Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-10 / 263. szám
1 ^b@R55RS» §««Sa A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG K VLTVRALIS ME Gödör! Magam ástam a gyalogsági ásómmal. Mély gödör. Fala fekete jég. Nem látom az eget. Nem látom ö háborút. Gályákból tákolt keskeny égbolt, rajta vékony hótakaHARALAiVIB ZINCA: Gödörben gához szorít. Gyötrő kérdéseket sziszeg a fülembe: — Ugye, szépek a halottak nyáron? — Hagyj magamra! Mit akarsz tőlem? — Ugye, szépek a halottak nyáron? — Nemmm! — Miért? Na. mondjad csak, ró választ el mindentől, ami él. Nem hallom a golyók fütyülését. Mintha valaki besurrant volna Nem hallom a gránátok robba- a gödrömbe! Hihetetlen. Néma miért? nását. Minden olyan bizonytalan, és mozdulatlan minden körülöt- _ Nyáron' Ö ieen nváron n em tudnám megmondani, véget tem, ág se rezzen a tetőn. Lát- ... , kezdek emlékezni ’ ért már a háború, vagy csak én nőm kellett volna, legalább egy Ig ; ’ ik á (Urisnem vagyok már katona? pillanatra a . hamuszürke, i eget, íf^klvel'' bes^élekÍ Egyedül vaMit keresek akkor ebben a gö- ^agy a ^°pi^hGi^Fí^r gyök, nagyon egyedül! Kivel bedörben, aminek a fala fekeLe jég? a„JlepZCIf^St bef2 te ,ma-3faz szélek?) ...láttam egy katonát. Jól Mit kezesek e tábori telefon mel- ^g1va/nbä.', ' Iint_ fg y,, dum-clu/n láttam. Fején találta egy repesz, len, két kagylóval a fülemen; ^rzern- Felrobbant, tele- a fűbe roskadt, a fű zöld volt! olyanok, mint két lehetetlen fe- fröcskölte agyvclomet óarany! majd vérvörös. (Senki sem hall- kete fülbevaló. repeszeryel. Megpróbálok vede- gak minek beszélek? Kivel? Em— Halló, ..Tölgyfa”! kezni. beleordítok a kagylóba: bér, állj meg egy pillanatra! Ha „Tölgyfa' nem felel. Hangom — Halló, „Tölgyfa”! tudnék parancsolni magamnak!) végig fut a fekete kábelen, mint E is C8ak képzelgés volt borzongás a hátgerincen. A Valv, ‘ egeszet. senki sem mehetett a se,.Tölgyfa' néma, mintha már nem ^ gftségére. Ott maradi a senki is volna. De nem hagyom abba a ^ ' ^ ™hetséöes ho^y‘ ki- fuldÍen’ tehetetlenül. Láttam, hívást, a hangok a gödör falára “Va;”y ahogy a nap es a fergek csipegetkapaszkodnak, mintha a rozsé- ;_y!,~,' h, ”_ . f‘2 tek; a testéből. Borzalmas voltégbolton át ki akarnának törni a k; belőle. Akárhogy is van, vereséget szenvedtem. Nem bírok háború világosságába. Nem síké- • n/r. o v «ai rül. Hallom6 harlogö hangomat: en^m A? tak? .Tölgyfa á „Tölgyfa"! Pillanata- fe,1«* “o?Lk?Tz em- k,g úgy erzem, mintha latnam is ]ékek? A Kfáradtság? Mégsem — Lám. megfogtalak. Szóval szerinted télen szebbek a halota hangokat. Körülfutkosnak a gö- v k egyedül a gödörben Eev — í"z"1 ugye, teien dörben kétségbeesve, aztán fa- lít^tatla!y árnyék motoz körű- 8Zebbfk a ba]ottak> miní nyárc>n? — Hagyj, könyörgöm. hagy.i magamra! Rossz rá emlékezni! Nem hagylak! Ugye, télen radtán visszatérnek belém és •eggvéolvadnak testem fáradsága- A ™“tha Jatsza”l akama velem. Elhúzódnék előle, nines ° .. hova. Nézd. csontos kezét a Mozdulatlanul fekszem a gö- keblembe dugja, jeges ujjaival a dörben. Ez az ón gödröm, Ln lelkemben kotorász. ..Hagyj béáslam magamnak. Az én gyaNem tudom. — Tudod, nagyon is jól tudod, elég öreg katona vagy te már ahhoz. — Télen mintha szebbek volkén” a kiáltom féléié. Váltam nának a halottak. (Mit fecsegek legsági ásómmal és gyalogsági „ gödör falához ütődik. Nem össze-vissza? Kiviéi beszélek? A beszéljek annyit...) Igen. a tél ir- . galmasabb a halottakhoz; nem fe- iioiat- ketíti meg. nem hagyja oszlás- az en nak indulni, darabokra széthullani, megvédi a naptól és a férgektől. A katona leroskad a hóba, és a tél gyorsan bevonja a testét vékony jégréteggel. Krisvercjtékemmcl. Hogy megvédjen bírok védekezni. A hideg, ellen- csend, az az oka mindennek! Bár a golyóktól, repeSzéktol, a rob- céges ujjak tovább vájkálnak a robbanna fel egy gránát!... Csubanásoktol. Mindén katonának lelkemben. Pán csak egy! Hogy repítse a levan egy gödre. Lám. nekem is kívánsz tőlem'’ — vé- ve§őbe ezt a csendet. Hogy ne van egy, benne fekszem, nehéz dekJJ* ^énytXnül. * telefonkagylók vannak a lule- , men. s a vékony kábelen at a — Tetszenek neked a környező világot keresem, a há- ta^ , kérdi az árnyék, borút. Egyedül fekszem benne, Tátogatom, a gödörben, szorítanak a gödör falai, mint — Nem! valami szűkreszabott koporsó, _ Miért? a mit nem az én gyalogsági mell- _ Hagyj békén! k asomra méreteztek. Kezét kihúzza keblemből. Meg- tály réteggel.’ Télen nehéz megásEgyedül fekszem! Olyan egye- könyörült volna rajtam? Lelkem ni a gödröt, mégis elégedettebbek dűl. hogy hallom a hópelyhsk elcsigázott, mint egy erőszaktól a, sírásók, mint nyáron. Egyik ■ 5zelid hullását gödröm rőzse- meggyötört női test. Pillanatokig sírásótól hallottam, hogy télen j fedelére. úgy érzem, magamra maradtam, szépek a halottak. Igaza lehetett. ; Egyedül fekszem! Olyan egye- Tévedés. Fakadni kezdenek u.i- Nyáron alig lehet hozzányúlni a j dűl. hogy hallom vérem riadt ból a gondola tói;, mint hideg halottakhoz. Minden tagjuk lelóg, } lüktetését az ereimben. verejtékcseppek a bőrömön. Nem, es bűzlenek. (Jaj, miért nem bí-i Egyedül fekszem! Olyan egye- a hívatlan és láthatatlan árnyék hallgatni, minek beszélek! dűl. hogy hallom gondolataim nem tűnt el. Érzem, hogy mel- Unsten, repeszd szét ezt a csen- ; fakadását. Kifakadnak mint hi- lém telepszik. A földre terített d®*ya*ami. g^nattal.) TeLen. Jeg‘ ! deg verejtekcseppek a boromon. Kifakadnak, leválnak agysejtjeimről. kígyóként kúsznak bennem, megrémisztenek. Felriadok. Halászbárka a budapesti Szabadság-híd pillérjénél köpenyemre. Átölel, karja hí- szobrok a halottak, könnyű össze- deg, mint egy halott asszonyé, gyűjteni a csatatérről, s szépén . ' _ Haevi békén' máglyába rakni a halottas széké- \ Nem Sr elmenni, ölel. Mais. . Halló, „zászló”, itt „tölgyfa” ^beszél. ' I A hívásra összerezzenek. Egy sivító hang hív valahonnan a telefonkagyló mélyéből. Boldogan szorítom fülemhez a hallgatót, va-! ^lósággal ordítom; j ♦ — Én vagyok „zászló”, hallgatóiak. j ♦ — Mi az ördögöt csinálsz abban) ja gödörben... Hiába hívlak, miért! ♦nem felelsz? ...„zászló”, vedd aj ♦parancsot: azonnal szüntess megi Jminden összeköttetést., öt percj ♦múlva indulás. Érrrtetted? | X — Érrrtettem! j { Tüstént taloraugrom. Fejemmel ♦a levegőbe röpítem a rőzseköte-j Ujjongva nézem a hamu-l iszyrke égboltot, a hóoelvhek lus-, ♦ta hullását. Upv lépek ki a gö-, Jdörből a nanfénvbe. mintha a ♦gyötrelmek alagútján vergődtem Jvolna át. ♦ Valahol messze újból dörögni jkezdtek az ágyúk. ♦ ♦ ♦ A közelmúltban volt egy kedvesen érdekes és izgalmas ügyem. Olyan fiatalokkal beszélgettem, akik tu lajdcntképpe « még gyerekek. most kezdték el a középiskolát. Arról folyt közöttünk a szó, milyen is tulajdonképpen a világ, mit nyújt a gyereknek, s egyáltalán engedi-e nekik ez a sz.- nes. kavargó forgatag, hogy a gyakrah felnőtteket is meghökkentő változások közben gyerekek maradjanak, s éppúgy rúgják a beépítetlen grundo- kon a labdát, játsszák a számháborút. a kiszámolást, mint. egykor mi, a serdülő korban. Válaszaikat még rendszereznem kell, s mivel ez a munka várakoztat magára, most inkább egy ugyancsak érdekesen izgalmas tanulságot közlök azokkal, akik még ugyanezt nem fogalmazták meg magukban. Mert azért kimondatlanul minden felnőttben ott 2! és vibrál az a gondolat, hogy a mai gyerekek mások, mint mi voltunk. Felnőttebbek. semmim hinnénk, s rációjul<fgondolkodásuk logikája gyakran meglepő. Én például alaposan meghökkentem. amikor egy egyébként igazán gyerekes külsejű szőke leány azt mondta: sokat követel tőlünk az élet. Hajlok afelé, hogy azt mondjam: a lányka kivétel. De égj olyan kivétel, amelyik azt a helyzetet erősíti, miszerint erősen megváltozott a mai gyermekvilág. És tegyük hozzá ■mindjárt, korántsem előnyére változott. Az az általános romantika. ami nagyjából kitöltötte a gyermekéveket, s nekünk apró, de felejthetetlen örömöket okozott, szinte teljesen kiveszett, A gyermekek élete megoszlik az iskola, a tanulás, a napközi és az otthoni tanulás között. Az már igen jó, ha az előbbiekhez társul az úttörőmozgalom, a csapatokban, rajokban végzett munka, a játék, s a kornak megfelelő szórakozás. Valami azonban hiányzik. Nem az a. hamis romantika, amit az idősebbek egy része próbál rátukrnálni a mai serdülőkre. Szóval nem kell csontcsikó, rongylabda, de a füzfasip sem. Ezeknek, kicsit körülményesen es szokásosan fogalmazva megszűnt a létalapjuk nemcsak városon, hanem falun is. Mindenhova betört, s többé-kevésbé el is jutott a kor technikája: a legtöbb házban van rádió és egyre több helyen áll a szekrényeken a televízió. És ez jó. De csak egy határig. Ugyanez a helyzet a. mozival. Mindhárom kedvező lehetőséget kínál nevelésre és a gyermek szórakozására. Csakhát a lehetőség mellett van egy bizonyos fer- deség is a dologban. Vegyük a filmet- például. Azt momlia egy gyerek: furcsállja azt: a felfogást, hogy az iskolásokat elviszik olyan előadásokra, amelyek egyáltalán nem érdeklik őket. Viszont nem nézhetik ineg például a mese-, ^ filmeket, vagy a// csak részben, mert a felnőttek elkapkodják előlük a jegyeket. Van ebben a rövid mondatban jó- adag ösztönös irónia és kritika. Körülbelül így lehetne lefordítani: a felnőttek állandóan arról beszélnek, mennyire fontos teljesíteni a kötelességeket, a játéknál előbbre- való a tanulás, legfontosabb ismertetőjele a jó gyereknek az illő komolyság, s közben a mozipénztár előtt majdnem hajbakapnak egy jegyért, amelyik Disney-filmre szólNos. kockáztassunk meg egu következtetést: gyakran, jó szándékainktól vezérelvet va ‘annyira neveljük a gyermeket, hogy közben elfeledkezünk arról, hogy gyermek. Úgy teszünk, mint Sinclair Lewis, Fő utca című regényében Carola édesapja, akinek egyetlen nevelési eszménye az volt, hogy mindent elolvastatott a leányaival. Elérte, hogy a lányok, mire felső iskolába kerültek, ismerték Balzacot, Zolát, Tolsztojt és egy sereg más klasszikust, csak éppen a gyermekkort nem. Illetve ismerték belőle a kötelességfelsorolás sajátosan kialakult rendjét„ amikor ettől eltérést láttak, őszintén felháborodtak. Carola sem tudta megérteni sohasem a gyermekeket, sem azokat, akik nála alacsonyabb szellemi színvonalon álltak. És mindjárt természetes, hogy öt is inkább valami szellemgópnck látták, akitől rengeteget lehet tanulni, de vajon érdemen-e? Persze a fenti példa nem vonatkozik a mi gyermekeinkre. Őket nem fenyegeti az a veszély, ami Carolát elérte Viszont számolnunk kell azzal a tényezővel, hogy a mai tizennégy éven aluliaknak a világa nem teljes. Adott benne a majdnem felnöites logika, gyakran még a felnőttekre jellemzőbb vérnyomásprobléma is, viszont mintha hiányozna belőle a romantika. Ez alatt most egy újat értek, s azt az általánost, aminek feltétlenül meg kell lenni minden gyermek lelkeben. Például azt, hogy a mostaninál nagyobb szerepet kapjon a játék, a játék közbeni nevelés, s az önállóság, amely lehetővé teszi a gyermeknek a döntést arról, tulajdonképpen mit is akar kezdeni tízegynéhány évével. Hagyjuk meg tehát azt a jogát, hogy maga döntsön a világról. Ha ezt elvitatjuk tőle. célt tévesztünk} gépies ember nevelődik belőle, akinek csak az az emléke marad az emberi élet legszebb korszakából, hogy milyen ruhát kapott, mennyi csokoládét fogyasztott, s hogyan figyelmeztették kötelességeit e különböző írott és irattan szabályok. SZOLNOKI ISTVÁN , CSANYI LASZLÖ: Románból fordította: FERENCÉ LAJOS I Fény és hegyháf Emlékszel még? A révfülöpi hegy ködben hajózott és feledünk sejtelmesen, mini mellékes jelek a csillagok. — s bár rég feledtük csillagot, hegyet, de most ahogy itt felhők között a titkos sugár keresi kallódó emlékeit — hány éve! ki számolja ma már? A meggyfa ága közt tör ki a fénye és a porba írja nevedet, mögötte lebeg a hegy csipkés éle. fény és hegyhát. Elég. hogy ne feledd! (
