Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-03 / 258. szám
1 A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG * VLTURÁLIS MELLÉKLETE író munkú&ok, vagy munkásírók ? íípsicélgetés Franz-Peter Schapons munkásíróval az élet és irodalom kapcsolatáról, az írók feladatáról ./ró munkások, vagy mun- tagja, 25 író munkái rendszere- úgy oldották meg, hogy az való- kásírók — a két szókap- sen megjelennek a lapokban, ban a tehetségeket sarkallja. Az csolás nem jelent azonos fogai- Ezeknek a száma az erfurti ke- újságok, folyóiratok a szabályos mat, s Franz-Peter Schapons rög- rúletben megközelíti a kétszázat, honoráriumot fizetik a megjelent tön azt mondja, hogy végered- írások után, a munkásíró azonményben helyesebb, ha munkás- em sok ennyi író? A mi ban külön kedvezményeket nem írókról beszélünk, mert olyan ^ ” Kazinczynk jut eszembe, kap, s például az alkalmanként írókról van szó, akik még a aki jó 150 éve arról panaszko- megjelenő antológiákban megje- siker hatására sem hagyták el dott, hogy mindenki ír, akinek lent írásokért nem fizetnek hono- munkahelyüket, tovább dolgoz- csak eszébe jut, s Goethét ráriumot. Egy-egy ilyen antológia nak gyárban, hivatalban, egyszó- idézem, aki így vélekedett: „Min- a munkásírók seregszemléje, yal, nem kitalálják, hanem meg- den baj onnét ered, hogy a költé- amelynek alapján olvasók és írják az életet. A „schreibender szét kultúrája annyira elterjedt kritikusok egyaránt mérlegre te- Arbeiter” nem régi fogalom a Németországban, hogy senki sem hetik a teljesítményt, a fejlődést. Német Demokratikus Köztársa- ír már rossz verset. A fiatal köl- — Nem lesz minden munkásságban. Amikor 1958-ban Bitter- tők, akik elküldik nekem művei- íróból nagy költő, vagy író, — feldben megtartották a művelő- két, nem kisebbek elődeiknél, s mondja — ez természetes, nem is dési intézmények vezetőinek mivel azokat az egekig magasz- ez a cél. Azonban minden értéknagyszabású konferenciáját, Wal- talják előttük, nem értik, hogv re szükség van, s a „schreiben- ter Ulbricht részletesen beszélt őket miért nem magasztalják, der Arbeiter” mozgalma kitűnő- a német kultúra fejlesztéséről, s Mégsem szabad őket semmiképp en alkalmas arra, hogv egyetlen arról, hogy ebben a korábbinál sem bátorítani, mert százával ta- tehetség se kallódjék el. nagyobb teret kell adni a mű- lálni manapság efféle tehetségekedvelőknek. Bitterfeldben szü- két, márpedig a fölöslegeset ne Oe van eSY másik gyakorla- letett meg a gondolat, hogy össze szaporítsuk”. ti előnye is ennek a mozkell fogni azokat, akiknek mon- Franz-Peter Schapons moso- galomnak. Az NDK-ban sokkal danivalójuk van népük életéről, lyog: Goethe ritkán tévedett, de népszerűbbek és aktívabbak is a arról a német valóságról, amely ebben a kérdésben nem volt iga- napilapok levelezői, mint nálunk, az NDK lakóinak szeme előtt za. S a „schreibender Arbeiter” A „Volkskorrespondent" rendbontakozik ki. mozgalom esetében valóban más- szeres túdósítója a lapoknak, s A Das Volk gothai szerkesztő- ról van szó. Schapons egyik je- mint a gyakorlat megmutatta, a ségében beszélgetünk erről a fia- les német költő példáját idézi, munkásírók számára jó iskola a tál munkásíróval, Franz-Peter Wemer Barthét, aki ma is moz- levelező munka, sőt legtöbb mint Schapons-sal, aki — szép irodai- donyvezető, pedig több kötete je- író is megmarad a körzeti, kerü- mi sikerek után is — a gothai lent meg, s a költői elhivatottság leti újság levelezőjének. A haszon Blema gyár dolgozója, s témái és az ettől látszólag távol álló kétoldalú, mondja Schnoons, mert javarészét is a gyár mindennapi mozdonyvezető-mesterség jól ki- a munkásírók állandóan tanulóiét« adja. egészítik egymást. A „schreiben- nak, fejlődnek, a rendszeres Elmeséli, hogy a bitterfeldi der Arbeiter” lényege az, hogy munka is erre készteti őket, az konferencia után szervezni kezd- nem szakad el az élettől, a kö- újságok pedig színes, érdekes, iro- ték azokat, akik korábban csak zösségtől, legtöbbször korábbi dalmi színvonalú tudósításokat íróasztaluknak, vagy „családi munkahelyétől sem, s irodalmi kapnak így. S ami talán ennél használatra” irtaik. Szabályos formában fejezi ki azt, amit is fontosabb: élet és irodalom, szervező munka volt, mert az er- nyilván jobban ismer, mint az művészet és mindennapi munka furti körzetben, amelyhez Gotha olyan író, aki csak néhány jegy- szerves ^ egységben, állandó köl- is tartozik, Mválogatták az iro- zetne tud támaszkodni. csönhatásban van egymással az dalmi érdeklődésű embereket, s Persze a tehetség is fontos, irodalom nem szakad el az élet- kéthetes szabályos „Mképzést” jegyzi meg Schapons, s a „schrei- tői, a valóság művészi kifejezője, kaptak, ami ebben az esetben az bender Arbeiter” mozgalmát nem Az eredmény pedig azt mutatja, irodalmi alapismeretek elsajátí- szabad úgy elképzelni, mint tör- hogy egyre több író munkásból tását jelentette. S az eredmény? tető dilettánsok gyülekezetét, válik jelentős, tehetséges mun- Ma már a gothai kerületben (ná- Megjegyzi, ők is tapasztalták, kásíró, aMnek munkáit számon- lunk körülbelül egy járásnak fe- hogy egyeseknek csak a pénz a tartják, megbecsülik, lel meg) 2 olyan munkásíró van, fontos, amit írásaikért kaphatnak. • .... aki a fiatal írók szövetségének A honorárium-kérdést azonban Csányi László ÜRESJÁRAT M”XÄ® Egy teherautó halad a jeges sztyeppén, a Léna . menti fakitermelő erdőgazdaságból a távoli vasútállomás felé. A 'kihalt síkság közepén azonban elromlik a kocsi, és két utasa megreked a rettenetes hidegben, a segítség leghalványabb. reménye nélkül. Az ember és természet ősi konfliktusa azonban nem egyetlen, és nem is legfontosabb mondanivaló Vlagyimir Vongorovnak az ez évi moszkvai fesztiválon díjat nyert filmjében. Az eredeti novella és a forgatókönyv írója, Szer- gej Antonov a két ember, Hromov sofőr és Szirotkin újságíró jellemét és sorsát helyezi középpontba. Itt, a csaknem biztos halállal szembenézve kell eldönteniük kettőjük ellentétét, itt válik el, vajon aljas ember-e Nyikoláj Hromov, vagy csak belesodródott abba a csalási ügybe amelynek Szirotkin a nyomára bukkant, és most leleplezni készül. A film szépen és hitelesen mutatja be, menynyire megváltoztatja az emberek életét, kapcsolataikat egy látszatra nem nagy fantáziát követelő visszaélés, amelyet a moszkvai újságíró véletlenül felfedez. A csalás megmérgezi Hromov és Arina, a bérelszámoló lány szerelmét. A lány kínlódik megvetése és leküzdhetetlen érzései között. A leleplezéstől rettegő műszaki vezető, Akim először demagóg érvekkel próbál Szirotkinra hatni: ha megírja az újságban a visszaélést, a fiatalok majd nem jönnek dolgozni az erdőgazdaságba. Majd, amikor ezzel kudarcot vall, egészen a gyilkosság tervéig is eljut, hogy megakadályozza a csalás Mtudódását. Ebben látjuk leginkább a mű kérlelhetetlen becsületességét: nem fél teljesen feltárni egy bűntett valamennyi lehetséges következményét, még ha az emberi jellem legsötétebb tájait is fel kell térképeznie. Leginkább sikerült Hromov jellemének kettősségét érzékeltetni, amiben nagy érdeme van Georgiij Jumatov Mtűnő, markáns alakításának. Először Mssé nagyképű, dicsekvő fiatalembernek látjuk, akinek nem újság, hogy interjút ad, de éppen túlzott magabiztossága árulkodik arról, hogy nincs Mbékülve önmagával. világosan érezzük, hogy amikor végre úgy dönt, hogy szakít a csalással és a hazugsággal, Hromov nem megjavult bűnös, hanem olyan ember, aki ráébredt, hogy képtelen a becstelen életre. Ez a film a becsületről szól, de nem kwlsőr séges, kongó frázisokkal, szép példabeszédekben, hanem az emberi drámák belső logikájához híven. Minden végtelenül egyszerű, Maran- dzsjan képei nyugodtak zord tónusúak. A komor szibériai természet hatalmas és jelentőségteljes háttere a történetnek. Jumatov mellett nagyszerű alakítást nyújt a másik két főszereplő, az újságírót megszemélyesítő Alekszandr Gyem- janyenko, és Arina szerepében a finom szépségű Tamara Szjomina is. A film magyarra szinkronizálva kerül bemutatásra. A magyar szöveg írója Kálmán Éva, szinkronrendező dr. Márkus Éva, a három főszereplő hangját Avar István, Mécs Károly és Szemes Mari szóiUdtatja meg. Szeptember végén egy cikk jelent, meg a Tolna megyei Népújságban ar- ról, miért öntött ki augusztusban ismét a Sárvízcsatorna, s hogyan veszélyeztette ez az őszi munkák végzését Borjád, Kajdacs és Kölesd községek határainak egy részén. Akkor arra is felhívtuk a figyelmet, hogy a régi zsilip lebontása, s az új megépítésének elmulasztása továbbra is veszélyezteti ezeket a területeket. Semmi biztosíték nincs arra, hogy az elhanyagolt, tisztítatlan és feltöltődött medrű csatorna a tavaszi olvadás esetén nem idéz elő megint olyan áradást, mint okozott az idei tavaszon, amikor csak Kajdacs határában több mint 1000 hold területet öntött el. A probléma súlyos. Méltán várhatta volna tehát szerkesztőségünk, hogy a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság — amelyik tulajdonképpen a nyárvégi áradást okozta — néhány sorban legalább megpróbálja magyarázni a helyzetet, s valamiféle módozatot is kitalál, amelynek segítségével a problémát meg lehet oldani. Vártunk, vártunk, de hiába vártunk: az igazgatóság nem figyelt fel jelzésünkre, s nem is tett eleget annak a kötelességének, amit pedig törvények írnak elő. Ezek a törvények kötelezik a szerveket, hogy válaszoljanak a bírálatra, mondják el arról véleményüket és azt: mit akarnak tenni a feltárt hiányosság megszüntetésére. Ebben az esetben azonban mintha pusztába kiáltott szó lett volna a tárgyilagos jelzés, még csak néhány sor sem érkezett szerkesztőségünkbe. Ugyancsak bírálóan szóltunk a dombóvári leánykollégium felújítása körül tapasztalt hiányosságokról. Nem a műszaki problémákról, ezeknek megállapítása szakemberekre tartozik, s ők azóta már ezt meg is tették. Arra viszont indokoltan hívtuk fel a figyelmet, hogy a munkahelyen komoly hibák mutatkoztak a munkafegyelem előírásainak betartásában. Kicsit erre vezettük vissza a tatarozás elhúzódását. A logikus az lett volna, ha az illetékes, a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat legalább magyarázni próbálja a helyzetet. Mondjuk, vitába száll velünk, s kimutatja: nem lehetett hamarabb elvégezni a munkát, mert különböző akadályok fnerültek fel. A munka- fegyelem meg- sértéséről el- mondta volna a / véleményéi, s " K. azt is: mit akar tenni, hogy a cikkünkben csak részben ismertetett lazaságok megszűnjenek. Sem egyiket, sem másikat nem tette meg. A helyzet igen sajátos. Nézzük csak közelebbről: szinte óránként szó esik közéletünkben a bírálat szerepéről, s arról, hogy mennyire fontos a lazaságok feltárása, s mennyire szükséges, hogy a szóbanforgó hibákat mielőbb megszüntessék. Senkinek sem kötelező lapunk olvasása, de mint a példák mutatják, néha tanácsos, mert nem lehet tudni csak kívülről, ránézve, hogy mi van benne. Hallgatni ugyan arany, de a hallgatás mutathat valami mást is. Van egy közmondásunk, így szól: Az kiabál, akinek a háza ég. A népi találékonyság viszont ezt az ökölbe szorított igazságot kiegészítette egy másikkal, amelyik viszont ezt mondja: Az hallgat, aki meggyújtotta. Vagyis: levonhatunk olyan konzekvenciát, hogy a cikkünkben említett két vállalat jobbnak látja a hallgatást. A jobbságról nem vitatkozunk, de a célszerűségről annál inkább. S ebben az ügyben hadd emlékeztessünk az országgyűlés legutóbbi ülésére. Helyzetünket értékelve világos egyértelműséggel állapította meg: nem élünk rosszul, de jobban is élhetnénk. Ennek azonban az a feltétele, hogy a mostaninál jobban dolgozzunk. Jobban tervezzük és szervezzük meg a közösség javára végzett munkát, idejében cselekedjünk, ha olyasmit látunk, ami esetleg ellenkezik mindannyiunk érdekével — körülbelül így lehetne összefoglalni a kormány beszámolójának és az elhangzott hozzászólásoknak a mondanivalóját. S ennek az összehangoltságnak, ha nagyon kicsit is, de része a bírálatra való reagálás és az intézkedések kidolgozása a lazaságok megszüntetésére. E pillanatban mindkét ügyben kétségeink vannak. Nem tudjuk: követte-e valamilyen intézkedés az általunk felvetetteket. Hajiunk afelé, hogy azt mondjuk magunknak: hiába fáradoztunk, s kár volt szóvá tenni mások — ebben az esetben Borjád, Kajdacs, Kölesd és Dombóvár — panaszát. Pedig a kifogások indokoltak voltak. Az azonban, hogy a megokolt panaszra a válasz a két vállalat részéről elmaradt, nemcsak indokolatlan, hanem törvényellenes is. SZOLNOKI ISTVÁN iiimiiiiiiiiiiimiiiiiieHtiiimmiiiiiiiiiimmiiiiimmiiimiiitiüiHEiüiiiiiití Az esztergomi (Szlovák György rajzajf
