Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-10 / 263. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1863. november 10. Kicsi gyár, szép eredményekkel Keskeny, csendes, sáros utca. Ebből nyílik egy sikátorféle, amelynek végén egy gyár van. Kicsi gyár, szép eredményekkel, kiváló termékekkel, kitűnő mun­kásokkal. Amikor itt, Pakson megkezdte működését a beton- elemgyártó üzemecske, talán senki nem gondolta, hogy ezzel Paks község egyik ipari bázisá­nak alapjait rakják le. Néhány munkás kezdett itt dolgozni, egy-két géppel. Betonelemeket gyártottak, tüsköt. oszlopot, járdalapokat. Eredményesen zár­ták az éveket. S az elmúlt idő­szakban is már az Építőanyagipari Egyesülés legmegbízhatóbb gyá­rának ismerték el. I Az évek múltak szaj*>: !----------------------------------- rodott a gyár létszámban, a munkások szaktudásban gyarapodtak, termé­kük híre pedig Paks határán túl is eljutott: keresett cikk a paksi üzem terméke. Éppen a kiváló minőség miatt. így az­után nem csoda, hogy tízezres sorozatú termékeknél is a norma alatt van a selejt. A termelést az évek során „megtisztították”. Mos már szű­kítették a terméklistát,- oszlopo­kat, csöveket és lapokat gyárta­nak. S így könnyebb az üzem irá­nyítása, a munkaszervezést a legmagasabb fokra tudják he­lyezni. és nem utolsó érv a ter­méktisztítás mellett; jobban ke­resnek a munkások, 1 Az oszlopgyártás munkát az üzemnek. Csak egy számadat a sok érdekes közül: egyedül a Kanacsi Állami Gaz­daságba tizenhétezer oszlopot szállítanak, a szőlőskertek -léte­sítéséhez. A lapáruk gyártása Is hagyomány, jól bedolgozódott már a termelésbe. Itt is tízezrek­ben számolják már az egyes té­teleket. A környékbeli, de a tá­volabbi községekbe is szállítják ezrével a járdalapokat. Az egyik legjellemzőbb tétel erről a mun­káról : a Szekszárd városi Tanács­nak húszezer járdalapot külde­nek. Mint mindenütt, úgy itt is, a szakemberek egyik legnagyobb öröme, ha jól mennek a dolgok. Még nagyobb a munkakedv, ha lehetőség nyílik kísérletezésre, és a kísérlet eredményesen végző­dik. Nemrég fogtak hozzá egy különleges betonelem, a KDT gyártásához. Ennek különleges alakja, formája, vasszerelése ál­lította nagy feladat elé a kis gyár egész kollektíváját: az új termék sorozatgyártását rövid idő alatt el kellett kezdeni... I A sikerekről kudarcokról 1-------------------------- ne beszeljünk sokat, csak annyit: szállításra vár már tízezer KDT-elem. A vízügyi igazgatóság kísérleteket folytat ezzel az új építési elem­mel — már megkezdte ezekkel az építőelemekkel a műtárgyak készítését Tamási térségeben. Érdekes és igen megfogja a látogatót az ■ a tény, hogy az üzem dolgozóinak többsége fiatal. Alig találni itt negyven éven felüli munkást. S ezek a fiatal munkások, eredményeik­kel is bizonyítják, sokat, jól és szívesen dolgoznak. Úgy, mint akiről látszik, hogy nemcsak kenyérkeresetet lát a munká­ban. Láttam Brezovszky Feren­cet, Vajer Ferencet, Tibai Lász­lót. Papp Istvánt és másokat dolgozni. Csak ekkor értettem meg. hogy tulajdonképpen e nagy fejlődés ezeknek az embereknek az érdeme, és rajtuk múlik, hogy tovább is maradjon ez, sőt emel­kedjék a fejlődés üteme. I A jövőről beszélt nagy !--------------------- szeretettel Kun S ándor, a készáru-raktáros. El­mondotta, hogy a következő években a beton elem-gyárat nagymértékben fejlesztik. Üzem. házak építésével szándékoznák a szezonjelleget megszüntetni. És új részleg, új gyáregység be-- indításával az igényeket kielé­gíteni. Az új gyáregység, a mű­kövesrészleg, egy brigádja már dolgozik. Egyelőre csak sírkövet készítenek — hiánycikk volt ez- ideig. Antus János művezető már a műkő-áruk tervein dol­gozik. Virágvázák, ablakpárká­nyok. könyöklők, lépcsőkorlátok lesznek majd az új üzemrész gyártási programján. Jövőre kezdik majd a munkát, jövőre indul az új gyáregység. De már most megkezdték szervezését, hogy az indulással járó lassúsá­got, zökkenőket minél rövidebb időre tudják csökkenteni. I A téli üzemelés folyik már 1----------------------------- a beton­* ZEUS mmmm SZÖVEG,— RAJZ: KOVÁCS SÁNDOR elemgyárban. Hisz a meglévő létszám „kite.éltethető”, tudnak a 77 dolgozónak télen át munkát adni. Most, hogy már bizonyos csökkenés tapasztalható a ter­melésben — a terv is így írja elő — jelzi, hogy itt a tél a betonelemgyárban —, de a tél csak háromhónapos lgsz S az­után már a tavasz jön. — Pj — 15. Az ügynök fizetett, és távozott. Az utcán ugyanúgy sütött a nap, mint előbb. Sípos pislogott, újra szoktatta szemét az erős fényhez, aztán megindult vissza­felé, a Keleti pályaudvar irányá­ban. örült. Ezen is túl van. Nagyszerűen mennek a dolgok. Mégis csak szép az élet. Milyen jó itthon... Itthon? Persze, itt született. No de nem szabad mor­fondírozni. Úgy tett, mintha bá­mészkodva sétálna, pedig minden egyes lépésre vigyázott. Néhány száz méterre az antik­váriumtól lement egy föld alatti mellékhelyiségbe. Kinyitott egy fülkét, aztán magára zárta az aj­tót. Gyors mozdulatokkal egy parányi zsebkést szedett elő, nem lehetett hosszabb négy centinél, és felhasította a könyv kötését. Lefeszítette a bőrt a fedőlapról, és ekkor előtűnt egy sárgásbarna karton: a nevére kiállított szak- szervezeti beutaló. Gondosan két- réthajtotta a kartont. Széttépte a könyvet, beledobta a kagylóba, és lehúzta. A vécésnéni egy kony­haszéken ült és kötött. Sipos öt forintot adott neki, majd gyor­san távozott... A Nemzeti Színház előtt egy hirtelen fordulattal átsietett a villamosmegálló szigetéhez, és fellépett az éppen beálló 67-es villamosra. Megállt a hátsó pero­non, hogy jobban szemügyre ve­hesse útitársait. De semmi gya­núsat nem észlelt, így aztán elé­gedetten zsebre vágta a kezét, s gondolatban felkészült az utazás­ra. * A miskolci laktanya szokásos hétköznapi életét élte. Az egysé­gek jórésze kinn gyakorlatozott. A többiek őrszolgálatot láttak el a légvédelmi elhárító rakéta tá­maszpontján. De pezsgő élet folyt a laktanya tantermeiben is. A rakétaegység parancsnokai és beosztottjai to­vábbképzésen vettek részt, a szomszédos szobákban pedig sor­katonákat képeztek ki á rakéta- fegyvernem technikájára. Sötét volt. Az ablakokat nehéz spaletták takarták el, hogy töké­letesen láthassák az oktatófilmet, amely egy atombomba kísérleti robbantását mutatta be. Rend­kívül nagy magasságban közeledett egy repülőgép, aztán kioldotta terhét, s a bomba sokáig, több ezer méteren át zuhant, majd egy ponton mintha megállt vol­na. A következő másodpercben vörös lett az egész vászon, és dobhártyát tépő csattanás töltötte be a termet. A katonatisztek összerázkód­tak. Percekig nem láttak mást, csak az égő vörös fényt, amelyet különös erővel vertek vissza a szóba fehér falai. Azután ismét a nagy magasságban lebegő gép tűnt fel, de nem sokáig, mert Ferenczi József százados, az okta­tó félbeszakította a vetítést. — Gyújtsák fel a villanyt! Nyissák ki a spalettákat! Szörnyű volt ez a film, pedig az atombomba pusztító erejét, hatását nem is mutatták be ne­kik, mint korábban. Ezek az em­berek fegyverzajhoz edzett dob­hártyákkal rendelkeztek. Életü­ket a tiszti hivatásra tették fel, s már sokszor számot vetettek ön­PINTÉR ISTVÁN* *■ A M.kJ -i. f Ilii SZABÓ LÁSZLÓ • Mm n l Ö N ° * Ki)L magukkal, levonták a végkövet­keztetést: nem azért öltötték fel a tiszti egyenruhát, hogy tarkább legyen az utca forgataga! Minden napjuk tulajdonképpen harcban telt el, a mindig várható ellenség­gel, vívott elméleti harcban. Min­dig készen álitak, hogy megvéd­jék hazájukat. Ez a film azonban még rájuk is nyomasztó hatással volt. De nem sokáig. Ferenczi szá­zados nyugodt szavára hamaro­san feloldódtak. Ez a középmagas, jókötésű ka­tonatiszt fellépett a dobogóra. Kissé nekitámaszkodott az író­asztalnak, aztán megfontolt, szin­te szaggatott tempóban magyaráz­ni kezdett.: — A repülőgép huszonkét kilo­méter magasságban, speciális fel­szereléssel érkezett a cél fölé. A felvételekből láthatták a különle­ges amerikai gép típusát. Milyen gép volt, Kiss százados? — Szuper B.25. — válaszolta pattogóan egy markáns arcú, fia­tal katonatiszt. — A nukleáris töltet 14 mega­tonna erővel, az 5500 méteres kri­tikus ponton robbant. A kérdés az, hogy miként háríthatjuk el rakétáinkkal az ilyen magasság­ban érkező, nukleáris töltettel megterhelt repülőgép támadását, mielőtt még végrehajtaná a fel­adatot. Először is nézzük meg el­hárító rakétáink útját 22 ezer méter magasságig. Figyeljük meg a gyorsulás egyes szakaszait, va­lamint a hajlásszögeket Kérem a spalettákat!. Ismét megkezdődött a különös filmvetítés ... Lángnyelv csapott ki a rakétából, amely eleinte kúszva, szinte lassan, majd egy­re gyorsabban úszott a magassá­gok felé. Aztán az égbolton egy egészen pici pontocska tűnt fel, alig volt nagyobb, mint a gom­bostű feje: a közelgő repülőgép. A légelhárító rakéta feléje for­dult ... — Látják? A számítóközpont­nak már három másodperccel előbb tudnia kellett a hajlásszö­get, és utasítást kellett adnia a rakétának. Ne felejtsék el, há­rom másodperc! Figyeljék milyen távolságban történik a robbanás. Mindig vigyázzanak, ne kapkod­ják el a dolgot. A gyakorlaton ugyanis azt tapasztaltam, hogy sokan a számítközpontban kere­sik a hibát... Most figyeljék ... A rakéta orra ráállt a gépre... Na.... Látták? — Igen! — zúgott fel a terem. — Rakétánk eléggé távol volt a repülőgéptől a robbanás pilla­natában — folytatta Ferenczi —, és mégis le tudta küzdeni az el­lenséges gépet. Nyissák ki az ab­lakokat .... Ismét mozgás támadt. — S ami a legfontosabb, a re­pülőgép nukleáris terhe nem rob­bant, az elhárítás tehát tökélete­sen sikerült. Meggyőződésem iLádádból egyébként, hogy a rakétaelhárítás eredményessége minden esetben a higgadtságtól, a józan mérték­tartó döntésektől függ. Ha valaki a rakétaegységnél kapkod, legyen az a legkisebb beosztott is, sú­lyos bajokat idézhet elő... De biztosak lehetnek elvtársak: ra­kétaelhárító fegyvereinkkel töké­letesen meg tudjuk védeni légi­terünket ... Most pedig térjünk vissza a hajlásszögi mutatókra ... Ferenczi százados elővette zseb­kendőjét, és megtörölte homlokát. Meleg volt a teremben. Rápillan­tott az órájára. Sajnos, repült az idő, az előadásra szánt két órából már ötven perc elszaladt, pedig ezt az anyagot a jövő órán már nem lesz ideje elismételni... Már éppen folytatni akarta, amikor halkan kopogtattak az ajtón. Egy sorkatona lépett be, kissé meg­rettent a sok tiszt láttán. Vi- gyázzba vágta magát, és érces, harsány hangon jelentett: — Százados elvtárs, az ezredes elvtárs üzeni, hogy azonnal tes­sék felmenni hozzá. — Köszönöm, értettem... — Ugyan sajnálta félbeszakítani az órát, de hát az ezredes elvtáns is tudja, hogy éppen tanít, bizto­sán valami sürgős dologról van szó. Széttárta karját, mintegy jelez­ve, hogy a parancs az parancs, aztán megigazította derékszíját, felvette az asztalról tányérsapká­ját, és szélnek eresztette hallga­tóit. Gyors léptekkel követte a kato­nát. Sejtette, hogy miért hívatja az ezredes. legutóbb ugyanis meg­állapodtak abban, hogy a legkö­zelebbi első fokú riadókészültség alkalmával a parancsnoki szobá­ban elhelyezett radarernyőn fog­ják megfigyelni a gép irányát, s így fogják kiszámítani, hogy mennyi idő elteltével lehet tűz- parancsot adni. Átsietett a hatalmas laktanya- udvaron a parancsnoki épülethez. Elég rosszkor jött ez a riadóké­szültség, hiszen megbeszélte a húgával, hogy negyed tizenkettő­re érte megy, és a szüleihez men­nek ebédelni, mielőtt még kivin­né Évát a kocsijával Lillafüred­re. Bár a lánynak nem nagyon tetszett, ő egy kicsit örült is, hogy ide a szomszédba kapott beutalót, mert így nincs messze tőle, s hét végén meg is látogat­hatja. Féltve vigyázott a húgára. A nála tíz évvel fiatalabb lány még huszonhárom éves korában is megmaradt kicsinek, az óvo­dásnak, az elemistának, akit foly­ton neki, a bátynak kellett babus­gatni. Ketten voltak testvérek, e a felszabadulást követő években már rászakadt a családfenntartás gondja. Apja egy szörnyű história következtében teljesen megrok­kant, és a csodával határos, hogy még ma is él. (Folytatjuk) IDŐSZÁMÍTÁSUNK Clön. 225ÉVBEN, K.HlEfíON S'MA­KIM I FEJEDELEM MEGLÁTÁS HTJA A BÖLCS TUDÓST/ ARCWMEDEST-. __ ll ""’ll UTÓM KEDVES 04­katom.hogy ztus ISTEN TEMPLOMÁNAK építkezése befex­ZéSHEZ KÖZELEDIK. KITŰNŐ MUNKÁT VÉGEZ tél akcutmedeseste reié látogass put* . ILMÁMBAN. UJ MUNKA vé* KÁD! I .W' EGYIK EMBEKEM KÖZLÉSÉ SZEK/NT AZ ÖTVÖS "ESTEK NEM SZTNARANYBÓL KÉSZÍTETTE. FELADATOD, NOOV ÁLLA­PÍTSD HEG. VALÓBAN ÖTVÖZTE-E EZÜSKEL, DE ÚGY, HOGY A koronának nem szabad megsérülnie. még egy kak­COLÁsr SEM SZABAD EJTENED KAJTA... itt OV LESZEK UKAM / és VELED !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents