Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-24 / 275. szám
4 TOLVA MEGYEI NÉPÜJSAG 11)63. november II. Egy kis kozmetika - munka közben A munka közbeni szépítkezést nem szívesen látják a hivatali főnökök, még kevésbé az ügyfelek. Azt tartják, elegendő a púderpamacsot a munka kezdete előtt és • munkaidő végén elővenni. Itt, a Nagymányoki Brikettgyárban azonban más a szabály: A púdéról doboz ott van minden munkahelyen és a púder használata kötelező, mégpedig nem is elsősorban a nődolgozók, hanem « férfiak számára. A szénpor ugyanis károsan hat tsz egészségre, beivódik • bőrbe, eltörni a pórusokat. A munkások, arcuk rendszeres púderozásával védekeznek ez ellen, napjában többször ú behintik arcukat. Fényképezőgépünkkel éppen egy ilyen pillanatot lestünk el: Márton Antal és Laicht István, a gyár rakodómunkásai egy percre abbahagyták a munkát, a rövid munkaszünet célja: A szokásos, púderral való „kozmetikai kezelés". mám c?ún a Jlliktiiíu Közeledik december 6-a, jön a Mikulás! Minden gyermek nagy izgalommal várja, vajon mi kerül majd elő a puttonyból. Ezt nagyon jól tudják a kereskedelem irányítói is, éppen ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy a Mikulás bácsi bőségesen tudjon ajándékot vinni a gyermekeknek. Az üzletekben már mindenütt megjelentek a különféle mikulási figurák, csomagok. A kereskedelmi szervek a megyében 115 mázsa különféle csokoládé-figurát hoztak, illetve hoznak forgalomba a szokásos csokoládé-áruk mellett. Ez a mennyiség 10—13 mázsával több annál, mint amennyit a múlt év hasonló időszakában forgalomba hoztak, örvendetes változás következett be a választéknál is. A korábbi években állandó vita volt a kereskedelem és a gyártó vállalatok közt. Az üzemek ugyanis elsősorban nagy, következésképpen drágább figurákat akartak gyártani, mert így könnyebben lehet teljesíteni a tervet, mint apró darabkákból. Ugyanakkor a szülők, ajándékozók általában a kisebb darabkákat keresték, inkább több kicsit vásároltak, mint egy nagyot, s a kereskedelem elsősorban ilyet kért az üzemektől. A mostani idényre számottevő változást sikerült elérni. Tavaly például a kisméretű figurák aránya mindössze 26 százalékos volt, ez a szám az idén 50-re növekedett. Amint Horváth Kálmán, a megyei tanács kereskedelmi osztályának előadója közölte, a rendelkezésre álló mennyiségből előre ‘ láthatóan jó ellátást tudnak biztosítani. 25. — Mikor járt a főiskolára? — kérdezte Járfás. — Az már régen volt. Nézzen rám: megettem a kenyerem javát, — Már én sem vagyok fiatal... Hány éves az elvtárs? Vagy inkább... kolléga? — Ha a kettőt együtt lehetne csinálni, a zenét meg az erdészetet, milyen szívesen tenném I Egyébként ötvennyolc éves vagyok..! — Ugyan már, hát ez Is kor? Bn meg ötvenhárom. — Mikor járt a főiskolára? — kérdezte Pák», — Ezerkilencszázhuszojvnyolc- han végeztem — mondta pillanatnyi szünet után az erdész. — És maga mikor járt utoljára Sopronban? Olyan ismerős az arca.,. — Régen jártam. Igaz, laktam m ott. — Hol? Mikor? — 1926-től 1928-ig — válaszolta Pálos. — Hát akikor onnan ismerem! — mondta lelkendezve az erdész, de aztán hirtelen másra fordította a szét- — Nézzék csak .. Egy leséntult őzike..; A kirándulók felkapták fejüket Egy bokor tövében feküdt az őzike, füleit hegyezte, riadt szemében félelem ült A zajra felakart ugrani, de visszarogyott a tőidre. Az erdész odament hozzá, aztán köré sereglettefc a többiek is. Éva megsimogatta a riadt állatot... Járfás gallyakból sínt csinált, és ráillesztette az őzike beteg lábára. Átkötözte a gallyakat, aztán óvatosan lábra segítette az őrikét. Az állat nehezen bár, de arrébb ugrált, s eltűnt a bozótosban. Járfás körülnézett, szinte látszott rajta, bogy várja az elismerést . i. — Éhen pusztult volna a szerencsétlen néhány napon belül. Legalább egy hét kell, amíg úgy összeforr a csontja, hogy táplálékot tud seerezni magának — mondta. Az egyik vadász hirtelen felkapta fegyverét, előrefurakodott; célzott, s máris lőtt Sokan megijedtek a váratlan durranástól, amelyet a hegyek is felfokoztak. — Miért non szólt előbb? — ugrott oda hozzá Járfás. — Nem szabad mindenre lövöldözni! — mondta németül, kissé mérgesen. — Róka volt... — válaszolta a külföldi. — Eltalálta? — Azt hiszem, igen .. a — Gyerünk mindannyian, megkeressük ... — hívta Járfás a többieket is. A kirándulók nekiszaladtak a lejtős résznek, s szétszóródtak. Mindenki kereste a rókát. Sipos és Éva együtt hajtogatták félre a bokrokat, de a róka nem volt sehol. Zengett az erdő, az üdülők vidám kutató kedvvel szaladgáltak a bokrok között, mintha legalábbis a fáraó kincseit kellett volna megtalálniuk. Sípos egy pillanatra úgy vélte, hogy senki sem figyeli őket Elkapta a lány kezét, és megcsókolta. Éva azonban elrántotta. — Nem játszom így tovább! Viselkedjen rendesen! — mondta PINTÉR ISTVÁN SZABÓ LÁSZLÓ K 0 L ŐNÖS n MuuMal határozottan Síposnak, aki azt hitte, hogy a lány máris behódolt neki. Csalódott arcot vágott, és sokáig hallgatagon ment Éva mellett. A rókát nem lelték meg, nyilván el sem találta a vadász. Lassan már délfelé járt az idő, de még egy valamire való vad sem akadt puska végre. Járfás javasolta, hogy térjenek vissza a szállóhoz, de a vadászok hallani sem akartak róla. Így aztán kettévált a kis csoport, a külföldiek tovább mentek, az üdülők pedig elindultak visszafelé... A zenetanár olyan vidáman, fürgén ereszkedett alá a hegyoldalon, hogy egyszer el is csúszott a száraz avaron. Sipos segítette fel. Pálosnak ekkor véletlenül rátévedt a tekintete az ügynök ujjára, g azonnal észrevette, hogy Sipos bal kezének kisujja mozdulatlan, béna. De mintha semmit nem látott volna, megköszönte a segítséget, és újra beállt a sorba... A szállóban mindenki sietett a vacsorával, készülődtek az ismerkedési estre. Pálos felállt az asztaltól, leakasztotta a fogasról sétabotját, és kisétált az étteremből. Liszkai főhadnagy, aki Pálos asztalánál vacsorázott, nem tudta, hogy mit csináljon: utána menjen-e parancsnokának vagy sem? Ha most ott hagyja az ételt, esetleg feltűnhet a többieknek. Kis ideig tétovázott Aztán mégis meggondolta magát: lesz, ami lesz. A miniszterhelyettes parancsa mégiscsak fontosabb, mint egy őrnagyé! Átsietett a halion, s kiment a teraszra. Pálos már ott bandukolt a nagy vízesés mellett, komótosan, ahogyan az idős emberek esti sétájukat végzik. Liszkai utána kiáltott: — Tanár úr! Nem fogadna el sótapart nemek? — Jöjjön csak, jöjjön fiatalember ... — nézett hátra Pálos. — Megmossuk a kezünket a vízesésben... A forrásvíz megfiatalítja az embert! Liszkai utána szaladt. Az alkonyati szürkeségbe borult vidéken nem látott egyetlen élőlényt sem. — Nem mertem egyedül hagyni — suttogta Pálosnak. — Jól tette.,. Már vártam. Be kell mennünk Hámor községbe. Átadta délután az üzenetet? — Természetesöl. A qzá^ados elvtárs megígérte, hogy estére pontos választ ad!-— Észrevette, hogy Síposnak béna a hal kisujja? — Nem. De azt többször láttam, hogy furcsán megvakarja az orrát, s a kisujja, mint egy pisztoly csöve, mindig valakire ráirányul... — Én is láttam... Egy alkalommal éppen rám irányította. — Lehet, hogy valami különleges fegyvert operáltak az ujjába? — kérdezte Liszkai halkan. — Nem hiszem... Inkább egy parányi fényképezőgépet... Csak azt nem tudom, mire kellenek neki ezek a fényképek. Elhallgattak. Lábuk alatt ropogott az apróra tört kő, amellyel felszórták a függőkért melletti utat Aztán rátértek egy keskeny ösvényre, s az őrnagy itt már meggyorsította lépteit... — Ejnye, de kényelmetlen ez a paróka, meg ez a hamis duzzanat az arcomon... — igazította meg Pálos a műhajat a fején. — Ügy húzza a bőrömet a ragasztó, mint a rossz borbélykés. Ma reggel Is alig tudtam megborotválkozni... Estére egyébként van egy tervem .. — Megtudhatom, tanár úr? — Persze. Azért mondom. Magának is segítenie kelL. Jelzőport fogunk szórni Sípos szobájába. Az az érzésem, hogy a B.26-os mindenképpen utasításokat akar majd neki adni, s titokban bemegy a szobájába. Ez a legcélszerűbb módja annak, hogy Sípos ne tudja meg, kit rejt a fedőszám, s mégis megkapja az üzenetet. Gondoltam arra is, hogy figyelőszolgálatot kellene szervezni a folyosón... De ha új embereket hozunk az üdülőbe, esetleg elriasztjuk a B.26-orL Mégiscsak a jelzöpomál kell maradnunk ... Sajnos, fotocellát sehová sem lehet beépíteni, már körülnéztem. Magának kell majd szóval tartania Sípost, amíg én elkészítem a felvételeket a szobában. Ma elhozzuk magunkkal a poláris fényképezőgépet... — Veszélyes bemenni a szobájába ,.. Takarítók ... Vendégek ... Megláthatják... Esetleg azt hiszik, hogy tolvajjal állnak szemben, ás kalamajkát csinálnak ... — Ügyesen kell csinálni! Takarítás után! Ha meg tudjuk állapítani a cipő formáját, előrejutottunk egy lépéssel... Pszt!.,. Tudja, édes fiam, a zöld dió a legfinomabb befőtt... váltott hirtelen témát Pálos, mert lépteket hallott a hegyi ösvényen. —' Csak nem szabad elcukrozni... — Tessék majd leírni anyámnak a receptet! — vette fel az udvarias fiatalember stílusát Liszkai. — Biztosan örülni fog neki. — Természetesen. É9 karácsony előtt nem szabad felbontani. Addig érnie kell... Jó estét kívánok. Hová, hová ilyen későn? — Jóestét. Hazafelé — válaszolta a szemben jövő erdei munkás... r (Folytatjuk) UEEETEg CWMV HU004N NEM !C CE9T SEMMIT. 4MMOA CZEKcUn M+0N4LO4M 3ANOS KIMENNEK 4 KOSOMÉ HEGYSE, MOCVE mecteleuS Haver kekescenek. kelemen I a4r ÉtismvdrLENÚc
