Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-22 / 273. szám
i 1963. november 22. tOTftA TVTFCVFT KfiPÜ.TSÄtt 'S Csendes udvar ... így látni a közeli portákat a duna- földvári vártorony tövéből. A Duna sodró hömpölygése fölé kecses híd acélíve feszül. Egyike a legfontosabb átkelőhelyeknek, amelyek összekapcsolják a Dunántúlt az Alfölddel. Élénk forgalma is erről tanúskodik, de a táj szépsége is vonzza az érdeklődőket. , Dunaföldvári panoráma... Földváron mihdent együtt lehet találni; a vizet, a donbokat, a hangulatos utcákat, műemlékeket és pezsgő városias forgalmat... Nem volt véletlen, hogy a Tolna megyei képzőművészek éveken keresztül ezen a helyen ütötték fel tanyájukat. A művésztelepen lakóknak is sokszor volt témája a képen látható panoráma. A jövő nyáron már a lubickoló gyerekek zsivajától lesz hangos a most elkészült községi strand. A medence a Duna parton fekszik és biztonságos fürdési körülményeivel azt van hivatva szolgálni, hogy a jövőben ne legyentöbb áldozata a gondatlan folyami úsz- káláscknak. „Duna-Földvár igen kellemes benyomást tesz... Több halmon és ezek völgyében fekszik. lakosai szőlőműveléssel, halászattal és hajózással nagy előszeretettel foglalkoznak” — írja Kenessey Albert az 1870-ben kiadott hon- ismertető albumban Dunaföldvárról. Azt is megállapítja, hogy a „város” építkezése egy kissé hanyag volt, de az 1856-os tűzvész után „több derék épületet” emeltek. Ilyen útikalauzzal természetesen ma már nem lehet sétára indulni a községben, hiszen az abban felsorolt nevezetességek nagy része ma már nem található meg. Egy-két dolog persze még létezik, ma is élénk forgalmúak a piacok és a „derék épületekből” is jónéhány áll, oldalán a műemlék-táblával. Kékfestő mesterek, mézeskalácsosok és gyertyaöntők kopott cégtáblái régi mesterségek, iparok virágzására emlékeznek, de még távolabb tekint vissza a múltba a község fölött Őrködő vártorony, amely a XV. századot idézi. Sajátosan keveredik itt, Dunaföldváron a múlt és a jelen, és ez alapvetően határozza meg a község hangulatát. Az ide érkező idegen — mert az itt lakóknak talán már fel sem tűnik — két különböző világgal találkozik, ha végig sétál az ódon hangulatú Templom utcán, egészen a vártoronyig, vagy ha a központ felé veszi az útját, ahol modern üzletek kirakatai, üzemek portáljai, reklám, fényes étterem képe fogadja. Az emberek persze errefelé is sokfélék, róluk bőven beszélni kevés ez a hely. Annyi azonban bizonyos, hogy mindenüvé őket kell képzelni, hiszen ők voltak egykoron a vár építői és ők azok, akik most új házak falát húzzák, a vasat kalapálják, az új szőlős- kertek betonoszlopait állogatják, a múltukból induló jövőjüket építik... V. M.
