Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-13 / 265. szám

4 TOLNA StECYEI NÉPÚJSÁG Í962. november ÍJ, S. O. S. 17. A napokban egy dorgáló le­velet kaptam Szekszárdról, a Központi Statisztikai Hivatal Tolna megyei Igazgatóságától. Az illetékes (pecséttel, ranggal és névvel igazolta, hogy az) „öntözési tervet” követel tőlünk türelmetlenül, felvilágosítván, hogy a határidő október 20-án lejárt, sürgős intézkedést kíván. Nos, a három és fél gépelt sort komoly fontolóra vettem. Igen, én vagyok a címzett: járási kul- túrház ' gazdasága. Pincehely. Igaz. hogy a kultúr otthonoknak „általában” nincs „gazdasága”, legfeljebb igazgatósága, no de hagyjuk az ilyen apróságokat... Dehát Pincehelyen nincs járási kultúr ház. községi is alig van. Arról pedig halvány fogalmam sem volt, hogy a kültúrházak helyiségeinek öntözéséről „öntö­zési tervet” kell készíteni — ez valószínű újítás lehet. Nemde? Ha esetleg az „újító” nevéről, hollétéről tudomásuk lenne, ká­réin a Népújság Szerkesztőségét, tájékoztasson erről! ígérem, örökké hálás leszek érte. Bocsánatot kérek, hogy egy kissé eltértem a tárgytól, de máris visszatérek rá. Tény. való­színű elírás történt a borítékon, de sajnos nemcsak a borítékon ékeskedik a már jelzett meg­tisztelő cím, hanem a küldött iraton is ez a megszólítás dí­szeién Nos. mivel Pincehelyen csak egy járási intézmény talál­ható, tehát e dorgálás a kórház­nak szól. Mérföldes léptekkel vettem az irányt a kórház gaz­dasági hivatalához, egyenesen a főkönyvelőhöz, hogy megszaba­duljak e kellemetlen dorgáló le­véltől és még kellemetlenebb egyéb érzésektől. A főkönyvelő hűvösen fogadott és határozottan közölte — bár kissé gúnyosan mosolygott... Nem tudom, mit gondolhatott rólam. — A kór­háznak nincs öntözési-,„ydeim*, nem is volt és nem is fognak készíteni. Azt tanácsolta, továb­bítsam az iratot «• járási kul- turházhoz, az bizonyára annak szól. Mivel ezt a „fontos” ira­tot a Magyar Posta pincehelyi postahivatalára nem mertem bízni, rohantam az igazgatóhoz — mivel a helyi általános is­kola nevelője vagyok —, kér­tem egy nap szabadságot, hogy e halaszthatatlan ügyet végre már személyesen elintézzem. Kérésemet úgy adtam elő, hogy öntözési terv ügyének elintézé­sére kérek egy nap szabadságot. Igazgatóm rettentő méregbe „gu­rult” és attól féltem, keresztben kap be, közölte, vegyem tudo­másul egyszer, s mindenkorra, hogy öntözési ügy intézésére nem ad szabadságot. Intézzem „maszek” ügyeimet tanítási idő után. Tanácstalanul baktattam hazafelé, és ekkor támadt az az ötletem, a Népújság Szerkesztő­ségétől kérek segítséget, hogy ez az ügy végre elintézést nyer­jen. Egy nagy aggodalmam azonban még mindig van — a fenti mentőötlet ellenére. Mit teszek majd. ha mondjuk decemberben a Statisztikai Hivatal kéri az öntözött terület begyűjtési ter­vét? Skiba Anna kultúr ház-igazgató Nemespontyokkal népesítik be a tolnai holt Duna-ágakat A tolnai Béke Halászati Tsz héttőn megkezdte vizeinek, a tol­nai alsótó, a faddi és a taplósi holt Duna-ág benépesítését saját tenyésztésű nemespontyokkal. Mintegy 150 000 tíz-tizenöt dekás ivadékot helyeznek ki a halas­tavakba. Az ivadékot szemes ta­karmányon nevelik fel. A halászati tsz segíti a megye­beli közös gazdaságok haltenyész­tését is, a hét közepétől 10 ter­melőszövetkezetbe küld ponty­ivadékot. PINTÉR ISTVÁN • SZABÓ LÁSZLÓ • kOL Ö N Ö S vadáéból — Mi az. hogy 1>EF? — kér­dezte a fiú. — Azt én nem tudom, csak úgy. hogy kémelhárító. — Defenzív osztály — szólt a százados. Ferenczi néni közben feltálalta a levest. Hajlott, kis termetű asszony volt. de korát meg­hazudtoló fürgeséggel járkált a lakásban ma is félek rágondolni. Mái' ko- kanalazta a levest. Ferenczi bácsi — Egyetek már. ne lefetyel- rabban is rebesgették, hogy egy- Is lenveit. egv-két kanállal, aztán ietek annyit... Jövök ón is mind- egy tizes csoportot mindig el- folytatta, mert a fiú továbbra is járt... Csak még a krumpli visznek a börtönből. Az őrök izgatottan leste. — Aztán liba­utolját kisütöm — biztatta evésre azt mondták, hogy Németország- sorba állítottak bennünket, majd gyerekeit és az if]ú vendéget. t>a hurcolják a foglyokat. Dől- odaszólították a gödörhöz az el­— Csakugyan együnk már — gozni. Egyik este aztán megtud- sőt Én a sor végén álltam, mondta az öreg. s egy kissé tűk. hogy fenét Németországba. A fak(m átsütött a holdvilág, de megemelkedett, hogy a fiúnak Vjtéz Kertes viszi ki őket a he- V'téz Kertes arcai olyan tisztán odaadja a merőkanalat. A gye- gyekbe és ott tarkólövéssel ki- láttám, mintha a legfényesebb rek meglepetve látta hogy Fe- sérletezik rajtuk. Maguknak kell napsütésben neztem volna. Elő­renézi bácsinak eltorzul az arca. megasniuk a sírt. aztán bele- vette pisztolyát, néhányszor mea- amikor felemelkedik. Az öreg lövöldözi őket a gödörbe. Mond- forgatta a levegőben maid eme­nyomban vissza is huppant a ták hogy olyan tarkólövést ki- kezdett valami ócska dalt. székére... sérletezett ki. amitől azonnal a mafia kolto‘te üvegre meg — A vitéz Kertes... Hogy nyúl- meghal az ember. Irtózatos volt Jj5®" °’c= elő­jön ki abban a pillanatban, az az este. Az egesz bortön ott amikor egy székről kell fel- állt a cellaaitoknál, és iszonya­álinia... Tudod. fiam. ő csinálta tosan dörömbölt. Egyszer csak „Kommunista a nyavalyása, meg­érdemli. hogy a sírját jól meg­ássa . ..” Aztán tarkón lőtte az embert, aki abban a szempillan­ezt nekem... No. de hallgasd valahonnan énekelni kezdték az tósban ' megfordult a saiát ten­AAnlr TT/Ttt!!, n-lnn lm 1- +/■**»_ T r» tovri üái /\n a 1H.Q nil mS7Pn . ......... ... g elye körül, és belezuhant a gö­mát be kell vezetni az egész magyar és német hadseregben, ö tökéletesen kikísérletezte ... csak... Egyik éjszaka ránk tör- Internacionálét. És ha hiszed. ^ ^ ^ a ^ tek a csendőrök, fönn a hegyek- fiam. ha nem. az egész börtön ^rbe ""vitéz^Kertes^^'meg ^csak ben. Körülkerítettek bennünket, az Internacionálét énekelte egy- röhögött és azt mondta: Ez is Két puskánkkal addig lőttük folytában estetői reggelig. Hiaba jó] sikerült ezt a kivégzési föl­öket. amíg csak győztük töltény- lőttek az orok. hiaba üvöltöztek. ....................... n yel. Ök is lőttek kegyetlenül... Amelyik cellát kinyitották, az Hárman meghaltak közülünk, ti- elhallgatott, de a többi tovább _ ..............................................„ z enegyen pedig bekerültünk a énekelt Ekkor elrettentésül két j^ar az ötödik embernél tar­sátoraljaújhelyi politikai bőr- foglyot kivittek az udvarra. tott £n borzasztóan féltem... tönbe... Volt ott már minden- ahová le lehetett látni a cella- A fogam vacogott. Lassan el- fajta népség. Szerbek, ukránok, ablakokból. Az egyik szerb volt. foffvtak előttem mind Rám ke- szlovákok. még német is. egv. a másik meg ukrán. Szöges kor- rüjt a sor Es mjt' ac! jSterr? Egv sváb. Kommunista volt az báccsal ütötték a meztelen tes- Megszólal egy autóduda. s mal­is... Meg aztán persze magyarok, tűket. Azok meg mind a ketten j^tiuk is amint a hegyi úton Vitéz Kertes járt be mindennap tovább énekelték az Internacio- fölfelé kapaszkodik az autó fény­kihallgatni a társaságot. Tudtuk, nálét. egészen addig, amíg el csóvája. Vitéz Kertes otthagyott, hogy nagy vaddisznó, ember- nem ájultak... és lépéssel arrébb ment. Az nyúzó, de aztán egyszer olyat — Hagyja már abba. apám. autóról már messziről kiabáltak, hallottunk róla. amitől össze- nem tud ebédelni a fiú . . . — hogy őrnagy úr, riadó, azonnal borsózott a hátunk, hogy még próbálta megfékezni az öreg be kell vonulni! Vitéz Kertes nyelvét Ferenczi százados. odalépett hozzám, én szemben — Igaz is ... Egyél, fiam ... álltam vele, aztán két méterről — De folytassa csak. Ferenczi hasba lőtt. Aztán már nem bácsi. Borzasztóan érdekes — rázta meg az öreg karját a fiú. Hát ha ő akar ja — -nézett a gyerekeire Ferenczi bácsi. — W i ZEUS KOVÁCS SÁNDOR — Nagy örömet okozott a döb- röközi Petőfi utca lakóinak, hogy a községfejlesztésből épített víz­vezetéken végre hozzájuk is el­jutott az artézi-víz. így a távoli vízhordástól mentesültek az asz- szonyok, s most már több vizet használnak fel tisztálkodásra, mo­sásra is. (Vida István levelezőnk.) * — A kajdacsi általános iskola felsőtagozatosai politechnikai ok­tatás keretében 10 vagon burgo­nyát szedtek fel a helyi termelő­szövetkezetnek. A fürge kezeknek gép szántotta fel a burgonyát. A termelőszövetkezet munkadíjként készpénzzel, valamint természet­beni juttatással fizetett. (Tóth László levelezőnk.) * A gerjeni általános iskola út­törőcsapata november 7 tisztele­tére emlékünnepélyt tartott, ahol egyidejűleg szellemi vetélkedőt rendezett a nyolcadikosok két őrse. A kérdéseket több tárgy­körből állították össze, s a kér­désekre adott feleleteikkel nagy elismerést váltottak ki. Jenő iskolaigazgató). (Magó — Uj vezetőséget választott a gyáréi KISZ-szervezet, mivel hosszabb idő óta a régebbi veze­tőség nem jól látta el feladatát. A vezetőségválasztó taggyűlésen részt vett az általános iskola igazgatója, a helyi pártszervezet titkára, valamint a járási pártbi­zottság képviseletében Kovács János elvtárs. A közeljövőben új otthont kapnak a fiatalok, ami­kor elkészül az új pártház. Erre az alkalomra műsorral készül­nek a kiszesek. (Béltekt Ilona KISZ-vezetőségi tag) * — A szekszárdi mérőműszer- gyár tanműhelyének KlSZ-szer- vezete a tavaly már jól bevált TIT-előadásokat az idén is meg­szervezte. Eddig két előadásra került sor. A kertvárosi játszótér építésében az ipari tanulók tár­sadalmi munkában segítettek, ugyancsak társadalmi munkával építettek egy kis sportpályát is. (Andorka Sándor levelezőnk.) éreztem semmit. Nappal volt. amikor magamhoz tértem. Ott feküdtem az árokban1 a többi holttesten, legfelül. Körülöttem ,. , . , .... , minden csupa vér. Amikor meg Két nap múlva belekerültem ab- akartam mozdulni úgy éreztem. Kn _ hi>7ftnt»vi neraorwrrKo ivan ba a bizonyos csoportba. Tizen voltunk foglyok a teherautón, meg négy csendőr. Vitéz Kertes r.„ .. , ä . DZATi L-Ö-dtV JV1T11, IVUöAl etil 1 cLA Cl a sofor melle ült. Őrnagyi sár- ^ Aztán int elajuitam. zsjt _ viselt, pedig .tudom hogy akkor tértem magamhoz amikor baltát vágnak a gerincembe. Ma­gam sem tudom, hogyan, de egy­szer csak kint kúsztam az erdő­és fél évvel azelőtt még főhadnagy- már ágyba fektettek. Jó erdei 55231 az_„al.^u^Yi emberek mentették meg' az élete­met. Hát így volt, fiam, és ennek Mentünk az éjszakában, men­tünk. az autó már majd kirázta belőlünk a lelket. Vacak hegyi utakon, meredeken, egyre bel­erzem a nyomat meg ma is a gerincemben ... . . , . , , _ , , — A felszabadulás után meg­a he«yek köze. az erdoseg.be. fogtak ezt a vitéz Kertest? ­Végül is leparancsoltak bennun- kérdezte nagy érdeklődéssel a fiú két a kocsiról. Asot nyomtak a kezünkbe, és ásni kellett. Akkor már tudtuk, hogy a saját sírun­kat ássuk. Nem a karód zott se­hogy sem. de hát tudod. fiam. — Nem tudom. Negyvenhatban még egyszer kihallgattak, min­denféle jegyzőkönyveket csináltak fönn Pesten, de aztán, hogy mi melyik ember ássa meg szívesen ^e.tt.. r}eTP lu<^orn' Az< hiszem, a a saját sírját? Köves volt a talaj, nácikkal együtt megszokott ez a lassan haladtunk. Vitéz Kertes vaddisznó is. egyre csak nógatott bennünket. Az öreg elhallgatott. Csend bo- Aztán kész lettünk egy kisebb- rult a szobára, tapintható csend, fajta gödörrel, bár szerintem Mindenki elmerült a gondolatai- még döngölővei is nehezen fért ban. Rájuk telepedett közel- volna el benne a testünk... múlt rémséges árnya. A fiatal S akkor egyenként összekötötték fiút bosszúvágy fojtogatta, szeret- hátul a kezünket... No. de hát te volna széttépni vitéz Kertest, együnk is valamit — emelte fel aki ezt az öregembert így tönkre- a kanalat az öreg. és százados tette, fiára pillantott, aki már javában (Folytatjuk) Aucmueops kacvo* hvogtalanul alkuk a lmabam HCRMls A KtBf SKVOŐk és TOLVAJOK >ST£Mf KCRCSt m AKK/Mttes /vés ka úja mtMgs kacacms-Át. am/kok KOKA HAJ MA LAAK rattere

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents