Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

6 TIZENEGYEDIK PARANCSOLAT DARÁZS ENDRE: Kopré Mártonnak hívnak. Az- kultúrházon a táblát. „Papp Lász- megérkezett. Kit izgató előtt nem okoskodtam, nem is ló háromszoros olimpiai bajnok öreg tízparancsolata? most az nagyon gondolkodtam. Még a sza­vakkal is takarékoskodtam, in­kább egy hanggal kevesebb, mint több. Csak azóta motoszkálnak a fe­jemben á gondolatok, amióta tör­tént velem valami. Minden embernek két énje van: először amilyen valójában, másodszor, amilyen szeretne len­előadása, bemutató-mérkőzésé, es­te hét órakor”. Klassz lesz. Végre egyszer kö­zelről láthatom, és talán beszél­hetek is vele. Türelmetlen vol­tam, szívem szerint le sem száll­tam volna, már most helyet fog­laltam volna. Moraj? Talán Laci elegáns ko­csija érkezett és már ünnepük a fiúk. Fentről jön a moraj. Az any­ja istenit! A meglódult kőzetmoz­gás kicsavarta a felettünk lévő ácsolatokat is. Oda fogott mind­kettőnket. Épp a balkaromat, amivel olyan istentelenül odacsa­pok az ellenfélnek. A Misi lába is beszorult. összeszorítoltam a fogam. Szá­Lenn a főnök fogadott. Ugra­_________ _______ _______ __ tott, vagy nevelni akart, ez ná- _______________ ___________ ni . Középszerű vájár vagyok, de Jam egyre megy. Táblát eszkábált moltam, egy, kettő... tízig bírtam, az a fantáziám, hogy trösztigazga- össze, hogy krétával rávésse ne- mintha kiütöttek volna. Semmi tó is lehetnék. Ugyanígy vagyok kein az omlasztás tíz parancsola- másra nem emlékszem, csak arra. a sporttal is. Harmadosztályú csa- mért én ezzel keresem a do- hogy utoljára az öreg átkozott patban bokszolok, de azt képze- hányt. Szórakozzon a nénikéjével, tábláját láttam: „Az omlasztás lem, szembeállhatnék Papp Laci- gondoltam. De nem szóltam, mert tízparancsolata.” Mintha még val is. az est* mérkőzés járt a fejem- most is bosszantani akarna. Jó „„„„ ken. lenne még egyszer leköpni a táb­nyit szaval nekem: Slarci, ké't nem^'vi^^Intóbb “** VagY “*Vágnl Csákánnya1' de mÄöHe kril "SS* hogTráhSunk“; de mindkettőt be kell tartani . hogy legyen dohány. Az omlás Edzőm torka is kihűl, annyit tízparancsolata. Kérdeztem a fő- . . , Kh ]| t. ,-tt . korhol - Marci fiam, ha köny- nőktől hogy a bibliát nem hoz- tyár’vüágban^ a^nafdúrok az elfo- nyelmű vagy, azonnal pofán vág ta magaval, és nem imádkozunk-e? 0y í^+oivau b fcZm«rnenltn A bUnyÓ szabályait Csak írt a főnök, mint az esze­smerni kell. lös. Az omlás tíz parancsolata... Álmomban egyedül többet tér- Egy, kettő, három... Amíg ezt ír- melék, mint az egész bánya ta és mondta, addig azt képzel­Ica is biztos vár. Mellette üres a helyem a bemutatón. Szólítanak már? Várakoztat­gott lótolvajt. Végre nyílik az ajtó. Már vilá­gítanak is. Ezer év telik el, amíg megszó­lal az orvos. Sötét van, nem lá­együttvéve, négerekkel bokszolok tem, leütöm és a bíró hangját . t haiir>m­és a Lollobrigidával randevúzok, hallom, amikor az kiütés "+ár> ’ — Szerencséje van, Kopré Már­ton... szépen összeforrt a keze... Alig ismerek a hangomra, ami­kor megkérdem: — Bokszolhatok? Kereshetek amikor az kiütés után pedig nincs olyan nadrágos em- számol: „Egy, kettő, három...” bér, aki ne fordulna meg Ica -r ,, . , után aki a menyasszonyom Vegre melozm kezdtünk. Egy­utan, aki a menyasszonyom. szer csak elhívták a főnököt, mi­Erős vagyok és fiatal. Fütyülök előtt elment, rámutatott ákom- a törvényekre, akár írottak, akár bákomjára. Pontosabban szerinte íratlanok. A szabályokra is. Amit a harmadik parancsolatra: „Az megint? ismerek, az a fejemben van, amit omlasztási munkát csak felügye- Higgadtan szól az orvos: nem arra köpök. Amikor csak leti személy vezetésével végezhe- _ Természetes. Kutya baja lehetett, elblicceltem a tanulást, tik’. # sincs a kezének. Majd küldjön Élni kell, bunyózni, twistelni, Bólintottam, és amikor már két jegyet, ha az olimpián a dön- ölelgetni a lányokat, amíg az em- csak a hátát láttam, rákacsintot- tőbe kerül... bér fiatal. Bújják a könyveket az tam vájártársamra. — Menj, vén öregek, én élni akarok, törvények bolond, addig sem papolsz a tör­és szabályok nélkül. vényeidről. Bokszbajnok akarok lenni. Bá- Az öreg visszaszólt: — „Ne rá­tör vagyok, elszánt. A súlyomat boljátok tovább a fát, hanem is mindig könnyedén hozom. Csak' szállítsátok!” a karom, az átkozott karom. Amíg rám kerül a sor, adom a Leköptem a táblát, Meggyulladt a villany. Az or­vos elém lépett: — Sose feledkezzen meg a biz­tonságos munka tízparancsolatá­ról... Ez szerintem, kedves Kopré Márton, a tizenegyedik parancso­a tényé- ^at'” NOVEMBER Sokaknak csúzt, enyhe náthát hoznak A behussanó novemberek. Ablakukat jól kilincsre zárják S üvegén puha eső pereg — Morgolódva elkezdik a fűtést S az újságot olvasatlanul Pillanatnyi fáklyává csavarják És a kályha nyűglődve begyül — Mi megszoktuk, hogy a kormos felhők, Akár üveg, - mind átlátszanak S megérezzük a ködökön át is, Mint melegít bajíársunk, a Nap — A mi kályhánk sokszor begyújtailan, Mert éjjel, hogy hazatérhetünk. De annyi szempár figyel merőn ránk S ez máglyánál többet ad nekünk — Még annyi baj Szirénáz a ködben, De torpasztja soruk a tilos: Az őszön is átvilágít szívünk S jelzőfénye erős mélypiros. FAZEKAS LAJOS: Hegyek alatt, erdők alatt... Hegyek alatt, erdők alatt kecskerágó, kökényfa, vad­szőlő, pincék, roggyant tetők — meghúzódnak a tél előtt,.. Bokor alatt, szívem alatt elfogtam egy zöld bogarat; erőlködik pergő szárnya — ha engedném, merre szállna? ... Hegyek alatt, erdők alatt levél-pillék száilonganak, ideesnek homlokomra — mintha mind egy emlék volna, az idő is játék volna... FERENCZ LAJOS: VARJAK fapofát, de belül valahol izgulok, remmel elkentem a harmadik Mikor világítanak át? Mit pisz- parancsolatot, aztán így szóltam mog ez az orvos, meg ez a kifes- .. , tett nőszemély? társamhoz: - Folytathatjuk, Mi­si! Szólítsanak már! , ., ... . Ellenkezett. Azután mintha .. Tessék, Kopré Márton, ön viccből csinálnám, könnyedén, de következik... úgy, hogy mégis fájjon, állón Izzad a kezem. Süt ez az átok vágtam, zakó. Leveszem. Bokszolhatok-e még? Megölelhetem-e Icát úgy, Folytattuk a farablást. Sietni mint rég, hogy megroppanjon a kell, az élethez dohány kell, idő dereka? sincs, kezdődik a bemutató, nem Hogy az istenben jutottam ide? piszmoghatunk. Hogy történt? Ha nem bokszolha- Keményen evorsan és némán tok, van-e értelme az életnek? kéményén, gyorsan es némán ,, dolgoztunk. Az isten se vette vol­Meg mindig nem szólítanak. . , védőállásunkat Bemennék az átvilágítóba, ha len- na eszre’. hogy a vedoallasunkat ne kívül kilincs. Olyan itt, mint képező ácsolatok felett a kőzet a börtönben. óriási tömbökben meglazult és az Csak felejthetném az átkozott ácsolatok nincsenek kifészkezve. napot. Pedig milyen szépen kéz- Fenn már elkezdődhetett az dődött. Mielőtt leszálltam a tár- előkészület. Felállították a szorí­MOLNÁR KAROLY 1 Nagy csapatokba gyűlnek a varjak s kárognak a mezők felett így őszidőn. Nem állja útját ember e rajnak, a csacska népség ha ilyenkor enni jön. Földje gyümölcsét, munka jutalmát a magtárak öle boldogan őrzi már. Nincs mi zavarja a szív nyugalmát, ^ ősz van... és ősszel a varjaké a határ. Optimista tragédia Vszjevolod Visnyevszkij szá­mára az Optimista tragédia té­mája személyes élményeken alapult. Ezért különleges hite­lesség jellemzi. De az Optimis­ta tragédia nemcsak egy szem­tanú vallomása, hanem olyan ember írta, aki a forradalom történelmi gyümölcseit látta meg, és aki arra az idpre és azokra az emberekre, mint egy legendára tekint vissza. Innen származik a magasztos, roman­tikus pátosz, amely megkülön­bözteti ezt a művet. Innen van a művész kitűnő szabadsága, amely megengedi, hogy elmoz­dítsa a megszokott kereteket és elvont körülményeket hozzon nába, még egyszer megnéztem a tót és talán már Papp Laci is Kilencvenöt esztendőt élt meg le Mansart elnök utazásait a a nemrég Afrikában elhunyt A / ¥ i ír- . „színesek” öntudatra, tettre éb­William du Bois professzor, a /\. TCKCtC ICITIQ redő világában és részvételét a nagy amerikai néger tudós és J ö nemzetközi békemozgalomban, író, aki pátriárka korban is oly Az idős Mansart — a szerző sokat, oly jelentősét tett a béke- szinte példátlan sikerei —, s szócsöveként — szembeszáll a világmozgalom kibontakozásáért, mint Mansart-nak, neki is súlyos faji előítélet minden formájával William du Bois nem akart konfliktusokkal voltak terhesek és olyan világért küzd, amely a anélkül meghalni, hogy élmé- napjai, Mansart négy gyerme- kizsákmányolással együtt a kü- , nyékben és tapasztalatokban kének sorsában, — amelyet oly lönböző faji, nemzetiségi gettó­gazdag életének tanulságait ne balzaci izgalmassággal mond el kát és a múlt lomtárába, a tör- összegezze valahogy a legszéle- a trilógia második kötete, a ténelem szemétdombjára veti. sebb tömegek számára. Ezért „Mansart iskolát épít" — benne „A fekete láng” egész vonal- írta meg — több mint kilencven van Bois professzor gyermekei- vezetésén érezni, hogy William éves korában — „A fekete láng” nek és unokáinak nem egyszer du Bois végigszenvedte regénye című trilógiát és nemcsak büszke, nagyon nehéz, nagyon bonyolult hőseinek szenvedését, együtt re- boldog is volt, hogy még be- életútja is. Feledhetetlenül raj- ménykedett velük és, hogy ami­fejezhette a nagy munkát. zolta meg az író a legkisebb kor papírra vetette szívében élő, A rabszolgák ivadékaként szü- Mansart-fiú, a kecses, nemes eleven emlékeit, azt tette, amit letett, iskolát alapító, majd köz- külsejű Bruce tragédiáját: egy egész életében tett a tanári do- életi harcossá vált Manuel fehér lány iránt érzett remény- bogón és a szónoki emelvénye- Mansart. a regény-trilógia hőse, télén és megalázott szerelme ken; harcra buzdított, cselek- őt nevezik el szülei „Black Fia- vitte öt erkölcsi és fizikai ká- vésre mozgósított a jő ügy győ- me”-nalc, azaz „fekete láng”-nak, tyuba. Ahogy Bruce-et és drá- zelméért. Szinnai Tivadar ki- és az ő köntösét magára öltve máját du Bois leírja, az ábra- tűnő érzékletes fordítása jó se­mondja el William du Bois éle- zolás hőfokán érezni: átélte ezt . „ tőnek viszontagságait. Mint Man- a drámát. És a harmadik kötet, őseget ad William du Bois re- sart-nak, neki is nagy sikerei „Színesek világa”, és a szemé- gényének magyarországi sikeré- voltak — a négerek körében lyes élmények hitelességével írja hez. létre, hogy minél jobban ki tudja domborítani témájának forradalmiságát és patriotizmu­sát. Az Optimista tragédia, Szemszon Szamszonov filmren­dező alkotása úgy tekinthető, mintha maga Visnyevszkij írta volna filmre színdarabját. Az író törekvése, hogy lebontsa a színpad kereteit és a színházi cselekménynek kiszélesítse ke­reteit, itt realitássá vált. A legjobb színészi alakítások között elsősorban meg kell em­líteni Vjacseszlav Tyihonov „Alekszej” figuráját. Sok szín­házi előadásbán Alekszej jelle­mében elsősorban a tempera­mentumot és a féktelenséget hangsúlyozták lú. Tyihonov hő­sében mindenekelőtt az intel­lektuális embert emeli ki. Alek­szej nem rögtön jut el a bol­sevikok igazságához, de mikor végül is eljut, végig kitart esz­méi mellett. Ugyanolyan bonyo­lultan tárják fel hőseiket más szereplők is. Az anarchisták ve­zetőjében a színházi előadások­ban elsősorban az állatias ke­gyetlenséget, a hatalomra vá­gyást hangsúlyozták ki; Az is­mert színész, Borisz Andrejev nemcsak gonosztevőt mutat be, hanem áldozatot is. Hőse olyan ember, aki a kegyetlen elnyo­más évei alatt megszokta, hogy az embereket csak rossz olda­lukról ismerje fel. Borisz And­rejev anarchista vezére fárad­tan és keserűséggel szemléli a világot. Úgy érzi, mindennek is­meri az árát és ez az ár na­gyon alacsony. Nem sajnálja sem önmagát, sem másokat. Ezért fogadja halálát, mint va­lami elkerülhetetlent. A kivég­zésének jelenete a film egyik legtragikusabb és legerőtelje­sebb képsora. Ha Andrejev azon igyekszik, hogy megma­gyarázza hősének drámáját, akkor Vszjevolod Szanajev Szipli személyében egészen más feladatot állít maga elé. Élesen és pontosan rajzolja meg egy értéktelen ember portréját, aki a kocsmákban elvesztette lelki­ismeretét, becsületét. Az embe­rek tekintetét kerülő, alázatos járású, szadista mosolyú, ilyen­nek látjuk Sziplit a mozivász­non. Talán ez az egyetlen olyan szerep a filmben, amelyet gro teszkül oldottak meg. De benne is megvan az az elemző ábrázo­lás, amely a film rendezőjét és szereplőit jellemzi. Margarita Vologyina komisz- szárja is bonyolult, sokrétű jel­lem. A rendező és a színésznő is igyekezett elszakadni attól a sablonos figurától, amely vas­betonból van, és nem ismer sem fáradságot, sem kétséget. Mindig mindent előre lát és ha­tározottan teljesíti kötelességét. Vologyina komisszárjában na­gyon sok a nőiesség, lágyság, egyszerűség és bizalom az em­berek iránt. Visnyevszkij ebben az alakban hangsúlyozta a for­radalmi eszmék iránti meg­szállottságot, szenvedélyt, amely- lyel magyarázta a komisszár belső erejét. Ez az, ami arra kényszerítette a szabadságsze­rető matrózokat, hogy kövessék őt. E nagyméretű film alkotói­nak sikerült megmutatni a for­radalmat és hőseit, szenvedé­lyüket, harcukat, áldozataikat, győzelmeiket. Mindennapi em­berek, de a forradalom, a tör­ténelem arra hivatta őket, hogy nagy tetteket kövessenek el, és ők méltónak bizonyultak erre. Az Optimista tragédia című film emlékmű, egy óriás fres­kó, amelyet ezeknek a névtelen hősöknek és nagy hőstettüknek emeltek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents