Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-06 / 260. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG T9o3. november 6. UUUUUUI Noieszlapok.. A közelmúltban segítettem be­vásárolni egyik ismerősömnek. A villamossági boltban hosszas latolgatás után egy testes „Pa­csirta” rádiót választottunk ki. A bútordarabnak beillő készülé­ket ezután becsomagolták, mi pedig a fizetés után elindultunk ismerősöm lakása felé. A mad­zaggal átkötözött. súlyos csomag igen kényelmetlen tehernek bi­zonyult, különösen amikor arra gondoltunk, hogy a cél fenn van a felsővárosban, a Mérey utca végén. Vgy döntöttünk, taxival megyünk odáig. Azaz csak men­tünk volna, mert közel három­negyed órát ácsorogtunk Szelc- sr.árd központjában.- az egykori taxi-megálló helyén, anélkül, hogy egyetlen taxit láttunk volna. Az állomásra egyikünk sem akart kikutyagolni taxiért, mert hátha hiábavaló lett volna, így aztán felcipekedtünk, sűrű pihenőket beiktatva a gyalog-, lásba... ...Külföldi vendéget szerettünk volna más alkalommal szállás­helyére vinni. Az időpont, amely az előbbi esetnél délután 5 óra volt, most éjfélt jelentett. Az autóbusz-megállónál újabb fél­óra ácsorgás következett, ami­korra megtudtuk, hogy az egyet­len taxi valamelyik közeli köz­ségbe ment el fuvarra, úgyhogy isynét gyalog indulhattunk el az újváros felé. Lehet, hogy mindkét esetben szerencsétlen várakozók voltunk? Vagy Szekszárd növekvő forgal­ma elbírna több taxit is? * Amikor először várakoztunk taxira, eszembe jutott, hogy fel­hívom az egyik barátomat, aki autótulajdonos, s megkérem eg/ kis alkalmi „fuvarozásra". Saj­nos a telefonálás sem sikerült. Mert a központban álló telefon- fülkében csupán egy távbeszélőd névsor árválkodik, készülék se­hol. „.Aztán.-»eszembe jutott,44lw>gy a városban egyetlen nyilvános te­lefonfülke működik (már ami­kor), ez pedig a vasútállomáson van. Igaz, azzal is lehet érvelni, hogy a posta nincs messze a város központjától, de mit csi­náljak este kilenc után. I Barátom vigasztalt, hogy lá­tott egy filmhíradó*, amiben az is benne volt, hogy Kecske­méten egyetlen telefonfülke ta­lálható, az pedig nagyobb vá­ros. mint Szekszárd. Keserűen jegyeztem meg; In­kább a Hotel Aranyhomokban hasonlítanánk Kecskemétre, mint ebben... * Hogy két nap alatt mennyi apró boszúságot tud feljegyezni magának az ember... Az előbb említett külföldi vendégünkkel szombati napon kirándulást tet­tünk Dunaföldvárra. Visszafelé szándékosan nem siettünk, hogy estére a híres dunakömlődi ha­lászcsárdában alkalmam legyen megismertetni vendégemmel a magyaros halászlét. Sajnos egy szöggel elszámítot­tuk magunkat. Igen, igen egy szöggel, amely az úttesten he­vert és épp a mi kocsink gumi­ját választotta ki arra. hogy tovább utazzon. A gumi le­eresztett nekifogtunk a szerelés­nek. Kilenc órakor értünk Kömlődre. Az asztalokról már szedték le a térítőt, és mindezt csak ajtón kívülről szemléltük. Biztos komoly indok van arra, hogy ezt a híres Tolna meqyei vendéglátóipari egységet ilyen korán bezárják. Talán a korai nyitás meg főképp azt hiszem, a közlekedés biztonsága miatt... De legalább szombat—vasárnap, amikor nagyobb az idegenforga­lom, legalább tizig-tizenegyig nyitva lehetne... V. M. Jn SIIDETI Anyakönyvi hírek Dombóvár ■A dombóvári anyakönyvi kerü­letben októberben 10 születést, 13 házasságkötést és 12 halálesetet anya könyveztek. Születések: Varga Anikó, Gye- nei Sándor, Gruber Ágnes, Palo­tai Lajos, Dékány Viola. Csillag László Zoltán, Matucza József, Zádori Béla, Németh Klára, Ger­gely Zsuzsanna. Házasságkötések: Róza Zoltán Ottó—Pongrácz Margit, Molnár Gábor—Rajczi Anna, Török Már­ton István—Berta Margit Szenyé- ri Lajos—Sipos Magdolna, Kovács Gyula—Orbán Anna, Gelencsér László—Keczeli Erzsébet, Kecze- li Ferenc István—Tóth Gizella, Nagy Lajos—Berki Mária Mag­dolna, Jakabfi Jenő—Vass Anna, Kelemen József—Rátkai Julianna, Müller Imre—Treuer Mária, Gipp János—Szalai Mária Erzsébet, Tóth László—Gáspár Ibolya. Halálozás: Jónás Jánosné Mar­kó Katalin, Kneif Józsefné Ko­csis Margit, Szita Istvánná Szél Teréz, Mihalek Andrásné Kodé Katalin, Lenkei Gézáné Reich Mag dolna, Sáfány István, Rohonczi Józsefné Kovács Anna, Füleki Sándor, Vincze Imre, Szommer Bálintné Steyermann Mária, Ma­rosi Antal, Mohai Márton. 13. Negyedóránként váltották fi­gyelőit. Másként nehezen birkóz­nának meg ezzel a fickóval, hi­szen biztosan jól kioktatták rá, hogyan rázza le magáról köve­tőit. így azonban egyszerűen kép­telen lesz eligazodni, hogy vajon csakugyan figyelik-e, vagy csu­pán egyszerű járókelőkkel van dolga. Az őrnagy elbóbiskolt. Liszkai is szeretett volna aludni, de nem mert. Rábízták a parancsnoka életét, neki ébren kell maradnia. Különösen most. hogy ez a ve­szélyes ügynök már bent van az országban. így aztán egymás után rágta a cigarettákat. Hogy el ne aludjon, halkan beszélgetni kezdett a sofőrrel. — Hallotta, mit mondott me­gint az örmény rádió? — Nem én ... És addig mesélték egymásnak a vicceket, amíg a fővárosba nem értek. A nagykörúton tombolt a déli csúcsforgalom. Mindenki sietett valahová. Az aszfalt majd elolvadt a nap tüzében. Fénylett, ragyogott min­den. Sipos a Csemege Áruház előtt várta, hogy a villanyrendőr zöl­det mutasson. Csomagjait a pálya­udvaron. a ruhatárba hagyta. Nem akart villamosra szállni, kíváncsi volt az oly rég látott Budapestre. így aztán végig sé­tált a Rákóczi úton. Az ő emlékeiben még a hábo­rú utáni romos, szomorú kép élt, és nem csoda, hogy meglepte az újjávarázsolt város. Nézte az embereket, figyelte őket, s próbálta egyeztetni mindazt, amit odakinn tanult, és amit itt látott. A kapcsolatterem­tésről sok előadást sok tájékoz­tatást hallott, s bár mindig óvták őket az elővigyázatlanságtól, mégis másképpen festették le az itteni embereket, mint amilyennek első benyomásra látszottak. Oda­kinn állandósul azt hallotta, hogy nagyon kell vigyázni, de azért ha kis ellenszenvet mutat a rendszerrel szemben, a közönsé­ges pesti járókelő apróbb dolgok­ban nyomban a segítségére lesz... Négy éven át okították, s kiala­kult benne egy kép a jelenlegi magyar viszonyokról, az emberek élet- és szemléletmódjáról. Ok­tatói nyomán úgy képzelte el a pesti embereket, hogy többségük komor, mogc*va, hiszen még erő­sen él bennük az ötvenhatos em­lék. . . S most azt kell tapasztal­nia. hogy ezek az arcok nagyon is kisimultak, és nyoma sincs rajtuk semmiféle terhes gond­nak. amit rejtve cipelnének ... Ni csak. egy étterem. S kint az étlap. Mit főznek manapság Magyarországon? Sipos szájában összeszaladt a nyál: roston sült. Eszébe jutott, hogy egyszer meg­hívták az édesanyját egy falusi lagziba szakácsnőnek, és ő, a sül­dő kölyök teletömte magát ros­ton sült pecsenyével. Azóta sem evett olyan finomat. El kell is­merni, hogy Magyarországon vál­tozatosan, finoman főznek, nem olyan sótlan-ízetlen módon, mint odaát. . . Már több üzletbe is betért, vá­sárolni apróbb dolgokat, cigaret­tát, fogkrémet, egy üveg magyar PINTÉR ISTVÁN • SZABÓ LÁSZLÓ • ám fíLÖN°b K V 1 kölnit a borotválkozáshoz, s azt kellett látnia, hogy lényegesen enyhébbek a kontúrok, mint aho­gyan odakinn lefestették. Persze, ennek csak az lehet az oka, hogy a főnökök régen jártak itt, és hamis tájékoztatást kapnak. Sipos már fenn sétált a Nyál- utcánál. amikor hirtelen eszébe jutott, hogy ismét körül kell néznie, nem követik-e. Megállt egy kirakat előtt, s az üvegből figyelte, nem tart-e valaki feléje, vagy nem állt-e meg valaki a közelében. De ugyanolyan sietős mozgást ta- oasztalt, mint korábban. Rá se hederítettek az emberek, min­denki ment a dolga után Miért is követnék? Egyszerűen kizárt dolog, hogy rajta legyenek, hiszen a lehető legtökéletesebben jutott át, még a kapcsolat is éppen ak­kor jelentkezett, amikorra elő volt írva. Nincs semmi baj, simán megy minden. Csak végig így legyen. . . Biztonság okáért azért elhatározta, hogy mielőtt még be­menne az antikváriumba, átvág a túloldalra, s ismét ellenőrzi, nem .követik-e. Nagyon vigyáznia kell, mert ha most ráragad vala­ki, többé nem tudja lerázni. Ám ha elintézte ezt a dolgot, máris nyugodtan utazhat — üdülni. És ha mégis figyelik? Ideges lett. Az emberek ugyanúgy jöt- tek-mentek az utcán, mint fél­órával azelőtt, és mégis rossz ér­zése támadt. Mindenkiben detek­tívet sejtett. Végignézett magán, nines-e rajta valami feltűnő. De nem talált semmit. A szövet magyar gyárban készült, az itteni divatnak megfelelően varrták, kihajtott, fehér panamainge ugyanolyan volt, mint amilyet itt, a Rákóczi úton siető embere­ken is többször látott. És mégis. . . Soha nem gondolt arra. hogy a közeg, amelyben akcióba kell fennie, ennyire idegesítő leheti Át- villant agyán, hogy milyen sok ba­juk volt oktatóiknak azokkal, akik 1956-ban hagyták el Magyaror­szágot, s kémtanfolyamra kerül­tek. Sok fáradságukba került, amíg kiirtották belőlük azt a szellemet, amit Magyarországon magukba szívtak. Sokkal szaba­dosabbak voltak, mint ő. elége­detlenségükben gyakran elszólták magukat... Hát még akik itthon maradtak! Ezek az emberek már tizennégy évet éltek ebben a rendszerben, és sok mindent ma­gukba szívtak. Akaratlanul is. Most mit kezdjen velük, amikor nem tudja, hogy tulajdonképpen ki az, akivel szembe kerül, hogyan érez a rendszer iránt? ... De mit mosolyognak rajta? Már hárman is rámosoJyogtak. Nagyon vigyázott ezekben a pil­lanatokban, nehogy arcával, mozdulatával elárulja érzéseit. Közömbösnek keli lenni. Rájuk se nézni! Vr&d&éll&i Valaki a vállára tette kezét. Sipos, mielőtt hátranézett volna, a másodperc tört része alatt fel­mérte a helyzetet, s belátta, hogy tehetetlen. Fegyvert nem hasz­nálhat. Ha futni kezd, a járó­kelők elgáncsolják. Hátranézett. Egy huszonnyolc-harminc év körüli férfi állt vele szemben, és mosolygott. Leüsse? Nem teheti. Alkalmasabb pillanatot kell vá­lasztani ... Mit akarhat? Letar­tóztatja? — Bocsánat, fiatalember, le- piszkítóttá egy veréb. Sipos zavartan elmosolyodott, és megköszönte a figyelmeztetést. Elővette zsebkendőjét, és dör­zsölni kezdte a verébpiszkot. Néhányan körülállták, sőt egy nő még segített is neki. s nagy szakértelemmel pillanatok alatt eltüntette a foltot. Sípos rá- mosolygott. Aztán mindenki ment tovább a dolgára. Még hálálkodni sem volt ideje. A bel­ső feszültség azonban nem enge­dett fel benne. Homlokán meg­jelent az a három kis ránc, amely belső indulatait jelezte, ha szo­rongatott helyzetben volt. Át­ment a túloldalra. Hátrakapta fejét, ugyanis dör­renés remegtette meg a levegőt. De csak egy autó kipufogója volt. .. Dühösen korholta önma­gát. Rossz állapotban lehetnek az idegei, ha már egy kipufogócső is megtudja riasztani .. . Nem szabad így viselkednie! Jobban kell tartania magát... Kizárt dolog, hogy kövessék. . . Értel­metlen is lenne, hogy szabadon engedjék mászkálni. Különben is. eddig a legcsekélyebb műhiba sem történt, tehát valószínűtlen, hogy valaki felismerje. De bár­mennyire próbálta is megnyug­tatni önmagát, nem tudta telje­sen elűzni a félelemérzetet. Ott lappangott benne valahol mélyen, s most már tudta, hogy nem egy­könnyen fog szabadulni ettől a kéretlen, rossz baráttól. Az Astoria Szállónál látta, hogy a járdaszegély mentén kül­földi kocsik egész sora áll. Hej. de jó lenne most egy kocsi neki is, sokkal nehezebben tudnák követni, s ő is könnyebben figyel­hetné, hogy nyomában vannak-e. Kissé gyorsította lépteit. Még csak az kell. hogy összetalálkoz­zon egy külföldi ismerőssel, aki szabadságát tölti Budapesten. Semmi más nem hiányzik, mint hogy felismerjék, és nagy han­gosan üdvözöljék. Egészen az Úttörő Áruházig sietett. Ott aztán ismét lelassí­totta lépteit, majd megállt az egyik kirakat előtt. Nagyszerűen láthatta benne a Kossuth Lajos utca túlsó oldalá­nak forgatagát, s az antikvárium bejáratát, ahová mennie kellett. (Folytatjuk) 4 44BT ME MTI SŰKÖSÉCBŐL ÉLŐTÖKNEK 4 U4W4II-4K/ KÖVEKKEL ÉS H4JITÓ04TT04KK4L FELFECWEBKEZVE EZEN 4 N4PON- /779 FEBKUÁR 14.-ÉN J4MES COOC És NÉHÁNY TÁRSA TESTÉT 4 SZ/CETL4KÓK SZÉT04- P40OLT4K, S 4ZOK4T SZÉTOSZTOTTÁK4 TÖKZSFŐHÖ 4 U4W4K-4K V/SSZ4SZ4UJTOTr4K J4MES COOC TETE­MÉT. 4 K4PIT4NV TR4CÉÚÁJ4 FELBŐSZÍTETTE 4 LE- GÉNvsdcer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents