Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-03 / 258. szám

\ t •S.-RßJZ 4 SZIGETLAKOK NÉMÁN TŰRTEK 4 MEGALÁZÁST, MERJ halhatatlan isteneknek tartósak a eeuéreket EGY NAPON AZONSAM -?E T*JÉBSeOCÍSKt A SZIGETEN A BENNSZÜLŐ fEK SZIGORÚ TILALMAK,- tabuk szerint élnek, games cooc és legény­sége EGYRE SŰRŰBBEN SZEGIK MEG A MELY1 TÖR­VÉNYNEK SZÁMÍTÓ TILALMAKAT... _____ U RAM! AZ ISTENEKRE NEM VONAT­KOZIK A TABUT BENNÜNKET HALÁL­BÜNTETÉSSEL SÚJTANÁNAK ÉRTE ! ,-*& iWV v 737 nézzetek! agyonverné A TÖRZS FŐNÖKÖT! SIES­SÜNK a segítség éré.' TAKARODJ EÜDÖS BENN SZÜLÖTT MERT... TOLYTATJUK tolna megyei népújság 1963. november S. Kőolaj-kitermelés repülőgépről Szibéria északnyugati részében a hónapokig tartó 30—40 fo­kos hideg, a lakatlan vidékeken hóolvadáskor megközelíthetetlen ■távolságok igen megnehezítik a kőolaj kitermeléséhez szükséges felszerelés, óriási fúrótornyok, gépek szállítását teherautókon. Az év nagy részében így bizonytalan és egyáltalán nem egyenletes az összeköttetés a kőolajipari gépgyártás központjaival. Hogyan lehetne megbízható, rendszeres kapcsolatot létesíteni a távoli kutató- és munkaterületekkel? A helikoptergyártás rohamos fejlődése hozta meg a lehetősé­get, hogy légi úton a helyszínen teremjenek a fúróberendezé­sek. A légi szállításra alkalmas, egészében 75 tonnás „BU-75-M” fúróberendezéseket helikopterek, törzsükre . függesztve, ma már nemcsak Szibériába, hanem az Uraiba és a Kaukázuson túli vi­dékekre is szétviszik. Egy fúrótorony általában több, mint 40 m magas, szinte le­hetetlennek tűnik, hogy légi úton ezeket is szállítani lehessen. Sú­lyuk 150 tonna. — Szétszedjük, hogy zsebben is el lehessen vinni — mondta Arszenyij Antonov kőolajipari géptervező főmérnök. Azóta azt a fúrótornyot is viszi a helikopter, rendeltetési helyére. A ..légi fúróberendezések” már sorozatban készülnek, hogy kielégítsék a Szovjetunióban és a szocialista országokban jelentke eő igényt. V, Martisik. PINTÉR ISTVÁN • SZABÓ LÁSZLÓ • KÜl NŐS WldtMJ&iU íi. A legvalószínűbbnek mégis az látszott, amit ez a fiatal Istvánfi százados eszelt ki: a víz alatti ér­kezés. Erre készültek fel legjob­ban. Pálos embereinek egy része már reggel kiment a gátőr-ház­hoz, amelyben egy nagyon ren­des család lakik. Készségesen se­gítettek. Még arra is hajlandók voltak, hogy a két gyereket elvi­gyék a faluba egyik ismerősük- h°gy hol végződik ez a szürke sat. A csehek — súgta halkan hoz, és így most már semmi fémkígyó, de bizonyára hosszan Pálosnak. sem zavarta az előkészületeket, kinyúlhatott. A radarkészülék Az őrnagy átvette a kagylót. Különösen vigyázni kellett, hogy niellett két telefon állt, egy — Igen... Platvan kilométer? mindabból, ami az éjszaka folya- kurblis tábori', meg egy rövidhul- Ejha?! Egy pillanat, elvtársak... mán a kis gátőr-házban történik, tómű adó-vevő. Elrendelem a készültséget... A egy szikrányi se szivárogjon ki. Még hárman térdeltek a készü- felső szakaszon átjött, és ötven- Mert sohasem lehet tudni, milyen lók körül: Bondor százados és hatvan kilométerrel halad a víz úton-módon jut el az ügynök- két nyomozó. Mereven figyelték a alatt! — mondta Bondornak. — hálózathoz, hogv a rendőrség va- radarernyőt. Tekintetük úgycsün- Készültség az egész vonalon! A lamire készülődik ezen a part- S°tt a szürkésfehéren vibráló part mentén, a figyelősáv teljes szakaszon üveglapon, mintha mágnes von- hosszában a legszigorúbb mozdu­A reflektorok fénvcsóváiában zotta volna- latlanságot! Bondor, intézkedjen! feltűnfá gát tetejű ánó őrh“ CsCTd volt’ csak egy szúnyog- - pattogta a vezényszavakat Pá- Fehér falai élesen verték vissza raj zümmögött kibírhatatlanul, los s már ismét a kagylóba be- a fényt, de mintha minden kihalt * .tko/lyh^an fingok » hall- szelt: - Köszönjük elvtarsak, a volna a körnvéken Pálos azon- gsttak- Meg a szúnyogokat is viszontlátásra! ban tudta, hí& annál mozgal- hessegették el arcukró1 . ^ndor megnyomottegy gom­masabb az élet odabenn a ház- keBkr°L „ „,tAr . Wfto . ** a rövidhullán rádiokeszüle­b Végül is a gátőr felesege törte ken, es mans továbbította a pa­„ , . , . , ™eg a némaságot: roncsot. Eloltottak a reflektorokat, es — Nem kémek egy kis tejet? A gátőr nem is sejtette, hogy kiugrattak az autóból. Az őrnagy Biztosan szomjasak. Az este fej- kis házából egyszerre több száz leparancsolta embereit a gátról, tűk. Szívesen adom... embert parancsoltak merev moz­o maga pedig besietett Liszkai- — Nagyon szépen köszönjük, dulatlanságba, végig a Duna part­va\ az épületbe. Alig fért be az ^ nem vagyunk szomjasak — ján. ajtón, annyian voltak a konyhá- mondta Pálos. — Mégiscsak így küldték.;. — ...... — Az elvtárs, csak a maga ne- mormogta az őrnagy mintegy , ^ajd “ 1vében beszéljen, hátha a többiek magának. — De milyen készülék­íí5a«Í5i. P^f 1 a ?5y innának ... kel tud ilyen gyorsan haladni a — Nem, nem, köszönjük — víz alatt? No majd meglátjuk! El­mondták a többiek is. gyeim az ernyőt! Néhány perc Pálos elmosolyodott a bajusza n-mlva itt lesz... Hacsak ki nem lep valahol. ............... — Na tessék most lebeszélte — Ha ilyen s01*58 a készüléke, ö ngyújtója gyenge fényénél meg- v-i k’ k „óid akkor jó messzire beúszik, akár i'fSlÄS tesszük ai ^ztal^’és lnükor alá te. Nem kockáztat sem­megszomjaznak, isznak. Vagy in- rm* mondta halkan az egyik kább ennének? Vagy hozzak vi- nyomozó. Mi a véleménye, or­zet? nagy elvtars? , , , . . .. . Az őrnagy most már nem szólt, . ~ ^ így gondolom. Figyel­bar egeszen nyugodtan lefekhet- ijedt % asszony nyelvétől’ Sunk! nek. Igyekszünk ^nagyon csend- Desa többiek újra ^ er6sit_ _ Eltelt egy perc, aztán kettő, gették, hogy már vacsoráztak, aztán meg egy ... És még mindig nem szomjasak. sehol semmi. A nyomozok egyre — ...... — Ne beszéljenek nekem! Nem izgatottabbak lettek. Meg Palos­csak. Megvagyunk mi itt — mond- lehet az éjszakát üres hassal ki- fa -p* atraSaut izgalmuk, pedig p ta azt.AssíW. — Az ötvenhatos feírnl... lgazan nem szokott idegeskedni, árvíz idején egymás után három — Hallgass már... Hozd be, A mély csendet ajtónyikorgás éjszakát is ébren töltöttünk. A és hallgass — mordult rá a vízi- törte meg A gátőr felesége tért férjem meg különben is mindig ember. vissza; szegény nem tudta, hogy éjszaka szokott pecázni. — Csak- — Igaz is.... — felelt az asz- éppen a Legrosszabbkor. Persze ugyan? — derült fel Pálos hang- szony, és máris indult, de előbb jót akart, hiszen úgy megpakolt ja. — Én is sokat horgásztam még a papucsát is lehúzta a Iá- egy tálcát, hogy alig bírt vele valamikor. Űjabban nem nagyon bárói, hogy minél kisebb zajt egyensúlyozni a sötétben. De jut rá időm. Az asszony sem en- csapjon. most senki sem törődött az evés­ged... Pálosnak jólesett ez a baráti ^Avassal. — Szerintem is arra való az fogadtatás. Elvégre mégiscsak be- Meghoztam... — mondta az éjszaka, hogy aludjon az ember törtek ezekhez az emberekhez, asszony, s nagy zajjal lerakta a — kapott a szón a gátőr felesége, megzavarták nyugalmukat. Igaz, tálcát az asztalra. Jöjjenek Nem mondom, itt a vízparton a beleegyezésükkel, de vajon ő egyenek... egy kicsit más a helyzet, de az szívesen venne-e egy efajta vá- Most maradj csendben. Ria- én emberem is képes lenne nap- rattan éjszakai látogatást? Jó- do vpn- sppkadan ere~ hosszat elülni a bot mellett, ha néven venné-e, hogy kiszorítsák lyesseggel a gator. Fogalma sem be nem zavarnám... No de ha- az ágyából, s egy székre telepít- vcat> “Ogy _ miért történik mind- gyom az elvtársakat. Nyugodtan sék egész éjszakára? Nem felelt ez a szobájában, de az elejtett csinálják csak a dolgukat, majd magának, de tudta, hogy ha- szavakból ki tudta hámozni, hogy ml behúzódunk a sarokba — s sonlóképpen tenne ő is. Persze ő most nagyon vigyázni kell. Ka- máris emelte a széket, hogy félre- rendőrtiszt, és neki tudnia kell, tonaviselt ember volt, így hat a vonuljon. Férje szótlanul követte, miről van szó. Ezek az emberek készültség parancsai le tudta for- Csendes vízi ember volt, s akkor viszont csak azt látják, hogy ide <htam asszonyi nyelvre, hallgatott a legnagyobbakat, ami- telepedett egy kisebb hadsereg, Az asszony ijedtében megállt kor a felesége beszélt. sürgölődnek, vezetékeket húznak, az asztal mellett, mozdulatlanul Pálos világosszürke ruhájában s egész nap, egész éjjel ezt a vib- mintha odacövekelték volna, leült a padlóra a radarernyő elé. i’áló készüléket lesik... a nyomozók azonban észre sem A Dunára nyíló ablakon egy kar- Megcsörrent az egyik telefon, vették a zajt, annyira elmerülten vastagságú, csuklókkal mozgat- Bondor felkapta. figyelték a radarernyőt, ható cső vezetett ki a készülék- — Igen ... Bondor százados ... bői. Bentről nem lehetett látni, Azonnal adom az őrnagy elvtár- (Folytatjuk) készülék skálamutatója nyője vibrált. A gátőr és felesége ott ült az asztalnál. Csendben figyelték, mit csinálnak a tisztek. Pálos asszonyt, és üdvözölte. Elnézésü­ket kérte az alkalmatlankodá­sért. — Elraboljuk az éjszakájukat. ben maradni... Sajnos, nem ta­láltunk alkalmasabb helyet... Ugyan már! Dolgozzanak Tíseser munkás műrész Néhány napja pársorosftudó- sítás jelent mea a lapokban. Arról szólt, hogy a. múzeumi hónap után. november 7—21 között rendezik meg a képző- művészeti körök hatodik or­szágos kiállítását. Az írás ar­ról is beszámolt, hogy az or­szágban jelenleg mintegy 350 gyári, üzemi képzőművészeti kör működik, amelyekben a napi munka után, hivatásos művészek és kiváló szakembe­rek vezetésével több mint tíz­ezren tevékenykednek. Tízezer munkás művész... Álljunk meg e számadatnál — csak egy rövid visszapillan­tás erejéig: Gyárainkban és üzemeinkben ma több. mint tízezer kétkezi munkásnak futja nemcsak a tehetségéből, hanem szabad idejéből, anyagi körülményeiből, s az egyéb feltételekből is arra. hogy a festészettel, szobrászattal fog­lalkozzék. És nem is akár­milyen színvonalon. Az emlí­tett kiállítás rendezőbizottsága a közelmúltban fejezte be a beküldött 1200 alkotás zsűri­zését. amelyek között számos akad. ami vetekszik a hivatá­sos művészek alkotásainak színvonalával. Munkás-művészet — o szó igazi értelmében —. művészi színvonalon... Volt-e erre példa valamikor? Soha nem volt. A napi 10 és 12 órai munka Után örült a munkás, ha otthon volt va­csora, ha akadt tűzrevaló, ha nem fenyegetett kilakoltatással a háziúr. Művészi alkotásra kinek futhatta volna lelki­erejéből, körülményeiből? Mind­össze néhányra tehető a szám, ahol a tehetség, ha még oly mellőzötten is. de utat tört a kiteljesedéshez, de százan és ezren voltak, akik elkallódtak, elvesztek a mindennapi élet nyomorúságában. Akadtak, akik próbálkoztak, de segítség, avatott útmutatás nélkül a vásári giccsnél többre. — te­hát művészi szintre — nem juthatlak. Napjainkban az állította ne­héz helyzet elé a neves mű­vészekből álló zsűrit, hogy az 1200, magas művészi színvona­lat képviselő alkotás közül me­lyik 300 grafikát, festményt és szobrot javasolják az országos kiállításon való részvételre. És az ilyen gondokkal már nap-nap után találkozhatunk. A. L.

Next

/
Thumbnails
Contents