Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-13 / 265. szám
A 1962. november 13. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG & is. Először egy fiatalabb, erdész- ruhás ember száll ki, ágitól nyit a hátul ülőknek, majd kiszáll a kocssából két idősebb úr. Először is körülnéznek, megcsodálják a pompás természeti képet, s láthatóan örömmel konstatálják, hogy az idő a lehető legjobb a vadászathoz. Tekintetük megakad a bejáratnál játszadozó kutyákon. A vadászember különös becsben tartja a kutyákat, mert hiszen segítőtársa a vadűzésben. Ezúttal persze ' még nem vadűzésrői van szó, csupán gyakorlásról. Az alig pár hónapos kutyuska, az idős, gyakorlott kutya lábán gyakorolja a harapást. Hiába, valahol el keM kezdem ... A vadászok beülnek az egyik emeleti helyiségbe, s türelmesen várakoznak. Várják Pestről az értesítést. Ugyanis csak egy dám- bika kilövésére érkezett engedély, de ők szeretnének még kettőt elejteni, Itt kerül sor a megismerkedésre. — Wilhelm Wessel. — Otto Sartorius. Mi ndketten Ny ugat-Németországból jöttek. Wilhelm Wessel nyugdíjas diplomata. Külsejéről nehéz megítélni korát, így hárt nincs más választás, mimt, hogy megkérdem. — Hány? Huszonötnek érzem magam — mosolyog és persze kollégája is. De aztán „bevaHja”, hogy 78.. — Hogy jutott eszébe, hogy Magyarországra jöjjön vadászni? — Régóta ismerem Magyarországot. Először ötven éve jártam itt, akkor lőttem az első bikái magyar területen. Apám révén kerültem ide először. Mostanában persze nem jártam itt. de vágyódtam a magyarországi vadászat után. Kedves emlékeim vannak innen, s mindig örülök, ha magyar szót hallok. Gondoltaim, eljövök ismét. Wilhelm Wessel akkor már kilőtte az első dámbikát. Az első lövésre sikerült elejtenie a büszke vadat s ez arra mutat, hogy Wilhelm Wessel kora ellenére is jó vadász, fis persze náluk is érvényes a közmondás: „Evés közben jön meg az ésbvágy”. Szeretne még egyet Tóni. Otto Sartorius vadászati kutatómunkával foglalkozik, s gyakori vendég nálunk. Van olyan év. hogy többszőr is útnak indul Ma gyarországra. — Ez a vidék valóságos eldo rádó a vadászok részére. Majfi hozzáteszi! — Egyébként 1956 után éh voltam az első nyugatnémet, aki nyilatkoztam a magyar rádiónak. Eljöttem vadászni és meginterjúvoltak. tudományos szakköny veket adott lti, s most is ilyenen dolgozik. Ezekben igen előkelő helyen szerepeinek a magyar szarvasok. Pillanatok alatt kiderül, hogy pontosan ismeri a gyulai rezervátum világrekorder trőteSSt évekre visszamenően tudja, hogy mikor milyen nevezetes vadászesemény történt a magyar vadas-területeken. Képeket szed elő. illusztrációkat a kiadványaiból. Előkerül egy németnyelvű prospektus is. Ezt Magyarországon adták ki Sartorius művének propagálására. Elbúcsúzunk. ök maradnak, várják az engedélyt, mi pedig megindulunk a rezervátum központja felé. Gyönyörű nádas mellett visz ütünk. amely sok vadkacsa búvóhelye. Zab Ferenc, a rezapvátum vezetője örömhírrel fogad bennünket. Kiváló eredményt hozott az idei dámvadászat is: négy aranyérmes dámbika esett az őszó idényben. A bógés már befejeződött. most folyik a selejtezés, hogy tovább javuljon az állomány. Innen körútra indulunk az erdőbe. Az egyik tisztáson ember- csoportot pillantunk meg. Törő József erdész magyarázza, most készülnek az ültetésre. — Az erdő fejlesztése állandó feladat ~ mondja. Nem sokkal odébb motorberregést hallunk. Itt már megkezdődött a fakitermelés. Csakhogy ez nem olyan, mint amilyen a közhitben él a régi gyakorlat emlékeként. Fejszét nem is láttunk. Egy ember néhány másodperc alatt kidönt egy vastag fát — géppel. Forgó László a motorosgép kezelője. A régebbi erdei fűrészgépekhez két ember kellett. Ezzel egy ember is könnyen bánik, mert üzemanyaggal együtt csak 14 kilós, a megszerkesztése is nagyon praktikus. A géppel nemcsak kidönti, hanem pállanaSzagot kapott a két dámbika. Egy pillanatra megállnak, gyanúsan körülnéznek és szimatolnak, hogy utána eltűnjenek a rengetegben. Ez a pillanat azonban elég a fényképésznek: sikerül megörökíteni a kiváló trófeája, sok valutát húzó állatokat. Otto Sartorius és WiHielm Wessel szemrevételezi a trófeát, amelynek kifőzése éppen, hogy befejeződött. A bikát Wilbelm Wessel lőtte. Igen elégedett vele. Á trófea azóta már Nyugat- Németországban öregbíti a magyar vadállomány hírnevét. tok alatt fel is darabolja megfde- vadászkastély felé a terepjárólő méretre a fát. val, „ — Megérkezett az engedély — — kaptuk a gépét Nyu- <=* siet. hogy a vadászgat-Németországból — mondja vendégeknek megvigye a jó hírt Törő József; Szöveg: Boda Ferenc Délután Zab Ferenc elindul a Foto: Erb János r*zerszínű dekorációt terem- ben csillog a száradó levélzet, az tett a természet az út egyik kanyar után p>edig haragos mellé, melyen kocsink száguld zöld fenyves tárul elénk. Tamásiból a gyulaji rezervátum Alig érkezünk a vadászkastélyvadászkastélya felé. Az egyik fa hoz, bekanyarodik oda egy mámái- teljesen lehullatta lombját, sík autó is. A rendszámtábla jel- odébb megszámlálhatatlan szán- zi, hogy külföldi, nyilván utasai Igen, a harapást gyakorolni keit! Ha másutt nem, hát egy másik kutyán, mert a gyakorlat teszi — a kutyát vadászkutyává. ŐSZ AZ ERDŐBEN A nádas. Előkészület az ültetéshez.
