Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-07 / 261. szám
TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAC 4 1363. november fi (Erb János felvétele) 14. Néhány percig várt, figyelte be- megy-e valaki az antikváriumba. Egy középkorú nőt látott, aki befordult az üzlet ajtaján, de egyébként ezekben a percekben nem . yolt forgalma a boltnak. Most, most kell menni. Tétovázott, mintha nem lett volna mindegy, hogy melyik percet választja. Lelépett a járdáról, s az úttesten át, egyenesén az antikváriumhoz tartott. Alig ért azonban a villamos-sínekig, éles füttyszó hasított a levegőbe. De ő úgy tett, mintha nem is hallotta volna. Továbbment. A fütty ismét felhangzott. Sipos körülnézett. Egy rendőr sietett feléje, igen határozottan, arcán feladatának teljes komolysága. Sipos hozzá volt szokva, hogy a nyugati városokban úgy közlekedhet az úttesten, mint a járdán. Erre aztán igazán semmi szükségem nem. volt, gondolta. Azzal próbálta magát vigasztalni, hogy ez lesz igazolványának első próbája. Mert hogy most igazoltatni Lógják, afelől nem volt kétsége. A rendőr odaért hozzá. Ott álltak, néhány méterre az antikvárium bejáratától. Az ügynök kedves mosolyt erőltetett arcára, leszerelő, kissé gyerekesen kedves mosolyt, amellyel nemcsak a nőket tudta lefegyverezni, hanem sokszor még a férfiakat is. A kissé naiv, jóhiszemű, csupa' jóindulattal eltelt fiatalember mosolya volt ez, aki nagyon szereti az embereket, s igazán nem tehet róla, hogy az életben vannak szabályok, amelyeket be kell ugyan tartani, de a véletlenek úgy hozzák, hogy gyakran óhatatlanul megsértjük őket. — Jó napot! Az elvtárs miért nem áll meg mindjárt, ha a rendőr füttyét hallja? — Ne tessék haragudni, de én megálltam... — mondta ugyanolyan kedvességgel Sipos, mint amilyen kedves volt a mosolya. Tetszik tudni, ritkán járok Budapesten, s minálunk nem kell ennyire vigyázni... — Csak nem külföldi? — kérdezte a rendőr, s egy kissé hátra- cSápta á“fejét, úgy ‘vette ' Szetn- ügyre Sípost. — Nem — válaszolt csodálkozva. — Miből tetszik gondolni? Nagykanizsa mellett lakom ... — Csak úgy... — mondta a rendőr, valójában azonban természetes esze sugallta, hogy a fiatalember külföldi. A magyarok ugyanis csak a legritkábban mondják, hogy „Budapesten járok”, „Budapestre megyek” a PINTÉR ISTVÁN SZABÓ LÁSZLÓ • 3Z K0L&N° WtdádtMll sokkál egyszerűbb „Pest helyett ... Elkérte az iratait. Sipos átnyújtotta személyi igazolványát, aztán közömbös arccal nézte, miként lapoz benne a rendőr. Pedig ezek a percek nehezebbek voltak számára, mint amikor a víz alatt átjött a határon. Tudta, hogy a legtökéletesebb utánzatot készítették neki, és mégis... Jobban félt ettől az egyszerű közrendörtől, mint annak a gondolatától, hogy talán a következő percben tűzharcot kell vívnia az életéért. El kell ismerni, hogy Sipos alapjában véve nem Volt gyáva természetű. A mostoha körülmények edzették a bátorságát, amelyek között felnőtt. A kémiskola pedig teljesen kiirtotta belőle a gyávaságot. De hát más meghallgatni, megtanulni, mint végigcsinálni, lejátszani a valóságban. A rendőr visszaadta az igazolványt, — Tíz forint — mondta. — Most fizeti, vagy elküldjem a lakására a csekket? — Kifizetem, tudom, hogy hibát követtem él... — Rendben van! Örülök, hogy elismeri... Sokan még akkor is képtelenek elismerni, hogy hibáztak, amikor’ már az autó kerekéi alól rántjuk ki őket... Aztán máskor csak a kijelölt helyen menjen át a túloldalra. Hatszázhatvanhatan haltak meg tavaly, mert megsértették a közlekedési szabályokat. Nem szeretném, ha az idén maga is közéjük kerülne — mondta a rendőr .teljes komolysággal. Sipos mosolygott magában. Fölényesen, á másiknál többet tudó, beképzelt ember modorában: hatszázhatvanhat halott... Nevetséges. Londonban két hónap alatt van ennyi. Itt meg egy egész ország produkál hatszázhatvanhat halottat egy évben ... Bagatell! Persze, meg is látszik ez a közlekedésen ... Ilyen forgalomban ő, a világot járt ember behunyt szemmel is képes lenne eligazodAzon kapta magát, hogy ismét elkalandoztak gondolatai. Pe ’ig be kell mennie az antikváriumba. Máris ott volt az antikvárium kirakata előtt. Belemerült a könyvek böngészésébe, legalábbis ezt láthatták a gyanútlan járókelők. Pedig dehogy a könyveket nézte. A kirakat hátsó üvegén át próbált belesni a boltba. Három vagy négy vásárló böngészgetett. Sipos lassan, vissza-visszapil- lantva, mintha csak a kiválasztott könyvet tartaná szemmel, belépett az ajtón. A bolt az ajtón és a kis kirakaton át kapta a világosságot, úgy hogy a kintről érkező nem nagyon láthatott a hosz- szú helyiség mélyébe. Hátul a félhomályban néhány mozgó alak létrákon állva keresgélt a könyvek között. Még a pulton is tornyokban álltak a könyvek ... Egy aranykeretes szemüvegű, beesett arcú eladó lépett hozzá. — Mit tetszik parancsolni? — kérdezte szokatlanul mély hangon. — Nem is tudom... Valami jó olvasnivalót szeretnék .,. Nincs meg véletlenül a Bélteky-ház? — Valamelyik nap még meg volt. De csak bőrkötésben. Elég drága... — Fűzve jobb lenne. Nem akarok sokat költeni... — Csak bőrben tudom adni — mondta határozottan az eladó. — Hát mindegy... ügy is jó lest Sipos mélyen belenézett a férfi szemébe, ügy fúródott egymásba a két szempár, mint a horgony az iszapba. Hasított á tekintet az agyvelőig. Mindketten a másik gondolatát próbálták kikutatni, a gondolatot, amit eltakart a megbeszélt jelszó. Sipos fényképről és leírásból már ismerte ezt az embert, s tudta, hogy a B.26-os ügynöke. Az eladó sietett, köpenye végigsuhogott a pult mögött, de néhány pillanat múlva már vissza is tért. Átadta a könyvet, és kiállította a blokkot. (Folytatjuk) c4z eghz f. iigge Dunakömlőd is feliratkozott azok közé a községek közé, amelyekben a lakosság áldozatkészségével törpevízművet építenek. A kis község csupán egy a sok között, mert előtte számos másik példája áll, amelyek lakossága vállalta; az anyagi hozzájárulás mellett fizikai munkával is segíti a vízellátás gondjainak elűzését. — Nem nagy dolog — mondhatnák másutt —, hiszen mi is így csináltuk. Nem nagy, és mégis az. Az tette naggyá, hogy a társadalmi munkák zöme az őszeleji nagy mezőgazdasági munkákra a vetéselőkészítésre, a vetésre esett, amelyhez amúgyis szükség volt minden munkáskézre. És, hogy mindegyiket győzték, arról beszél Varjú István, a község tanácselnöke. Az idős, nagy élettapasztalattal bíró ember megfontoltságával ejti ki a szavakat. Mintha csak előbb mérlegre tenné minden szó értelmét, jelentőségét, hogy a mondottak tárgyi hűségéhez ne tegyen semmit, de ne is vegyen el belőle akár egy árnyalatnyit sem. — Sokat változott ez a mi népünk . .. Szereti, ami szép, ami jobbá teszi az életét, a legkisebbet is, ami enyhíti mindennapi gondjait. Egyre nagyobbak az igények, mondhatnám azt is, hogy sokszor meghaladják a lehetőségek határát. De rendjén is van ez az igény az ésszerűség határain belül... — Mert mindenkinek igénye a szép ruha, a jólétnek, a kulturáló- dásnak olyan eszközei, mint a rádió, a film, a könyv, és azért dolgozik, hogy mindezt előteremtse magának. És az is, hogy ptt legyen a házában a vízvezeték.... — Amikor Kömlőd villanyt kapott, volt olyan, aki azt mondta: Minek nekem a villany? Miéri fizessek én azért? Azon a pénzen amibe kerülne, annyi petróleumot veszek, hogy még az unokáim is azzal világítanak. — Azóta sokat változott az emberek gondolkodásmódja, az igénye. Ezt tanúsítja az, hogy a háztartásonként! kétezer forint hozzájárulás mellett — amelyet öt év alatt kell kifizetni —, vállalták, és a legnagyobb dologidőben el is végezték a vállalt társadalmi munkát, az árkok kiásását, illetve betemetését. A tanácsi építőipari vállalatra csak a szakmunka hárul. A vízvezeték még csak most épül, íle már sokan azt kérdezik, menynyibe kerül a házba való -bevezetés. A villany óta már idáig eljutottunk... — Mekkora lesz a hálózat? — Meghaladja a hat kilométert, behálózza az egész községet. Az utcai csapok úgy lesznek elosztva, hogy egytől-egytől a legtávolabb lakó 75 méterre lesz. — És mikor szolgáltat vizet o lakosságnak? — A terv szerint május 29-én. Addigra megépül a Petőfi utca végén, a község egyik legmagasabb pontján a gyűjtőmedence, s a szivattyúház. A medence helyére már hordják az anyagot. Ha kész lesz. ez lesz a községnek a harmadik nagy lépése. Az első a villany volt. A második a járda — ebből néhány helyen lesz még kisebb pótlás —, a harmadik most a víz. A negyediket a következő ötéves tervben akarjuk. — Az mi lesz? — Művelődési ház. Olvant akarunk építeni, hogy a jövő nemzedéknek is hosszú ideig megfeleljen. Az utcán iskolából hazatérő gyerekek zajonganak. Három. ÍO —12 év körüli fiú megy együtt, az egyik beszalad az egyik házba, kapákkal, lapáttal tér vissza. A másik kettő ledobja táskáját a járda szélére és felriőttes szorgalommal látnak hozzá a vízvezeték árkának betemetéséhez. Hogvan is mondta a tanácselnök? — Az egész falu ügye... BI,
