Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-22 / 273. szám
1 I 4 WlWA SfEGY® VE1M0JSÄG T963. notemfier %t. Hogy az asszonyoknak könnyebb legyen — Rózsika, a mosógépet szeret-1 i*ém holnapra kikölcsönözni —; nyitott be egy idősebb asszony j a bátaszéki játékboltba. . — Lehet Máté néni. Az egyik még szabad — válaszolt Rózsika — a Bátaszék és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet boltosa. Gyorsan megállapodtak. hogy Máté néni mikor viheti el a gépet. Alig csukódott be az ajtó a távozó asszony után, mága előtt sportkocsit tolva, újabb .,ügyfél" érkezett. — Visszahoztam a kocsit Rózsi néni. A kislányom már saját lábán jár, kinőtt a kocsiból — mondta a fiatalasszony. A sportkocsi tisztán és jó állapotban került vissza a kölcsönzőbe. — Ez a kocsi még jónéhány babát kiszolgál — jegyezte meg Rózsika elismerően, miután a vissza! ott kocsit alaposan megvizsgálta. A Bátaszék és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet 26-os számú játékboltja két évvel ezelőtt az asszonyok munkájának megkönnyítésére bevezette a háztartási kisgépek és gyermekkocsik kölcsönzését. A mosógépből és porszívóból kettő-kettő van. Olykor, naponta négy háztartásban végzik el a két mosógéppel a nagymosást. Hasonlóan kapós a porszívó is, amely tíz háziasz- szonynál fordult meg egy-egy nap alatt. A nyári és az őszi nagy- takarítások idején házról házra járt a falfestő henger, amelyet éppúgy, mint a többi felszerelést, csekély kölcsönzési díj ellenében használhatnak a bátaszéki háziasszonyok. Gyermekkocsiból különösen , nagy a kölcsönzési lehetőség, j Mélykocsiból, sport- és kuliko- ! csikból tetszés szerint válogathatnak a fiatal mamák. A fiatal- asszony hat hónapra 193 forint kölcsöndíjat fizetett, a sportkocsi használatáért. Kislánya kinőtte a mélykocsit, majd a sportkocsit is. Már nincs szükség rá, s visz- szaszolgáltatták a kölcsönzőbe. Nem okoz gondot a kocsi további elhelyezése, vagy értékesítése, tehát jónak bizonyult, bevált Báta- széken a kölcsönzés. Az asszonyok szívesen veszik igénybe. — A varrógép és a centrifuga sajnos már nem ennyire kapós — sajnálkozik jó üzletasszony módján Rózsika. A bátaszéki nők szeretnek választékosán, divatosan öltözködni, de a ruhavarrással saját maguk nem igen vesződnek. Uj ruhát a ruházati ktsz- ben varratnak. A kölcsöngépeket igénybevevő asszonyok úgy vigyáznak a gépekre, mintha sajátjuk volna. Gondosan, kitisztítva, jó állapotban szolgáltatják vissza a kölcsönzőbe. A gépek karbantartása és a használati idő meghosszabbítása közös érdek. Az asszonyok, amikor csak szükségük van rá, jó gépet kapnak és ez hasznos, mert anélkül, hogy pénzt fektetnének a gép vásárlásába, a köl- csöngép lényegesen megkönnyíti háztartási munkájukat. A gépe- 1 két kölcsönző földművesszövetkezet is megtalálja számítását. A kölcsöndíjból az idők folyamán visszatérül a befektetés, s ezen újabb gépet vásárolnak, hogy az asszonyok munkája könnyebb legyen. Pozsonyi Ignác ne 24. — És hol fog festeni? — Fenn a hegyekben. A közelben álló Pálos, aki csak keveset tudott németül, mindössze azt értette meg, hogy Kovács igazgató a hegyekbe készül festeni. Neki azonban ez is sokat mondott... Hogy magára terelje a figyelmet, ismét dobolni kezdett a sétabotjával, s mint egy nyűgös kisgyerek, hangosan panaszkodott: — Meddig kell még várni? Miért nem intézkedik az igazgató kartárs? — szólt oda Kovácsnak. — Legyen türelemmel a kedves vendég, már csak néhány perc, az erdésznek rövidesen meg kell érkeznie. — De még nem is ismerjük egymást... Pálos László zenetanár vagyok. Konzervatóriumi. — Kovács! — rázta meg az igazgató jó erősen a kisöreg lagymatag kezét. Pálos felszisszent: — Hű, de erős keze van . .. — Igazán nem tehetek róla . . . — Hogyan lehet festeni ilyen kézzel? — Sajnos, nehéz a kezem, így inkább időtöltés, mint művészet, amit csinálok ... — No, egyszer majd megnézzük az igazgató kartárs képeit, kiállítást rendezünk itt a szállóban ... — nézett körül nevetve a zenetanárnak öltözött őrnagy. — Ó, szó sincs róla ... Nagy paenik azok ... , Liszkaival együtt mindenki odafigyelt az öreg zenetanár és az igazgató beszélgetésére, csak Sipos és Éva voltak elfoglalva egymással. Alig húsz órája ismerték egymást. de máris összeszólalkoztak. Igaz, kedvesen, egy apróságon. Sipos azt állította, hogy a Bükk- nek ezen részén nincsenek mészkőbarlangok, Éva viszont amellett kardoskodott, hogy igenis vannak, a hegylánc mindkét oldalán. Ebből aztán kisebb vita keletkezett, s végül is a fiú hátrált meg azzal, hogy Évának jobban kell ismernie a Bükköt, mint neki. — Hiszen maga itt lakik a szomszédban . .. őszintén szólva, nem is értem, hogy egyáltalán nyaralás-e ez magának? — mondta. hogy meg ne sértse a lányt. — Pihenés. — Nem sértődik meg. ha kérdezek valamit? — Hogy van-e udvarlóm. ugye azt akarja kérdezni? — nézett Síposra a szeme sarkából — Hm . . . Igen . . . — Meg fog lepődni. Nincs. És azt hiszem, még egy ideig nem is lesz. Semmi kedvem férjhez menni . . . — Ugyan, miért? Férfigyűlölő? Vagy talán fogadalmat tett? — Nincsenek ma már apá cák... — huncutkodott Éva. — Nem is volt udvarlója? — Engedje meg, hogy erre ne válaszoljak — mondta a lány. Cipője orrával a terasz tégla- szegélyét kapargatta. Félrehúzódtak a többiektől, egészen a terasz szélére, egy hatalmas beton virágtartó mellé. A tűzvörös muskátli Éva feje fölé hajolt. — Nem akarom faggatni, csak 'egyszerűen kíváncsi voltam... IBOLYÁT VÉGVÉN EK — Ibolyát vegyenek... — hallatszott szerdán a Garay téren jövő-menő tömegben. — Ibolyát tessék... Idős néni ballagott ráérően a sok igyekvő ember között, kezében kéklő csokrokkal. A sietők közül sokan megtorpantak, aprópénz után kotorásztak pénztárcájukban. és a néni kezéből egyre fogytak a kis csokrok, a kora tavasz szerény hírnökei. Tavasszal valahogy mindig megdobogtatja az ember szívét az első ibolyaszál. A hosszú, zord tél után jön a napsugaras tavasz, a nyár ezernyi kincsével. De ilyenkor, novemberben csak illúzió a n\pst nyíló ibolya. A ködös, borongás reggelek a tél közeledtét jelzik. s a kis kék virág a tavaszt idézi, a még messze lévő tavaszt. — Ibolyát tessék... És este otthon elhangzik a rádióban az időjárásjelentés: „Várható időjárás csütörtök estig; borult idő. helyenként eső, a hegyekben hószállingózás. Élénk, időnként viharos erejű szél''. Éjjel a felhők sötétjét gyakori villámlás. a szél zúgását mennydörgés hasogatta szét. Különös november. Bf. PINTÉR ISTVÁN • SZABÓ LÁSZLÓ • Ö N & $ imdádúal — És maga? Udvarol valakinek? — Magának. Magának, kedves Éva — bókolt Sipos váratlan fordulattal. A lány arcát enyhe pír öntötte el. Nem válaszolt. A meghitté lett beszélgetést Szakváriné zavarta meg. — Indulunk, elv tárnak . . . Maguk nem jönnek? — szólt oda Sioosékhoz. Éva zavartan odasietett a csoporthoz. Sípos kissé lassabban ugyan, de követte. — Erre megyünk, hátul... Jár- fás elvtárs, menjen előre, vezessen — mondta Szakváriné az időközben megérkezett erdésznek. És a fűzöld egyenruhás Járfás a csoport élére sietett. Mögötte a vadászok, aztán a többiek. Sípos és Éva hátul kullogott. Melléjük sodródott a zenetanár is. Nem akarta zavarni a fiatalokat, de figyelte minden szavukat. Egyáltalán nem tetszett neki, hogy a lány ilyen hamar barátságot kötött Sípossal. Nem tudta még, hogy tulajdonképpen ki is ez a Feranczi Éva. Más szituációban egy egyszerű flörtnek vélhette volna az egészet, ha nem ügynökről, kémről van szó. A hírszerző, a kém soha nem csinál olyasmit, aminek ne tudná előre a célját. Minden lépése tudatos, kitervelt. S ha Sípos ilyen gyorsan megkereste ennek a lánynak a szimpátiáját, annak valami oka van. Lehet, hogy egyszerűen csak fedezékül akarja felhasználni, hogy aztán mögötte vagy mellette nyugodtabban mozoghasson, s az is lehet, hogy a figyelmet akarja így elterelni magáról. Sőt. előfordulhat, hogv a lány a B.26-os egyik ügynöke, és így tartja a kapcsolatot Sípossal. Nem is rossz módszer: szerelembe burkolni a különleges akciót! Mindenesetre gyorsan utána kell nézni ennek a lánynak. Egyáltalán kicsoda? A legszívesebben már most megtette volna, de nem akart elszakadni Sípostól. Az erdész fürgén mászta a meredek hegyoldalt, s a csoport szét szakadozott. Lemaradt néhány külföldi vadász is. Többen azonban még gyorsabb tempóra biztatták az erdészt. Járfás nem válaszolt erre a noszogatásra. Szótlanul ropogtatta az avart és a földre hullott száraz gallyakat. Fél óra alatt felértek a hegygerincre. Fenséges látvány tárult eléjük. A tiszta, kék éggel össze- csókolódzó zöld hegyek, a kacskaringózó hegyipatakok és a tükörsima Hámori-tó csodálatos panorámája megfogott mindenkit. Járfás. az erdész magyarázni kezdett: a csoportnak, mint hivatásos idegenvezető. — Az a magas, ott hátul, az örvénykő — mondta magyarul, aztán elismételte németül is a külföldieknek. — Az a falucska Alsóhámor. Előtte, ahol a hegylánc megtörik, a puskaporosi kilátó. .. Látják ott a kisvasutat? Ha várnánk néhány percet, megláthatnánk a vonatot is. .. — Belenézett távcsövébe. — Még az erdőben sem látni, biztosan késik ... Induljunk — javasolta. Továbbmentek. Most már Sipos is, Éva is ott lépkedtek az erdész mögött. A zenetanár megint mellettük lihegett. Kicsit fáradtnak látszott, de azért ő biztatta a kirándulókat. — Ilyen fiatalok, s micsoda lassan mennek! — Siposékhoz. fordult: — Maguknak még be sem mutatkoztam ... Pálos László zenetanár vagyok. Konzerva- té-riumi .. . — Sípos — válaszolta csak úgy foghegyről az ügynök. — Ferenczi Éva — nyújtott kezet a lány Pálosnak. Egy pilla-,- natra megálltak a kézfogás miatt, de ez elég volt ahhoz, hogy Pálos odalépjen melléjük, s most már velük menjen tovább. Az őrnagy tudta már a lány nevét, mégis szükségesnek tartotta ezt a bemutatkozást, hogy kapcsolatot teremtsen. — Olyan régen jártam erre ... Fiatal koromhan ... ön mióta van itt? — szólt előre Pálos az erdésznek ■ — Én? Már jó néhány éve — válaszolta az. — Azért kérdezem, mert az erdészekről mindig azt hallottam, hogy öreg rókák, akik még a fákat is külön-külön ismerik ... — Nem dicsekvésképpen mondom, de én is elég jól megismertem az erdőmet — válaszolta nevetve Járfás. . — Mindig is az volt a vágyam, hogy erdőben lakjak . . . Egy időben erdész akartam lenni. ä. — mondta Pálos. Járfás hátrakapta a fejét. — Igazán? — Igen. igen . . . Maga hol járt erdésziskolára? — Főiskolát végeztem . .. Sopronban. Én is szeretem az erdőt. Meg aztán elvesztettem a családomat, egyedül maradtam, azért kértem ki magam ide. a hegyek közé... — Sopronban végzett? Én is oda jártam két évig . . . — Hohó, öreg cimbora, hát akkor mi egy kicsit földik is vagyunk! — állt meg egy pillanatra Járfás. és barátságosan megveregette a zenetanár vállát. — Hát, ami azt illeti, igen ... — Nézzenek oda. hogy összetalálkoztak! — biztatta őket a mögöttük haladó Éva. — Szép hivatás, sajnos, abba kellett hagynom. Elcsábított egy még szebb: a zene... (Folytatjuk) s,ssorvosa S2ABAO ÓRAIBAN, RATES Msctówvt'fitó«« TÁVOZIK 4 PSIOS SSUBÁJÁBÓL U , 4 prior többször osna az ácsot cypr/an taksa - SAGÁBAN. GYANAKVÓ FMBCR lÁVFU, MAGÁHOZ il Késett AJ ÁCSOT. I A (Ami 001/4« JÁNOS BARÁTTAL - A FALUSI KOVÁCS FIÁBÓL LFF PAPPAL ~ ÁS FGY ÁCCSAL A KA ff SOM FI HAGYOK FAJTÁJÁBAN, LÁZASAM TeviKSKYHeOIK ff TesTféseiM, més r is titkolózunk g . i'r ' V AZ élN SZÁNt>ÁKAIM NFM BŰNÖSEK ! , fSJFSFMCStSE HÍM TUDOK MeG SEMMIT A TITKOMBÓL ‘ PATRR PRIORI CIN FIRM TUDOK SFMMtT ' FRATKS CYPRIAN OeSZKÁKAr JtS lécFKFT tcésr CSAK TOLOM . ■— - — \folytatzuk
