Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-07 / 261. szám

A TOLNA MEGYFI NÉPÚJSÁG K ULTURÁL1S MELLÉKLETE Vlagyimir lljic§nél Aza nagy szerencse jutott szárnyat adott az embereknek, x osztályrészemül, hogy Via- Tokozta felelősségérzetüket, na- gyimir Iljics Lenin közvetlen irá- gyobb munkára serkentette őket, nyitásával dolgozhattam. 1917— hogy igazolják Vlagyimir Iljics 1913-ban a Népbiztosok Tanácsa- kitüntető bizalmát. Aki vele bé­nák titkára, 1920 végétől kezdve szélt, világosabban látott min- pedig ügyintézője voltam. Mi- dent, s megsokszorozott tetterő- közben Lenin számos megbízatá- vei látott munkához. bát teljesítettem, alkalmam volt napról napra figyelemmel kísér­ni munkáját. Lenin, mint a Népbiztosok Ta­Vlagyimir Iljics gyakran a leg­egyszerűbb dolgokról beszélgetett, minden érdekelte, ezernyi kérdést nácsának elnöke emberek ezreit tett fel, a látezólag csekély jelen­fogadta: munkásokat, parasztokat, vöröskatonákat, tanácsi és párt- vezetőket, tudósokat és újságíró­tőségű tényekre is felfigyelt. Ész­revétlenül úgy irányította a be­szélgetést. hogy az illető épp ar­ról beszéljen, amit ő tudni akart; kát, politikusokat diplomatákat, a';nc.H mam awi, mérnököket, orvosokat, Írókat. e 1 uc^a választani a fontosat a Vlagyimir Iljics nagy figyelem' ajel hallgatott meg mindenkit, aki felkereste. Az emberekhez va­ló viszonyát leginkább az egysze­rűség jellemezte. Mindenkinek szinte nyomban megnyerte a ro- konszenvét, s egyszeriben felis­merte bármely kérdés lényegét. Jól emlékszem, hogvan fogadta a parasztokat. Oly közel ült az illetőhöz, hogy térdük összeért. Nyájasan mosolyogva, kissé elő­rehajolt. nehogy egyetlen szó is elkerülje figyelmét. Szaporán kérdezgetett, aztán útmutatást nyújtott: — Haladéktalanul vegyék át a földesúri birtokok feletti rendel­kezést, szigorúan vegyenek szám­ba mindent. Gondoskodjanak a legteljesebb rendről, óvják az . egykori földesúri vagyont, amely most már az egész nép tulajdona. Maga a nép óvja-őrízze. A Vlagyimir Iljicstől távozó Síaraszt elragadtatással mondta: ..— Ez aztán az állam! Ez a mi, igazi parasztállamunk! Vlagyimir Iljics lenvügözte azt, akivel beszélt. Különös tehetsége volt arra. hogy valakit végighall­gasson. A vele való beszélgetés­kor mindenki az idősebb, bölcs elvtársat érezte benne. Az embe­rekkel való bánásmódját valami nagy meghittség jellemezte. Fi­gyelmes volt még a legcsekélyebb beosztású, egyszerű dolgozó iránt is és mindig megbecsüléssel ke­zelte. Aki vele beszélt, nem „fő­nököt'-' érzett benne, hanem csu­pán idősebb elvtársat, aki bölcs és nagy. T eninnek volt még egy egyé- ni jellemvonása. Nagyra értékelte az emberek képességeit és jelentékenységét. Ez pedig TASNADI VARGA ÉVA: November 7. Ezer új hajtás nőtt fel, ezer tekergő inda fonja most át a fákat növekvő, új erővel. Udvara van a Holdnak, zizzenve él az erdő. gyökerek hús tövében nyugesznak lent a holtak. Sok év múlt ez azóta hogy innen elindultak, s fiatal szívük sajgóit a rah világnak kínján. A géppisztolyok tára l'öldbesiippedve hallgat, s tücsökzenén keresztül intenek hallgatásra. Régóta zárt szemekkel néznek át a homályon és azt mondják: — Ki most élsz, te tudod, mi a reggel, te tudod, mi az élet. tni az, hogy hazatérni, nyugodtan ágybaíémi... Ezt a világot védd meg! — Ezt az életet óvjad! — A békesség vigyázzon! s továbhhallgat az erdő. 6 udvara van a Holdnak. mellékestől, rá tudott tapintani a lényegre, kitűnően értett az elemzéshez ós a világos következ­tetésekhez. Rendszerint a dolgozószobájá­ban fogadta látogatóit. Szívélye­sen üdvözölte a belépőt és miköz­ben az íróasztala mellett álló fo­telre mutatott, kedvesen ezt mondta: „Foglaljon helyet!” ö maga az íróasztalánál lévő ke­mény székre ült le. Néha titká­rai által előre figyelmeztette lá­togatóját, hogy a kihallgatás nem tarthat tovább ennyi meg ennyi percnél, ám ha vendége nem tá­vozott idejében, ritkán vetett vé­get a beszélgetésnek. Lenin le­nyűgözte látogatóit beszédmódjá­tes villamosítási terv, amelyen nem győztek gúnyolódni a szov- jetország ellenségei, így kezdő­dött meg a volhovi vízierőmű- építkezés, a gyapottermesztés új életre keltése, a vegyipar létre­jötte Kara-Bugazon, a kohászat fellendítése, a rádiótelefon-háló- zat megteremtése stb. Vlagyimir Iljics még bete­gen is fogadta a munká­sok és parasztok képviselőit, pe­dig bizony nehezére esett. Em­lékszem az utolsó fogadásra: egy szibériai bőrgyár munkásai ke­resték fel. Báránvbőrbundát hoz­tak ajándékba. A kölcsönös üd­vözlés után Lenin nyomban a tárgyra tért: miért romlott a báránybőr minősége? Miért drá­ga a kidolgozás? Mi az oka mindennek? Miért nem lehet ki­küszöbölni a bajt? Ki a felelős érte? Mi hát a teendő? ,.A munkásoknak azt üzenem, hogy nagyon jólestek a jókíván­ságaik, de ajándékot azért ne küldjenek", — mondotta búcsú­zóul Lenin. Az orvosok megtiltották neki. hogy sokat dolgozzon, ö azonban egyre azt mondta: „A fejem jól fog. Megállók a lábamon. Tudok és fogok is dolgozni". Szerencsések vagyunk, hogy együtt lehettünk Leninnel. Nem val, frisseségével és vidám ne- túlozzuk el az egyéniség szerepét. vetésével. Mindenkit ámulatba ejtett sokoldalú képzettségével és tisztánlátásával. Az ilyerF' beszélgetések term'é- szeitesen nem maradtak következ­mények nélkül. Egymást követ­ték a rendelkezések, a híres II- jics-féle feljegyzések. Megindult valamilyen új dolog, új, bátor kezdeményezés, eleinte néha las­san, olykor döcögve, de nagy lel­kesedéssel és bíztató jövővel. így született meg például a neveze­de Vlagyimir Iljics zsenije a munkásosztály géniuszának meg­testesülése volt. Mindenkinél job­ban érezte a kollektív szív dobo­gását és a tömegek akaratát. Bölcsen előre látta az emberiség sorsát, kemény volt mint az acél gyengéd mint az édesapa. Bonyo­lult világproblémákat oldott meg. s mégis egyszerű volt és még a gyermekek is megértették. (N. Gorbunovnak 1926-ban írt visszaemlékezései.) Komoly figyelemmel hallgat­tam végig a szai'ait, pedig ez nem is jelenteit kis erőfeszí­tést. Hogy a kedves olvasót se terheljem, eltekintek beszélge­tésünk megismétlésétől. Csak a summát írom ide. — Gigászi, s szavakkal alig kifejezhető az a megterhelés, amit a mi rendszerünk kibír. Csodálkozom, hogy sokan nem jöttek még rá, hogy ezt a rend­szert óvni, őrizni kell... Meghatott az az őszinteség, ami a mondat közül kicsendült, s belül úgy melegített valami, hogy no, lám: ilyenek az em­berek, kiléptek szűkös kis ma­gánvilágukból, s most már arra is gondolnak, miként lehetne még jobban védeni azt a társa­dalmat, amelynek valamilyen formában mindnyájan alkotói, formálói vagyunk. Odáig elju­tottunk már, hogy nemcsak tit­kon védelmezzük, hanem nyíl­tan merünk erről beszélni, mint olyanról, amit szeretnénk más­ba. talán egy kicsit az egész vi­lágba is átplántálni. Érdekelt a probléma, s így amolyan mo,gánmódszerekkel közvéleménykutatást rendez­tem. A félig szándékos véletlen annak a főnökével hozott össze, aki korábban olyan szépen be­szélt nekem a rendszer óvásá­ról. védelméről, — Tudod kérlek — így a fő­nök —, úgy általábon jó a vé­leményem arról az emberről. De egy kicsit vegyes is.az a vé­lemény. Odáig rendben van a dolog, hogy mindent elkövet feladatainak elvégzéséért. Am ami mondjuk a társadalmi ér­dekek védelmét illeti, nos. ott bőven van még javítanivalója. Később szinte megismételte mindazokat, amit első beszélge­tő partnerem elmondott, csak természetesen magasabb szin­ten. ű már általánosan és konkrétan gondolkozott egy­szerre. Az országos ügyek mel­lé mindjárt odaillesztette a he­lyieket is. Jól tette, mert sok kis helyi dologból tevődik össze végeredményben az országos egész. Aztán a végén így só­hajtott fel: — ö, — mármint a szóban­rrrrr »0 Ötéves a Jelenkor A magyar vidéki vá- irodalmáért. Azt írja, „a rosok közül egynek sincs Janus Pannonius Társa- olyan gazdag, jelentős Ságról csak elfogódottan irodalmi Pécsnek. nyainak tudjuk magun- ben természetesen ré­kat. sze van művelődési po­A Sorsunk megszűnő- litikánk áld aza ikészsé­múltja, mint tudok beszélni” — s te- se után az „első” Dunán- gének, Baranya megye Jelentőségét gyük hozzá, valameny- túl jelent meg, melyről Tanácsának, a raranvai nemcsak az adja, hogy nyien így vagyunk, akik a szerkesztő, Katkő 1st- partbizottslgnsa. falai között Janus Pan- azokban az években ta- ván mondja el emlékeit Az ünnepi visszaem­noniustól Babits-ig any- núi és részesei voltunk az ünnepi számban, lékezések után (kár, nyi alkotónk talált ott- Pécs irodalmi életének, majd a „második” Du- hogy kimaradt a 30-as honra és termékenyítő a Janus Pannonius Tár- nántúl szerkesztője, évek Minerva-Társasá- ihletre; Pécs irodalom- saság munkájának. Az Szántó Tibor emlékezik ga, amelynek folyóira- szervező is volt mindig, emlékezések sorát Vár- a folyóiratra, melynek tában a fiatal Szerb An- s nyilván ez a szerepe konyi Nándor, a Sor- utolsó száma az ellen- tál közölte tanutmá- a fontosabb. A Jelenkor sunk szerkesztője foly- forradalom napjaiban nyait), a Jelenkorban is, amely most ünnepli tatja, s a nagyjelentősé- jelent meg. gazdag irodalmi anyagot megindulásának ötödik gű folyóirat „dióhéjban” A Jelenkor feladata, talál az olvasó. Fodor évfordulóját, ezt a fel- elmondott története sok hivatása természetesen András, Berda József, adatot vallotta kezdettől emléket idéz fel egy több — ami a megváltó- Eőrsi István, Beneze Jó­magáénak, s ez eredmé- olyan korból, mely ha zott viszonyokból fakad zsef. Bokros János, Né- nyezte azt, hogy ki tu- időben még nincs is na- — mint elődeié. Mint a meth Ferenc, Tóth End- dott lépni a vidékiség gyón távol tőlünk, im- szerkesztő, Tüskés Tibor re, Nádor Tamás, De- szűk keretei közül, s élő máron az irodalomtörté- írja, „nálunk a folyóirat mény Ottó, Albert Zsu- irodalmunk szerves ré- net részévé vált. ö írta szellemi tűzhelyet, moz- zsa. Hunyadi István, szévé vált. a lap címoldalára a Zrí- galmat, cselekvést je- Paál Lajos versekkel ötéves a Jelenkor, s nyi idézetet: Egy nem- lent”, s ha igy tesszük szerepel, közli a lap szerkesztőinek ez jó al- zetnél sem vagyunk mérlegre a Jelenkor öt Mészöly Miklós bur- kalom volt arra, hogy alábbvalók, s ez azokban esztendejét, elmondhat- leszk-tragédiájának be­végigtekintsenek Pécs az években pol' 'kai hit- juk, valóban mozgal- fejező részét, Szakonyi irodalmi életén, s meg- vallást is jelentett. De mat, cselekvést jelentett Károly, Lázár Ervin no­szólaltassák mindazokat,- tegyük hozzá, amiről a Dunántúl, az egész velláit, Granasztói Pál akik az elmúlt évtize- Várkonyi Nándor soha magyar irodalom életé- regényrészletét, Lemle dekben irodalmi lapot nem beszélt, s «zerény- ben. Nem volt zökkenő- Géza, Kristó Nagy Ist- szerkesztettek Pécsett, sége most, az emlékezés mentes az útja, fejlődé- ván, Kodolányi János, vagy szerepük volt Pécs kapcsán sem engedte el- se nem volt töretlen, de Szász István, Kanyar és a Dunántúl irodalmi mondania, tájékozottsá- kétségtelen, hogy szer- József, Major Máté cik­életének szervezésében, ga, tiszta ítélete, szer- Aki maga is részese volt kesztői tapintata, nem­ennek a hőskornak, csak csak a Sorsunkat emel- meghatódással tudja ol- te a legjobb magyar fo- vasni Lovász Pál szép lyóiratok közé, szemé­kesztőit, munkatársait keit, valamint Baía Im- mindig tiszta szándék re, Nagy Miklós, Taxner vezette, s öt esztendeje- Ernő, Kiss Dé*ies és Se­re mégsem a megtoroa- rés József könyvkritiká- nások a jellemzők, ha- it. Az új számot Gadá­visszaemlékezését. aki a lyes hatását sem tudjuk nem az eredmény, amit nyi Jenő és Szigethy hajdani Janus Panno- elfelejteni, s valameny- elért, a rang. amit iro- István rajzai díszítik, nius titkáraként sokat nyien, akik mellette dől- dalmi életünkben kivi­tett Pécs és a Dunántúl gozhattunk, tanítvá- vott magának Mindeb- CSÁNYI LÁSZLÓ forgó dolgozó — nem így látja u helyzetet. Éli a maga életét, mit sem törődik a közérdekkel. Hogy a munkáját elvégzi? Iste­nem. ez törvényes kötelessége! Ha azonban még azt a pluszt is hozzátenné, amit méltán vár­nánk tőle, akkor lenne teljes a dolog... Most már talán mondani is fe­lesleges, hogy második beszél­gető partnerem szavai is meg­hatottak. Éreztem belőlük azt a felelősséget, amit oly szívesen hall az ember. Egy pillanatra azt hittem: megtaláltam azt, akiről feltétlen írnom kell, s olyan apropóból, hogy igyekez­zek neki követőket találni. S hogy ezt nem tettem meg, ab­ban egy harmadik probléma gátolt. Beszéltem ugyanis azzal az ismerősömmel, aki nekem is­merősöm, neki viszont közvet­len főnöke. Kérdezgettem, hogy teljes legyen az a portré, amit megrajzolni szándékoztam. A harmadik véleményt a kö­vetkezőkben foglalnám össze: Az illető, aki első társam főnö­ke, alapjában rendes ember. A. munkahelyén is menegetnek a dolgok Csak hát mi lenne a közérdekből, ha mindenki úgy viselkedne iránta, mint ő. Mert amellett, hogy szakmailag jól képzett, életet sokoldalúan is­merő ember, kicsit gyenge ke­zű vezető. Ritkán foglal állást vitás problémákban, s ha ezt mégis sikerül nála elérni, az in­kább olyan se hús, se hal állás­pont. — Pedig — folytatnám to­vább szó szerint — o közérdek most azt kívánja mindenkitől, hogy gerincesen, teljes metiszé- lességgel foglaljon állást kis és nagy kérdésekben. Ha így len­ne, sokkal kevesebb volna a problémánk és a gondunk... Idáig tartott az én közvéle­ménykutatásom. Szűk körű volt, az igaz. Né­hány dolgot azonban így is megtudtam belőle. Egyebek kö­zött azt, hogy nyelvünkben tel­jes és alapos létjogosultságot kapott a közérdek szó. Odáig ti eljutottunk már, hogy sikerrel meg tudjuk különböztetni a ma­gánérdektől, s a legtöbb eset­ben megtaláljuk a helyes sor­rendet. És mivel végeredmény­ben három különböző beosztás­ban dolgozó, s ennélfogva kü­lönböző világban élő emberrel beszéltem, adott az általánosí­tás lehetősége is. Ez sem túl hosszú: úgy érzem, egyre töb­ben jönnek rá a közérdek igazi tartalmára, vagyis kezd kibon­takozni egy eddig csak körvo­nalakban ismert kollektivitás. Valakinek a kollektívához való viszonyát nem azon keresztül mérik, hogy évente hányszor hívja meg barátait nltipartira, fogadja-e több ízben munkatár­sait családi bulin, hanem azon: milyen munkát végzz. s tevé­kenysége mennyire támogatja, védelmezi és erősíti a közérde­ket. Hogy most azért bizonyos mértékben elgaloppíroztam ma­gam? Nem hiszem. Igazam bi­zonyítására álljon itt az a há­rom ember, akiket az ügyben megkérdeztem, ók egyértel­műen vallották, hogy a közér­dek a legfontosabb valami éle­tükben, s egyedüli céljuk annak szem előtt tartása. S hogy egymásra rálicitáltak? Hát istenem, nem olyan egy­szerű dolog a közérdek, mint a zsákfoltozás... Meg kell előbb barátkozni vele, meg kell is­merni. Csak azután lehet eset­leg védelmezni teljes sikerrel. Egy konkrét tapasztalatom volt az ügyben. Éspedig: jól esett hallani, hogy igen is. va­gyunk néhányan (töbo millió­nyian), akik óvjuk a közérde­ket. És azt sem lehet rossz né­ven venni, hogy egyelőre — írásunk szereplőihez hasonlóan — csak egymástól. No, de eb­ben a kérdésben sem szabad telhetetlennek lennünk... SZOLNOKI ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents