Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-06 / 260. szám
t 5 TOI NA MTOvft 1905. ílUVniivKíi •. Vasárnap délután az állomáson Elkészült a városi művelődési ház novemberi programja Az átalakítási munkálatok be- •fejeztével újra megindul a teljes munka a szekszárdi „Soós Sándor” Városi Művelődési Házban. Az első nagy rendezvény a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46.. évfordulójára rendezett díszünnepség lesz, amelyet ma este fél hét órai kezdettel tartanak meg. Pénteken és szombaton délután színházi előadásokra kerül sor, mindkét alkalommal az Állami Déryné Színház adja elő Csiky Gergely: Mama című színjótékál. November 11-én, hétfőn este 8 órai kezdettel Színházi köszöntő címmel kétrészes vidám, zenés műsort adnak a Kaposvári Csiky Gergely Színház, a Pécsi Nemzeti Színház, a Kecskeméti Katona József Színház vendégművészei. Filmvetítéssel egybekötött lesz a Termelőszövetkezeti Akadémia első előadása, amelyet A mezőgazdasági termelés iránya és fejlesztésének lehetőségei Tolna megyében és Szekszárdon címmel tartanak meg 12-én este 7-kor. Az Ifjúsági akadémia második előadása a KGST szerepével és jelentőségével foglalkozik 14-én. Hangverseny színhelye lesz 15én, pénteken este a művelődési ház. A Pécsi Liszt Ferenc Kórus és a Pécsi Ifjúsági Szimfonikus Zenekar Haydn: Évszakok című oratóriumát adja elő. Közreműködik Werner Mária, Hotter József és Marczis Demeter. A jó házasság nem véletlen címet viseli a Nők . akadémiájának tervbe vett második előadása, amelyet 20-án tartanak meg. Egy nappal később az Ifjúsági Akadémia új előadására kerül sor Uj világ hajnalán címmel. Az Országos Rendező Iroda Operett- és balett-estje következik ezután, 22-én pénteken, 8 órai kezdettel. Az est folyamán fellép Takács Paula Kossuth-díjas, Ud- vardi Tibor Kossuth-díjas, Becher Mihály zongoraművész, Palotai Erzsi előadóművész, Erdélyi Aliz és Bozsó Árpád szólótáncosok. A műsort dr. Váradi György konferálja. Utazás a Föld körül címmel Ismeretterjesztő filmvetítés lesz ezután vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel. 26-án a Termelőszövetkezeti Akadémia előadására kerül sor ismét. Ezeken kívül az ifjúság részére minden vasárnap ötórai teát rendeznek délután 3—7- ig a városi művelődési házban. I flz imént ment el szaei^g; Előtte a dombóvári sebes. Most meg a bajai személyvonat készülődik. Rendben megy minden, akár itt se kéne lennie az állomásfőnöknek. Nélküle is elindulnának a vonatok. De itt most többről van szó. Vasárnap van és mint az utóbbi időben mindig, most is jöttek a megrakott vagonok. Kirakatni őket és minél előbb elküldeni üresen. Jó, ha a főnök személyesen intézkedik, ellenőriz, segít, ha valahol fennakadás van. Elindul, megnézi a rakodókat. Itt van ez a néhány fával rakott vagon. Itt nem lesz baj, hiszen a ktsz-szel már korábban megállapodtak a vasárnapi kirakásra. Csak egy telefonba került és már jöttek is az emberek. Estére meglesznek. De a FÖLDSZÖV-öt hiába hívta. Azok még egyszer se rakodtak vasárnap, pedig most is szenet kaptak. Nékik is kéne tudni, hogy hétfőn már hajnalban ostromolják őket a szénért. És akkor oszthatják szét a tüzelőt, ha ki lesz rakva. Sőt, akkor tud többet a bánya, meg a brikettgyár szállítani, ha hamarosan megkapja az üres kocsikat. Ezért kellett most is délelőtt csak hadd kezdjünk hozzá mihamarabb. No, azóta eltelt vagy két óra, lássuk, mit csinálnak a gyerekek. De előbb útba ejtem a ktsz kira- kóit. I Serényen dolgoznak, odébb vontató dohog. — Aztán szívesen csinálják-e emberek? — Szívesen, mert muszáj — válaszol egyikük. — Szívesen csinálom én is, csak az a kár, hogy nem nézhetem a tévében a magyar—német meccset — toldja meg a vontatóvezető. — Dehát tudjuk mi, hogy kell a vagon, különösen ezeket a külföldieket kell minél előbb kiüríteni. A meccs eredményét meg úgyis megtudom, Hát akkor, jó munkát. Az állomás túloldalán, a tizes vágányon dolgozik a hét KISZ-es. Két perc múlva már ott érdeklődik Vajda elvtárs, a Bátaszéki Állomás főnöke. — Megy a munka, fiúk? — Már hogyne menne. A múlt vasárnap kilencszáznyolcvan mázsa követ, meg betonárut raktunk ki Szekszárdon, ahhoz képest ez gyerekjáték. — Nem baj, hogy elment a vonatotok? ■— Majd hazamegyünk a következővel. — Vagy a harmadikkal. — Szívesen csináljátok-e? — örülünk az alkalomnak. Tudja, főnök bácsi, mi kirándulásra gyűjtjük a pénzt. Most aztán attól függ, mennyi ilyen munkánk lesz, hogy hova megyünk. Ha sok pénz gyűlik össze, akkor az NDK-ba. Ha kevesebb akkor Csehszlovákiába. Ha még kevesebb, akkor megelégszünk egy országjáró túrával itthon.' Majd akkor vesszük ki ezekért a vasárnapokért a szabadnapokat. | Közben múlik az idő beesteledik. Elment a háromnegyedötös vonat, de a második vagon még nem üres. Egy órával a félhetes vonat indulása előtt jelentkeznek a fiúk a főnöknél, jelentik, hogy elkészültek. Visszaadják a lapátokat. Félhét, indulás haza. Búcsút intenek az állomásnak, és a másik oldalon Hidas felé induló tehervonatnak, amely viszi a brikettgyárba a két üres vagont is. (J.) Több mint félmilliárd forint kártérítés tíz hónap alatt Az Állami Biztosító statisztikája azt mutatja, hogy egyre több az előrelátó, gondos ember. Az idén ugyanis különféle biztosítási formában több mint 300 000 új szerződést kötött a lakosság a biztosítóval. így többek között 93 000 új üzemi, 25 000 háztartási és több mint 13 000 önkéntes gép- járműbiztosítást vettek nyilvántartásba. A biztosítottak számának növekedésével jelentősen emelkedett a kifizetett károk összege is. A háztartásoknak az idén több mint 10 millió forintot, üzemi balesetre csaknem 30 millió forintot, az autótulajdonosoknak csaknem 12 millió forintot fizetett ki kártérítésként a biztosító A mostoha időjárás különösen vidéken okozott jelentős károkat Eddig például mintegy 70 000 esetben 369 millió forintot fizetett a biztosító a közös gazdaságoknak fagy-, jégverés-, árvíz-, stb. károkra. Az eredményeket összevetve az idén eddig összesen 550.4 millió forintot fizetett ki a biztosító, csaknem 200 millió forinttal többet, mint a múlt év azonos idő- I szakában. Szekszárdra telefonálni segítségért. Dehát szerencséje volt, mert a vonal túlsó végéről csak — katonás rövidséggel — azt kérdezték, hogy hány vagon van és elég lesz-e egy KISZ-es tanulóbrigád. Nem is telt belé egy óra az ötvenkettőtizenkettessel megjöttek a gyerekek, heten. Valamennyien autószerelő-tanulók. Brigádvezetőjük Csötönyi Sanyi jelentkezett: Főnök bácsi, megjöttünk, kérünk lapátot és kérjük megmutatni a munkahelyet. — Szénről van szó, fiúk, mégpedig két vagonról. Kétajtósak a kocsik, nehéz lesz kirakni, nem úgy, mint a négyajtósokból. — Nem baj — mondták, — Vigyázzatok, emberek! 3. A legfőbb ügyé»» is közbeszól Formahiba történt? Megkapta Dodiért az utolsó három évben is az oktatást, csak igazoló papírt nem írattak vele alá? Az igazgató elvtárs ezen a véleményen van. A sérült viszont azt mondta, aláírt, de nem hallgatott oktatást. Dokumentum híján nehéz lenne eldönteni, kinek van igaza. De lényegesebb kérdés, hogy ki adhatott volna megfelelő oktatást, amikor Wilheim József brigádve- zető, a megbízott, nem rendelkezett sem biztonságtechnikából, sem munkavédelmi ismeretekből vizsgával. A gazdaság nem is kötelezte erre, nem tudták, hogy ez szükséges. Ilyen formán jó oktatást nem is tarthatott. Ebben a gazdaságban, és másutt, az ipari üzemekben is, a legfelsőbb ügyész rendeletére az ügyészségek vizsgálatot tartottak, éppen a sok szabálytalanság miatt. Ennek következményeképpen sok vállalat vezetője kapott — így Czapáry elvtárs is — ilyen tartalmú határozatot: „Megállapítottam, hogy a vezető elvtárs a balesetelhárításra vonatkozó jogszabályok alkalmazása tekintetében törvénysértő gyakorlatot folytat”. Jónéhány hiányosságot sorolnak fel bizonyításképpen, amelyek mind a balesetveszélyről szólnak, így például Alsótengelicen, ha valakit új munkakörbe helyeznek, ott nem kap balesetvédelmi oktatást. Az új munkásokat felvétel előtt nem küldik orvosi vizsgálatra, munkavédelmi beruházást nem terveztek, pedig tűzveszélyes a villanyautomata és egyik gazdasági épület is. Az említett hiányosságokon kívül érdemes megemlíteni azt, hogy Alsótengelicen sem kutatják, ki a felelős egy-egy baleset miatt. Döchertéhez hasonló méretű baleset ebben a kitüntetett, oly érdekes, és jóhírű gazdaságban még nem történt. De egyik dolgozójuk ellen, aki önhibájából sérült meg — noha már régen felgyógyult — az előírt fegyelmi eljárást nem folytatták le. Érdekes ez az elmarasztalás, különösen, ha a Döchert-ügyre gondolunk. Tudniillik esetében, mindent összevetve, úgy látszik, jórészt maga a hibás a tragédiában. A szerencsétlenségben még szerencséje is volt, az orvos szerint felgyógyul, egészséges ember lesz, csak éppen féllábú. A gazdaságban találnak majd neki megfelelő munkakört is. De most már az ő esetében az ügyészi felhívást bizonyára figyelembe veszik, s a fegyelmit lefolytatják. Miután már saját kárán megtanulta, mi az, amit tenni nem szabad. Helyénvalóbbak lennének a fegyelmik korábban. Döchert János ellen például akkor, amikor még baleset nem történt, de a brigád vezetője, munkatársa látta a gépen, s hiába szóltak neki! Nem tanulságosabb lett volna akkor, időben a hathatós figyelmeztetés? De nemcsak a Döchert-ügyröl van szó. Az üzemi balesetek a tapasztalatok szerint megelőzhetők. Megelőzhetők azzal is, ha a dolgozóval tudomásul vétetik, megfelelően komoly formában, hogy a munkavédelmi, balesetelhárítási szabályokat be kell tartani, mert érdekükben születtek, a veszélyt nem szabad lebecsülni, a tűzzel nem szabad játszani. Akkor nem bűnhődne olyan gyakran balesettel az, aki vét a szabályok ellen. A fegyelmi úgy szolgálná igazán a megelőzést, ha balesetveszély előidézéséért is kijárna. A balesetvédelem szempontjait, utasításait betartani nem bürokrata célkitűzés. Az emberről van szó, rólunk, magunkról. A balesetelhárítást ne tartsák sehol formaságnak, a mulasztásokat formai hibának. Baleset még a legnagyobb elővigyázat mellett is történhet. De mint a Döchert-ügy is mutatja, nincs meg mindenütt még a körültekintés sem. Törekedni kell többhelyütt megvalósítani ezt. A Simontornyai Bőrgyárban például hasznot hozott a szocialista brigádmozgalom. Itt a Béke és Tyitov — ma már szocialista — brigád vállalta, hogy balesetmentesen dolgozik. Vállalásukat teljesítették. A szocialista brigádverseny segíti a balesetek elkerülését. Fel kell használni a mozgalom segítségét, mert a balesetekről szólóin. negyedévi jelentés erős figyelmeztetés. Amíg tavaly egy baleset 13,9 napos munkakiesést jelentett, 1963-ban már 16 és fél nap beteg- állományt igényelt egy-egy baleset. Nemcsak a csonkulásos, a halálos balesetek is szaporodtak. Idén a három negyedévben nyolc történt, tavaly hat. A balesetek tehát súlyosbodtak. Ezen figyelmeztetéssel kell zárnunk riportsorozatunkat. BENŐZE KLÁRA Sóder-kikötő Piszkos-barna színe van a víznek. Az imént húzott el dohogva, hegymenetben, kilenc sleppet vontatva egy osztrák motoros vontató. Még hullámzik a víz, finoman emeli a vízfolyással gyengülő hullám az öreg Roncs motoros dereglyét. A hajóra vezető palló — o sok talicskázás kikoptatta már — emelkedik, meg süllyed, ahogy a hullám jáj a partra. A parton sóderhegy. A sóderhegy tövében tehergépkocsi erőlködik ki a partra, a műútra, öreg, s kopott hajósruhába öltözött ember guggol a vízparton, összehúzza szemét, úgy néz a messzeségbe, a tovatűnő hajó után. Már a téglagyár alatt jár a hajó. Lent, ott Úszód alatt, füstölög egy másik. Az öreg hajós elnéz a messzeségbe. Kemény, ráncos arca meg éem mozdul, mintha márványból faragták volna. Foga között ott szorítja most is az olcsó szivart; kék, büdös füstje van ennek a szivarnak is. A Roncs, az öreg motoros dereglye, — bizonyára idősebb az öreg hajósnál — emelkedik, meg süllyed az öreg hajós orra előtt. Emelkedik, ha kicsoszog a 'iájáról, az imbolygó pallón a négy munkás, maga előtt tolva egy- egy talicskát, púpozottan sóderral. Nem tolják messze. Alig húsz lépést gurul simán, alig zökkenve a talicska, mikor kifordítják tartalmát, a hegy — egy kisebb sóderhegy — tövében. Azután megfordulnak, és libasorban ballagnak vissza, a hajóra, az öreg Roncsra. A hajó — mert hajó ez a rajta szolgálónak, csak hivatalos nyelven titulálják dereglyének — most ismét süllyed. Négy ember, négy talicska súlya nyomja a vízbe. Négy perc múlva — eddig tart megrakni a talicskát sóderral — isméi emelkedik c hajó, egy centit. Reggel hatkor kezdték. János, a gazda, a munkavállaló, meg három társa is, már fáradt, délre jár az idő. Sokat lehet dolgozni ev.nyr idő alatt. Pedig féldeci is volt reggel. Most még jobban görnyed hátuk, mint reggel. Kö- télnyi izmaik feszülnek, kemények. mint az öreg Roncs acélkötele. Barnára égétt hátukon csillog a novemberi nap. Mezítláb tolják a talicskát, teli sóderral. Százötven kilót. Egy óra alatt tizenöt mázsát. Tíz óra alatt százötven mázsát. Négyszer százötven mázsa. És még két óra, és akkor az öreg Roncs öreg motorját begyújtják, és elpöfög csendben, újabb fuvarért. A négy ember meg fáradtan hazafelé indul, de útközben még lehajtanak egy nagyfröccsöt — mert ma nagyon jó idő volt, meleg volt... — PJ — Tanácskoztak a megye mezőgazdaságának vezetői November 5-én, kedden Szekszárdon, a megyei pártbizottság nagy tanácstermében megbeszélést tartottak a megye mezőgazdaságának vezetői. Ott voltak a járási pártbizottságok és a járási tanácsok mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó vezetői, a vállalatok és á felvásárlási szervek képviselői. A tanácskozást Tolnai Ferenc elvtárs, a megyei tanács vb. elnökhelyettese nyitotta meg. Horváth József, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője az állattenyésztés helyzetéről és az ezzel kapcsolatos feladatokról, Szűcs Lajos, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályvezetője a mezőgazdasági szakoktatás helyzetéről és tennivalóiról tartott beszámolót. Részt vett a tanácskozáson Virág István elvtárs, a megyei pártbizottság titkára is, Megkoszorúzták Steinmetz kapitány emlékművét A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára emlékezve, a tizennyolcadik kerületi szervezetek kedden koszorúzósi ünnepséget rendeztek a mártírhalált halt hős szovjet parlamenter, Steinmetz kapitány emlékművénél. A szobor körül a fegyveres testületek tagjai díszőrséget álltak. A szovjet és a magyar Himnusz elhangzása után helyezték el a tizennyolcadik kerületi pártbizottság, a tanács, a Hazafias Népfront, a fegyveres testületek, a kerületi szervezetek koszorúit.
