni. Ha valahova éjjel indul szállítmány, nekik ott kell lenni. De másnap sem alhatnak, mert ezer a tennivaló. Mindezt a szövetkezeti gazdák többsége tudja és méltányolja. Világos tehát: nem az a baj, ha a vezető képességeinek megfelelően többet keres, mint bármelyik tag, nem, a szocialista közfelfogással az fér össze nagyon nehezen, ha aránytalanul többet kapnak, vagy vesznek maguknak. AZ ANYAGIASSÁG ELÉG GYAKORI. Olyan természetű, amely felismerhető a mohó kispolgárokon, akik a zsíros kényelemben látják az élet értelmének betetőzését. Számukra a beteljesülés legmagasabb formája a gépkocsi, az összkomfort és hozzá a bunda. Ha mindez megvan, utána a kispolgár számára az élet kész. A kényelem, a jólét hozzátartozik persze a szocializmushoz, sőt természetes velejárója annak, de a szocialista típusú ember arról ismerhető fel legjobban, hogy egyéni, átlagosnál esetleg jobb boldogulása, jóléte után is megmarad benne a közösséget boldogító igény, s ezen legjobb tudása szerint munkálkodik. Másrészt pedig a szocialista típusú ember mértéktartó, finom erkölcsi érzékkel igényel magának a javakból, még ott is, ahol esetleg rajta múlik, hogy mennyit vegyen. Az elfajult anyagiasság esetével találkozott dr. Braun Mihály, a megyei tanács dolgozója a paksi járás egyik községében. Egy gyenge, már-már mérleghiányos tsz-ben az elnök havi keresete többre rúgott, mint az egy tagra jutó évi átlag. „Úgy érzem, megdolgoztam érte” — mondta az elnök, amikor Braun elvtárs ezt a visszás helyzetet szóvá tette. Megdolgoztam érte? Hogyan tud kimondani a száján ilyet egy mérleghiányos tsz-ben a vezető. Ha pedig mondja, akurun Pálfán 62 ezer forintot adtak az öregeknek karácsonyra Tanácskozás a tsz-ek szociális juttatásairól A Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Termelőszövetkezeti Tanács rendezésében pénteken megbeszélést tartottak Szek- szárdon 50 termelőszövetkezetből a szociális bizottsági tagok és a tsz-elnökök. Bevezetőként dr. Kosztin Árpád, a Termelőszövetkezeti Tanács jogtanácsosa beszélt a szociális bizottságok munkájáról, feladatairól és a szociális-kulturális alap helyes felhasználásáról. Még nincs minden tsz-ben szociális bizottság, és ahol már alakítottak, ott sem mindig kielégítő az öregekkel való törődés. A szociális bizottságnak javaslatot kell tennie az alap felhasználására, és ellenőrizni, hogy mire fordítják a pénzt. Nemcsak a nyugdíjas, illetve öregségi járadékos tagokat kell segíteni, hanem a betegeket, általában a rászorulókat is. El kell határolni a szociális alapot a kulturális célokra fordítandó pénztől és csak szociális juttatásokra szabad költeni. A szociális bizottságba lehetőség szerint minél több tagot válasszanak, de legalábbis ötöt. Az a leghelyesebb, ha főként asszonyok tartoznak a bizottságba, mert ők jobban tudnak gondoskodni az öregekről és szívesebben meglátogatják őket. A magukra maradt idős parasztemberek között vannak olyanok, akik nem akarnak segélyt kérni, röstellked- nek. őket keressék fel, ne feledkezzenek meg róluk a szövetkezetben. A Földművelésügyi Minisztérium és a Termelőszövetkezeti Tanács közös irányelvei szerint kulturális- és sportcélokra a szövetkezetben dolgozó fiataloknak rendszeres támogatást kell nyújtani. Klubszobát, önálló szórakozóhelyet könnyebben berendezhetnek a tsz-ek a községi tanáccsal együtt, és amelyik községben több tsz is gazdálkodik, ott célszerű közös vállalkozással kedvezni a fiataloknak. A könyv- vásárlásra szánt pénzt a községi könyvtár gyarapítására is fordíthatják. Az értekezleten sokan javaslatot tettek a szociális- és kulturális alap felhasználására. A pál- fai és györkönyi termelőszövetkezet küldöttei igen szép eredményekről számoltak be. Györköny- ben minden hónapban 50—50 forinttal kiegészíti a szövetkezet a nyugdíjas tsz-tagok 315 forintját és az öregségi járadékosok 260 forintját. Negyven györkönyi tsz-tag Csehszlovákiában járt az idén, tapasztalatcsere-látogatáson, s az útiköltséget a szövetkezet fizette. Jövőre a Szovjetunióba küldenek kirándulni tagokat és a költségek egy részét kell csak fizetniük az embereknek. A pálfai termelőszövetkezetnek évente mintegy 180 ezer forint a szociális-kulturális alapja. Ennek egyharmadát most karácsonyra kapták meg az idős tsz-tagok. 62 ezer forintot osztott szét közöttük a szövetkezet. kor ez nem más, mint elvetélt morális érzékre valló jelenség. Bizonyos teljesítmény, bizonyos szint elérése a munkásélet minden területén, a szellemin és a fizikáin egyaránt kötelező ahhoz, hogy az ember a markát nyújtsa. A tsz-ekben ez minden tagra vonatkozik, miért ne vonatkozna a vezetőkre? Megyei ellenőrzés állapította meg azt is, hogy van olyan termelőszövetkezet, ahol a vezetők és az irodai dolgozók bérezésére kifizetett összeg meghaladja a közös gazdaság ilyen célra fordított forintjainak egyötödét. Magyarul: a tagok és a vezetők keresete így oszlik meg: négyötöd részt kap a túlnyomó többség, egyötöd részt az elenyésző kisebbség. Itt nyomban: az is az igazsághoz tartozik, hogy a megyei átlag nem tükröz ilyen aránytalanságokat, vannak tehát tsz-ek, ahol túlságosan is szűkmarkú a tagság a vezetők- | kel szemben, vannak viszont gazdaságok, ahol túlzásba viszik a dolgot és a vezetők valósággal kierőszakolják a tagokból a kiemelt juttatások jóváhagyását. Derűs szóbeszéd például, hogy némelyik tsz-elnök egy hónap alatt többet keres, mint két miniszter. Némelyik segédkönyvelő több fizetést kap, mint egy nagyüzem főkönyvelője. Ilyen szempontból vizsgálódva, szintén kimutatható az aránytalanság, és a szocialista erkölcsösség szempontjából a jogtalanság is. DE MINT MINDIG, ebben az esetben is az a leglényegesebb, hogy mit mondanak a józan felfogással bíró, a túlzásoktól és a handabandától idegenkedő gazdák, mit mond a falusi közvélemény. Azt mondják: az az ember könnyen beszél, akinek nem fáj a feje. ■ Nos, a jó irányító munkának feltétlenül feltétele, hogy a tsz-ek vezetőinek anyagi gondjai lehetőleg ne legyenek. Az viszont erős túlzás, ha ilyen természetű gondja a tsz-ben az elnöknek egyáltalán nincs, ugyanakkor a tagok év közben alig kapnak pár száz forint munkaegység-előlegei. Rendben van, legyen sok az elnöknek is, főagronómusnak is, az irodán dolgozó embereknek is, de ehhez mérten a tagoknak is. Tavaly az egyik közös gazdaságban — kiválóan működik — a vezetők hivatalos szempontok szerint jártak el és nagyobb összegű prémiumot számoltak el maguknak, valamint az irodán dolgozó személyeknek. A tagok így beszéltek: „Az elnök elvtárstól, a főagronómus elvtárstól nem sajnáljuk, többet érdemelnének, de azt már nem értjük, hogy az irodán válogatás nélkül, miért jár mindenkinek?” Ezekben a véleményekben jócskán benne van az „irodai munka nem munka” — felfogás, de nem árt figyelembe venni a parasztembernek ilyen esetben azon okoskodását sem, amely a megsértett önérzetből fakad, mert egy kicsit mintha valóban azt jelentené az efajta premizálás, hogy az irodán még a leggyengébb munkaerő is különb, a földeken dolgozóknál, mert lám neki prémium jár, akármilyen munkaerő. Az egyenlősdi ellen ilyen szempontból is harcolni kell. RENDEZÉSRE VÁRÓ DOLGOK ezek, főként azért, mert hozzátartoznak a falusi élet problémáihoz, de elsősorban hozzátartoznak a születő félben lévő, új közösségi erkölcs kialakításához. Mit diktál az igazságérzet? Szűcs Lajos, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályvezetője nemrég egy tanácskozáson erre a kérdésre ilyen megfogalmazásban adott választ: „... A gyenge tsz-ekben kiváltképpen, de a jó tsz-ekben sem engedhető meg, hogy a vezetők havi jövedelme sokszor meghaladja az egy tagra eső évi jöve- I delmet”. Ez az álláspont irányadó lehet és remélhetőleg lesz is. Szelsulity Péter
